Cser Ferenc és Darai Lajos:

KÁRPÁT-MEDENCÉBE GYÖKÉRZŐ MAGYAR FOLYTONOSSÁG

Hinnünk kell benne, hogy az emberség útját járjuk,

ami előbb-utóbb ismét az emberiség útjává válik.

Bevezetés: Eredet és tehetség

Eredet és tehetség a régiségből jön, és onnét éltetett. Mindkettőnek az ősi jellegét azonban nem egyformán ismerik el. Az eredettel foglalkozva inkább, mert a hatalmi piramis mintájára úgy vélekednek, a leszármazás csúcsán lenni, a legrégibb embertől eredni egyúttal a legjobb képességeket, azaz a rátermettséget is biztosítja ahhoz, hogy a társadalmi közösség felső, vezető rétegébe tartozzanak, amivel kiváltságok járnak. Ezért ez a felfogás azon kívül, hogy mondai úton bizonygat kívánatos felmenőket, az eredetet és a tehetséget azonosítja, jobban mondva tehetséget nem különböztet meg eredettől. Nem törődve a belőle folyó követelmény sose teljesülésével, hogy akkor a legrégebbi eredetűeknek kellene mindig és mindenben a legtehetségesebbeknek lenniük az emberiség történelme során. Pedig nem így van, hiszen különböző korszakokban és különböző területeken, más-más körülmények között más és más embercsoport bukkant fel, megfelelő tehetséget mutatva abban a helyzetben, ezzel mintegy növelve a tehetséges embercsoportok számát. Azaz mintha a tehetségnek is lenne valamiféle külön szellemi élete, eredete, függetlenül az ember testi leszármazásától. Különösen azért, mert az emberi leszármazást származási faként elágazó, egyenes ági alakban képesek csak elképzelni, mintha a származás kizárólag vagy férfi, vagy női lehetne, holott mindkét ágon vissza lehet valahová jutni, de nem feltétlenül ugyanoda. A szellemi életet képviselő műveltségek, az azokat hordozó közösségek azonban még a házaspárok hálószerű származási alakjára sem hozhatók, hiszen számos területi és népességi kölcsönhatás mellett közvetlen hatások és átvételek, csoportok cseréje, beépülése s távozása is jellemzik.

S ez olyannyira így van, – szeretnénk itt nyilvánvalóvá tenni, – hogy sokkal fontosabb lenne végre ennek, tehát az emberi műveltségek pontos számbavételének, eredeztetésének, az érintkező műveltségi csoportok egymásra hatásának a tudományos feltárása, rendszerezése, mint a testi származástan majdnem kizárólagos pénzelése. Annál is inkább, mivel a régészet az utóbbi hatvan évben csodálatosan gazdag ismeretanyagot halmozott fel e tudományos munka elvégzéséhez. S azért is, mert égető szükségünk lenne a valódi emberi tehetség széles körű elismertetésére mai korunkban, amikor a pénzen vett vezető, irányító szerep vagy éppen tudományos eredmény, mint egykoron a születési arisztokrácia és annak érdekei, veszélyezteti az óriási kihívásokra adható valódi válaszok megszületését. Mert nem hisszük, hogy ez a mai korszak alapvetően újszerű lenne az emberiség életében, amikor majd pályázatokkal és azokat eldöntő bírálóbizottságokkal, tehát követelményi oldalról meg lehetne oldani a problémákat. Ez a kor is olyan, mint a többi, tehát kínálati oldalról, azaz az emberi tehetségtől közvetlenül várhatjuk, hogy megnyilvánulva, a természeti lehetőségeket a maga javára fordítsa.

S ha a világunk olyan lett, amilyen, tehát főként nagy és bonyolult, akkor ezt figyelembe véve is, az ezt működtető felhalmozott és eltárolt ismeretek, a milliárdos embertömeg és érték függvényében is a tehetséget kell előtérbe helyeznünk. Csakhogy most már végre meg kellene engedni annak érvényesülését nemcsak a természet, hanem a társadalom területén is. Mert eddig, – bár jó régóta, ám korántsem öröktől fogva, – ugyanaz történt az emberiség elég nagy részével a társadalom és vezetőinek érdeke ügyében, mint az eredet és tehetség kérdésével, azaz a kettőt azonosították. Ebben ugyan feltűnően nagy eltérések is mutatkoztak, de a döntő és világméretű fejlemények egyre inkább kiteljesítették ezt a gyakorlatot. És az emberek egymás után következő nemzedékeiben megjelenő kép lassan mintha általánosan elfogadottá is tette volna, hogy a társadalmi hierarchia csúcsán lévőknek kell az egész társadalom érdekét meghatározniuk. Viszont a százmilliós országok tucatjai és a milliárdos termelési értéket felmutató vállalkozások korában mindez már tarthatatlan, sőt állandóan összeomlással fenyeget, mert a rendszerben benne lévő, azt túlhaladó, legtöbbször világméretű hierarchikus érdekfolyamatok fenntartása csak nagy feszültségekkel terhesen lehetséges. Így a rendszernek lassan nagyobb a fenntartásához szükséges biztonsági önköltsége, mint amit az emberiség közössége elbír.

