Arany János
RENDÜLETLENÜL
Hallottad a szót: "rendületlenül -"
Midőn fölzengi myriád ajak
S a millió szív egy dalon hevül,
Egy lángviharban összecsapzanak?...
Oh, értsd is a szót és könnyelmü szájon
Merő szokássá szent imád ne
váljon!
Sokban hívságos elme kérkedik,
Irányt még jóra, szépre is
az ád;
Nem mondom: a hont ők nem szeretik;
De jobban a tapsot, mint a
hazát...
Oh, értsd meg a szót és hiú dagályon
Olcsó malaszttá szent
imád ne váljon!
Fényt űz csinált érzelmivel nem egy,
Kinek világát
csak divat teszi:
Őnála köntös, eb, ló egyremegy,
S a hon szerelmén a
hölgyét veszi...
Oh, értsd meg a szót s függve női bájon,
Külcsillogássá szent imád ne váljon!
Van - fájdalom! - kinek cégér
hona.
Hah! tőzsér, alkusz és galambkufár:
Ki innen! e hely az Úr
temploma:
Rátok az ostor pattogása vár!...
Oh, értsd meg a szót:
kincs, arany kináljon:
Nyerészkedéssé szent imád ne váljon!
Szeretni e hont gyakran oly nehéz: -
Ha bűnbélyeg sötétül
homlokán,
Gyarló erényünk öntagadni kész,
Mint Péter a rettentő
éjtszakán.
Oh, értsd meg a szót: fényben, vagy homályon -
De kishitűvé
szent imád ne váljon!
Szeretni a hont - ah! még nehezebb,
Midőn az
ár nő, ostromol, ragad...
És - kebleden be-vérző honfiseb -
Bújsz a
tömegben, átkos egymagad.
Oh, értsd meg a szót s győzve a ragályon
Káromkodássá szent imád ne váljon!
Hallottad a szót:
"rendületlenül"?
Ábránd, hiúság, múló kegy, javak, -
Lenn a sikamló
tér, nyomás felül,
Vész és gyalázat el ne rántsanak.
Oh, értsd meg a
szót: árban és apályon
- Szirt a habok közt - hűséged megálljon!
(1860)
Karpatia-est a népesedési
válság megoldásáról! Március 30-án, 16 órai kezdettel a
Karpatia Óbudán, a Kerecseny Kávéházban (Bécsi út 52., belső udvar) önálló estet
tart. Meghívott vendégünket,
Majoros Istvánt, a Megmaradásért
Alapítvány kuratóriumának elnökét, a népesedési kérdés elkötelezett képviselőjét
Z. Kárpát Dániel főszerkesztő mutatja be, majd vetítéssel egybekötött,
színvonalas előadást láthatnak korunk egyik legsúlyosabb problémájának
gyökereiről, összefüggéseiről és a megoldás lehetőségeiről!
A rendezvény
nem titkolt célja, hogy felépítsünk egy újabb szellemi műhelyt Budapest
szívében. Az Ön jelenléte is szükséges ahhoz, hogy sikerrel járjunk! Az est
ingyenes!
Okirathamisítás az
SZDSZ-ben Az '56-os Deportálások Tényfeltáró Bizottsága
(DEPORT-'56) a Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) Gyorskocsi utcai Bűnügyi
Főosztályához fordult az SZDSZ 2007. március 31-i elnökválasztásán történt
magánokirat-hamisítás ügyében.
A DEPORT-'56 kérte a 2008. február 15-én
tett feljelentése alapján magánokirat-hamisítás vétsége miatt indult
büntetőeljárás kiegészítését.
A Hír TV 2008. március 27-i adásából
kiderült, hogy nemcsak a Jüttner-jelentésben szereplő négy borsodi álküldött
szavazott illegálisan tavaly az SZDSZ elnökválasztásán, hanem a borsodi
vizsgálatot végző Jüttner Csaba szabolcsi körzetéből is többen. A kemecsei
küldött, Bíró Árpádné elmondta, hogy az aláírás, ami a jegyzőkönyvben szerepel
hamis, hiszen ő ott sem volt az elnökválasztáson.
Továbbá, Jüttner Csaba
2008. március 27-i közleményében elismerte, hogy a vitatott elnökválasztó
közgyűlésen a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei küldöttek közül négyen úgy
nyilatkoztak, hogy bár nevük szerepel a regisztrációs íveken, nem voltak jelen a
közgyűlésen.
Budapest, 2008. március 28.
dr. Szerdahelyi
Szabolcs a DEPORT-'56 elnöke
Jüttner Csaba
besokalt az újabb SZDSZ-es álszavazó hírére 2008. Március 27.
20:37
Abcúg.hu
Újabb szabolcsi álküldöttre bukkant a hírTV stábja. Jüttner Csaba, a
liberálisok megyei elnöke vizsgálatot indít és rendőrségi bejelentést tesz, ha
beigazolódik, hogy csalás történt. "Bíró Árpádné nem volt ott tavaly
az SZDSZ elnökválasztásán, neve mellett a Fővárosi Bírósághoz eljuttatott
jegyzőkönyvben mégis szerepel aláírás. Azt mondja sejthették, hogy nem megy el,
mert hat éve volt utoljára küldöttgyűlésen" - olvasható a hírTV honlapján.
"Amennyiben beigazolódik, hogy a HírTV Célpont című műsorában
elhangzottak megfelelnek a valóságnak, és Bíró Árpádné valóban nem volt jelen az
SZDSZ 2007. márciusi Tisztújító Küldöttgyűlésén, az ügyben, vizsgálatot indítok
- jelentette ki Jüttner Csaba, az SZDSZ Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei elnöke.
Ezzel egyidőben okirat hamisítás gyanúja miatt bejelentést teszek a rendőrségen
- nyomatékosította szándéka komolyságát..
Az SZDSZ elnökválasztáskor
történt visszaélésekről - miszerint manipulálták a választást - a hírTV egyik
februári műsora adott hír. Az SZDSZ ügyvivői testülete február 12-én kérte fel
Jüttner Csabát, hogy vizsgálja ki, mi történt az elnökválasztáson. Kedden az
SZDSZ ügyvivő testülete és frakciója arról döntött, hogy rendkívüli
küldöttgyűlés összehívását kezdeményezi a párt országos tanácsánál. Kóka János
pártelnök közölte: a rendkívüli küldöttgyűlés tudja megnyitni az utat a teljes
körű tisztújításhoz.
Forrás: FN
ÚJ
KOALÍCIÓT! Népszava, 2008. március 27.
mszp.hu
Az MSZP körül ki kell alakulnia egy olyan új koalíciónak, amely
lényegében mindenkit tömörít, aki nem kér a Fidesz diktatórikus és a nyugatos
értékekkel ellentétes uralmából Nem értek egyet azokkal a baloldali
és liberális értelmiségiekkel, akik máris kész tényként jövendölik a jobboldal
totális hatalomátvételét, egy vezérelvű, nacionalista tekintélyuralom ólomszürke
évtizedeit. A kormányzó koalíció nehéz helyzetbe került, s a népszavazási fiaskó
azt jelzi, hogy aktív támogatóinak száma vészesen összezsugorodott. De nem dőlt
el semmi, a kormány a bázisát jelentő baloldali tömegekkel és a progresszív
értelmiséggel együtt még fordíthat a közhangulaton.
Ehhez azonban
alapvető változásokra van szükség mind a politika tartalmában, mind stílusában.
Ezt szerencsére a kormányon levők is tudják. De azt is látniuk kell, hogy az idő
vészesen pereg, s ha a fordulat a nyári politikai szünetig nem lesz érzékelhető,
akkor már kevés esély marad a sikeres végrehajtásra.
A legsürgetőbb
teendő kétségkívül az egészségügyi reform újragondolása. A március 9-i
népszavazás azt mutatta, hogy sok százezer baloldali szavazó is hajlandó a
kormány ellen szavazni olyan tradicionális baloldali (vagy annak vélt) érték
védelmében, mint az ingyenes állami egészségügyi ellátás. (Amelyet 1950-ben
vezettek be Magyarországon.) Az MSZP és a magyar progresszió elemi érdeke, hogy
ez ne ismétlődjön meg, ez a széles választói réteg soha többé ne sodródhasson
Orbán Viktor táborába.
(...)
Teljes cikk:
www.mszp.hu
A magyarok mást
éreznek 2008. március 27., 11:36
fidesz.hu Lehet,
hogy uniós szemmel nézve jól haladnak a dolgok Magyarországon, de a magyar
emberek ennek éppen az ellenkezőjét érzik, válságot, káoszt és fejetlenséget,
amin egyáltalán nem enyhített semmilyen uniós pénzforrás - írja közleményében
Nógrádi Zoltán. Mint fogalmaz, amikor arról beszélnek, hogy a
legtöbbet Magyarország hívja le az uniós pénzekből és a legtöbb pályázatot írta
ki, azt nem teszik hozzá: ezzel mindössze egy százalék gazdasági növekedést
produkált, még mindig nincsenek megkötve támogatási szerződések tavaly márciusi
pályázatokhoz kapcsolódóan, és a nagyprojekteket sem nyújtottuk még be. A
gazdaságfejlesztési operatív program keretében csupán 1,5 milliárdos kifizetés
történt meg. Öndicséret helyett arról kellene beszélni, hogy hogyan lehetne
jobban és hatékonyabban működtetni a rendszert, átláthatóbbá tenni a struktúrát,
és megtalálni a felelősöket a súlyos kormányzati hibákért és mulasztásokért -
zárul a közlemény.
"Autonómiás"
NATO-csúcsot akar Tőkés [ 2008. március 27., 21:21 ]
Erdely.ma
Tőkés László református püspök, EP-parlamenti képviselő a
NATO-tagországoknak címzett nyílt levélben azt kéri az Észak-Atlanti
Szövetségtől, hogy a bukaresti NATO-csúcstalálkozón vitassák meg egy nyilatkozat
elfogadását a kelet-európai és a balkáni magyar autonómiák támogatása
kapcsán. Tőkés ma tartott sajtótájékoztatóján kijelentette, a
levelet, amelyet a mai nap folyamán küldenek el, a Kárpát-medencei Magyar
Autonómia Tanács elnökeként írta alá, és ebben rámutat, hogy "elképzelhetetlen a
regionális biztonság a Balkánban és Kelet Európában a romániai, szlovákiai,
szerbiai, horvátországi és ukrajnai magyarok autonómiájának megadása nélkül".
