Tessék, most már nálunk is, első helyen...
A medence és környéke

Tíz éve is van már, vagy még annál is több.

A Lukács uszodában történt. Egy nagy magyar író úszott ott éppen, majd megpihent a medence szélén. És pihenés közben orrát a vízbe fújta. Nem olyasféle csalafinta módon, ahogyan mások teszik talán, sunyin, észrevétlenül, víz alatt - nem. Ez a mi nagy magyar írónk büszkén és nyíltan fútta taknyát a vízbe, lássa ország-világ, hogy élnek még itt bátrak is ám!

Akkor egy másik fürdőző, odaérvén nagy magyar író mellé, rászólt nagy magyar íróra, hogy lekötelezné, amennyiben nem a vízbe fújná bele a rohadt taknyát. Nagy magyar író, akitől tudjuk, hogy ők sokkal jobban gyűlölnek bennünket, mint mi őket, csak azt nem lehet tudni azóta sem egészen pontosan, hogy kicsoda a "mi", és kicsoda az "ők", szóval nagy magyar író ekkor kiugrott a vízből, és körberohangálván a medencét, azt ordítozta, hogy "itt inzultálják a zsidókat!"... Megőrzendő, emblematikus pillanat volt az, olyan pillanat, amelybe bele van sűrítve a mi egész életünk.

Mindez pedig azért jutott eszembe, mert a minap, egészen pontosan hétfőn, március 17-én este, az ATV-n, Friderikusz Sándor műsorában egyszerre hárman fútták taknyukat a medencébe. Az ország medencéjébe. Ő maga, a nagy Friderikusz, a pompásan kihízott fejével, valamint Csillag István és Ungváry Rudolf. Mi most utóbbira, Ungváry Rudolfra koncentrálunk, szem előtt tartva Murphy törvényét, miszerint "az emésztőgödörben mindig a legnagyobb darabok úsznak legfelül". Ungváry a következőket mondta: a Fidesz és hívei a házmesterek Magyarországának követői, akiknek elődei zsidókat lőttek a Dunába. S még olyasmit is mondott, hogy Orbán valami fundamentalista, sámánkodó, vajákos szöveget nyom, ami ellentmond a zsidó-keresztény kultúrának. Miközben ezeket mondta, Friderikusz Sándor erőteljesen bólogatott, és adta alá a lovat.

És mindezt természetesen a népszavazás okán. Pedig tudhatjuk: a Magyar Köztársaság Alkotmánya (1989. évi XXXI. törvény) a 2. § (2) bekezdésében kijelenti: A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást választott képviselői útján, valamint közvetlenül gyakorolja. A közvetlen hatalomgyakorlás egyik legfontosabb formája a népszavazás. Ezt tudhatjuk, valamint azt, hogy hárommillió-háromszázezer magyar választópolgár úgy döntött, eltörli a vizitdíjat, a kórházi napidíjat és a tandíjat. Ungváry Rudolf beteg agyában pedig máris összeállt a kép hárommillió-háromszázezer házmesterről, akik hamarosan zsidókat fognak lőni a Dunába.

Először Gyurcsány vizelt a medencénkbe az őszödi beszéddel, méghozzá a trambulinról. Hamar mellé állt vizelni a mainstream értelmiség. Aztán most még beléfújja orrát a medencénkbe Ungváry meg a többi, és eközben persze versenyt futnak immár nagy magyar íróval a medence körül, azt sikítozva, hogy "itt inzultálják a zsidókat!". "Nézd legott / Komédiának s múlattatni fog." Ez a jó tanács ilyenkor. De azért nehéz. S ha az ember még Avar Jánost, Bolgár Györgyöt, Mészáros Tamást és Dési Jánost is megnézi, nos, akkor Karinthy Cini naplóját felüti ennél az 1967-ben írt résznél: "Külön tanulmány a pesti zsidó újságírók, akiknek ugyan mindnek van rokona Tel-Avivban, de most olyan kéjjel gyalázzák Izraelt és a zsidókat, mint az őseredeti nyilasok. Ja persze, ha lehet, a Párt mögé bújva! Ilyenkor én is antiszemita leszek, de nem az izraeli mesterkedésektől, hanem ezektől a pesti firkászoktól, akik mindig túlnyalnak." 1967-ben a pesti zsidó újságírók még Izraelt gyalázták. Ugyanezek a pesti zsidó újságírók ma az arabokat gyalázzák. Meg a Fideszt. Meg bennünket. Mert jobban gyűlölnek bennünket, mint mi őket. Ők a mi indok-zsidóink - értsd: a puszta létezésük indokolja az antiszemitizmust... És csak ülünk a medencénk szélén, és nem is értjük már a versenyfutást a parton.