Mi magyarok elég sok ideje megszenvedjük azt a tényt, hogy örökösei vagyunk mind a két fajta tehetségnek: a leszármazással megtagadottnak és a társadalmi egész érdekét figyelembe vevőnek. Mi vagyunk ugyanis a Kárpát-medencei műveltségi folytonosság közvetlen éltetői és örökösei, vagy félmillió évre visszavezethető, egymásra épülő műveltség sorozatban. Az utóbbi hatezer évben fenntartva – az ide betörő alárendelő hatalom sorozatos egymásutánban való megszelídítésével – a minden ember teljesítményére számító, tagjait egyenrangúságban boldogító mellérendelő társadalmat. A korai százezer éves szakaszokról tudunk kevesebbet, míg az utóbbi több tízezer és az ezer évesekről sokkal többet. Fontos és eligazító lehet ebben, hogy míg az emberi értelmes alkalmazkodás színtere eleinte a hegylábi közvetlen környezet, addig a későbbiekben az emberi hatékonyság földrajzilag és növény- s állattanilag is sokkal változatosabb lett, az összes környezetfajtára kiterjedt, azaz meghódította – pontosabban fogalmazva: belakta – a dombvidéket és a síkvidéket, majd a vizeket is.

A ma divatos szóval sikeresnek nevezhető folyamatot azonban, ilyen hosszú lévén, nem végig ugyanaz a népesség valósította meg, ami rámutat két fontos mozzanatra is. Az egyik, hogy a műveltség folytonos továbbadása és folytonos megújítása egyáltalán nem köthető egyetlen leszármazási ághoz, azonosnak megmaradó embercsoporthoz, azaz nem az embereknek van műveltsége, hanem a műveltségnek vannak fenntartói. A másik, hogy éppen a műveltség az, amely vonzza a nehéz körülmények közül menekülőket, s fogadtatja el magát velük, esetleg úgy, hogy a helyi, eredeti népesség lassan ki is kophat belőle, ha az újabbnak megmaradt a korábbi életében sokkal nagyobb szaporulatot biztosító eszméje.

S e tényezőkkel, szereplőkkel függ össze a hatezer éve megvalósított embertelen gyakorlat, a harcias és gyilkoló tevékenység, az alárendelés, a hierarchikus társadalom kialakulása és működtetése, terjesztése. A természeti feltételek romlása, netán katasztrófája következtében a műveltségek nem mindig tudtak megbirkózni a nehézségekkel. A több lábon állás azonban már akkor is előnyt jelentett, amit leginkább a hosszú ideig felhalmozott tapasztalat, az adott műveltség igen mély gyökerei tettek lehetővé. Ezért a háború feltalálása csak az egyik félnek, a harcias hódítónak jelentett (történelmi léptékben) ideig-óráig megoldást, a másiknak viszont, a letelepedett földművelő állattenyésztőnek szenvedést és pusztulást hozott. És ez még akkor is így van, ha hatalmas birodalmak és civilizációnak nevezett társadalmi építmények jöttek időszakosan létre a meghódítottak tevékenységének az elsajátításával és a fegyveres kényszerítési eszköz kihasználásával.

Emiatt pedig épp napjainkra halmozódott fel az erőszak eszközeiből az egész emberiség elpusztítására elegendő mennyiség és minőség. Aminek velejárója tengernyi adósság is, amit az élelmiszertechnológia, az éghajlat- és környezetvédelem terén elkövetett mulasztás ad ki. Nem beszélve a valós veszélyről, hogy nem megfelelő kezekbe kerülnek a fegyverek, mérgek. Amiből az következik, hogy már emberiség szintű megoldásra lenne szükség, de akár egyes egyéni tulajdonosok, akár fegyverekben és katonákban jelentős nemzetek részéről e szempont háttérbe szorul, s előtérbe kerül a már ismert téves azonosítás: ami nekünk jó, az legyen jó az emberiségnek is. Figyelmeztetnünk kell hát nekünk magyaroknak a világ többi népét arra a nagy veszélyre, ami fenyegeti az egész emberiséget. Mi megtapasztaltuk, hogyan gázoltak át a tehetségünkön, társadalmi érdekeinken az utóbbi félezer évben, s különösen a 20. században. Ha nem vigyázunk, az egész emberiségre ez a sors várhat. Százötven éve nem működhet igaz történetírásunk, műveltségünk valódi elemeit tűzzel-vassal irtja a helyébe csak jajt és sóhajtást hozó hatalmi célú álművelődés. Nem túlzás a világméretű modern rabszolgaság kialakulására rámutatni. A legjobb emberi erők még mindig a hadiipart szolgálják, miközben bolygónyi méretben beköszöntő katasztrofális veszélyekre nincs hatékony válasz.

Világbeli helyünket műveltségünk adja

Az eddig vázolt helyzetből fakadóan a magyarok világbeli helyét műveltségünk szabja ki, s az nem a világban elfoglalt helyünkből következik. Korábban már sok érvet felsorakoztattunk a Kárpát-medencébe gyökérző magyar folytonosság mellett, [1] ezért elég itt csupán hivatkozni rájuk, a legfontosabbakat kifejtve. Ahogy az emberiség ma nem igazán elismert nagy részéé is, a magyar műveltség társadalmi hasznossága tehát egyedülálló jelentőségű lehet, ha nem csak utólag meghatározott szempontok szerinti emberi teljesítményeket tartunk értékesnek, hanem minden a későbbiekhez alapul szolgálót. Mert magasabb rendűnek tekintett szempont a mai látszat sikerekhez vezető megoldásokat igazolja, alacsonyabb rendűnek tekintett pedig a ma sikertelennek látszókat jellemzi. Hiszen nem lehet más a siker ma, mint ami az egész emberiséget boldogítja, az egész túlélését biztosítja. Így nem hiábavaló a korán jött áldozat, amit a testvériség hívei, az értelmetlen harc leleplezői, a találékony alkotó életmódot szeretők, a mindenre és mindenkire figyelők az emberiség képzeletbeli oltárán áldoztunk.

