Trianon a magyarság legnagyobb tragédiája. Trianon fel nem dolgozott trauma. Trianon a mai napig gyengíti nem csak a magyarságot, de a magyar államot is.

88 éve Trianon jelenti a szenvedést, 88 éve az igazságtalanságot és 88 éve a jogtalanságot.

A világon semmilyen jogtalanság sem tart örökké. Trianon óta változott a világ, változott Európa, a népek öntudata megerősödött.

A vasfüggöny lebontása és a szovjet uralom alatt lévő keleti blokk összomlása után nemcsak a szovjet uralom és a totalitárius rendszer ért véget. Még valami talán sokkal fontosabb is történt. Feltört a népek öntudata és szabadságvágya. Önrendelkezést követeltek és meg is kapták. Az első történelmi lépést a kelet németek tették meg, amikor a magyar határnyitás után Lipcsében tüntetéssorozatot kezdtek és minden hétfőn az utcára mentek, a végén 1 millió ember tüntetett. Nem csináltak mást, mint azt kiabálták: "Mi vagyunk a nép és nem megyünk el" És nem is mentek el.

Ez a klasszikus kiállás az önrendelkezésért. Mint békés forradalom kerül be a történelembe, amely nemcsak a német egyesítést eredményezte, hanem impulzust adott egész Európában az eddig tabuként kezelt önrendelkezési jog érvényesítéséhez.

Egy Európában még soha nem látott diplomáciai aktivitás megkisérelte a német egyesítést minden áron megakadályozni. Nem sikerült. A nép erősebb volt mint a világ egész diplomáciája. A 4 + 2 tárgyaláson az akkori szovjet külügyminiszter Eduard Schewardnaze jól értékelte a helyzetet, amikor azt mondta: "Egy új korszak kezdődött Európában, és pedig az önrendelkezés korszaka" Igaza lett. Az európai politikusok sokkot kaptak és tehetetlenül nézték, hogy egy óriási önrendelkezési hullám kapta el a népeket és átsöpört a Baltikumtól a Balkánig. Az önrendelkezési jog alapján függetlenséget és szabadságot harcoltak ki és vívtak ki magunknak az észtek, lettek, litvánok, szlovének, horvátok, bosnyákok, montenegróiak, és most a koszovoalbánok is. De a volt szovjet területen is az önrendelkezési jogra hivatkozva követelték jogukat, csak a - velünk rokon - Komi népet Oroszországban vagy a Krimitatárokat Ukrajnában említeném.
Ez a folyamat, amely még nem is ért véget, - jövőre referendum lesz Skóciában, önrendelkezési megmozdulásokat lehet látni Déltirolban, Katalóniában, Baszkföldön, de Belgiumban is - világosan és félreérthetetlenül mutatja:

A nemzetiségi problémákat nem lehet sem eltüntetni, sem elhallgatni, ezeket meg kell oldani. A megoldás csak az önrendelkezés alapján lehetséges egy szílárd, igazságos és jogos megoldás.

Mindazok, akik a nemzetiségi problémákat letagadják és azt gondolják, hogy idövel el fognak tűnni, nagyon tévednek.

Tévedett Gorbacsov, aki még 1988-ban úgy nyilatkozott, hogy a Szovjetunióban meg vannak oldva a nemzetiségi problémák és ezért a peresztrojkának sikeres jövője lesz. Tévedett az amerikai elnök Bush, aki az egységes Jugoszláviát támogatta és nagy anyagi segítséget ígért az egység fenntartásáért. Tévedett a francia államelnök Francois Mitterand, aki a párizsi csúcsértekezleten 1990-ben nem engedte meg, hogy a baltikumi képviselők belépjenek a konferencia- terembe. És tévednek mindazok, akik azt gondolják, hogy nincs magyar kérdés Európa Közepén, mert a magyarság kérdése meg van oldva illetőleg kisebbségi törvényekkel meg lehet oldani.