Megértenünk. Ugyanis teljesen felesleges, fárasztó és lélekölő időtöltés ezeket megérteni. Annyi a dolgunk csupán, hogy ne engedjük őket az ország medencéjébe vizelni és orrot fújni. Mondjuk úgy: határozottan ne engedjük. Azon túl nézzük derűsen, ahogy rohangálnak a parton. Egy rakás szerencsétlen beteg. El fognak fáradni.

Bayer Zsolt főmunkatárs (Magyar Hírlap)


Gergely László: Engedjék meg, hogy ne szavazzak Koltay Gáborra

Tisztelt Szerkesztőség!

Engedjék meg, hogy ne szavazzak Koltay Gáborra.

Meglepett, hogy felhívással fordultak olvasóikhoz, de engedjenek meg néhány ellenvetést.

Előljáróban, szeretnm leszögezni, nem Koltay Gáborral szemben van ellenvetésem, hanem egy színházvezetői pályázat körülményeivel. A Kisalföldben megjelent nyílvános szavazati játék - nem több, mint egy játék. Remélhetőleg ez sem a szakma, sem Győr városának polgáraira nézve nem lehet követendő /és talán kötelező sem/. Szeretném remélni, hogy ismét visszatér a szakma a színház világába, és semmilyen más érdek, befolyás nem fog tudni érvényesülni.

Kérem Önöket, gondolják át: Koltay mellett még négyen pályáznak, és valamennyiüknek esélyt, lehetőséget kell adni a megmérettetésre.

A különbségtétel elhivatottságot és felelőséget feltételez és kíván!

Kérem Önöket engedjék, hogy a média a tiszteletre és az egyenlőség esélyére adjon lehetőséget. Saját véleménye, természetesen mindekinek lehet és kell is hogy legyen - talán ez vezet minket egy szuverén, gondolkodó jövőbe, ad esélyt, hogy sorsunkat is magunk vegyük kézbe,- és akkor talán súlya lesz az egyéninek, és összefogása az értéknek.

Tisztelettel:
Gergely László, színházrendező
/egyben az egyik pályázó a színház vezetésére/


Kisgazdák a háziorvosok bevételkieséséről
Dr. Turi-Kovács Béla sajtótájékoztatója

A költségvetés tartalékaiból lehetne biztosítani a vizitdíj miatt kieső jövedelmeket, s ebben számítanak az MSZP-frakció felelősséget érző tagjaira - mondta Turi-Kovács Béla kisgazda politikus keddi budapesti sajtótájékoztatóján.

A források rendelkezésre állnak, a kormányzati szándék azonban nincs meg, hiszen a kormányt csak a pénzbevétel és a profit érdekli - hangsúlyozta Kisgazda Polgári Egyesület - Kisgazda Polgári Szövetség elnöke. Hangsúlyozta, hogy a kieső vizitdíjbevételek kompenzálásán kívül a 2003 óta változatlan praxisdíjak mintegy 25 százalékos felemelésére is szükség van.

A politikus rámutatott arra, hogy jelenleg már háromszáz háziorvosi állás betöltetlen az ország legszegényebb régióiban, s több helyen nincs kinek átadni a forráshiányos praxisokat. A kisgazdák arra kérik a szocialista frakció azon tagjait, akik látják a kialakult helyzetet, lépjenek elő, s szorgalmazzák a gondok megoldását, amiben az ellenzék támogatására is számíthatnak Turi-Kovács Béla szerint.