"Felhívjuk a NATO kormányok figyelmét a magyar közösségek békés
küzdelmére az autonómia elérése érdekében, és meggyőződésünket fejezzük ki, hogy
ezen célkitűzés elérése nélkül soha nem lesz biztonság Európának ebben a
részében" - mondta Tőkés.
A református püspök úgy véli, "hamis az a
nézet, hogy az autonómia veszélyezteti a kárpát-medencei országok integritását
és szuverenitását, hanem ellenkezőleg, a magyarok autonómiái garantálják
ezeket".
Tőkés László elmondta, a nyilatkozatot a múlt héten készítették
el a Budapesten zajlott találkozón.
A Magyar Autonómia Tanács a
kárpát-medencei magyar szervezeteket foglalja magába.
nyugatijelen.com DÉLVIDÉK ÉS KOSZOVÓ
Az utóbbi hetekben e két volt jugoszláviai volt autónom
tartomány nevét emlegetik a politikusok. Kezdjük talán Andreas Zobel belgrádi
német nagykövettel, akinek a kijelentése a szerb Európai Mozgalom fórumán
hangzott el, és hatalmas felháborodást váltott ki Szerbiában: "Ha a szerbek
magukénak követelik Koszovót, amely hosszú idő után 1912-ben lett csak ismét az
övék, akkor ugyan ezen a logika alapján Magyarország is visszakövetelhetné a
Vajdaságot." Továbbá figyelmeztette a szerbeket, hogy óvakodjanak olyan
hivatkozásoktól, hogy Koszovó mindig Szerbia része volt. A nagy diplomáciai
felháborodás miatt Zobel nagykövetnek valószínűleg kormánya utasítására
meghátrálnia kellet, és bocsánatot kért. Pedig igaza volt. Rigó mező a mai néven
Koszovó az első Rigómezei csata idején, 1389-ben Albánia része volt. A szerb
sereget Lazar fejedelem vezette. A szerbek hősiesen harcoltak török túlerővel
szemben. Az ütközet még nem dőlt el, amikor I. Murad szultán a csatatér
megtekintése közben elhaladt a halottnak hitt Obilić Milos (Obility Milos)
mellet, aki felugorva megölte a szultánt. Viszonzásul a törökök lefejezték Lázár
fejedelmet. I. Bajezid, aki az oldal szárnyat vezérelte, hazavezérelte a serget,
hogy II. Murad néven szultánná koronázzák. A szerbek e nemzeti tragédia alapján
tartják Koszovót Szerbia bölcsaőjének. A nemzeti tragédia emlékére monostort
építettek, és más hálák jeléül szerte a területen, de a nép nem igen jár oda
istentiszteletre, csak szerzetesek lakják ezeket.
A masodik Rigómezei
csatát Hunyadi János vezette keresztény sereg élén 1448-ban. Sajnos Brankovič
György török vazallus megtámadta Skanderbeg sergét, aki idejében nem tudott a
csatatérre érkezni, Hunyadi kjénytelen volt a maga 24,000 ezres sergével
megtámadni a 60,000 ezres jól felszerelt török sereget. Hunyadi 15,000 vitéze
maradt a harcmezőn, Ő maga Brankovič foglya lett és csak váltságdíj fejében
szabadult. A török veszteség 5,000 harcos, és megnyílt az út Nandorfehérvár
felé. A szerbek 500 éven keresztül nyögték Brankovič árulását. Ha jól
belegondolunk, nekünk több okunk van siratni Koszovót, mint a szerbeknek.
Koszovót 1912-ben Szerbiához csatolták, éppen úgy vágták le Albánia
testéről, mint néhány év múlva Délvidéket Magyarországról.
Koszovó, az
első, és második világháború után is Jugoszlávia része maradt. Titó, Koszovónak,
és Vajdaságnak Autónom Tartomány státuszt adott. A vajdaságiak igyekeztek mindig
maguknak is kikövetelni ugyanazokat a jogokat, amelyeket az erőszakos albánok
elértek. Azonban érdemes szemügyre venni, hogy miért voltak mindig sikeresebbek
az albánok. Egyrészt, mert a politikusaik mindig küzdöttek a jogaikért,
egységesek voltak, az esetleges árulókat lehetetlenné tudták tenni, és ami
legfontosabb, minden családban legalább hat gyermeknek kellett születni.
Magyarán: kiszülték a betelepült szerbeket.
Szinte nem létezik kevert
házasság. A szerb ingatlanokért bármilyen árat megfizettek....
Sajnos,
Vajdaságban ilyenekről nem beszélhetünk. A mieinknél ritka a három gyermek,
inkább az egyke, esetleg a kettőcske. A szerbek előszeretettel nősültek magyar
leányokkal, és magyar ingatlant kaptak a betelepüléskor. Legalább öt
betelepülési hullámot figyelhetünk meg: I. Lipót pátense alapján 1691-ben, igaz
csak ideiglenesen kaptak letelepülést "amíg a hazájukban helyre nem áll a béke".
Az 1848-as Szabadságharc leverése után további betelepülők érkeztek, az I.
Világháború tán, a II. Világháborút követően, majd a horvátországi krajinai
szerbek 280,000 exodusa is Vajdaságban kapott letelepedést.
Mindezt
figyelembe véve olvashattuk a hírekben Vojislav Kostunica (Vojiszláv Kostunica)
szerb kormányfő kijelentését, miszerint ha Koszovó önrendelkezés alapján
függetlenséget kap, akkor Romániában, és Szlovákiában is követelhetik a magyarok
az önrendelkezést. Vigyázat, itt nagyon kell érteni a ravasz szerb politikust: a
vajdasági magyarokat nem említi. Tehát azok nem követelhetik, de Romániát, és
Szlovákiát riogatja, abban a reményben, hogy Szerbia mellé állnak Koszovó
ügyében.
Kostunica, Vajdaságot keményen a markában érzi, a fentebb
említett okok miatt, valamint mert a megmaradt magyarság megosztott, és a magyar
kormány sem tart igényt Délvidékre, sem az ott élő magyarokra. (2005 dec. 5)
Kostunica az autonómia megadásával kibékülne, mert azt könnyen meglehet vonni
mint a múltban. Az albánok éppen ezért erre nem is törekednek, és nem fogadják
el.
Érdekesnek tartom Kasza József megállapítását, mely szerint először
jelentette ki Trianon igazságtalanságát: " Ez a szerződés sem volt igazságos,
mégis végrehajtották. Ha kitartóan azt állítják, (a szerbek) hogy egy ország nem
vesztheti el a területét, akkor Európa üljön tárgyalóasztalhoz, és vizsgálja
felül a trianoni szerződést is."
Valóban, Trianonban a szerb delegáció,
amikor Délvidéket, Magyarország éléskamráját, a legjobb termőföldjeit, követelte
magáénak, ahova a törökök elöl menekülve menedéket kaptak, akkor nem vélekedtek
úgy mint ma amikor a saját területükről döntenek mások.
Nenad Canak
(Csanak), aki a magyar szavazatokért mindig hajlandó a magyarok felé valamit
megcsillogtatni, megemlítette, hogy Vajdaság csak 2006 óta része Szerbiának.
Trianon óta a délszláv szövetségi állam része volt. Tehát Canak kijelentése is
egyértelmű, Vajdaság Trianon előtt mindig Magyarország területe volt.
Bizony Délvidéken is voltak olyan harcok melyekre mi is hivatkozhatunk.
Csantavér egy ilye harc után kapta a nevét, amikor csont és vér volt a
területen. A zentai csata is olyan történelmi tény mely alapján nekünk is szent
hely az. Erdélyben, Felvidéken, Kárpátalján hány okot hozhatunk fel, hogy mind
azok a területeink, ahol őseink csatáikat vívták, a királyainkat koronázták, és
sírjaikban nyugszanak minden logika alapján jogosan követelhetnénk magunkénak.
Igaza volt Margaret Tachernak, hogy "Európát úgy tudjuk megjavítani, ha
visszamegyünk oda, ahol elrontottuk! "
Jó lenne, ha az EU is komolyan
venné a szerb doktrínát, mi szerint ahol szerb sír van, az Szerbia. Ennek
alapján vannak "szerb" területek, amelyeket egybe akartak csatolni a
szerb-horvát háborúban, úgy hogy a közbeeső területeken megölték és elűzték a
lakosságot.
Koszovó hamarosan kivívja függetlenségét. Az ott élő szerbek
Vajdaságot veszik majd célba, és ha Szerbia az EU tagja lesz, akkor Magyarország
déli településeit is elárasztják. Szegeden máris sokan vettek ingatlant, melyek
gerinctelen magyar neveken vannak telekkönyvezve.
Legyünk tisztában
azzal, hogy Szerbia jobban ragaszkodik vajdasághoz, mint Koszovohoz. Koszovóból
semmi haszna nincs, adót nem tud behajtani, és csak örök problémát okoznak a
mindenre elszánt albánok. Vajdaságban sokkal közelebb áll a céljához, és a
magyarok ellenállásába sem ütközik: továbbra is fokozni a szerbek betelepedését,
főleg a magyarlakta településekre, a munkahelyeket biztosítani a számukra a
magyarok rovására, szemet hunyni a magyarok bántalmazásán, a kettős mérce
alkalmazása a bírósági eljárásokban, -jó példa a négy temerini magyar akik
verekedésért 62 évet kaptak, és verik Őket a börtönben!- hogy minél többen
fogjanak vándorbotot a családjuk biztonsága érdekében. Amikor a magyarság
létszáma 5% alá csökken, akkor már nem lesz kötelező még papíron sem a magyar
oktatás, és a kulturális intézmények központi támogatása. Aki azt állítja, hogy
Vajdaságban rendeződött a közbiztonság, nem kell félniük a magyaroknak, az
sétáljon mondjuk Temerin utcáin magyar zenét hallgatva a magnóból., és aztán
nyilatkozzon!