Nagyon tévednek: Mert a kárpát-medencei magyarság nem kisebbség, hanem nép. Államalkotó nép, több mint 1000 éves közös történelemmel. Közös kultúrával, közös identitással. A kárpát-medencében "Mi vagyunk a nép". A Kárpát-medencében a magyarságnak is jár a jog az önrendelkezésre, ugyanúgy mint az észt, lett, litván, szlovén, szlovák, horvát és még sok más népnek, amely már megkapta ezt a jogot. Az önrendelkezési jog 1966 óta nemzetközi egyezményekben lefektetett írásos jog, méghozzá olyan jog, amely kötelező, amelyről nem lehet lemondani és amelynek olyan hatása van, hogy minden intézkedés vagy szerződés, amely megszegi ezt a jogot, semmis.

A magyarság az egyetlen nép, amely nem követeli az őt megillető jogokat. Az egyetlen nép, amely nem él az önrendelkezési joggal. A magyar kérdés tehát az egyetlen megoldatlan nemzetiségi kérdés Közép-Európában.
Az igazi tragédia nem az, ami 1920-ban Trianonban történt. Az első világháború utáni békerend már nem is létezik.

Az igazi tragédia az az, amit 1990 óta elmulasztottunk. Az igazi tragédia az az, hogy nem éltünk a jogunkkal, hogy nem követeltük az önrendelkezési jogot, hogy kisebbségi jogokkal akarjuk bebetonozni az igazságtalanságot és jogtalanságot. Az igazi tragédia az az, hogy nincsenek olyan politikusaink, sem Magyarországon, sem az elcsatolt területeken, akik az önrendelkezési jog alapján kezükbe vennék a magyarság sorsát, akik nem pártpolitikai motívumok alapján, nem saját karrierjük szem elött tartásával, hanem államférfiként és előrelátóan kezelik a magyarság problémáit. Az igazi tragédia tehát az, hogy Trianon még mindig a fejünkben, az agyunkban van.

Győzzük le Trianont a fejünkben. Szabadítsuk el szellemileg az agyunkba vésett határoktól. Nincs olyan jogtalanság a világon, amely örökké tartana.

De a jogokért valamit tenni kell. A jogokat követelni kell. A jogokért harcolni kell.

Ne gyászoljuk Trianont, ne sírjunk, ne jajgassunk, hanem tegyünk valamit ellene. Éljünk mi is az önrendelkezési joggal. Kérdezzük meg a kárpát-medencei magyarságot, hogy milyen politikai rendszerben akar élni! 18 év alatt már régen lehetett volna egy belső népszavazást rendezni.

Ne várjunk segítséget másoktól. Ne várjunk segítséget az Európai Uniótól. Az Európai Únió, nem fog segíteni, mert nem tud és nem is akar önrendelkezett népeket, hanem csak Brüsszelből irányított népeket.

Ne várjunk tovább, az asszimiláció folyamata rohamosan megy tovább és ez a folyamat megfordíthatatlan.
Trianon a mi kezünkben van. Csak rajtunk múlik, hogy legyőzzük vagy tovább maradjon az igazságtalanság.
Nincs senki, aki megakadályozhatja az önrendelkezési jog követelését. Nincs hatalom, amely betilthatna egy belső népszavazást. Az egyetlen ellenségünk a félelem, a közömbösség és a kényelmesség.

Történelmi válaszút előtt állunk. Válasszuk a kárpát-medencei magyarság szabadságának útját!

Isten áldd meg a Kárpát-medencei Magyarságot!

Budapest-Rákospalotai Magyarok Nagyasszonya templom
2008 június 1.
Eva Maria Barki


301-es parcella: leverik az emléktáblákat
2008-06-04. 18:24 Kuruc.info

Csütörtök reggel leveszik az emléktáblákat a Nemzeti Gyászpark 298-as és 301-es parcelláiban. A Szabadságharcosokért Közalapítvány által felkért történészbizottság jelentése szerint a Rákoskeresztúri Új köztemető 298-as és 301-es parcellájában elhelyezett emléktáblákon mintegy 40 százalékban olyanok neve szerepel, akik nem méltók arra, hogy az utókor tisztelje őket. Ezt ők így most eldöntötték.

Kapcsolódó: Temetőben rombolnának emléktáblát Szálasi miatt a magyarellenesek

Csütörtök reggel leveszik az emléktáblákat a Nemzeti Gyászpark 298-as és 301-es parcelláiban. A Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság, valamint a Szabadságharcosokért Közalapítvány a történészbizottság jelentése alapján, az érintett volt politikai üldözötti szervezetekkel egyeztetve döntött így.