(fidesz.hu)


Békefenntartókat Délvidékre?

Szegedi Csanád
A Jobbik alelnökének.

Tisztelt Szegedi úr!

Úgylátom, hogy a magyar politikusok, mindig az elszalajtott alkalmak vonatjai után futnak. Most ki hallgatja meg Önöket, és főleg mit kínálnak a kérés ellenében? Amikor volt kártya a magyar kormánynak a kezében, akkor sem nem játszott vele. Amikor kellett az amerikaiaknak Tesszár, akkor volt alkalom azt mondani, hogy igen de csak akkor, ha Délvidéket védőellenőrzés alá helyezik.

Én nem utólag okoskodok, mert tizenöt évvel ezelőtt, az Északamerikai Emigrációs vezetők Kerekasztal Értekezletén beterjesztettem az alább ismertetett, és elfogadott indítványt, mely a zárónyilatkozatban is szerepel:

A VAJDASÁGOT HELYEZZÉK AZ ENSZ PROTEKTURÁTUSA ALÁ. (1993)
Az utóbbi napok eseményei: a boszniai béketerv elutasítása és a további emberirtás Boszniában bizonyítják a szerbek cinikus és alattomos politikáját, kihasználva a Nyugat naív impotens magatartását. A Milosevic klikk és a JNA (Jugoszláv néphadsereg) eddig is a háború finanszírozója, és a hadianyag szállítója volt.

Minden fórumon egy kérdés van napirenden: hogyan tovább?

A magyar nemzeti emigrációs vezetők II. kerekasztal értekezlete e kérdésre óhajt rámutatni az alábbiakban:

1. A vajdaságot helyezzék az ENSZ védelme alá. Ott állomásozzanak ENSZ csapatok a bosszúálló vérengzés megakadályozására.

2. Demilitarizálják Vajdaságot, a felfegyverzett szerb lakosság szolgáltassa be a fegyvereit.

3.Szerbiában, és Montenegróban szét kell verni a katonai célpontokat. Csupán ez a biztos garancia arra, hogy az utánpótlás Bosznia felé megszűnjön és azzal együtt a háború is.

4.Szerbia újabb cinikus akciója, miszerint megszűnteti a boszniai szerbek pénzelését, és üzemagyaggal való ellátását, újabb bizonyíték, hogy ki áll a boszniai háború mögött. Ez is csak igéret, mint a többi be nem tartott szerződések, a szállítás továbbra is menni fog. Egyetlen célja ennek a manővernek, hogy időt nyerjenek, és a légitámadásokat leállítsák.

5.Szerbia és Montenegró bizonyságot tett, hogy nem alkalmas és megbízhatatlan tömegpusztító fegyverek, és nagy, támadásra is alkalmas hadsereg kezelésére az európai normák szerint. A környező országok lakóssága nem élhet örökös rettegésben. Igy a legfontosabb ezt az agresszív európai békét fenyegető hadsereget lefegyverezni.

6. Magyarországot több ízben megtorló fenyegetés érte Szerbia részéről. Magyarország messzemenően kooperál a béke érdekében. A menekültek befogadásában, és a segélyakciókban Magyarország erejét meghaladva vette ki, és veszi ki a részét. Ezért elvárjuk a Nyugattól, hogy Magyarország kapjon garanciát a szerb támadások elleni teljes katonai védelemre.

7. Életbe vágó fontosnak tartjuk a Vajdaság felmentését az embargó alól, és kivonni Szerbia adminisztrációja alól. Igazságtalan azokat a vajdasági lakosokat bűntetni, akik elsőnek emelték fel a szavukat a háború ellen, akiket emiatt állásaikból elbocsájt, és elüldöz a szerb uralom. Követeljük a vajdasági lakosok azonnali hazabocsájtását a hadseregből, akiket köztudottan erőszakosan "önkéntesként" bilincsben hurcoltak el.

A Zárónyilatkozat 4. pontja: Az értekezleten a jelenlevők mindent elkövetnek, hogy a vérengzések elkerülése végett az ENSZ helyezze a Vajdaságot protekturátusa alá.