A sikertelenség vádját alátámasztó egyik tévképzet, hogy itt minálunk, a Kárpát-medencei elődeinknél, mivel nem volt ú. n. civilizáció, azaz nem voltak fallal körbevett – rabszolgatartó – városok, nem beszélhetünk sikerességről, s a világ főjelentőségű folyamatai tőlünk távol zajlottak már régen is. Tény viszont, hogy voltak itt az igen régi időkben városias nagyságú települések, eredeti műveltségi jellegzetességekkel, ám az ú.n. magaskultúrákat meghatározó alárendelő szervezettség, hierarchia nélkül. S műveltségünk lényegi irányait megértve rádöbbenünk, hogy sorsunk alakulása már régóta tudatos vállalás részünkről. Ezért hinnünk kell benne, hogy az emberség útját járjuk, ami előbb-utóbb ismét az emberiség útjává válik.

A magyarság kialakulását a valóságban lezajlott események, történések szerint a Kárpát-medencéhez kell kötnünk, ahol mellérendelő társadalmi rendben, a köztulajdon intézményét alkalmazták. Mivel itt tehát honvédő és nem katonai demokrácia érvényesült, ide csak jó ezer-másfélezer évvel későbbre tehetjük a társadalmi arisztokrácia elkülönült hatalmának kialakulását, de még ekkor is csak megszorításokkal. Máshol sem volt egyértelmű és folytonos az arisztokrácia szerepe, például a görög demokrácia háttérbe szorította egy időre, s a római hatalom is köztársaságként indult. Csak majd a keresztény államvallás és a keresztény középkor tudta az európai területen és közvetlen szomszédságában egyetemessé tenni az arisztokrácia hatalmát. Mindennek pedig figyelemreméltó vonatkozása, hogy a letelepült társadalmakat hódító mozgékony pásztorok fegyveres törzsei kényszerűen hagyták el a szárazabbá váló éghajlat miatt megélhetést nem nyújtó eredeti területeiket. A hódításoknak az önmaguk és a leigázottak előtti igazolását az arisztokratikus felsőbbrendűségi eszmével és tudattal oldották meg. Ami a magyaroknál majd a hatalmi szentség alakját ölti, már bizonyos mértékben jelen van Attila ‘nagykirály’[2] idején is, aki Isten ostora, de az Árpád-házi szentekkel válik végérvényessé, mégha ettől az idegen-házi királyaink utóbb bizony eltértek, többen erre méltatlanná váltak.

Azaz itt a befogadott hódító jövevény jelképesen részesévé vált a vérközösségnek, a jog- és hagyományközösségének, s új hatalomként még a népnevet is ő adta, mint például a szarmata, a hun, az avar, a bolgár és végül a magyar népnév esetében. Erre utal az Árpád nagyfejedelem és vezérei általi Kárpát-medencei államszervezésben a vérszerződés intézményének kiemelt jelentősége. Tehát a szarmata, heftalita, hun, szkíta-kelta, unuguri, pártus, tur-ku stb sem annyira különböző „népeket” jelölő nevek, hanem egy hatalmas térség, főként a Kaukázus, a Káspi-Aral-térség és Irán területén működtetett azonos típusú harcias lovas nagyállattenyésztő közösségeket, illetve annak különböző néprészeit, azok foglalkozását vagy elhelyezkedési területét jelölő nevek. A hatalmas hun birodalom államformájára a – Konfucius által is alkalmazott – családi párhuzam mutat rá. Eszerint ahogy a családfő, úgy az uralkodó is befogadja családjába az arra méltókat. A honfoglaló, jobban mondva honszervező (mert megszüntette a Kárpát-medencei idegen hatalmi dúlás, a frankok és a bolgárok okozta rendetlenséget), honegyesítő (mert beköltöztette a Kárpátokon túli területekről az össznépesség egyharmadát kitevő, innét oda évezredekkel korábban kiterjedt kukutyini/cucuteny műveltségi utód, a bentiekkel azonos nyelvű népet), államirányító (s nem államszervező vagy létrehozó, mert a meglévő – avar maradék – államszervezetet vette használatba) magyar vezérség utódainál a nemzetség megnevezése nagyfontosságú volt, hiszen a leszármazási vonallal az eredeti érdemek mintegy folytatódtak. Ez aztán bizonyos arisztokratikus öntudattá váltan később egyúttal védelmet is jelenthetett az uralkodó esetleges önkénye ellen.