Egyszer már kínálkozott Szerbia hogy a Monarchia része
legyen. Akkor a magyar miniszterelnök elutasította, mondván, hogy félvad népség.
Azóta bebizonyították, hogy helyes volt a megállapítás, mert minden háborúban,
és a zűrzavaros időkben a legkegyetlenebb gyilkosai voltak a védtelen
lakosságnak. Tisztelet a kivételnek.
Félő, hogy Koszovó függetlenségének
kikiáltása után magyar irtásba fognak a szerbek, akik úgy tudják, hogy a
menekülő magyarokat az 56'-os forradalom leverése után az akkori Jugoszlávia
fogadta be Vajdaságba. Feltehetjük a kérdést: ki védi meg a magyarokat akkor? A
mai magyar kormány biztos nem! Mire a sóhivatalok megmozdulnak, már Srebrenica
sorsára jutunk. Emlékezünk 1944 novemberére és decemberére is.
A
magyarságnak nemzeti Parlamentre, és kormányra van szüksége, amely képes időben
mindent megtenni a tragédia megelőzéséért, és Magyarország egyesítésére
törekszik. Egyrészt, mert az utódállamok nem teljesítették a vállalt
kötelezettségeiket a magyarok irányában, másrészt gazdaságilag lerontották a
virágzó országrészeket, harmadsorban pedig a Kárpát medence vízrajza miatt.
Németország után Magyarországot egyesíteni kell!! Az EU nem megoldás a
magyarság sérelmeire.
Vinczer S. Péter
RIADÓ!!!
(körlevélben érkezett) Egy anyuka a 2 éves
gyerekével várta a nagyobbat márc.20-án az Érdi úti iskola (XI.ker) előtt. Egy
román rendszámú Merci megállt mellette, egy férfi kiszállt és útbaigazítást
kért, majd visszaült. A még nyitott kocsiajtón át a gyereknek egy csokit nyújtva
akarta megköszönni a segítséget, amikor a gyereket berántotta az autóba, az
anyuka kis huza-vona után visszarántotta, végül nála marad a gyerek. A kocsi
elindult, de a férfi visszaszólt, hogy "úgyis elviszem". Anyuka a rendszámot
megjegyezte.
A rendőrségen kiderült, hogy a rendszám egy román Dacia
rendszáma volt, nem a Mercedesé. A rendőrök elmondták, hogy az elmúlt 2 hónapban
17 kisgyereket vittek el így, nyomtalanul. A csokiban valószínűleg nyugtató
lehet, azonnal kiviszik őket az országból, az egész utat átalusszák. Nem
bíztatták a szülőket, azt mondták biztosan nem lett volna meg, ha elvitték
volna. Óvodáknál, iskoláknál, játszótereknél, bevásárlóközpontoknál vadásznak.
Nem értem miért nem lehet erről a hírekben hallani?
Ha Téged nem
is érint közvetlenül, kérlek, hogy küldd tovább másnak talán hasznára lehet!!!!
Mennyi igaz ebből? MINDEN...
Alábbi tényeket
én közöltem először élőszóban Révffy Lászlóval, aki akkor Los Angeles-ben
tartózkodott. Üzleti és politikai összeköttetéseim révén abban az időben
prominens személyekkel tartottam kapcsolatot, akik tudtak a paktumról és
közölték azt velem.
Zas Lóránt
www.magyarokvasarnapja.com
Hogyan is történhetett meg
a Rózsadombi Paktum? Mindig bántotta a csőrömet, hogy mikor
Bush elnök látszólag őszintén támogatta a Közép-Európai országokban a
rendszerváltást, hogy vehetett részt az amerikai követség első titkára a
Rózsadombi találkozón, ahol aláírták a paktumot, ami meghiúsította a
rendszerváltást és bebetonozta pozícióikban a volt kommunistákat. Most
találkoztam valakivel, aki akkoriban nagyon aktív volt ezen a vonalon, és a
beszélgetés végre fényt derített a dologra.
Hogy megértsük az
eseményeket, vissza kell mennünk a hidegháborús időkre, mikor Henry Kissinger
volt az amerikai külügyminiszter Nixon elnök alatt. Kissinger kidolgozott egy
tervet, hogy Amerika mondjon le Közép-Európáról, és engedje meg, hogy az ott
levő országok "szervesen" olvadjanak be a Szovjet Unióba. Annyira ment a dolog,
hogy Kissinger utasította az USA londoni nagykövetét, hogy hívja össze az
európai USA követeket és közölje velük, hogy ez a hivatalos amerikai politika.
Mikor Nixon megtudta, leállította a tervet, de Kissinger nem adta fel a
harcot. Jimmy Carter alatt Brzezinsky volt a fő külpolitikai tanácsadó, Reagan
elnök pedig két lábbal rúgta ki Dr. K-t, ahogy a sajtó becézte Kissingert. Mikor
az idősebb Bush lett az elnök, Dr. újra próbálkozott. Annyira ment az ügy, hogy
beadványt küldött az új elnöknek, amivel a New York TIMES-nak is eldicsekedett.
Mikor a hírt olvastuk 1989 januárban, röviddel Bush beiktatása után, Dr. Nádas
Gyula, az Amerikai Magyarok Országos Szövetség elnökének kérésére, mint az AMOSZ
főtitkára és politológus, egy három oldalas beadványban elleneztük a K tervet.
Valamikor májusban kaptunk választ, amiben a Külügyminisztérium megköszönte
beadványunkat, és közölték velünk, hogy ez nagyon fontos adalék volt, és hosszú
tanulmányozás után elvetették a Kissinger tervet.
A Washington
Monthly-ban, egy amerikai politikai havilapban Jacob Heilbrunn Egy államférfi
lemenőben - Miért esett le Dr. K csillaga? (Eclipse of a Statesman: Why Dr. K's
star has fallen) című cikkében, miután megmagyarázta, hogy Dr. K "realista"
politikai nézeteket vallott, és nem voltak erkölcsi skrupulusai. Ezt írta
Kissinger Brezsnyev érabeli keleti politikájáról: "Ha megengednénk, hogy a
Szovjet Unió összeomoljon, megsértenénk a realista ortodoxiát a rend
szükségességéről: Mit csinálnának azok a lázongó népek a szabadságukkal? Káosz
lenne az eredmény."
Majd 1989-ről ezt írta: "Kissinger felajánlotta az
új Bush kormánynak szolgálatait, mint tárgyaló diplomata, hogy kidolgozzon egy
tervet az omladozó Szovjet Unióval és közös uralmat létesítsenek Kelet-Európa
felett.
"Ugyanakkor Bush, az új elnök, annyira komolyan vette
Közép-Európa felszabadítását, hogy július elején Lengyel és Magyarországra
utazott, és Pesten töltötte július 4.-ét, a legnagyobb amerikai nemzeti ünnepet.
Mielőtt elutazott Washingtonból, magához hívatta az amerikai üzleti élet, a
szakszervezetek és legnagyobb egyetemek vezetőit, és kérte őket, hogy támogassák
az újonnan felszabaduló országokat. Mikor Pestet elhagyta, Párizs felé a repülőn
az újságírók megkérdezték, sikeres volt-e az útja. Bush azt válaszolta, hogy
igen, nagyon fontos üzenetet hozott a két ország vezetőinek, akik azért nagyon
hálásak lehetnek.
Ez volt a háttere a szeptemberben bekövetkezett
szögesdrót vasfüggöny megnyitásának Ausztria felé a keletnémetek számára.
Kissinger tehát elvesztette az első menetet. Azonban Kissinger emberei benn
voltak a Fehérházban és a külügyben, köztük Lawrence Eagleburger is, aki
külügyminiszter-helyettes majd külügyminiszter volt 1989-90-ben. Így nyilván az
ő utasítására, illetve Dr. K javaslatára ment el a követség első titkára a
találkozóra. Sőt, az is valószínű, hogy az ötletet is ő vetette fel és ő
szervezte a találkozót, Bush elnök tudta és jóváhagyása nélkül. Az is
elképzelhető, hogy a Fehér Ház és hivatalos Washingtoni körök ma sem tudnak a
Rózsadombi Paktumról és az Amerikai Követség szerepéről a magyar rendszerváltás
megakadályozásában. Ugyanakkor a magyar résztvevőknek minden okuk meg volt ezt
hivatalos amerikai politikának tekinteni.
Heilbrunn ezzel fejezi be
ennek az érának tárgyalását: "Kissinger szovjet-politikája eltűnt a Szovjet
Unióval."
Sajnos, mi jobban tudjuk. Kissinger szovjet politikájának nyomai
megmaradtak a Rózsadombi Paktumban. Annak ellenére, hogy beavatkozásunkkal
segítettünk legyőzni a Kissinger ajánlatot, a következő menetet Dr. K nyerte
meg. Ránk kényszerítettek egy olyan rendszert, ahol nem kellett attól tartania
Dr. K-nak, hogy mit csinálunk szabadságunkkal./
Dr. Balogh Sándor,
prof. emeritus
A Rózsadombi
Paktum (ahogy megjelent egy kanadai magyar lapban)
Egy
otthoni publicista, mint Benedek István, nem teheti meg ezt saját jól felfogott
érdekében, az Angliában élő Révffy László azonban a közelmúltban nyilvánosságra
hozta ezt a megdöbbentő árulást. Szövegét Németországban élő barátom küldte el,
azzal a kéréssel, hogy terjesszük a magyarság minél szélesebb köreiben.
Kívánságának eleget teszek, mert teljesen egyet értek vele, hogy ezt mindenkinek
meg kell ismerni.