Számtalan itartot tudok továbbítani, melyet az akkori kormányokhoz, a világpolitika döntéshozóihoz juttattunk el. Mi felhívtuk a figyelmet, elébe akatrunk vágni a bajoknak.

Udvarias válaszokon kívül, -hogy figyelmesen tanulmányozzák a javaslatainkat,- nem sokat értünk el.

Hátha Önöknek sikerül a kései ébredésben cselekedni. Sok sikert kívánva,

Tisztelettel: Vinczer Péter, A Magyar Emberi Jogok Monitorának ex igazgatója.


Tennivalók a forgatókönyv ellen

Régről kell kezdenem a Magyar Önvédelmi Mozgalom elleni támadások történetét, hogy mindenki megértse. Próbálok tényszerű lenni üldöztetésünk nem hétköznapi bemutatásában.

A MÖM megalakulása óta (2005) a titkosszolgálatok és az NBH célkeresztjében áll. 2006-ban jutottunk el arra a szintre, hogy valahonnan, ahonnan ellenőrzik a magyar politikai közéletet, kiadták a parancsot a Magyar Önvédelmi Mozgalom megsemmisítésére, felszámolására.
A MÖM tagjai 2005 előtt elsősorban a MIÉP-ben, és annak holdudvarában politizáltak, de a pártkeretek írott és íratlan szabályai miatt - nem véletlenül - nem jelentettünk nagy veszélyt az uralmon lévő politikai hatalomra.

A 2006. év elején a hatalom tudomást szerzett Gyurcsány Ferenc elleni akciónkról. Nemzeti ünnepünkön, mint ismert, az Alkotmány utcában szerettük volna keresztezni az MSZP-SZDSZ honatyák útját. Ez a március 15-e volt az, amikor "terrorista támadásról" vízionálva hergelték a közvéleményt, és példátlan biztonsági intézkedéseket foganatosítottak.

Akciónkat a szervezési hiba és a fokozott rendőri ellenőrzés nehezítette, körülbelül 50 ember vett volna részt a kivitelezésben. A teljes tervet kevesen ismerték; a MÖM konspiratív szervezési módszerei ma is őrületbe kergetik az elhárítást, ezért iránymutatóak. Két helyszínről közelítettük meg az előre feltérképezett, kijelölt akcióállomást, de az úttest baloldalán az egyik szárny lemaradt. Ennek ellenére reális lehetőség volt arra, hogy a Magyar Önvédelmi Mozgalom feliratot kifeszítsük Gyucsánnyal és Kunczéval szemben, mert az NBH több okból kifolyólag felkínálta a lehetőséget, megnyitotta a folyosót. Céljuk nem más lett volna, hogy betudja határolni, kik alkotják a MÖM keménymagját, és bebizonyítsák a terrorfenyegetettséget.

Öt-hat méterre volt Gyurcsány, de egy pillanat alatt felmértem, hogy eszközök vagyunk a nagypolitika kisdedjátékában. Ha akkor lépek, és kiadom a parancsot cselekvésre, 2006-ban öngyilkosságra ítélem a MÖM-öt, és annak cselekvő tagjait. Ezt akarták...

Tudtam, nem látják át a Magyar Önvédelmi Mozgalom felépítését, vaksötétben tapogatóznak. Nem sikerült a MÖM-öt feltérképezni, mert a meglévő többéves baráti kapcsolatok az ügynökök beépítését megakadályozták, s így a legzártabb politikai csoportosulást képviseltük - nem véletlenül. Ugyanakkor hozzánk bármikor lehet(ett) csatlakozni, nem nagyon érdekel minket ki-honnan jött, csak egy számít: Mit tett és tesz! Nálunk érdemeket a tettekkel lehet szerezni!

2006. március 15-én önként nem raktuk fejünket a hurokba, ezért sikerült megzavarnunk bejelentés nélkül a buzifelvonulást. Mi már az őszödi beszéd kiszivárgása előtt többször hangot adtunk elégedetlenségünknek, és cselekedtünk a magyarországi "demokrácia" ellen!
A napokban másodszor olvastam (2006-ban olvastam először) el Toroczkai László: "Vármegyés a véres úton" című könyvét. Kísérteties és ijesztő hasonlóságokat látok a HVIM és a MÖM üldöztetésében...