Ugyanakkor tény, hogy a Kárpát-medence éppen olyan nagy falatnak bizonyult végül, saját hatékony műveltsége és nagyszámú népessége miatt, a kurgán hódítás számára, és majd utána minden harcias lovas (kimmer, szarmata stb.) támadással, hódítással szemben, mint a szubkontinens India és annak saját műveltsége az árja hódítással szemben. Mialatt a kurgán szabályosan bedarálta, hierarchikus gyakorlata szerint átalakította az addigi mellérendelő szervezettségű és életmódú, a Kárpát-medencéből délre (későbbi görög) és északra, északkeletre menekült (későbbi szláv) népeket, valamint a nyugat-európaiakat (későbbi germán) egészen a Csatornáig. Az innét menekülő szalagdíszes kerámiájú nép messzire vonzotta maga után, majd a kiszipolyozott területekről is a kurgán hódítókat, akik éppen csak az Ír-szigeten nem érték utol őket. Érdekes, hogy a Medence lakossága már a harmadik hullámban támadó kurgán idejére úgy megszaporodott, megerősödött, hogy fel tudta venni ellene a küzdelmet, amint majd utána sorra mindig, minden hódító elit ellen. Nem véletlen azonban, hogy végül a magyarok bejövetele vezetett a végleges, máig fennálló államalapításhoz. Mivel tudjuk, a beköltözők közül a katonaság teljesen kisebbségben volt, s ismert a kiállítható legnagyobb katona létszám. A későbbi, pár évszázaddal későbbi ismert népességi adatokból arra kell következtetni,[3] hogy a népegyesítés utáni összlakosság elérte a másfél milliót, és a már itt települt kb. 1 milliós lakossághoz kb. 600 ezren költözhettek be, s ez utóbbi létszám egyhatodát tehették ki a vezérek és katonák a családtagjaikkal együtt, míg félmillióan jöhettek a bentiekkel rokon földműves állattenyésztők.

Figyelembe kell venni, hogy a Kárpát-medencei nagy kultúrák is letelepedett, jóllehet, szervezettségét tekintve nem városi kultúrák voltak, már a folyammellékieket ezer évekkel megelőző időkben. S míg a Közel-Kelet hidraulikus – öntözéses, folyammenti – társadalmai zárt védekező jellegűek voltak, az esőztető földművelést folytatóké nyitott világ, s egymás mellé csatlakozva nagy társadalmi egyesüléseket hoztak létre. Ezeknek a sikereit, eredményeit pedig nem falakkal, hanem széles és lakatlan, puszta határsávokkal, vagy gyepűs védművekkel védték, miután ez szükségessé vált. A feketeföld övezeti nagyállattartó – magyar és magyar rokon – népek az Adam Smith-i hármas egységben éltek, volt tehát földművelésük, mégpedig az állattenyésztésből származó trágyával feljavított földön. És az idejétmúlt egykultúrájú tönkrement pásztortársadalmak támadásai ellen, az indoeurópaiaknak nevezettektől egészen a mongolokig és kipcsákokig, hatékonyan védekezni végül mindig csak a Kárpát-medencébe visszaköltözve tudtak. Ezért e lovaskultúra nem azonos a könnyűlovassággal, vagy annak harcmodorával, hanem az állam kényszerítő ismérveit nem használó, olyan sikeresen szervezett társadalmi alakulat, amely a megfelelő időben nagyban hozzájárult Európa mai állami arculatának a kialakításhoz.

Mindenesetre 888-ban a Kijevben járt ‘avar’[4] vezetők tehát megegyeznek az egységes Kárpát-medencei hatalom ujjászervezéséről és a területnek a helyben lakók és a beköltözők közötti felosztásáról. S amikor 890-ben a szabír és az onogur bolgár katonai vezetők vérszerződéssel egyesítették erejüket, létrejött a magyarnak nevezett egység, azaz a magyar vezető elit és az egységes magyar nép. A hadi szerepek, hadseregben elfoglalt pozíciók türk neveit később törzsneveknek hitték, egyes vezéri beosztási elnevezéseket személyneveknek, sőt, mi több, a Megeré személynevet meg népnévnek[5]. A honfoglaló magyar nép zömét azonban a Dnyepertől a Kárpátokig letelepedett lakosság adta, amelynek a nyelve ugyanaz volt, mint a Kárpát-medence észak-keleti felén lakóké. A kapitányok azonban ekkor még minden bizonnyal nem ezen a nyelven beszélnek, amelyet azonban mégis róluk neveztek el magyarnak. Azaz a magyarnak nevezett kultúra nem azonos névadójával. A 'honfoglalás' előestéjén a magyar katonaság háromszor is szövetségesként harcol Pannóniában. Utoljára 895-ben. Ugyanebben az évben Simeon bolgár cár elleni bizánci szövetségben biztosítani tudják az Alduna felől a 'honfoglalást'. Ez ebben az évben végbe is megy. Az 1500–1800 km-es út megtétele a százezres nagyságrendű tömegnek négy hónapig tartott. A Kárpát-medencében a falvakban ünnepélyesen fogadják a beköltözőket, a székelyek katonailag is segítenek. A honfoglalók a ritkábban lakott, állattenyésztésre alkalmas sztyeppei jellegű területekre (folyók mente) települnek, ahol a lakosságot a keresztény frank és a morva irtó hadjáratok elgyérítették. S a világtörténelem eddigi legnagyobb hadi vállalkozása sikerre vezetett, majd pedig száz éven belül létrejön itt Európa legkorszerűbben felépített állama.

A választott fővezér családja a vérszerződés alapján a nép örökös vezére, majd apostoli királya lesz. A Könyves Kálmán idejéből már ismert Szentkorona-eszme szerint azonban az országnak az uralkodó nem birtokosa, hanem a Szent Korona lénye egyesíti magában a területén élő uralkodó és nem uralkodó embereket. Így ember nem birtokol embert. Ugyanakkor minden alattvaló és az uralkodó maga is, a Szent Korona tagja. II. Endre idején született meg az Aranybulla, a király és a nemesi társadalom szerződése. A háromrészes terület korán egységessé vált, és azonnal Európa kulturális húzóereje lett.