Írását azzal kezdi, hogy 1990 március 15-én - míg
hazánk népe az első szabad emlékezést tartotta - egy budai villában titkos
tárgyalás volt, amelyen a következők vettek részt: a távozó szovjet hadsereg
tábornoka, a szovjet titkosrendőrség ezredese, az amerikai követség első
titkára, a CIA egyik tisztje, az izraeli titkos szolgálat képviselője, a magyar
római katolikus, a református, az izraelita egyház egy-egy megbízottja, és öt
magyar politikai vezető, akik közül négy ma is vezető pozícióban van. Ők írták
alá részünkről az ország szabad újjáépítésének tervét korlátozó diktátumot,
amelynek értelmében kimennek ugyan a szovjet megszállók. De ezért súlyos árat
kell fizetnünk. Révffy László azóta nyilvánosságra hozta az aláírók neveit, hogy
minden kételkedést eloszlasson e feltételek hitelességével kapcsolatban.
Most pedig közlöm a magyar népre erőszakolt gyalázatos szerződés
szövegét.
1./ A szovjet csapatok békés és barátságos kivonulása
Magyarországról.
2./ A Szovjetunió kárpótlása a hátrahagyott épületekért és
javakért.
3./ Barátságos politikai és gazdasági viszony kiépítése
Szovjetunió és Magyarország között.
4./ Mindennemű szovjetellenes
tevékenység megakadályozása.
5./ A határok kölcsönös megnyitása Szovjetunió
és Magyarország között.
6./ A volt kommunista párttagok minden büntetés alól
való mentesítése.
7./ A volt kommunista titkosszolgálat, határőrség és
rendőrség megvédése az esetleges megtorlástól.
8./ A volt kommunisták más
pártokban való indítása a választásokon.
9./ Az államvagyon átmentése a volt
kommunisták kezébe
10./ Az igazságszolgáltatás megtartása a volt kommunisták
kezében.
11./ Minden zsidó ellenes megnyilatkozás, megmozdulás és
szervezkedés megtorlása.
12./ A jobboldali, vagy szélsőjobboldali pártok
indulásának és szervezkedésének megakadályozása.
13./ Állandó hangoztatása
annak, hogy a magyar határok véglegesek és azokon nem lehet változtatni.
14./ Az új magyar kormány nem tarthat kapcsolatot jobboldali emigrációs
személyekkel, szervezetekkel és csoportokkal.
15./ Románok, Jugoszlávok és
szlovákok felé csak barátságos nyilatkozatok láthatnak napvilágot.
16./ Az
1956-os eseményeket mint a kommunizmus megjavítását célzó mozgalmat kell
beállítani és csak azokat szabad szóhoz juttatni, akik ezt így értelmezik.
17./ A magyar hadsereget egyharmadára kell csökkenteni.
18./ A
Szovjetunió az átmentett kommunistákon keresztül megtartja politikai befolyását
Magyarországon, az Egyesült Államok viszont megerősítheti gazdasági befolyását a
magyar életben.
19./ Magyarország teljes garanciát ad a magyarországi
nemzetiségek nyelvi, népi, kulturális, politikai és gazdasági jogainak
gyakorlására.
20./ Magyarország teljesen kártalanítja a magyar zsidóságot a
második világháború alatt elszenvedett veszteségeiért.
A találkozóra
meghívott magyar résztvevők: Antall József, Horn Gyula, Pető Iván, Paskai
László, Göncz
Árpád, Zoltai Gusztáv, Boross Péter, Jóskabácsi.
Albisi Kézdi Csongor:
A sokat támadott Bayer Zsolt írásának
margójára Bayer Zsolt írásának margójára.
Egy
halványodó emlék 1946-ból, amely finom fuvallatával Bayer Zsoltot a magyar
nemzeti tudatalattiból érintette meg.
"Hej szellők fényes szellők
fújjátok, fújjátok, amit tegnap fújtunk ma is fújhatjátok"
ŐSZINTE MAGYAR SZÓ A ZSIDÓSÁGHOZ 1946 Szabad Föld (frissítve
2008)
Az igazi demokrácia fokmérője a szabaddá tett gondolatmozgás, a
demokráciának álcázott önkényuralom, amely a Ti mindenhatóságotokat testesíti
meg, nem bírja a szabad kritika napfényét s ez a körülmény kényszerít arra, hogy
egyelőre a "hátatok mögül" intézzük a néhány őszinte magyar szót hozzátok.
Béke, stabil pénz, mindezek megrázó erejű problémái a magyar népnek, de
van egy olyan kérdés is, amely már-már általános néplázadás kirobbanásáig
feszíti a közhangulatot, ez pedig: a zsidókérdés. Ostobaság volna kendőzni a
rideg tényállást, antiszemitizmus van az országban, lecsillapíthatatlan, napról
napra dagadó antiszemitizmus.
És Ti, akik úgy néztek fel ötezer éves
bölcsességetekre, mint Napóleon a piramisokra, csodálatos érzéketlenséggel nem
akarjátok észrevenni ennek az antiszemitizmusnak önmagatokban rejlő okait.
Bámulatosan kerülitek az önmagatokkal való szembenézést, a legszerényebb
önvizsgálatra sem vagytok hajlamosak, helyette azt mondjátok hogy elvadult,
állatias faj vagyunk, gyógyíthatatlan barbárok, akik még nem értünk meg a
demokrácia áldásaira. Ha körülnéztek a világon, azt kell látnotok, hogy
mindenütt baj van veletek, de az önismeret bátorsága nem tartozik erényeitek
közé.
Mert mi történt? Amikor megtértetek rettenetes sorsotok
völgyeiből, legkisebb jelét sem mutattátok, hogy kálváriátok egyben a
magábaszállás iskolája lett volna. Szenvedésetek pokla belső újjászületésetek
forrása kellett volna legyen, új szövetségkötés annak a népnek fájdalmas
sorsával, amelynek közösségébe élni visszatértetek.
És mit tettetek?
Ahelyett hogy megkerestétek volna annak a magyarságnak a kezét, amelyet a
fasiszta bestiálizmus szintén a szakadékba taszított, megrohantátok s hallatlan
politikai korlátoltsággal úgyszólván kizárólagos birtokotokba vettétek az
országot. A zsarnokság történetében egyedülálló színjátékot varázsoltatok elő:
Ti, alig 200 ezernyi jövevény kisebbség uralmatok alá törtétek a kilencmilliónyi
magyar őslakosságot! Megszálltátok az egész államhatalmat, s ahonnan a
leglázítóbb visszaélést gyakoroljátok, mindenekelőtt a politikai rendészetet
vettétek birtokotokba. Az itt összesereglett s rendőrtisztekké transzformálódott
derék borügynökök, bárzongoristák s hasonszőrűek tartják rettegésben a
magyarságot. Botor hatalomvágy és uniformisláz ejtett rabságba benneteket és
nemcsak a sarki fűszeres kötött sarkantyút, de még bölcs rabbitok is szerzett
egy tábornoki uniformist. Csodálkoztok hát, hogy antiszemitizmus van?
S
akiknek rendőrezredesi gúnya nem jutott, azok rávetették magukat e szerencsétlen
ország gazdasági életére. Bámulatos gyorsan újjáépítettétek magatokat. Ördöngös
gyorsasággal kisajátítottátok a legjobb lakásokat, ami jobb falat akad még az
országban, az a ti asztalotokra varázsolódik, ami arany, valuta, érték maradt
még az országban, az mind a Ti kezetekben halmozódik fel. Kihívó cinizmussal
mentek el a magyar nép végtelen nyomora mellett, s azt mondjátok, hogy sokat
szenvedtetek és jussotok van a farsanghoz, egy kis jóvátételhez. Arra nem
gondoltok, hogy a harcterekre hurcolt magyarok százezrei pusztultak el, s arra
sem gondoltok, hogy hány magyar hazafit gyötörtek halálra a nyilas ok, akik
közül nem egy éppen a Ti védelmetekben áldozta életét. És arra sem emlékeztek
már, hogy alig volt valamirevaló magyar család, aki halálos veszedelmek árán ne
dugdosott, vagy valamiképp ne segített volna benneteket. És nézzétek az utcán
kolduló hadifoglyainkat, rokkantjainkat és nézzétek éhes rongyos egész népünket,
- ők viselik és nem Ti e háború minden idegtépő böjtjét. De mi nem
panaszkodhatunk, mert ma csak a Ti fájdalmatok divat. És csodálkoztok, hogy van
antiszemitizmus?
Azt mondjátok, hogy a demokráciát véditek. De ez is
csak áltató képmutatás, mert valójában a demokrácia s a velejáró
szociális fejlődés nem a Ti ügyetek. Ti az elmúlt liberális
világban mérhetetlenül meggyarapodtatok. Ez a demokrácia a magyar
proletármilliók ügye, bízzátok csak ennek védelmét a múlt rendszerekben
általatok is csak kihasznált munkás- és paraszttömegekre.
A magyarság
józan többsége nem akar több Orgoványt és Kunmadarast. Keressük veletek a békés
együttélés, vagy ha ez nem megy, a békés elválás útjait. Nemes haragtokban azt
mondjátok, hogy nem vesztek részt az újjáépítésben, hanem kivándoroltok. Sajnos
ezt az ijesztgetést nem tudjuk komolyan venni, mert még egyetlen ország sem
jelentkezett befogadásotokra. Kitelepülésetek nehéz nemzetközi probléma,
amelynek megoldására ki tudja mikor fog sor kerülni. Egyetlen realitás, hogy
egyelőre itt kell élnetek. De oly iszonytatóan provokatív a magatartásotok, ha
gyorsan és önként nem csináltok egy alapos visszavonulást, megfékezhetetlen
tömegfelkelésbe kergetitek az országot.
És mit kell tennetek? Szültetek
ugyan valami megbékélési tanácsot, összefogdostatok néhány Parragi-féle
műmagyart, akiknek eszük ágában sincs, hogy megmondják Nektek az igazat, aztán
oldalatok felől ott vannak a Zsolt Béla féle szofisták, akiknek ínyük szintén
nem szokott a becsületes önismeret és tárgyilagosság sós kenyeréhez. E
jóltáplált farizeus zsidók és álhumánus lakájmagyarok sohse fognak itt semmiféle
megbékélést valósággá tenni.
Mi ezek helyett a reális ítéletű a
termelőmunkában becsületes kenyeret kereső zsidósághoz fordulunk azzal a
kéréssel, hogy az elrugaszkodott zsidók észretérítésére haladéktalanul a
legszélesebb körű propagandamunkába fogjon.
