MAGYARSÁG, magyarság.org, magyar

Habsburg Ottó valamiféle birodalomról csevegett Brüsszelben

Azt a kifejezést, hogy Magyar Királyság, nem is hallották meg. Szerinte ők pozitív hősök, mert ők a habsburgok Dolgos népekkel kívánták betelepíteni a török háborúk után megritkult lakossagú területeket és ehhez nem kell említeni, hogy ezen a sokat szenvedett területen miattuk mennyi magyar vér folyt évszázadokon át. Az hogy dolgos persze előbbre való, mint az, ha valaki magyarként követeli, hogy kapja vissza az elvett birtokait. Például a török kiűzése utáni területeken.

Becsey Zsolt sem külömb. Neki meg fennakadt a torkán a magyarok önrendelkezési törekvése. Miféle kisérlet ez? Kinek akart ki és mivel tetszelegni Brüsszelben?

1. A habsburgok valóban mindenféle népeket telepítettek a Magyar Királyság területére, és ezzel fölrúgták a Rákóczi - a magyar alkotmányosság és az önrendelkezési - felkelést lezáró Szatmári békét. Céljuk a magyar népesség gyöngítése és a Magyar Királyság beolvasztása volt az ő germán birodalmukba.

- Ezért emleget ma habsburg birodalmat és nem tud a Magyar Királyságról, holott álnok módon mindig kiadták a koronázási hitlevelet, azt hazudva, hogy az ország törvényeit be fogják tartani és annak területi épségéért fognak harcolni.

- Jellemző, hogy pontosan a déli területeken az onnan elmenekült magyar családok utódait nem engedték vissza, nehogy a terület visszamagyarosodjon.

- Amikor ez nem sikerült, 1848-ban ügynökeik demagóg jelszavakkal a magyarok ellen uszítottak az általuk a Magyar Királyság területére bezúdított idegeneket, már aki ebbe a piszkos játékba belement. Damjanichot nem azért kellene megemlíteni, hogy úgymond asszimilálódott a magyarságba, hanem azért, hogy tisztában volt azzal, hogy mit adott neki a Magyar Haza. És azokról a szörnyetegekről is megvolt a véleménye, akik habsburg bujtogatásra a magyarok gyilkolásába kezdtek. Damjanich válasza erre az volt, hogy egyrészt kitűnő tábornokká lett a habsburgok ellen, és azt is mondta, hogy minden szerbet kiirt, aztán magát is kivégzi, hogy egy sem maradjon egy olyan népségből, amely ilyen aljasul támadt a magyarokra.

2. Trianon a habsburgok egyik magyarellenes terve szerint lett kitalálva. A trianoni térképeket a habsburgok találták ki eredetileg, jó lenne erre emlékezni. A Magyar Királyság versaillese-i szétszabdalói csak követték a habsburgok aljas, évszázados katonapolitikái terveit.

3. Kissinger a habsburgok nagy támogatója volt és Otto nem akarta, hogy magyar területek 1989 után visszakerüljenek az anyaországhoz. Ne álmodozzanak a habsburgok. Ők sosem kerülnek vissza a magyar trónra. Nem is akarnak. Csak mindent össze-vissza keverni és aztán beleülni a közepébe. Ezekből a beszédekből ez jól felismerhető. Ez lenne a fideszes intellektualitás? Clintonné veszíteni fog az USA-ban. Nem veszik észre? Az USA-ban nem lesz Clintoni multikulturalizmus. Lantos nem él, és egy bukott elképzelést nem lehet alattomosan megvalósítani.

Ennyire büdös ezeknek minden ami magyar? Jó lesz nagyon figyelni, mit akarnak ezek lenyomni a torkunkon azon a címen, hogy föláldozzák a gyurcsányi kiszes neokommunizmust.

Geönczeöl Gyula
Felvidék

    Növeli, ki elfedi a bajt

    Történelmi időket élünk, történelmi következményekkel. Most dől el, milyen lesz Magyarország az elkövetkező évtizedekben. Akármit nézünk: a gazdaságot, a politikát, az igazságszolgáltatást, rossz irányban haladunk, egyre rosszabb, kétségbe ejtőbb a helyzet. Magyarország élhetetlen országgá vált. És vajon milyen lidérces világot hozhat a jövő?