A Szabadságharcosokért Közalapítvány által felkért történészbizottság jelentése szerint a Rákoskeresztúri Új köztemető 298-as és 301-es parcellájában elhelyezett emléktáblákon mintegy 40 százalékban olyanok neve szerepel, akik nem méltók arra, hogy az utókor tisztelje őket.
(MTI)

 

Ludvig Emil: Trianonról, Schengen után
2008. június 4. 09:43 MNO

Ludwig Emil: Valóban eltűntek a sorompók, ám a politikai, szellemi és erkölcsi határok a magyarok és szlovákok (románok, szerbek) között még most is léteznek. Az egyre kisebb lélekszámú minoritást alkotó magyarság szabad nyelvhasználata, iskolázása, előrejutása még mindig, sőt újra akadályokba ütközik. Évszázados történelmi, tudományos tények meghamisítása, históriánk nagyjainak sértegetése borzolja a kedélyeket. Garázdák megrongálják Petőfi szobrát, Kossuth emlékművét, nacionalisták zaklatják a magyarokat. Egy magyar diáklány megverőit egész apparátus igyekszik fedezni. És mindezeknek az oka, eredője az a bizonyos papírlap, amit ma nyolcvannyolc esztendeje a versailles-i Trianon-kastélyban alá kellett írnia Magyarország képviselőinek.

Magyar Nemzet, 2008. június 4.


Június 4 - Trianoni gondolatok
Skodacsek András jegyzete

Egy nap mire nem mindenki emlékszik. Egy nap, amire szinte senki sem emlékszik. Vad, liberális világ elvadított vademberei, magyar lélek nélkül beszélnek szlenget, sokan csak tengnek, lengnek. Nem tudják honnan jönnek, s azt sem, hova tartanak. Drog, liberális demokrácia, szdsz, abberráció. Tönkrementünk. Tönkrement Magyarország lettünk.

Nincs múltunk, mert elfeledtük, nincs jelenünk, mert nincs múltunk. Élünk a semmiben. Körbevesz a nihil, és elborít. Depresszió, zero (cukor) katarzis. Van helyette gyurcsányizmus, Őszöd, "elkúrtuk", böszme, meg "nem csináltunk semmit négy évig", no és persze "hazudtunk reggel, éjjel, meg este". Már-már úgy érzem reménytelen magyarnak lenni Magyarországon. Aztán egyszercsak felcsillan egy halvány reménysugár. Ifjú költők titokban hazafias verseket írnak, kötetei jelennek meg, középiskolások NagyMagyarországos kitűzőket kezdtek hordani, egyre több fiatal hord nemzeti karszalagot, egyre többektől hallom, hogy nem néznek semmilyen tévéműsort, mert ott nincs mit nézni. Fiatalokat látok a buszon Bibliával a kezükben, vállalják az utazóközönség előtt, és bátran olvassák, sőt felolvasnak egymásnak. Nem züllöttünk még le teljesen, van aki nem akarja észrevenni, hogy a kiszáradt szomorú magyar földet alulról titkos kis patakok mossák, és egyre többen vannak, lassan-lassan összekapaszkodnak, majd a patakokból hömpölygő folyó lesz, s eljön az idő mikor feltör a felszínre. Minden koszt elsöpör egyszer. És akkor rend lesz. Rend lesz a fejekben, a tévében, a rádióban, az utcán, és igen, a parlemtben is! Katarzis közeleg.

A sötét felhök mögül már kilátszik a Szép Magyarország. Várjuk!

De addig is emlékezzünk. Június 4-e van. A gyalázat napja! A szégyen napja! Ilyenkor elég egy mécses este az ablakban, tudni fogjuk mit jelent.

VESSZEN TRIANON!

Nemzeti Hírháló




Tizenkét szolga a szentkoronás asztalnál

Nyilvános vitára voltunk hivatalosak 2008. május 31-én a Magyarok Háza színháztermébe
Dr. Halász József a "Szent Korona alázatos szolgája" előadására, majd a Nemzeti Kávézóban a koronás asztalnál vitattuk meg közös dolgainkat.

A konferencia eredményeként a véglegesített anyag az EU Függetlenség/Demokrácia Frakciója elnöke, Jens-Peter Bonde úr felkérésére készül el, amely a jelenlegi liszaboni szerződés alternatívájaként az "Európai Konföderáció alapszerződés" tervezeteként kerül majd nyilvánosságra. A vita során nem volt kétséges, hogy a Szent Korona-eszme lehet az európai országok között az együttműködés alapja.