Alakítsátok meg mondjuk a
"Józan eszű Zsidók Szövetségét" és szólítsatok fel minden exponált közállásban
levő zsidót hogy a magyarsággal való megbékélés szent ügyéért állását önként és
azonnal hagyja el. Magatok bélyegezzétek meg a tekergő, síber, munkakerülő
fajtabelieket, Ti hirdessétek szüntelenül, hogy a ragadozás, az élősködés
becstelen és hazaáruló dolog, amely méltán váltja ki a magyarság felháborodását.
Ha itt akartok élni, végre számolnotok kell azzal, hogy az újjáépítés nem a
kávéházakban s a mulatókban, hanem a gyárakban, a bányákban s a mezőkön folyik.
Nektek kell rámutatnotok, hogy amíg messze elkerülitek a nehezebb
munkafajokat, addig mindig izzani fog az antiszemitizmus. Flancos, hivalkodó
nőiteket intsétek szerénységre, s bárgyú, denunciáns hitsorsosaitoknak, akik
hatalmi őrületükben minduntalan az Andrássy út 60-nal fenyegetődznek, magatok
tapasszátok be a száját. Dúsan élő zsidók sem restellik nap- mint nap elhalászni
a külföld adományait, s vajon ehelyett nem volna e okosabb, ha versenyeznétek
abban, hogy bő falatjaitokat megosztanátok az éhségtől szédelgő magyar
munkáscsaládokkal?
A politikai élet irányításában túlméretezett
igényeiteket is le kell építenetek, mert több mint gyermeki naivitás, azt hinni,
hogy sokáig fenntartható oly helyzet, amelyben a magyarság politikai
irányításának jogát Ti bitorolhatjátok A magyar munkásság magyar vezetőket akar
és a Ti feladatotok, hogy e tekintetben a pártzsidókat is józanabb belátásra
eszméltessétek. Hát ezek volnának a megbékélés útjai.
Értelmes,
Becsületes, Magyar Zsidók!
Bármily kevesen vagytok, Nektek kell
elindítanotok a tisztulás folyamatát! Hatalmas, az egész zsidó magatartást
átformáló munkához kell fognotok. Bármily nehéz feladat ez, vállalnotok kell, ha
békés nyugalomban akartok élni, ha azt akarjátok, hogy végképp lecsillapodjék a
magatartásotok által kiváltott vészes indulatok.
Ezt izeni nektek a
magyar nép.
Baráti üdvözlettel:
Albisi Kézdi Csongor
Czike László:
Tönkretételünk története
szakaszokban Írhatnám, hogy tündöklésünk és bukásunk - de nem
teszem, mert egyrészt Mátyás óta már egyszer sem tündököltünk, másrészt
teljesen, véglegesen még nem buktunk el, ámbár sokan látják már az alagút
másik végét, amelyen át nem a fény, hanem a szuroksötét szűrődik be. Demján
Sándor például a sovány tehenek 10 évét jövendöli - ő tudhatja, miért! -,
meg hogy gazdasági értelemben mi leszünk Európa sereghajtója.
Gondolom aggok, betegek és szegények
antiszociális elfekvője, a Római Klub legendás ajánlására...
De írhatnám azt is, "gyöngyvirágtól lombhullásig", vagy "a
Feketétől a Veresig", "az utolsó ötéves tervektől a felzárkóztatási
programig", mely átlátszó blöffjeivel megkísérelné még a fizikai törvények
meghágását is, ti. hogy nulla vagy negatív gazdasági növekedéssel érje
utol a rohamosan távolodó összeurópai átlagot -
gatyaféken, hasmánt, ellenszélben, ráadásul lefelé a meredek
lejtőn.
A legtalálóbb cím:
hogyan lett a 22-ből 230, s a 100-ból
nulla? Amely "képletben" előbbi az adósság - utóbbi pedig a
népvagyon. A rendszerváltás (1990) óta a nemzetgazdaság összesített
adóssága - dollárban kifejezve - mintegy a 10-szeresére nőtt, míg a
profittermelő működő tőke nagyjából egészében
eltűnt. Mindeközben a dollár paritása (vásárlóereje) a forinthoz mérve
hozzávetőlegesen háromszorosára nőtt. Mi okozhatta a kereskedelmi
és a mindenfajta cserearányaink ilyen horribilis mértékű
leromlását, nemzeti teljesítményünk és vagyonunk elképesztő mértékű
értékvesztését?
Ezt fogjuk most nyomon követni, hat, névvel jelölt
szakaszban.
Fekete-szakasz (1968-1981) Új gazdasági
mechanizmus. A társadalmi tulajdon csonthéja repedezik. A bővülő anyagi
érdekeltség feszíti a korlátokat, miáltal a pénzviszonyok növekvő szerephez
jutnak. A Magyar Nemzeti Bank - Fekete János elnökletével - nekilát a produktív
világbanki hitelek felvételének előkészítéséhez. 1970. és 1980. között, az
utolsó 5 éves tervek keretében jelentős produktív állami nagyberuházások
valósulnak meg, mindenekelőtt az infrastruktúra és egyéb termelő
szolgáltatások (pl. a távközlés, a hírközlés és a közlekedés)
területén. Mindösszesen cca.
1 milliárd USD értékben.
Azonban a globális olajválság következtében a magyar külkereskedelmi
cserearányok rohamosan romlanak, a deficites fizetési mérleg nem
bírja el a növekvő adósságszolgálatot. A Nemzeti Bank már a kamatos kamatok
fizetésére vesz fel egyre újabb hiteleket, a tőketörlesztés már meghaladja
csökkenő fizetőképességünket.
Medgyessy-szakasz (1982-1989)
Medgyessy Péter, a D-209-es fedett pénzügynök, majd pénzügyér, majd
tanácsadó-vállalkozó, majd bankár, majd megint pénzügyér, sőt, levitézlő
miniszterelnök pénzügyi-szakmai és globális-politikai értelemben egyaránt
Fekete János hűséges és méltó tanítványa. A jelzett szakaszban lépett
Magyarország arra a monetáris lejtőre, amelyről azóta sincs visszafordulás.
Ha valamely országból éveken-évtizedeken át több pénz és érték megy ki,
mint amennyi bejön, az az ország egyrészt elszegényedik, másrészt
eladósodik. Gondoljuk csak meg! A bejövő pénz - ebben a szakaszban kizárólag
bankhitel! - a FED és a Világbank által papíron és/vagy elektronikusan
kibocsátott, jobbára fedezetlen "játékpénz" dollárhitel; ami
viszont innen kiment, egyrészt értékes mezőgazdasági és ipari cikk, áru,
másrészt jóval az árfolyam feletti ráfordítással, keservesen kitermelt
valódi dollár, a kamatos kamatok törlesztéseként. Vagyis ami pénz bejött, a
hitelező külföldi bank "fizette", ami meg kiment, azt munkája valódi
értékeivel az egész magyar nép. A bejött játékpénz nem termelt új értéket, mert
- szemben a korábban felvett 1 milliárd dollár "valódi" hitellel, amit
produktív beruházásokra fordítottunk - azt teljes egészében kamatfizetésre
költöttük. Ebben a szakaszban eladósodtunk és elszegényedtünk,
fellángolt az infláció - mert a magyar nemzetgazdaság egyhelyben topogott,
miközben a GDP újérték-hányada, mint az ablakon kidobott pénz, a felvett
hitelek kamataira folyt el. A MNB belső műhelytanulmányai leírják, hogy az
említett 1 milliárd dollár hitelt összesen
11 milliárd dollár
kamattal terhelten fizettük vissza. Az egyre veszteségesebben termelő
magyar állami vállalatok mindegyikére
jelképes jelzálog került - a
Világbank és a többi hitelező számára a teljes magyar nemzetgazdaság jelentette
az egyetlen fizetési garanciát. A magyar társadalmi tulajdon - észrevétlenül - a
titokban felvett pártállami hitelek fedezetévé alakult át.
És hogy az adósságspirálra felépített adósságcsapdából soha többé ne
szabadulhassunk ki - Medgyessy Péter vezényletével beléptették
Magyarországot a Nemzetközi Valutaalapba és a Világbankba. Aztán már
jöhetett - a szanálás.
Antall-korszak (1990-1993) Amit nagy
ravaszul - rendszerváltásnak neveztek el. (Mármint: a szanálást.) Ugyebár,
mindenki ismeri a köznapi életben "érvényes" közmondást: "Keresd a
nőt!". Nos, a nemzetközi politikában ez így "módosul": "Keresd a pénzt!". Végső
soron mindent a pénz, a profit mozgat. Önmagában vehető politikai érdek,
motiváció nincs is - minden "ártatlan" terv vagy cselekmény mögött is
monetáris és profit megfontolások keresendők. A rendszerváltás valódi célja
tehát nem a magyar nép kommunista uralom alóli "felszabadítása" volt, hanem
a magyar nemzetgazdaság szanálása, vagyis termelő kapacitásainak privatizálása
és leépítése,
a magyar beruházási és fogyasztási piac megszerzése
- a hitelek miatti jelzálogkövetelés behajtása révén potom áron.
Azért, hogy a magyar társadalmi tulajdon "csonthéjas burkát"
az átalakulási és társasági törvényekkel (Sárközy Tamás) feltörjék, miáltal
minden használható érték és jövőbeli profit - most már közjogilag is - a
nemzetközi részvénytőke tulajdonába kerül. Németh Miklós,
reform-kommunista miniszterelnök, néhány hónappal a hatalom színlelt
átadása előtt, fontos, drámai bejelentést tett. Magyarország külföldi adóssága -
a leírt előzmények után és dacára - 22 milliárd dollár (1990). Ez a bejelentés
akkoriban, amikor a "demokráciánk" még a mainál is kisebb gyerekcipőben
járt, nem kavart semmilyen vihart, hiszen a 10 millió magyar jószerivel azt sem
tudta, mi az, hogy államadósság. (Az a másik bejelentése sem aratott
különösebb kasszasikert, miszerint merénylet készült ellene, a még
regnáló miniszterelnök ellen.) Nos, nézzük a hatalom "átadása", mint kasszazárás
körüli fontosabb makroszintű adatokat. Külső államadósság: 22 milliárd dollár.