A titkosszolgálatok rég (1990 előtt) alkalmazott KGB-s eszközöket vetettek be 2006 nyarán, Magyarországon a MÖM ellen. Megfélemlítés és leválasztás, ez volt a fő támadási irányvonal. Tizenéves gyermekeket keresett meg az NBH, és kérdezősködött mozgalmunkról, azonban elsősorban személyem állt az érdeklődés középpontjában.
Megfélemlítés mellett más, aljasabb célja is volt a meghallgatásoknak. Próbálták mozgalmunk tagjainak fejét telebeszélni - elsősorban ellenem -, feszültséget akartak gerjeszteni a MÖM-ben, belső árkot akartak ásni. Természetesen jegyzőkönyvet írattak alá, hogy a meghallgatásról nem beszélhetnek a kihallgatottak, ennek ellenére egy hét alatt hárman jelezték, hogy a titkosszolgálat vendégei voltak. Volt, akinél sikerült elérni eredményt, azok egyik-percről a másikra feladták a harcot, megijedtek, megalkudtak.

Tudtam, ilyen esetben egy védelem van: a nyilvánosság! Ezért 2006 nyarán az Izraeli Nagykövetség (mivel minden-mindennel összefügg - hol máshol?) előtt erről bátran beszéltem; tudtam, nem tudnak olyan emberrel mit kezdeni, aki mindezt nyilvánosságra hozza. A Magyar Világban és az interneten megjelentek a titkosszolgálatok aljaságairól a tények, talán héberre is fordították beszédem, így természetes módon fiataljaink zaklatása is véget ért...

De a titkosszolgálatok nem adták fel. Levelek érkeztek a Nógrád Megyei Bíróságra, ugyanazzal a diktált formaszöveggel, amelyben két alapító tagunk feljelentette a Magyar Önvédelmi Mozgalmat, hogy kilépésük miatt, törvénytelenül működik szervezetünk. A véletlennek köszönhető, hogy ez kiderült - Isten és a szerencse a MÖM mellé állt. A hiánypótlást pillanatok alatt megtettük, hiszen ekkor már a MÖM-höz vagy 600-an csatlakoztak.

Személyemet nagyon megviselte a jellemtelenség e formája, fel akartam adni 2006-ban, ezt sokan tudják. Úgy láttam nincs értelme semminek. Lázár Péter Gyula Újpestről, ha ekkor nem lép helyettesítve személyemet hosszú hónapokon keresztül a MÖM élére, akkor ma nincs Magyar Önvédelmi Mozgalom.
A balatonőszödi beszéd kiszivárogtatásának a következményei - az MTV Székházának ostroma, és a 2006. október 23-i rendőrterror - billentettek helyre: rájöttem, még van tennivalóm.

A rendszer, amely 1945-től folyamatosan fenntartja hatalmát, szeretné, ha én is feladnám, ezzel (számukra) egy gonddal kevesebb lenne. Felismertem, ezt az örömet nem adhatom meg ellenségeinknek! Sokkal határorozottabb és átgondoltabb lett a Magyar Önvédelmi Mozgalom célja, egyre jobban szervezett rendezvényeket sikerült szerveznünk. A teljes radikális nemzeti összefogás mellett az SZDSZ, a lakájmédia és a rendőrség összefonódása, amely ellen minden erővel küzdünk - ez 2006. október 23. után kristálytisztán kirajzolódott. Egyre többen jöttek rá, hogy a Magyar Önvédelmi Mozgalom nem alkuszik az ellenséggel, de más hazafias szervezetekkel bármikor összefog céljaink érdekében. Ilyenkor a régi sérelmek pillanatok alatt eltűnnek, mert tudjuk, sokszor maga a hatalom gerjeszti a konfliktusokat és ássa az árkokat, ezért a magasabb célokért mi készek vagyunk önfeláldozó módon cselekedni. A magyar ember csak az ellenségének nem kegyelmez, a bajtárstól kapott sebet is a közös ellenségen bosszulja meg!