Takács András a hazai viszonyokra és a gyakorlati megoldásokra vonatkozó felvetései nyomán érdekes, hasznos és eredményes vita bontakozott ki Halász József és közötte. Úgy tűnt, hogy megállapodásra jutottak. Egyetértettek abban, hogy szükség van a nemzeti oldal egységére, egy olyan választási ernyőszervezetre, amely az egyenjogúságon alapszik és a Halász József által kidolgozott hosszú távú programot tekinti alapnak. Egy ilyen szerveződésben a Szent Korona szolgálók részvétele elengedhetetlen. Végül is véleményazonosság alakult ki a jelenlévők között, hogy a választásokra felkészülést a jelenlegi törvények adta lehetőségek szerint kell folytatni, figyelembe véve a választópolgárok ismeretszintjét és befogadóképességét, hogy a Halász József-féle és bármilyen nemzeti programot csak hatalmi helyzetből lehet érvényre jutatni. Kétség sem merült fel afelől, hogy a nemzeti oldalnak egységesen kell indulnia az EU parlamenti képviselőválasztáson, a következő országgyűlési választáson, és az önkormányzati választáson is.

Halász József igent mondott minderre, ami biztató lehet a jövőre nézve. Sőt, továbblépett és kinyilvánította azon szándékát, hogy a nemzeti erőkkel összefogva, velük egyenrangú partnereként hajlandó VÁLASZTÁSI SZÖVETSÉGRE lépni a Pajzs Szövetség.

Mindezek után Gallik Béla az általa lényegesnek tartott minimum programot szavaztatta meg, mindannyian egyetértettünk a történelmi alkotmány jogfolytonossága, a kétkamarás parlament, a visszahívhatóság és a pártokrácia felszámolásának szükségességében.

Tanulságos és érdekes volt hallgatni ezt a fordulatos és megoldást kereső vitát. Nem hiszem, hogy túloznék, amikor azt mondom, hogy a Szent Korona nem csak hímzett formában volt jelent ennél az ovális asztalnál, hanem valóságosan hatott, kisugárzása, szelleme ott volt közöttünk a tizenkét Szentkoronás között. Lehet, hogy a Nemzeti Kávézóval új Pilvax született?

Bp. 2008. június 2.
Akác



A Szent Korona értékrend alapján álló
* Alkotmány,
* Alaptörvény,
* Államhatalom gyakorlási-,
* Választási- és
* Jelképtörvény

nyilvános vitájára voltunk hivatalosak, amelyet 2008. május 31-én 10 órai kezdettel tartott a Magyarok Háza (Budapest, Semmelweis u. 1-3.) Színháztermében

Halász József a "Szent Korona alázatos szolgája".

A nyilvános vita után, a véglegesített anyagok alapjai lesznek annak a nemzetközi szerződés tervezetnek, amit az EU Parlament Függetlenség/Demokrácia Frakciója elnöke, Jens-Peter Bonde úr felkérésére, az "Európai Konföderáció alapszerződés"-tervezeteként készül majd el.

A nyilvános vitán nem volt kétséges senki számára, hogy a Korona-eszme érvényre jutása hordja magában az áldásos élet lehetőségét a magyar nemzet számára.
Talán, ezen áldásos kisugárzásnak volt köszönhető, hogy a nyilvános vitát követően, Halász József köré gyűltünk - mi tizenketten - hogy tovább folytassuk a gondolatcserét, immáron lélektől-lélekig a Nemzeti Kávézóban.

Ezen a megbeszélésen Takács András felvetette azt a kérdést, hogy a most érvényben lévő törvényes keretek között lehetségesnek tartja-e Halász József, hogy a Szent Korona Szolgái induljanak az elkövetkező országgyűlési képviselő választásokon? Az egyértelmű IGEN választ mindannyian örömmel elfogadtuk. Sőt, továbblépett és kinyilvánította azon véleményét, hogy a Pajzs Szövetség, a nemzeti erőkkel összefogva, velük "egyenrangú partner"-ként hajlandó egy VÁLASZTÁSI SZÖVETSÉGRE lépni.