Hogy ez tételesen hogyan, miből jött össze, soha nem részletezte, mutatta
be, hagyatta jóvá (pl. az új Országyűléssel) senki. Csak úgy elfogadták,
átvállalták, mint a Németh-kormány legitim (?) hagyatékát. Csak a hatalom, a
zsákmányszerzés távlati lehetősége számított; arra senki nem
gondolt, hogy az "előtalált" adósság levethetetlen, évről-évre növekvő
malomkőként húzza a víz alá Magyarországot, majd még 2008-ban is, sőt,
talán mindörökre. Az úgynevezett 'belső államadósság', mármint a forintért
értékesített államkötvények állománya akkor még nulla volt (ezt csak az
évtized közepén vezették be). Valutatartalék: nulla. Külföldi befektetés
vagyis "bejövő tőke", illetve annak állománya - gyakorlatilag nulla. Állami
vagyonból működő tőke: a világbanki szakértők - nyilvánosságra nem
hozott - globális, mértéktartó felértékelése szerint: 80-100 milliárd dollár,
üzleti-piaci értéken mérve, ami a tőkés vagyonértékelés gyakorlatában
a működő tőke hozadékaként várható profit jelenértékre
diszkontált, tőkésített összegével egyenlő. Igen ám, de a privatizáció során a
külföldi befektetők hivatalosan nem piacot, hanem csődportfoliót vásároltak,
ezért 10-szeres haszonnal vették meg a magyar termelőkapacitásokat, s valójában
a piacot.
Az Antall-adminisztráció két történelmi hibát követett el.
Egyrészt jogfolytonosan átvállalta az "örökölt" 22 milliárd dollár
(ekkor még: államadósság = nemzetgazdasági adósság - az MNBnek
devizamonopóliuma volt, a forint még nem volt konvertibilis) adósságszolgálatát,
anélkül, hogy felülvizsgáltatta volna, miből is ered(t). Másrészt pánikszerűen
elindította, szinte a teljes működő tőke alapos előkészítés nélküli
privatizációját, mintha tényleg csak jelzálogjog-érvényesítést teljesítene,
kvázi külső kényszer alatt, pedig még Soros György is az ellenkezőjét
tanácsolta. Schamschula György, aki ezidőtájt Antall személyes tanácsadója volt,
írásaiban szintén megemlékezik arról, hogy Antallt senki és semmi nem
kötelezte, sem az államadósság átvállalására, sem a kampányszerű,
átgondolatlan privatizációra. A terve az volt, hogy a bevételből kifizeti a
teljes adósságot, a maradékot pedig állami befektetésekre és
szociális juttatásokra költi. Mint tudjuk - ebből nem lett semmi. A
káposzta mind elfogyott, de a kecske sem lakott jól. Mára az állami vagyon az
eredeti érték 10 %-ára olvadt, az adósság pedig a többszörösére nőtt. Az
összesen cca. 8-12 milliárd dollárnyi privatizációs bevétel meg minden
évben eltűnt az állami költségvetés feneketlen, a becsődölt nagybankokat is
konszolidáló bendőjében...
Horn-szakasz (1994-1997) Az 1995.
és 1996. év makrogazdasági szempontból a rendszerváltás utáni időszak
két legrosszabb éve; ennél kilátástalanabbnak tán csak a 2007. és a 2008. (lesz)
mondható. (Akkor Bokros-csomag, ma Gyurcsány-Veres csomagok tucatjai,
Kóka-szafaládéval feldíszítve.) Az infláció az égbe szökött - 28-30 % -; a
bankkamatok persze még ezt is meghaladták. A gyógyító érvágásnak
mondott Bokros-csomag hatására a reálbérek ismét mélyen az 1989-es szint
alá zuhantak, és ekkor érték az első súlyos találatok az általános
egészségbiztosítást és az ingyenes orvosi ellátást is. A büdzsén tátongó
hatalmas lyukakat a pótlólagos privatizációs bevételekkel igyekeztek
betömni, cca. 4 milliárd dollárért eladták a teljes energia-szektort egy
német-francia állami konzorciumnak, 8 % tőkearányos állami
profit-garanciával. A tranzakció egész bevételét az államadósság csökkentésére
fordították, mely a szakasz végére így is meghaladta a 38-40 milliárd dollárt.
Viszont "első ízben" sikerült valutatartalékot képezni, 10-12 milliárd
dollár összegben. Megemlítendő, hogy 1998-ra az eredeti állami vagyon mintegy 70
%-át már privatizálták, melynek a döntő hányada multinacionális cégek
tulajdonába került. Az állam megkezdte a forintért vásárolható
államkötvények kibocsátását is, miáltal megkezdődött az állam
eladósodásának második, "belföldi" szakasza, melynek lényege, hogy a
költségvetés növekvő hiányát államkötvények eladásával fedezik, ami tovább
fokozza a távlati esélytelenséget, hiszen az államkötvények kamata (a vásárlók
profitja) - 20-25% - jóval meghaladta a banki hitelkamatok mértékét. Az
időszak végén még sor került egy különös tranzakcióra is - amelyet a
leghevesebben Torgyán József, az FKgP elnöke támadott -, nevezetesen az ún.
adósság-konverzióra 2000 milliárd forint összegben, ami azt jelentette,
hogy az MNB által előtalált újabb dollár-adósság egy részét
könyveléstechnikailag bevitték az állami költségvetés "alá",
kamatozóvá téve azt, ezzel még tovább növelve a büdzsé amúgy is egyre
elviselhetetlenebb kamatterheit, amelyek már akkor is a költségvetés
20-25 %-os hányadát tették ki.
Orbán-szakasz (1998-2001) A
forint konvertibilissé vált, az MNB deviza-monopóliuma is megszűnt. Ettől
kezdve minden természetes és jogi személy is hozzájuthatott
külföldi hitelekhez - ennek okán megkülönböztetjük az államadósság és a
nemzetgazdaság adóssága fogalmakat, melyek közül természetszerűleg a második
jelenti a nagyobb hitelösszeget, mert az állam adósságán túl tartalmazza a
vállalkozások, a kereskedelmi bankok, az önkormányzatok és a magánszemélyek
hiteleit, tartozásait is (beleértve természetesen a multinacionális
nagyvállalatok hitelállományát is), mivel mindezen tartozások
kamatait, profitját és tőketörlesztését is a belföldi magyar
munkateljesítménynek kell kitermelnie. A szakasz sok tekintetben
jelentős javulást eredményezett, mind a makro-, mind a mikroszféra
gazdálkodási mutatóit illetően. A külső államadósság mintegy 43
milliárd dollárra rúgott, ám a belső államadósság jelentősebben nőtt; az
időszak végére elérte a 9000 milliárd forintot. A valutatartalék összege
jelentősen nem változott. Az Orbán-kormány is folytatta a privatizációt, ám
sokkal szolidabban, mint elődei tették. Az állami vagyon maradványértéke az
1990. évinek már csak kb. 20 %-a.
A gazdálkodó szervezetek és a
magánszemélyek, az állampolgárok egyaránt joggal remélhették, hogy a szolid
konjunktúra-időszak tovább folytatódik, hiszen a töretlen fejlődéshez
minden gazdasági feltétel adottnak látszott. Nem így történt. A kormányváltás
után, minden előzetes előjel nélkül "kiderült", hogy Magyarország ismét "súlyos
válságban" van, noha a nemzetgazdaság - a pannon puma -
"dübörög", mégis legott újból eret kell vágni rajta.
Gyurcsány-szakasz (2002-2008) Az Európai Únióba történt
belépésünket követően előtérbe került az úgynevezett maastrichti kritériumok
teljesítése, miszerint az államadósság nem haladhatja meg a GDP 60%-át, a
költségvetés hiánya pedig a GDP 3%-át. A szakaszban mindkét kötelező
előírást alaposan megsértettük, ráadásul kozmetikázott adatokat
szolgáltattunk Almunia biztosnak, azért, hogy a valóságosnál kedvezőbb
mutatókat produkálhassunk. De más gondjaink is vannak. Úniós (belépési) előírás
az infláció fékentartása, leszorítása is, legalább évi 2% alá, ám Magyarországon
a tényleges infláció mértéke ismét kétszámjegyű, ami az euro bevezetésének
egyik legfőbb akadálya. A nemzetgazdaság teljes külső adóssága 2006 januárjában,
a Magyar Televízióban megjelent adat alapján 66,3 milliárd dollár
volt. Ma, 2008-ban - tekintve, hogy nemcsak az állam, de a gazdálkodó
szervezetek, a bankok, az önkormányzatok és a lakosság is egyre növekvő
mértékben eladósodik a külföldnek - a nemzetgazdaság összevont adóssága kb.
130-140 milliárd dollárra becsülhető, amiből már a lakossági
eladósodás közzétett összege önmagában több mint 30 milliárd dollár. A külső
államadósság pontos összege nem ismert - minimum 70-80 milliárd dollárra rúghat
-, tekintve, hogy sem a maastrichti követelményekhez mért adatban, sem a
költségvetés adósságszolgálatában nem szerepel. Ezekben csak az
államkötvények állománya - a "belföldi" adósság - szerepel. Hivatalosan az
államkötvények forintban nyilvántartott állományát nevezik államadósságnak,
vagyis azt az összeget, mely közvetlenül az állami tevékenységek
következtében keletkezett, és mint ilyen, egyrészt a kamatszolgálat, másrészt a
maastrichti viszonyítás alapjául szolgál. Ez az összeg - tehát a
"hivatalos" államadósság - jelenleg cca. 18000 milliárd forint körüli, ami a GDP
mintegy 80%-a, a 60 %-os úniós limittel szemben. A teljes kamatszolgálatot
Magyarország azonban nem a "hivatalos államadósság" után, hanem
a
nemzetgazdaság teljes adóssága után fizeti. Mekkora lehet az
összeg?!