2007-ben a március 14-i ORFK előtti, rendőrbrutalitás elleni demonstrációnk, az április 13-i MTV Székház előtti médiaterror elleni fellépésünk, a II. MÖM tábor megszervezése, a másság elleni határozott ellendemonstrációnk, a kecskeméti megemlékezésünk - a cigányok által meggyilkolt Kiss Norbertre már kimutatta a Magyar Önvédelmi Mozgalom tudatos koncepcióját, melyben benne volt, hogy ebben az időben a HVIM-re hatalmas nyomás nehezedett a 2006-os forradalmi eseményekben betöltött vezető szerepe miatt.

Az, hogy a HVIM-et a MÖM támogatásáról biztosította és kiállt Hunnia mellett, megszervezte a 2007. október 22-i rendezvényt a Szabadság téren, messzire vitt. Az összefogás jegyében a Jobbik mellett azokat hívtuk, akiktől - joggal - a legjobban fél az elnyomó hatalom: Toroczkai László és Budaházy György is beszédet mondott. A titkosszolgálatok látták: a MÖM össze tudja fogni a radikálisokat, és felvállalja a közvetítő szerepet egy magasabb cél érdekében, amiből nem lehet tudni mi lesz.

Ez ijesztő azoknak, akik uralmuk alatt tartják a magyar közéletet. Tudják ellenségeink, hogy mi nem egy új MIÉP alapjait rakjuk le, mi ennél sokkal többet akarunk! Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszter taktikát váltott, s az ő lihegő, romlott, mocskos leheletét érzi a MÖM a nyakán. Már a szervezésnél észrevettük, hogy olyan erővel tart be a hatalom a lakájmédia segítségével, ami példátlan. A március 15-i Blaha Lujza téri rendezvényünk előtt érezhető volt, hogy nemcsak Budaházy Gyurira és Toroczkai Lászlóra hegyezik ki a szélsőjobboldali, "kukafelgyujtó", "részegen őrjöngő", "törő-zúzó csőcselék" vádat, hanem rátolják a MÖM-re is a politikai felelősséget.

Egy nappal március 15-e előtt többen figyelmeztettek, hogy lehet, ez a MÖM utolsó nagygyűlése, s ráadásul célkeresztben van személyem is. Engem az ilyen jóindulatú figyelmeztetések, fenyegetések hidegen hagynak, nem érdekelnek. A 8 millió forinttal való fenyegetőzés, a rendezvény befejezése utáni - azonnali rendőrségi, telefonos ellenőrzés, hogy hol vagyok, mit csinálok (többen hallották ezt a beszélgetést Budaházy György beszéde után), azt bizonyítja, hogy nem véletlen a Nemzeti Nyomozó Irodába való (szintén telefonon történő) beidézésünk, ami ellen a leghatározottabban tiltakozunk.

A Magyar Önvédelmi Mozgalom rendezvénye rendbontás nélkül véget ért, ezért minket most sem terhel felelősség. Tudom, ez a forgatókönyv, hogy a Magyar Önvédelmi Mozgalom betiltását is kezdeményezhessék - a Magyar Gárdához hasonlóan. De mi is megvédjük magunkat, ahogy HVIM-esek tették!
Erre egyetlen lehetőségünk az elnyomó rezsim ellen nem a feltett kezekkel való védekezés, hanem a totális ellentámadás! Ezért indul társholnapunk, ahol nemcsak a MÖM elleni rendőri bűncselekményeket mutatjuk be, hanem azokat az egyenruhában, és a rendőrség kötelékeiben "dolgozó" bűnözőket is, akiket eddig nem nevesítettünk és nem vontunk felelősségre.