Az éjszakába nyúló eszmecsere alatt egyetértettünk abban a nemzeti minimum-programban is, amit a Szent Korona eszmeiség alapján fogalmazott meg Gálfalvy Gallik Béla.

Kijelenthetjük ezek után, hogy működik a Szent Korona kisugárzása - olyan optimális módon amellyel létrejöhet a nemzetmentők SZÖVETSÉGE - méghozzá most: "sem előbb, sem utóbb".
Bp. 2008. június 2.

Bóna Mária Ilona
A Magyar Nemzetért Mozgalom tagja
http://furaila.blog.xfree.hu


Rózsa-Flores Eduardo
Trianon, gyász vagy ünnep?

Nem gyászolni jöttem, hanem ünnepelni.
Mert a gyász ideje lejárt. Rég lejárt.

Elmúlt bőven a három napos gyász, az özvegyek többször is férjhez mehettek, a buddhisták is maximum 7 szer 7 napig gyászolnak, Mohamed Próféta (béke legyen vele) azt mondta: "Nem közülünk való az, aki az arcát üti, ruháját szaggatja..."
A jajveszékelés, az arc ütése, karmolása, a ruha szétszakítása, a haj leborotválása vagy kitépése a gyász miatt elvetendő, mert mindez az elrendeléssel szembeni elégedetlenséget és a csapásokkal szembeni türelmetlenséget bizonyítja. A muszlimoknál törvény szerint 4 hónapig és 10 napig tart annál az asszonynál a gyász, aki a férjét elveszítette.

Egyszóval elég.

Nem siratni kell Krisztust, nem kell sírni a feszületet nézve: örömkönnyeink viszont igen is lehetnek, merthogy igen, létezik ilyen szeretet, még a halál küszöbén is. Krisztus testtartását, ha jól megfigyeljük, inkább az ölelést, mint a megadást jellemzi: az egész világot öleli át, még mielőtt visszaadná lelkét a Teremtőnek.
Ugyanezt gondolom, én így látom, keresztre feszített hazánkról, és ha nem is a szeretetet sugározza csonka állapotunk, a megmaradásunk mindenesetre örömkönnyeket csal ki a szememből. A csoda. Hogy mindannak ellenére, amit elkövettek és elkövetnek ellenünk, még itt vagyunk, és minden bizonnyal holnap és holnapután is itt leszünk.
De a passzív szemlélődés, a sebnyalogatás ideje is lejárt rég.
Már nem az ellenségeink - mert vannak- a legnagyobb ellenségeink, hanem mi magunk. A tespedéssel, a mindig másra mutogatással, "a szomszéd a hibás.." - nem azért mert szebb a tehene- hanem, mert döglődik az enyém.
Nem tudom, hogyan tudjuk magunkat erről leszoktatni, de hogy kell, az szent igaz!
Nem fontosság nélküli tény: valakinek, valakiknek hasznos, hogy nem tudjuk lerázni magunkról a tragédia lelki béklyóit. Hogyha belegondolunk -és segítenek is ehhez a "gondolkodáshoz"- akkor ugye "mindig vesztesek voltunk", "minden -amúgy ránk erőltetett- háborúnkat elveszítettük". Mi következik ebből: alkalmatlanok vagyunk, kár is próbálkozni, adjuk fel... Nem, Nem SOHA!

A jövő útja

Nem olyan rég, olvastam egy interjú fordítását, a Romania Actualitati Rádióban készítették Gheorge Sarac, bihari nótaénekessel. Velünk, magyarokkal kapcsolatban, volt egy nagyon elgondolkodtató kijelentése, attól függetlenül, hogy ezt magyarellenes éllel tette. A románság több évszázados erdélyi harcával kapcsolatban, a következőket mondta: "Nekünk, románoknak, Erdélyben, nem voltak kőváraink, amik megtartsanak, (utalás a magyarokra, hogy nekik kőváraik voltak), nekünk a vár a lelkünkben volt, ami megtartott" (a magyarokkal szemben). És itt eszembe jut a katolikus misztikus Nagy szent Teréz könyve, a Belső várkastély. A misztika ismeri a belső várat, ami megtart, - tényleg létezik.
Most meg nézzünk szét Erdélyben, hogy a váraink, amik régen a megtartó intézmények voltak, vagyis tévesen megtartónak vélt intézményeknek tartották, megtartottak-e bennünket. Erdély kapuját képező Lippa "vára" környékén hány magyar él? Váraink környékéről kipusztultunk és elfoglalták azok a helyet, akiknek a lelkük volt a vár.