Hát, ugye - minimum a kettő (külföldi és belföldi) összege,
vagyis 140 + 90 = 230 milliárd dollár. Ám még ez az összeg sem teljes. Ez
ugyanis csak az éves kamatszolgálat alapja, márpedig a tőkehozadék nem
kizárólag kamat formájában keletkezik, illetve hagyja el az országot.
Tőkehozadék a profit is, ami nem a banktőke, hanem a termelő tőke hozadéka.
Hogyan becsülhetnénk fel, mennyi profitot termel (és visz ki) a
privatizált, multinacionális működő tőke? Induljunk ki abból, hogy a külföldi
befektetések állománya 50-60 milliárd dollárra becsülhető (1998-ban, amikoris a
privatizáció lényegében befejeződött, ez a szám 20 milliárd
dollár körüli volt). Ez azonban csak "az ún. zöldmezős" beruházások összértéke
lehet, amiben nincsen benne az a termelőtőke-érték, amely az állami vagyon
kampányszerű privatizációja során vált multinacionális tulajdonná. Mint
bemutattam, ennek piaci-forgalmi értéke az 1990-es dollárparitáson számolva cca.
80-100 milliárd dollár volt, ami átszámítva a mai paritásra 250-300
milliárd dollár körüli értéket ad. A hármat (230 + 50 + 250) összeadva -
minimum 500 milliárd dollárnyi ún. "tőketartozás"
adódik, a felvett hitelekből, no meg egyszerűen abból, hogy a privatizált vagyon
már nem a magyar nemzetgazdaságnak termeli a profitot, hanem a
multinacionális tulajdonosnak, aki az átlagprofitrátának
megfelelő hozadékot realizálja, ami tőkearányosan számolva
évi 8 %...
Felmerül a visszafizethetőség kérdése - mint minden kapott
hitellel, kölcsönnel, tartozással kapcsolatban. Aki gondolkodik és
számol egy kicsit, az világosan átlátja: lehetetlen. És nem elsősorban a
visszafizetendő összeg intergalaktikus méretei miatt. Mert miből is lehet
visszafizetni - kamatos kamatostul - bármilyen tartozást? Többletjövedelemből,
pótlólagos profitból. Pont ez az, amire a mi országunknak már semmilyen
lehetősége nincs, hiszen
éppen az a működő tőkénk veszett oda az állami
vagyon 8-10 éves elprivatizálása során, amely a profittermelésre alkalmas
volt. Most végre be kell látnunk - aritmetikai és közgazdasági
egyszeregy -, hogy sem a kamatokat, sem a tőketartozást nem tudjuk
soha visszafizetni, egyszerűen azért, mert nincs semmilyen
profittermelő portfoliónk. Emiatt egyetlen "lehetőségünk", hogy mindig új
hiteleket veszünk fel, egyre romló feltételekkel,
csak azért, hogy a már
meglévő hiteleink adósságszolgálatát fizetni tudjuk.
Ma éppen ez
folyik - állami és egyéni szinten egyaránt.
Az emberek előveszik
harmadik-negyedik - mondjuk -
Citibank hitelkártyájukat, a szegény
országok és népek kifosztásában egyesült nyugat-kelet és
kelet-nyugat könyöradományát, csak hogy befizessék a többi kártya
használatának épp esedékes kamatszolgálatát. A magyar állam is ezt teszi,
minimum 1982 óta.
Az adósságunk pedig nőttön nő.
Hát ezek azok az okok,
amiért évről-évre egyre több adót és járulékot kell fizetnünk, s ez a
generális, évtizedek óta elhazudott oka annak is, hogy most még az
egészségbiztosításunkat is elveszik.
Amiért hiába dolgozunk egyre többet,
semmi látszata nincs.
Ja, a valutatartalékunk jelenleg 16 milliárd dollár...
Hátra van még egy szomorú, és egy tragikomikus tétel.
Az úniós
csatlakozásunk egyik - aláírt - szerződéses feltétele volt, hogy
a magyar
termőföld váljék az úniós működő-tőke piac szerves, mobilizálható részelemévé,
vagyis váljék eladhatóvá és megvehetővé. A kapott 7 éves moratórium
jövőre lejár...
S a végére a tragikomédia, hogy kínunkban néha nevessünk
is.
Az egyik televízióban hallottam a minap, hogy Karsai úr, az MSZP
renitens országgyűlési képviselője állítólag a következőket mondta az őt kérdező
riportereknek: "Szerintem az úniós támogatás csak Bajnai Gordon laptopján
létezik."
Én nem nevettem ezen.
Vác, 2008. február 18.
Czike László
A FÖLD ÓRÁJA
(körlevélként érkezett) A világon elsőként,
2007. március 31-én Sydneyben több mint 2 millió cég és háztartás kapcsolta le
az áramot egy órára - a Föld Órájára, egy erőteljes nemzeti és világméretű
üzenetet küldve arról, hogy van lehetőség tenni a globális felmelegedés ügyében.
2008. március 29-én este 8 órakor a Föld Órája világméretűvé
válik, hiszen világszerte városok és emberek milliói csatlakoznak a programhoz
bolygónkat valaha legnagyobb mértékben fenyegető kérdésben csatlakoznak.
Ha szeretnél te is tenni valamit, kérlek,
2008.március 29-én este 8
órakor te is kapcsold le egy órára az áramot. Kérlek, küldd tovább ezt a
levelet minél több ismerősödnek, és nézd meg az alábbi web oldalon látható
videót, mely a tavalyi Föld Órájáról készült.
http://www.youtube.com/user/Earthhour2008
Dilettantizmus vagy
történelemhamisítás?
Hogy
a dáko-román kontinuitás elvét valló román történészek lépten-nyomon ködösítik
Decebál fiainak amúgy is sok tekintetben homályos eredetét, múltját, már
megszoktuk. Az általuk alkotott történelemkönyvekből tanultak, no meg a szülői
tájékozatlanság vagy szándékos félretájékoztatás hatására nevezi a románajkú
nebulók többsége teljes magabiztossággal az 1347-ben Hunyadi János által
építtetett nagybányai Szent István-tornyot turnul lui Stefan cel Marénak, az
építtető hadvezér feleségét, Mátyás király édesanyját pedig Elisabeta
Sa~la~jánnak... Ez van itthon. De hogy már külföldön is ilyen vaskos tévedések
jelenjenek meg népünk történelmét illetően... nos, erre már felkapja a fejét
minden becsületes magyar ember.
Hüledezve néztem végig az m2-n az
Aranyfüst március 14-i adását, amelyben a 2002-ben megjelent Europa heute und
morgen (Európa ma és holnap) című kiadványt ismertették. A katalógus valamennyi
európai nemzet történelmét felvázolja. Íme néhány gyöngyszem a magyar
fejezetből: népünk történetét csak az 1000. évtől datálja, és ebben sem kap
helyet az 1456-os nándorfehérvári csata, vagy az 1526-os mohácsi tragédia. A
holokauszttal kapcsolatban egyetlen más államról, még Németországról sem tesznek
említést a kivonatos történelemszerkesztők, csak Magyarországot hozzák
összefüggésbe a zsidóirtással.
Nem
kevésbé megdöbbentő a trianoni békediktátum újszerű megvilágítása. A kaktalógus
szerint az I. világháború után a történelmi Magyarország területének csak
harmadát veszítette el, holott a szomorú valóság: a magyar föld egyharmada
maradt magyar fennhatóság alatt.
Mivel
állunk hát szemben? Dilettantizmussal vagy durva történelemhamisítással?
Sz. L. Z.
Erdélyi
Napló Román
történelemhamisítás: idegen tollakkal ékeskednek? A
kilencvenes években több román történelmi és ismeretterjesztő magazin azt a
"tényt" ismertette a tudásra szomjazókkal, hogy Alexandru Ciuma din Chiurus
román tudós állította össze az első tibeti-angol szótárat és nyelvkönyvet - aki
egyébként neve elferdítésével nem más lenne, mint Kőrösi Csoma Sándor.
A neves személyiségek románosításának kezdete azonban jóval régebbre
datálható. Közismert, hogy a székely Dózsa György is román volt, vagy legalábbis
elmagyarosított román, akinek korábban Gheorghe Doja volt a neve. A szintén
román Kinizsi Pál "eredeti" nevével kapcsolatban - ami Paul Chinezu lenne - akad
némi probléma, tekintve, hogy a magyar fordítás szerint ez Kínait jelent.
Hunyadi Jánosról, azaz Iancu de Hunedoaráról román létére elismerték, hogy a
magyar hadak vezére volt, sőt egyesek azt is megengedték, hogy Mátyás király
csak félig volt román.
A történelemhamisító tevékenységében most is
aktív dr. M. Dogaru egy román folyóiratban ismeretterjesztő stílusban adta közre
legújabb kutatásai eredményeit. Eszerint Árpád seregében - akit román csapatok
is segítettek a harcokban - az "ungur" kisebbségben volt, a Balaton pedig román
eredetű elnevezés. A tudósnak azt is sikerült kiderítenie, hogy Szent István
szintén román volt, Voicu néven - amit a magyarok később Vajkra ferdítettek -
egy román pásztorcsaládban nőtt fel. A család nyájait terelgetve jutott el a
Balaton környékére... - olvasható az erdely.ma honlapon a Magyar Világ nyomán.
(mno.hu)
Kárpátalja
1790-ben mi
történik? 1790-ben kicserélik a képeket a Magyar Szent
Koronán. Ez az a pillanat, amikor visszakerül a Magyar Szent Korona
II. József halála előtt közvetlenül és az eddigi legvalószínűbb jelzések szerint
közvetlen előtte történnek a képcserék. Amikor visszakerül akkor már ezekkel a
megváltozott képekkel. 1790-ben válik nyilvánossá az, hogy itt kicseréltek
képeket a Szent Koronán. Egy szakrális tartalom, egy üdvtörténeti jellegű
tartalom napi politikai tartalommá aljasodott le. Ennél nagyobbat nem lehet
zuhanni. Ennek mi felel meg, ha el kezdjük visszavetíteni? 1490 és itt most
"0"-ás dátumunk van.