Ezzel segítjük intenzíven a Toroczkai László és Budaházy György által meghirdetett Razziát, levadásszuk azokat a magyarnak nevezett "rendvédőket", akik megérdemlik!
Dr. Tóth Gábor budapesti rendőrfőkapitány azt mondta, hogy furcsa elképzelésünk van a demokráciáról. A demokráciának álcázott diktatúrával van bajunk! Ha koholt vádak alapján betiltanák a MÖM-öt (még jobban ellenőrizhetetlenné válnánk), akkor földalatti mozgalmunk ugyanezen a néven működne tovább, legfeljebb nem kérnénk engedélyt békés demonstrációinkhoz... Tudjuk, mi a tennivalónk, s ebben az irányban cselekszünk is...

Kovács Géza
A Magyar Önvédelmi Mozgalom tiszteletbeli elnöke
2008. március 24.


Tenni kell, nem tanakodni!

Hová jutott a Magyarok Hazája?!

Elszabadult a Pokol, mert aljasok elszabadították, pokollá tették az emberek életét. A tisztességesen élőket, a becsülettel dolgozókét, az adózó polgárokét. Azok életét, akik hazájuknak tekintik az országot, akik emberi, biztonságos, jó és tisztességes jövőt és jelent akarnanak maguknak és utódaiknak.

Verik a tanárokat, vadállat módon meggyilkolják az értékes tanárt gyermekei előtt, lányokat, asszonyokat erőszakolnak meg, vernek, vagy ölnek meg, égetnek el, késelnek meg embereket, rabolják a nehéz, szorgos munkával megtermelt javakat.

A kormany hatalmas, felelmetes rendor- es orzo-vedo sereget tart fenn, az adofizetok penzen, sajat vedelmere es az oket is eltarto nemzet ellen.

A magyarverő, alig felfegyverzett rendőrségnek a negyedrésze is csodás rendet, biztonságot, nyugalmat tudna teremteni az országban, ha nem a békés, hasznos állampolgárok terrorizálására specializálódna, hanem a köztörvényes bűnözőket igyekezne megfékezni, elrettenteni, begyűjteni.

Jönnek a süket dumával: próbáljanak meg a szülőkkel és a gyerekekkel elbeszélgetni, hogy talán iskolapszichológusokat kellene alkalmazni. Minden értelmes ember tudja, hogy barbárokkal szemben nem használ a bájmosolygás.

A bűnözésre "szakosodott" egyéneket, akik késekkel, baltákkal, botokkal tudnak csak társalogni és a leghasznosabb tevékenységük a lopás, rablás, erőszak és gyilkolás, nehogy már valaki olyan idétlen legyen, hogy ájtatos csevegéssel próbálja megtériteni!

De itt az igazi baj az, hogy valakik - nem nagy titok, hogy kik - akarattal NEM tesznek a bűnözések ellen, hanem alattomban és a tétlenséggel inkább biztatják, lovat adnak a lumpen, elállatiasodott emberek alá. Mert mit tesz egy barbár, aljas bűnöző, ha látja, hogy semmi következménye a tetteinek? Vérszemet kap és még több és nagyobb bűnt követ el.

Na, és itt log ki a sátáni lóláb az egészből:
Azok a sunyi háttérbűnözők, akik ezeket a szerencsétleneket biztatják és engedik förtelmes tetteiket elkövetni, bűnhődés nélkül, azok a Magyar Gárdát, Gárdákat és más Magyar Önvédelmi Szerveződéseket támadnak, megszűntetésükért üvöltöznek, mert a céljuk nem a biztonságos, boldog élet a nemzetnek, hanem a magyarság mihamarabbi elpusztítása, vagy rabszolgává nyomorítása, az ország idegenek kezére játszása, kirablása.

Ilyen egyszerű a képlet, nem kell hozzá nagy talentum, hogy valaki tisztán lássa. Ezért nem rimánkodni kell, hanem követelni a hatóságok fellépését, a bűnözés ellen és a még gyorsabb, kiterjedtebb önvédelmi szerveződés!

Reményik Sándor versének utolsó három sora:
Legyen az erdő akármily sötét,
Csak el ne engedjuk egymás kezét,
Kitett anyátlan árvák: magyarok!
Adjon Isten - Szebb Magyar Jövőt!

Pásztorfi István