A Kárpát-medencét feltöltő népesség kérdésében ismert, hogy a szlávok az i. sz. V–VI. században még nagyjából egységes tömbben, a Kárpátoktól északra éltek, pl. hun fennhatóság alatt. Hatalmi tényezőként egyáltalán nem számítottak ebben az időben. Nyelvük, műveltségük a hun ‘uralom’ alatt nem változott meg, megmaradt. Alapszavaik 75%-a azonos tőre vonatkoztatható, a glattokronológiai elemzés adott esetben egyértelműen jelzi, hogy másfél évezreddel ezelőtt a szlávok nyelve még egyetlen nyelv volt, a szétválás csak ezt követően következett be. Az avarok hatalommegosztó politikája és Bizánc védekező taktikája során kerültek azután a szláv törzsek az Alduna mellé (mai Szerbia, Bulgária).^{^[6]} Ennek köszönhetően jelent meg pl. két Morávia a történelmi leírásokban. A leírások nem szólnak arról, hogy a Kárpát-medencébe magába is betelepítettek volna szláv törzseket. Szláv törzsek először hatalmi tényezőként az avarok Bizánccal szembeni, 622-es háborújában jelentek meg,^{^[7]} de ekkor még egyedi néven nevezik őket, nem vonják őket egyetlen nyelvcsalád alá. Később is csak az Alduna mentén, majd nyugatra nyomulva fokozatosan a Dráva déli területein találkozunk velük. A dunai-szlávok tehát nem a Kárpát-medence belsejében lévő, hanem azon kívüli Duna-szakaszról kapták a nevüket. Anonymus sclavi népét ezért nem szabad szlávnyelvűként értelmezni. A szó eredeti latin jelentése: fogoly, hatalom alá rendelt.^{^[8]} Így értelmezve, a Kárpát-medence Árpád nagyfejedelem idején élt lakóit kell bennük meglátnunk, akik nyelvéről a kifejezés semmit sem mond.

Az ‘őslakók’ műveltségéről ellenben árulkodnak a későbbi jelenségek. Kézai krónikája Salamon idejéig ‘királyi’ koronát említ,^{^[9]} majd Gézától kezdve beszél ‘ország koronáról’. A Szentkorona-tan I. Kálmán idején már megjelent.^{^[10]} Az a lényege, hogy a Magyar Királyságban a legfőbb hűbérúr egy szakrális tárgy, akinek alattvalója mindenki, még a király is. Mellérendelő szemléletet tükröz ez a felfogás, ami másutt az egész történelem során ismeretlen és az Európát ekkorra teljesen átfogó hűbéri rend mellérendelő kijátszását tükrözi.

Merthogy, ezzel szemben a Magyar Királyság körül a tripartitum uralkodott, a földet és vele egyetemben az azon élő embereket is ember birtokolta. Ez a Magyar Királyságban nincs így. Csakis a Werbőczi-féle törvények^{^[11]} idején jelenik meg a jogrendben az ember birtoklása, majd a Habsburgok idején sikerült a magyarságot megfosztani faluközösségeitől és belekényszeríteni a hűbéri rendbe. Ez a ‘dicsőség’ Mária Terézia és fia, II. József ‘érdeme’.^{^[12]} A magyar társadalom ettől kezdve rendszeresen robbant, lett rebellis, és alig 70 évvel a hűbéri rend véglegesítése után, 1848-ban azonnal el is törli ezt a rendszert, amint majd 1956-ban is. Ezzel visszautalva Hérodotosznak a szkítákra vonatkozó leírására: rabszolgaságban nem tartható, inkább az életét adja fel.

[1] Lásd: Cser (2000) Ferenc: Gyökerek. Töprengések a magyar nyelv és nép Kárpát-medencei származásáról. Szerzői Kiadás, Melboune. http://www.nemenyi.net/konyvtar/01-GYOKEREK/refined/01-GYOKEREK.pdf és angolul: http://www.nemenyi.net/konyvtar/01-ROOTSOFT/refined/01-ROOTSOFT.pdf és Cser (2005) Ferenc—Darai (2005) Lajos: Magyar folytonosság a Kárpát-medencében, avagy Kőkori eredetünk és a sejti tulajdonságörökítő kutatás. Fríg Kiadó, [Pilisszentiván[.

[2] Itt az általánosan idézett kifejezést használjuk, holott a királyság fogalma nem vonatkoztatható a sztyeppei birodalmakra, mert jellegét tekintve más volt ott az államvezetés. Ott fejedelmek irányították a birodalmat, nem volt vallási alapon kijelölt dinasztikus királyságuk. Ez nem hatalom és nagyság kérdése, ez csupán más eszmei alapot jelent és ebben a kérdésben ez döntő jelentőségű. A letelepedett népekre rátelepülő elnyomó hatalom számára volt lényeges a szakrális értelemben vett fő, a király, a mellérendelő értelmű társadalmakban az alkalmassága emelte fejedelmi helyzetbe a vezért.

[3] Amint ezt Dr. Kováts Zoltán népességkutató megtette. Lásd: Kováts (2002) Zoltán: „A népességfejlődés vázlata a honfoglalástól 1920-ig.” in:.Magyar történelem. Tízezer év — ezer oldalról.,Zürichi Magyar Történelmi Egyesület. (Budapest-Zürich. 2002. 411-412.)

[4] Itt a hagyományos elnevezést használjuk, holott ez csupán a területet meghatározó hatalom gyakorlóinak a neve. A küldöttség nemzeti, néprajzi, nyelvi hovatartozásáról ez a jelző semmit sem jelöl.

[5] Marcantonio (2006)Angela: Uráli nyelvcsalád. Tények, mítoszok és statisztika. Magyar Ház, Budapest. p.: 367 és ezt követő oldalak.