Ha a külső várnak nincs egy belső lelki megfelelője, akkor nem megtartó erő. Azt hiszem, hogy amikor a területi autonómia intézményében bíznak egyesek, annak kizárólagos megtartó erejében, akkor elkövetik a régi hibát, amit elődeink elkövettek Erdélyben, túlzottan bíznak a külső intézmény megtartó erejében, minden belső lelki alap nélkül.

Nincs külső megtartó intézmény. A Magyar Állam sosem volt az. Ez egy formális váza, máz csupán. A "határon túl" élő testvéreink ezt már megtanulhatták, legutóbb 2004. december 5.-én kaphattak keserű ízelítőt.
De nem megtartó intézmény itt belül, a Kárpát medence alján sem. Órákig tartana a felsorolása, mindannak amit az állam az évtizedek során, ilyen olyan okokra, érdekekre hivatkozva tönkretett, szétvert, nemzeti kulturális, megtartó értékeinkből, közösségeinkből, hagyományainkból.
Semmi biztosíték, hogy ez a jövőben nem folytatódik ugyanígy. Ezért fontos a magunkra találás, és utána a közösségek újjászervezése, építése.

Egy közösség, autonóm volta, kifejezetten szellemi alapú, és nem intézményes és nem gazdasági.

Egyszerűbben kifejtve, nem az intézmény tart meg bennünket, hanem nekünk kell megtartanunk az intézményt. Hasonlattal élve, az ernyő, az esőben csak úgy véd, ha tartjuk, és ha megfelelőképpen tartjuk, például egy csapó esőben. De vannak viharok, amikor az ernyő sem véd meg az elázástól. A viharban, a fát a gyökerei tartják meg, ugyanígy a nemzetet is. A gyökerek a lélek képeit szimbolizálják.

A tömeg, nem csak sokaság volta miatt veszíti el kapcsolatát a lelkének képeivel, hanem életformája miatt is. A felgyorsult életmód, ahol nincs csend, hogy a lélek önmagára találjon, újratermelje energiáit, ott nincs emberi identitás és a lélek képei halottak. A lélek képei, mint például, a Nap, a Hold és a csillagok, csak a Csend révén élők.

Na de lehetséges ott autonómia, közösségi, nemzeti, ahol a tömegek viszik a fő szerepet. Az autonómia alatt, sajnos csak önkormányzatosdit értünk, vagyis értenek sokan. Egy közösség autonóm voltát, nem az intézmények sokasága biztosítja, hanem a közösség, szellemi identitásra épülő autonómiája, az intézmény csak arra jön rá. Egy közösség, pedig annál autonómabb szellemileg, minél kevesebb intézményt igényel megmaradásához.

Andrei Saguna, (én Sogun Andrásra magyarítottam) az erdélyi ortodox egyház püspöke a XIX. században azt mondta a magyar egyetemen, Pesten tanuló román diákokkal kapcsolatban: "A tyúktojást mindegy, hogy ki költi ki, a lényeg az, hogy tyúk lesz belőle." A legcsodálatosabb megfogalmazása a szellemi alapú, önmegőrzésnek, intézmények nélkül, a külső körülmények ellenére. Ez az igazi autonómia, amely minden intézményes autonómia alapja.
A tojásból úgy lesz tyúk, hogy egy belső genetikai mintát, képet követ, így lesz a tyúk önmaga. Egy nemzet is úgy önmaga, ha megőrzi lelkének belső mintáit és aszerint él. Nem az intézmény az igazi megtartó erő, hanem a lélek élő képei, mert ez az igazi alapja az élő kultúrának.

Megmaradásunk...

Trianon kinek-kinek gyász és keserűség, kinek beletörődés, apátia, elhallgatnivaló tény, kinek idejétmúlt múltba fordulás, vagy éppen hátranézés nélküli előremenekülés a jövőbe.

Ez az, ami nem működik. Azaz többé nem ÍGY!