    Állítólag rendszerváltás történt. Ennek egyetlen "bizonyítéka", hogy axiómaként, bizonyításra nem szoruló igazságként jelentik ki: Magyarországon demokrácia van és jogrend, jogállamban és szabadságban élünk, sajtószabadság van, tiszteletben kell tartani az emberi jogokat, a bíróságok a politikától függetlenek. Azt is szokták állítani, hogy túl sok a szabadság, hogy következmények nélküli országban élünk.

    Mindezt a társadalom nagy része és a külföld annak ellenére tudomásul veszi, hogy mindennapi tapasztalatai éppen arra hívják fel a figyelmet: nem történt meg a rendszerváltás, hogy a jogállam, a jogrend, a szabadság, a demokrácia legfeljebb papíron létezik. A sok rossz tapasztalatot, közöttük a személyesen elszenvedetteket is azzal magyarázzák, hogy az új rendszert tanulni kell és ehhez még időre van szükség. Majd, ha kétszáz éves lesz a demokrácia, mint Angliában, akkor lesz igazán demokrácia! - állítják. És nem akarják észrevenni, hogy ha nem lesz sürgősen változás, soha nem jutunk el oda, ahova mások eljutottak. Ahogy a Duna sem lenne tisztább attól, hogy várunk kétszáz évig. Lehet, hogy ha így "haladunk", Duna sem lesz.

    Magyarországon a rendszerváltás után 18 évvel is nagy erővel működik az állami terror, sőt néhány éve, a Szabadi-ügy indulásakor és a koalíciós szövetséges, a Kisgazdapárt szétverésekor diktatúra kiépítése kezdődött. Ahogy ezt egy 2006. októberi tanulmányomban kifejtettem és bizonyítottam: a Szabadi-ügy volt az origó, a romlás kezdete, akkor indultak el olyan negatív folyamatok, amelyek a politika szétzülléséhez, a gazdaság, a gazdaságirányítás, az igazságszolgáltatás stb. válságához vezettek.

    Az alkotmány tiltása ellenére egy párt kizárólagos hatalomra tört, az igazságszolgáltatás felhasználásával morzsolta fel szövetségesét. A társadalom nem akar szembesülni e tragikus folyamatokkal, pedig még mindig lenne esélye, hogy megállítsa azokat. Hitetlenkedve szemléli annak kiáltó jeleit, milyen nagy a baj. Az a párt pedig, amelyik ezt elindította, most úgy kerülhet ismét a hatalom közelébe, hogy nem kellett önvizsgálatot tartania. Lett volna elég ideje arra, hogy megállítsa, amit elindított, orvosolja, amit tett, megnevezze azokat, akik e piszkos per értelmi szerzői és "robotosai".

    Ehelyett a politikai elit mindent megtesz, hogy a tényeket elhallgassa és relativizálja, a lejárató kampány virtuális valóságát életben tartsa, a közvéleményt a célok és az érvek tekintetében is tévútra vigye.

    A politikai pereknek mindig is meghatározó kísérője volt a lejárató kampány és az igaz-ság elhallgatása. Új jelenség az éveken át tartó (!) lejáratás, és annak rendkívüli intenzitása. A hangsúlyok idővel változnak: ahogy sorra dőlnek meg a rágalmak, pukkadnak ki vádpontok, úgy lesz egyre kevesebb szó a Szabadi-ügyről. De a korábbi "érvek" is nevetségessé válnak, teljesen ugyan el nem tűnnek, de megritkulnak. A politikai elit ugyan még mindig nem szeretné befejezni az ügyet, de csöndet akar. A sajtó nem jár el a tárgyalásra, nemigen kérdezi meg a vádlottat és védőjét.

    A zajos lejáratás után tehát jön a csönd: az elhallgatás. Ez a második stáció: nehogy a vádlottból vádló lehessen. De ha valakinek könyvei jelennek meg, mint nekem, és ha izgalmas cikkeket közöl honlapján, ha oda felteszi az utolsó szó jogán 110 oldalas írásos változatát is, ami részletesen bizonyítja állításait, jöhet a harmadik stáció: az elhallgattatás. Ennek "legjobb módja" az érdeklődés kioltása. Ami bűn, hiszen a Szabadi-ügy mindannyiunk életére kiható ügy. Az ügynek és részleteinek, a mai magyar valóság és háttér megismerésének szándékát akarják gyengíteni. A roppant érdekes információ, tényanyag kikerült, hozzáférhető, el lehetne olvasni, el lehetne mindezen gondolkodni. Meg lehetne érteni: mi is történik a mai Magyarországon? Milyen országban élünk, mi lesz, mi lehet velünk? Óriási igény van a tényirodalomra és még inkább az egzotikus világot felfedő információkra, de nálam fanyalognak, aki mindezt közreadja, "tálcán kínálja".