Mi történt 1490-ben? Meghalt Mátyás király. Valami
lezárult. A Magyar Szent Koronának az hatékonysága ami megvolt a teljes eredeti
képrend esetén, ez kétségtelenül nem működik ma. Ez nem azt jelenti, hogy a
Szent Korona nem működik egyáltalán, hanem azt jelenti, hogy bizonyos
vonatkozásokban gyengült illetve átprogramozódott. S ez a magyar történelem
1490-el áll. Amit 1490-ig nem tudott elmenteni az örökkévalóságnak Mátyás
király, az azóta már elpusztult.
A második fele az uralkodásának, ahogy
azt Szántai Lajos nagyon szépen és részletesen ki szokta fejteni, az
tulajdonképpen egyetlen nagy menekítés. Elzárni csapokat, ami tényleges,
megvalósult, anyagba fogalmazott érték azt valahogy úgy elrejteni, hogy amikor
majd megfelelő idő eljön akkor újra elővehető legyen. Amióta ezzel a nem akarom
minősíteni milyen hölggyel összeházasodott, azóta egyetlen hatalmas értékmentés
a tevékenysége, semmi más nem fontos számára. Akik ebben akadályozzák, azokat
azonnal félresöpri az útjából, s nagyon úgy néz ki - ez megint Szántai Lajosnak
a fölismerése -, hogy ebben kulcsszerepet a Pálosok játszották.
Egyedül
az volt az a testület, ami egyenes ági örököse az ősvallásunknak, ennek
biztosított törvényes kereteket a judeo-kereszténység nagyobb áramlatában, nem
lehetett kitiltani, mert elismertette magát és ugyanakkor az összes ősvallási
elemet megtudta őrizni, de ekkor mindez a föld alá került. A legjobb helyre,
mert azóta ami történik, akkor már tényleg legjobb helye a föld alatt. Ennyit az
átprogramozott dátumokról és akkor most a legeslegutolsó tétel az pedig így
szól, hogy a tanulságok.
(...)
Részlet a A kitalált középkor c. Pap
Gábor előadásból Zsidó irányítás alatt a brit
média 2008 március 24 - hétfő, 18:24
Kitartás.hu
Akárcsak az eredetileg fehérnek mondható világ többi részén, úgy
Angliában is a zsidók birtokolják az elektronikus média, és a nyomtatott sajtó
jelentékeny részét, következtetésképpen formálni tudják a közvélemény
álláspontját. Ezen az úton hirdették meg a multikulturális, fajkeverő politikát,
amelynek keretein belül a harmadik világ bevándorlóit felhasználják az öslakos
faj terrorizálására. Ők az antirasszizmus fő szószólói is, és minden ellenkező
álláspontot démonizálnak.
Televízió és rádió
ITV A
független TV (INDEPENDENT TELEVISION) hálózata 14 régióra van osztva, melyet két
zsidókézen lévő cég irányít: ezek a Carlton Communications Plc, és a Granada
Plc. A zsidó Michael Green vezeti a Carlton-t, s a szintén zsidó Steve Morrison
a Granadát. A Carlton csatornákban is részesedik még 50%-ban: a London News
Networkban 25%-ban, és 25%-ban az Independent Television News-ban (ITN).
A Carlton főproducerének tevékenysége által főleg szórakoztató műsorok,
komédiák, gyerekműsorok vannak terítéken, de hatalmas pénzt fektetnek a BBC-re
is, hiszen tudjuk, hogy más csatornák is az ő elveiket veszik át. A Planet 24-et
és a buziknak szóló csatornákat is ők irányítják, sőt, számítógépes
játékcsatornát is üzemeltetnek. Ez évente 18 ezernyi óra TV műsor, amelyet -
mintegy kiegészítve - a zsidók több mint egy tucat TV-filmet is finanszíroznak
évente.
Green zsidó főnöke az ITV hálózatának ad híreket. Ebbe
beletartozik a GMTV Limited, és a francia Thomson Multimedia is. A zsidók a
Médiaszövetségben is helyet szereztek maguknak, hiszen ott 7 állomása van a
Granadának. Összegezve úgy mondhatnánk, hogy a zsidók az angol lakások 60%-ba
teszik be az orrukat. Ezenkívül további zsidó részesedések: ITN (20%), GMTV
(25%), London News Network (50%), és a Scottish Media Group (18.1%),
A
Granada 9000 óra műsort és filmet szór évente több, mint 120 országba. 2000-ben
60% részesedése volt az ITV Network programjaiból.
BBC TV
Ezzel a csatornával kiemelten kell foglalkozni, hiszen látszólag, de
csak látszólag van állami kézben. Ugyanis a BBC TV vezérigazgatója egy Kohen
Tony nevű zsidó. Minden szórakoztató, drámai, és gyerekprogramot egy másik
fajtestvére, Alan Yentob irányított 1997 és 2000 között. Egy magazin szerint egy
ateista zsidó, egy bizonyos Alan Bookbinder vezeti jelenleg a vallási és etnikai
műsorokat.
BBC Rádió Egy zsidó nő, Jenny Abramsky
az igazgatója a zenés rádiónak. Ő kontrolálja az 12345live, és a BBC digitális
műveleteit. Abramsky a leghatalmasabb az Egyesült Királyságban a rádiónál,
hiszen ő felügyeli a nyilvános reklámok és szolgáltatások 49%-át Angliában.
Több, mint 30 évet töltött már a rádiónál, amit csupán 2 évre szakított meg,
amikor a BBC Continuous News Services igazgatója volt. Egyébként 2000
februárjában még a Brit Filmgyárat is igazgatta.
BSkyB
A BSkyB egy meghatározó csatorna az Egyesült Királyságban, és része a
globális médiabirodalomnak. A News Corporation tulajdonosa Rupert Murdoch,
akinek az anyja volt zsidó származású (Green Elisabeth). Ennek a zsidónak a
lánya vezető szereppel bír a brit elektronikus médiában, s a cége egyike a világ
250 leggazdagabb cégének, a csatornájuk "természetesen" fizetős. Sugároznak
híreket, szórakoztató műsorokat, sportműsorokat is. 10 millió megrendelőjük van
Angliában, és további 5,5 millió előfizető nézheti Írországban a digitális
szatelit szolgáltatást. Ezt a műholdat 1998-ban lőtték fel, 140 csatornával, és
ez kiteszi az angol TV-nézés 15%-át. A zsidó tulajdonos magát hűségesnek,
becsületesnek mondja, és szolgáltatásai szerinte megérik az előfizetést.
Különösen érdekes ez annak fényében, hogy egy alkalommal kijelentette, hogy ő
mindig is hitt Izrael jövőjében, és a nemzetközi zsidó közösség céljaiban.
Pinewood-Shepperton Limited E két vállalat
egyesülése Anglia két vezető film, és TV-studiójának összeolvadásaként is
jellemezhető. Ennek tulajdonosa a zsidó Michael Grade, aki az unoköccse a
szintén zsidó Lew Gradenek, aki a filmproducere a már említett ITV hálózatnak.
Előéletéhez tartozik még, hogy 1984-ben a BBC programigazgatója volt, majd
1986-ban adminisztratív főigazgatója, 1987-1997 között pedig a Chanel Four
igazgatója. A híres Daily Mail nevű újság nemes egyszerűséggel a főpornográfus
címmel tüntette ki, mely sokat elárulhat róla.
Újságok
Expressz Newspapers
Ehhez tartozik a Daily Express, a vasárnapi Sunday Express, és a Daily
Star. A Daily Express átlagos olvasótábora közel 1 millió ember, ezzel a második
helyen áll az olvasottsági ranglistán Angliában. A Sunday Express több mint 840
ezer olvasóhoz jut el, és nem sokkal múlja felül a Daily Star ezt a számot.
Ezeket a lapokat 2000 novemberében a zsidó Richard Desmond vásárolta fel, aki
annak előtte a pornó-iparban csinálta meg a szerencséjét.
News
international Rupert Murdoch (aki már a BSkyB-nél is említve
volt) tulajdonában van a News International, ami a The Sun, a The Times, a The
Sunday Times, és a News of the World-öt foglalja magában. Utóbbi több, mint 4
milliós példányszámban kel el, ezt a The Sun nem sokkal múlja alul, a maga 3,5
milliójával. Ez Anglia két legkelendőbb újságja. Összegzésképpen elmondható,
hogy a News International kiadványai összesen több, mint 50 milliós példányban
kelnek el.
The Telegraph Group Szintén a vezető
újságok közé sorolható Angliában a The Telegraph Group, ami a Hollinger
International INC-hez tartozik, mely a katolikus Barclay Brothers tulajdonában
van. Ugyanezzel a névvel működik egy bank is, mely híresebb ennél a
lapcsaládnál. Ők adják ki a Daily Telegraph-ot, a Sundax Telegraph-ot, és a
Weekly Telegraph-ot is, továbbá a The Spectator nevű magazint. Vannak még a
kezeikben kisebb érdeklődést kiváltó lapok is, ilyen a The Saturday Telegraph.
Talán ez az egyetlen lapcsoport, mely nincs ténylegesen zsidókézben, de
mindenképpen elmondható, hogy zsidópártiak.
Ez annál is inkább
kijelenthető, hiszen a Hollinger International formális tulajdonosa, Conrad
Black, a zsidó Barbara Amiellel házasodott össze. Black a palesztínokat aljasnak
és primitívnek nevezte, míg a zsidó felesége ennél is továbbment, és állatnak
titulálta őket. Ez a lap 72 ezres példányszámmal fogy. Conrad Black a
következőket jelentette ki:
"Ha az alkalmazottjaink nem értenek egyet
velünk, s ennek hangot adnak, akkor abban az esetben számítsanak arra, hogy
többé nem állnak az alkalmazásunkban. A pénzügyek az én illetékességembe
tartoznak, így én mondom meg, hogy mit mondjanak az újságok."
Associated Newspapers A nemzeti kérdésekkel
foglalkozó lap, mely a Daily Mailhez tartozik, egy átlagos nap alatt 2,5 millió
példányszámban fogy. A Daily Mail igazgatója a zsidó Guy Zitter.
Forrás:
natallnews.com (fordította: Lantos János)