Nem visszafojtani kell a -természetesen- jogos fájdalmunkat, hanem elengedni, készíteni belőle "vidám zászlót", lobogjon szabadon a szélben és mutassa mindenkinek: íme itt egy nép, egy nemzet mely nem adta fel, mely erőt kovácsol a vereségből, a tragédiából akár.

Sokan vallják, hogy, amit a történelem elvett, azt már nehéz visszaszerezni. De nincs is MIT visszaszereznünk. Magunkat kell megtartanunk, magunkban magunknak a Nemzet Tudatot.
A Nemzet, több mint egy kiszínesített kép. "Nem térkép e táj..." ugye?
Nem veszítettünk mást, mint vonalakat a térképen. "Vonal- pont-vonal" halmaza, de a lényeg, ha rájövünk végre, megmaradt, ma is megvan, ma is dobog.
Elmehettünk a legtávolabbi pontra - persze nem lesz egyszerű a "természetes"-nek mondott népfogyás miatt- és ott is hallhattunk magyar szót, él a magyar hagyomány, él a magyar értékvilág.
Bármennyire is verte e népet az sors képébe álcázott ellenség, ez a nép megvan, megmaradt.
És ez a Csoda.
Megkülönböztetések, üldöztetések, deportálások, mészárlások, mi mindent nem kellett elszenvedniük testvéreinknek a Kárpát-medencében, de él még ez a nép, és lassan de gyarapodik, néha ezer veszély közepette, de Hazát épít, és ez a Csoda.
Felvidéken, Hegyvidéken (Kárpát-alja), Erdélyben és a Székelyföldön, Délvidéken, a Mura-közben és az Őrvidéken -akinek szeme van látni az láthatja- égnek még a jelzőtüzek, és ez a Csoda.
A Magyarországnak nevezett helyen, diktatúrák váltották egymást, álnok vezérek, gonosz kiskirályok jöttek mentek, de megmaradt a Hit, bennünk megmaradt a Haza és feltámad.
És ez a Csoda.

A Mester a tűzzel kínlódott, a nyers fenyő nagyon rosszul égett. A tanítvány elégedetlenkedett, hogy a kályha csak langyos.
- Nem a meleg a fontos, - mondotta a Mester - hanem az, hogy a tűz ne aludjon ki. A föld, ha lángolna, nem volna élet rajta, de a belső meleg élteti. Vannak, akik megelégednek azzal, hogy magukban hordják lelkük rendkívüliségeit, mint a föld a melegét.

Érzékelni kell, hogy a Láthatatlan szilárdabb a Láthatónál.

Halleluja! Isten a Leghatalmasabb!

Ady Endre
NEKÜNK MOHÁCS KELL

Ha van Isten, ne könyörüljön rajta:
Veréshez szokott fajta,
Cigány-népek langy szívű sihederje,
Verje csak, verje, verje.

Ha van Isten, meg ne sajnáljon engem:
Én magyarnak születtem.
Szent galambja nehogy zöld ágat hozzon,
Üssön csak, ostorozzon.

Ha van Isten, földtől a fényes égig
Rángasson minket végig.
Ne legyen egy félpercnyi békességünk,
Mert akkor végünk, végünk.

Szurdokpüspöki, 2008. június 3.

(A beszéd felolvasásra kerül június 4-én a Nagybátonyi, 7-én a Varsányi és 8-án a Szurdokpüspöki Trianon 88 megemlékezésen)


Június 4-én Barroso zsinagógát avat
2008-06-04 11:45 barikád.hu

Az Európai Bizottság elnöke, José Manuel Barroso a mai napon felavatja "Európa Nagy Zsinagógáját" az uniós intézményeknek is helyet adó Brüsszelben. Rajta kívül Sir Jonathan Sacks, Nagy-Britannia és a Brit Nemzetközösség főrabbija is részt vesz az ünnepi eseményen.

A ceremóniát Albert Guigui főrabbi szervezi, és részt vesznek rajta még Európa más országainak zsidó vallási vezetői is.

Albert Giugiu főrabbi szerint a társadalomban növekszik az erőszak és a félelem, ezért az uniónak nem csak gazdasági, hanem vallási és spirituális alapokon kell nyugodnia.

A zsinagóga belsejében elhelyezett emléktáblán Barroso neve is meg lesz örökítve. Brüsszelben mintegy 20 ezer zsidó él.

EJP-Euobserver-barikád.hu