[6] Götz (1994) László: Keleten kél a nap. Püski, Budapest. 226-227. o., Baráthosi Balogh (1976) Benedek: Elpusztult hunos véreink. Magyar Kultúra, Buenos Aires.. (Első kiadás: Budapest, 1931) 31-62. o.

[7] Baráthosi Balogh (1976) 51-62. o.

[8] Du Cange, (1954) Dominu: Glossarium Mediae et Intimae Latinitatis, Tomus Septimus. (Az 1883-1887 kötetek változatlan utánnyomása.) Akademische Druck, Graz,. 357. o.

[9] Kálti (1978) Márk: Képes Krónika. Szépirodalmi Kiadó, Budapest. 122, 124, 136. 140. o.

[10] Dümmerth (1977) Dezső: Az Árpádok nyomában. Panoráma, Budapest. 311-315. o.

[11] Zétényi (1977) Zsolt: A Szent Korona–eszme mai értelme. Püski, Budapest. 83-89. o., Werbőczi (1514) István: Tripartitum Opus Juris Consuetudinarii Inclyti Regni Hungariae. Nemes Magyarország Szokásjogának Hármaskönyve. (Zétényi [1997] Idézésében.)

[12] Lánczy (1878) Gyula: „A faluközösségek eredete. Ősi család és tulajdon.” in: A magyar néprajz klasszikusai. Az ősi társadalom magyar kutatói. Gondolat, Budapest. 1977. 224-332. o.

(Folytatjuk)

Budaházy: Köszönet a bátraknak
2008-03-16. 16:14

Hazafiak! Bátran viselkedtetek tegnap. Büszke vagyok rátok, és ti is büszkék lehettek magatokra. Hatalmasat léptünk tegnap előre! Megrendítettük a hatalom elrettentő erejébe vetett hitét. Mindent felvonultattak, egy hadsereggel vettek körül minket. Azt gondolták, hogy nincs ember, aki ilyen fenyegető túlerőtől ne riadjon vissza. De tévedtek! Mert magukból indultak ki. Nem számoltak azzal, amivel nem is számolhattak, mert fel sem tudják fogni. A hazafias elhivatottság erejével.

Ez az az érzés, az a hajtóerő, amely harcos őseinket ma annyira csodált győzelmekhez segítette számtalanszor történelmünk során. Most ízelítőt kapott az országunkat dobra verő, nemzetünket elveszejteni akaró hatalom ennek az érzésnek az erejéből. Már a színpadról láttam, hogy sokatoknak sikerült felszabadítani önmagában a népünk tagjainak lelkében évtizedek óta láncra vert, ősmagyar harci szellemet, és mire elindultunk, félelmeitek leválva rólatok ott maradtak a Blaha Lujza tér aszfaltján. És pontosan ez világít rá arra, amit meg akarok értetni veletek.

A minket az úgynevezett nemzeti oldalon belül támadók kilencven százalékát a gyávaság vezérli. Egész hibás elméleteket építenek fel, és akár egy életen át tévúton bolyongva hangoztatják azt. Miközben valójában csak saját megtépázott önbecsülésüket próbálják a maguk számára helyreállítani. Mindez akkor kezd igazán kártékony lenni, mikor ezt emberek tömegei előtt teszik, ahelyett, hogy bevallanák maguknak, hogy gyávák voltak, és legközelebb - félelmeiket ők is az aszfalt porába dobva - méltóvá válnának azokhoz a hősökhöz, akikről egyébként annyira szeretnek beszélni. Mert lehetnek nekik remek gondolataik, érthetik kiválóan a gazdasági meg a társadalmi összefüggéseket, de hajítófát sem ér ez bátorság nélkül. A Jézusra hivatkozók hányszor idézik tőle a "Ha csak annyi hitetek lenne, mint egy mustármag, hegyeket tudnátok megmozdítani!" gondolatot, de nem értik igazából, mit jelent. Én ugyan inkább pogánynak (és nem istentelennek) vallom magamat - bár meg vagyok keresztelve -, de azt hiszem, kezdem kapizsgálni, hogy mire gondolhatott, és talán ti is kezditek már.

De azért a tanulságokat is le kell vonnunk. Fejlődnünk kell még a fegyelmezettség terén, jobban kéne tartanunk magunkat a megbeszélt dolgokhoz. Mozgás közben ne szakadozzon középen meg hátul el a tömeg. Ha lemaradnak, akkor futva fel kell zárkózni (aki nem bírja, eddzen rá, el kell dobni a cigit, és csinálni). A beszélgetős andalgást máskorra kell tartogatni. Még mindig hiányzott sokaknál a megfelelő védőfelszerelés! Egy egyszerű szénszűrős egészségügyi maszk, és zárt szemüveg kiváló a gáz ellen. Bár dicséretes, hogy amikor bekaptunk egy komolyabb adagot a Baross utca sarkán, akkor sem szaladt szét mindenki. Össze tudtuk magunkat szedni, és új irányba elindulni.