    Van olyan lap, amelyik mindenféle hazugságokat írogatott az én állítólagos sértettségemről, ami szerinte áthatja munkámat. Ezzel akar rombolni. Van olyan internetes blog, ami még durvábban dolgozik az elolvasás ellen: "könyvnemajánló" a neve. Azzal a primitív "érveléssel", hogy előre tudható mi van a Bilincs és pórázban. Nem értem, mire gondol, mert a Gyorskocsi utca világa, a párhuzamos kinti események és ezek kapcsolata, a közeli és a távoli múlttal való párhuzam, a hatalom és a terror működése nem található ki a maga konkrétságában. Azt meg kell élni. Ahogy az utolsó szó jogán sem található ki. Abból persze soha nem csináltam titkot, hogy ártatlan vagyok. De ezt sem ismételgetem oldalakon át.

    Már a negyedik stáció is készülőben lehet: mindannak a relativizálása, amit kimondtam. Nem mellesleg: a kimondással, a küzdelemmel kockázatot vállalva, lehetséges és komoly veszélyeknek téve ki magamat. Készen áll az új taktika, ami - költői képpel ezt kifejezve - engem a "bolond sarokba" száműzne. Annak a "logikának" az alapján: mindenféléket beszélek, nem kell rám odafigyelni. Felújítanák az egykori metódust a vélemény és az igazság kiiktatására. A Szovjetunióban, vagy a "proletárdiktatúra" alatt Magyarországon is beszámíthatatlannak nyilvánították a "másként gondolkodókat", a kellemetlenné vált igazmondókat. Mert "nyilván nem normális", aki bírálja a szovjet vagy a szocialista államot. Beszél az ilyen össze-vissza. Másként gondolkodók kerültek zárt osztályokra: ide gyűjtötték be őket. Ezzel is védték a társadalmat zavaró hatásuktól. És ide menekültek azok, akik elmebetegségükre hivatkozva akarták megúszni a börtönt. Mint Torgyán József 1956 után.

    Andersen meséjében, A császár új ruhájában az uralkodó meztelenségét a kisgyerek ki meri mondani. Meghallják, a tömeg átveszi, a császár szégyenében elszalad, a kisgyerek ép elmeállapotát senki nem vonja kétségbe. Dreyfus kapitány ügyében az igazság kimondására még akadt valaki, Zola. Nekem viszont kényszerűségből önmagam szószólójának kell lennem. Ha engem ilyen módon sikerülne diszkreditálniuk, az ügy kényes oldalait és "zavaró következményeit" egy kicsit el lehetne felejteni.

    A "fejlett szocializmusban" az igazságot kimondókat elmebetegnek nyilvánították. Akkor már nem akarták őket börtönbe juttatni, merthogy betegek. Új találmány, hogy engem börtönbe akarna az ügyészség juttatni, miközben ő is és a bírói tanács is talán azért nem válaszolt a beadványokra, amelyek hamis vádakról, hamis tanúkról, az ügyészség tanú-felkészítő tevékenységéről, bebizonyosodott kényszervallatásról, a mentelmi jog sorozatos semmibevételéről, jegyzőkönyvben rögzített kínzásomról, bizonyítékok manipulálásáról stb. szólnak, mert be nem számíthatónak gondolt. Ilyen hivatkozást sem találtam persze a Btk.-ban, ami megmagyarázná, hogy súlyos törvénysértések vádjaira miért nem reagálnak. Igaz, olyan passzust sem, hogy az én esetemben nem kell ismerni a hatályos törvényeket. Mert bizonyára ezért nem alkalmazták őket, hacsak nem valami nyomás miatt, hiszen nemcsak a bizonyítékok, hanem a vonatkozó törvények alapján is fel kellett volna menteniük.

    Elmondtam a tárgyaláson: nagyon nagy a baj. Illyés Gyula írta: növeli, ki elfedi a bajt.

Budapest, 2008. május 13.
Dr. Szabadi Béla
Forrás: honlap www.szabadibela.hu