Mindazonáltal tegnap számtalanszor fejvesztve menekültek a felfegyverzett rohamrendőrök Józsefváros és Ferencváros utcáin, nem tudták kihasználni sem a méregdrága vízágyúikat, sem a gránátvetőiket, kudarcot vallottak a nehézkes hadigépezetükkel a gyorsan mozgó hazafiakkal szemben. Hiába volt a nagy ijesztgetés, a nagy motozás, kamerázás, az állítólagos beépített emberek, ott volt a megfelelő "felszerelés" is sokaknál, ezt is meg lehetett oldani. És ezek után is azt mondják az állandóan kételkedők, hogy kevesen voltunk? Ám legyen. Tessék! Kevesen voltunk! De én akkor megkérdezem, mi lesz, ha egyszer sokan leszünk? Mit tudnak még bevetni ennél többet, mivel fognak előállni, ha nem kétezer, hanem mondjuk ötvenezer (és ez nem nagy szám, csak gondoljunk a "békebeli" két-háromszázezres MIÉP-gyűlésekre) elszánt hazafival találják magukat szemben? Megmondom én, mi lesz! Akkor Magyarország újra szabad lesz!

Budaházy György

Egy gyáva tollából
Üzenet Budaházy Györgynek!

Az erőszak erőszakot szül. A sötétség legkedveltebb fegyverét tálcán kínálják az úgynevezett hazafiak.
Kérdéseim volnának.
Mi van akkor, ha egy meggondolatlanul eldobott kő valakinek a szemét, a fejét találja el, akár halálosan?
Mi van akkor, ha valaki ott marad a harctéren, bátor, rendőr vagy bámészkodó?
Nem ezt akarták a TV előtti csetepatéban? Milyen intézkedéseket hoz akkor a hatalom?
Mi van akkor, ha önvédelemből, vagy provokációból néhány fegyver eldördül?
Mit fog a tudatosan elbutított nép mondani? Kit fog hibáztatni?
Tisztelem a tenni akarásodat, de ez a bátorság inkább vakság, egyenlő az öngyilkossággal. Ez a fajta bátorság ostobaság.
A tegnapi estét, ha megúszod, az csak annak lesz köszönhető, hogy a gátlástalan hatalom nagyobb balhét akar.
Még egy kérdés. Ha történetesen Magyarország irányítását rád bízná a sors, vajon mit tennél a pénzhatalom fojtásával szemben?

Bölcs ez a nép, nem dől bele miden kardba, de türelme fogytán, vezérre vár. Vajon helyes e a felhevült költő dacos szavaival példázódni egy papnak? Vajon helyes e altatni a Szellemet? Ebben a harcban sokan beszélnek Krisztus nevében, de nem tanítása szerint cselekednek. Jézus senkitől nem kíván erőszakot, de emberi tartást, az igazságtalanság elleni bátor kiállást megköveteli. Krisztus senkit nem váltott meg, ez a legaljasabb játéka a sötétségnek. A megváltás, tanításának életünk minden pillanatában való követésével érhető el.
Van más út.
A tibetiek is eltévedtek.

SZENT HÁBORÚRA

Nem hívok én senkit ölni,
Minek újra, s újra megdögölni.
Mi az, mit évezredek óta tesztek,
Leírhatatlan kínt magatokra vesztek,
Mely, ha jő a nem várt óra,
Rátok törve ránt pokolra,
Hol egyetlen bűnös gondolat
Megtorlatlan nem marad.

Nem ölni hívok én senkit,
De szent háborúra mindenkit,
Hol cél, a rég várt szabadság,
Fegyver a Szeretet és az Igazság,
Hiúság, hazugság, gyűlölet és harag,
Irigység, kevélység, bujaság, birtokvágy
Ellen tör e felszentelt sereg,
Hogy Szellem, végre szabad lehess!.

honfi

Kinek a betyárjai vagytok ti nemzeti álhősök?!

Hosszú ideje gyanakodva figyelem a nagy betyárt, Budaházy Györgyöt, meg a másikat a mokány, kemény pofonokat osztogató Toroczkai Lászlót.

Egyre sűrű homály lengi körül mindkettőt!

A nevezzük így: jobboldali prolikat képesek kivinni az utcára, botrányokat rendeznek, színes ötletekkel csábítják a gyanútlan, az ország sorsáért őszintén aggódókat.

Tegnap fegyveres harcot híreim szerint fegyveres ellenszegülésre buzdított, ő - Budaházy volt a vezér!

S a megtévesztett, jámbor tömeg meg ment utána. Ebből lett a nagy botrány, a rendőrök barbár fellépése, közbeavatkozása.

Hallgathatunk jó ideig miattuk.

A jelenlegi illegitim hatalomnak a népszavazási vereség után olyan jól jött ez a Fideszhez szerencsére nem köthető, azzal nem összemosható tüntetés, mint egy falat kenyér!

Hé! Kinek a betyárjai vagytok Ti nemzeti álhősök?!

Kinek az érdekeit szolgáljátok?

Mélységes felháborodással,
M.Szabó Imre

Stoffán György: Néhány gondolat Budaházy Györgyhöz

Kedves Budaházy György!

Most, hogy ismét forradalmárkodtatok egy kicsit, engedd meg, hogy néhány Hozzád intézett gondolatomat az alábbi nyílt levélben közreadjam.

Nem örülök ennek a március 15-ei cirkusznak, amiben részesítettétek az országot, és az országot árgus szemekkel figyelőket. Tudom, hogy, ez a mai hatalom illegitim, hogy rablógazdálkodást folytat, hogy gyilkos szenvedélyét a nemzeten tölti ki, és, hogy a közrendet idegen - jelesül, izraeli - cég ellenőrzése alá vonja, a magyar rendőrséget alaposan lejáratva ezzel. Tudom, hogy Gyurcsány és söpredék, magát elitnek nevező cinkosai hazugsággal és a nemzet átverésével, a folyamatos hazudozás árán került hatalomra. Tudom, hogy még a ma érvényben lévő alkotmányt is, amelyet a szovjet alkotmány mintájára egy másik, a jelenlegitől nem messze álló diktatúra erőltetett az országra, ez a terror-hatalom úgy tapos sárba, ahogy minden mást, ami törvényes és erkölcsös. Hiszen ez a hatalom nem ismeri az erkölcs, a nemzet és a törvény fogalmát. Azt is tudom, hogy változásra van szükség, mert ha minden úgy megy tovább, ahogy ez utóbbi hat esztendőben ment, akkor Magyarország és a magyar nemzet megszűnik létezni.

Látom, mit Te is, hogy ez a hatalom ma már csak kordonok és idegen - jelesül izraeli - biztonsági cég felügyelete alatt mer az utcára lépni, látom, hogy retteg, s látom azt is, hogy van mitől rettegnie. Hiszen még most is hazudik, lop és gyilkol. A vérében van, ez az eszmeisége, ez tartja fönn még ideig-óráig az általuk bevezetett terrort. Az is világos, hogy mindez miért van... hiszen egy demokratikus országban nem nevezhetné "hülyének" a társadalmat egy bűnöző, ha ezt a bűnözőt és az általa vezetett kormányt a szavazópolgárok elsöprő tömege leszavazza egy népszavazáson. Egy demokratikus országban az efféle kormány lemond, eltakarodik a közéletből. Az ő stílusukban mondva: "elmegy a p...ba". A magyar elit söpredék nem megy el, mert retteg. Ugyanis, ha lemond, akkor ott találja magát a bírói pulpitus előtt, ahol felelnie kell minden elkövetett bűnéért. Ezért inkább a népre támad, azt külföldön és itthon ócsárolja, rágalmazza és szembeköpi, s az adófizetők forintjaiból eltartott rendőrséget uszítja ellene. Olyan besúgóhálózatot épített ki, amely ott van minden nemzetben gondolkodó, a nemzetet megmenteni akaró civil szervezetben, pártban, gárdában. Újságokat finanszíroz, amelyek jobboldali lapokként jelennek meg, de bűnözők, hivatalos hazudozók irányítják, "volt" kommunista spiclik publikálnak bennük, s még a cikkek témáit is a terror-hatalom szabja és adja meg.

Tudom, hogy a fiatalos hév, az elnyomás elleni küzdelem kényszere vakká tesz. Tudom, hogy amikor az embert törvénytelenségek sorozata éri, akkor fiatalként bizony sokszor meggondolatlanul, a következményeket át nem gondolva cselekszik. Még az idősebb generációban is felmerül a gondolat: "ölni tudnék"... De nem ez a megoldás. A megoldás valahol másutt van.

Amikor a március 15-i ünnepségeket hallgattam és néztem, azon gondolkodtam, hogy akik akkor, százhatvan éve a nemzet érdekében cselekedtek, azokra vajon ma milyen sors várna. Hiszen az akkori körülmények összehasonlíthatatlanul jobbak voltak, mint a maiak. A Habsburgok persze semmivel sem voltak jobbak, mint a mai terror-hatalom, de saját érdeküket szem előtt tartva mégsem gyilkoltak, raboltak, árulták ki a birodalmat... A márciusi ifjak pedig, a nemzet szabadságának megvalósítását szabadon előkészíthették.

Ma azok a forradalmárok börtönben lennének, bitón száradnának. Mert a mai hatalom embertelenebb, magyargyűlölőbb, mint a Habsburgok embertelensége, magyargyűlölete volt 1848-ban... A mai terror-hatalom olyan, mint a Habsburg hatalom volt 1849-ben... És a mai magyar társadalom? No, itt van az alapvető baj! Mit tett volna a mai magyar társadalom 1848-ban? Titkos feljelentéseket írna, behúzódna vackábva, mert még van mit vesztenie, s ha Kossuth kiállna ma a ceglédi erkélyre, csak néhány lelkes magyar - a hatalom szerint gyűlölködő, antiszemita, reformellenes, értetlen büdös bunkó - állna mellé.

A mai hatalom azt teszi, mint a Habsburgok tettek a forradalom leverése érdekében. Tehát kimaradt egy fázis. A társadalom által támogatott, és annak aktív részvételével vívott forradalom. A mai terror-hatalom tehát tanult a történelemből. Mi, a nemzetben gondolkodók nem! Vagy mégis?

Amikor Orbán beszélt - és nem mondott semmit -, arra gondoltam, hogy ha most ő tartaná a zászlót és indulna a Parlament felé, akkor félmillió ember követné, és Gyurcsánynak még az íróasztala sem maradna a helyén. Forradalom lehetne, rendszerváltás és igazságtétel. Népítélet, amelytől valóban retteghetne és remegni méltózathatna a rabló-hatalom. Átállna a rendőrség, azonnal törvényes volna az igazságszolgáltatás munkája, s megmotozhatná az In-Kal-os bűnözőket a nép... De ez nem történt meg, nem történhet meg, mert a nép hitt a demokratikus bohóckodásban, abban, hogy majd elzavarhatjuk a kormányt, mert megnyerjük a népszavazást, s hisz ma is abban, hogy bármi történik az ő javára. Félmillió béna magyar állt és hallgatott március 15-én az Erzsébet híd pesti hídfőjénél... az Astoriáig. Este pedig Gyurcsány, az ország bolondja hazudozott az Művészetek Palotájában, s ismét a társadalmat rugdosta beszédében. Azt a társadalmat, amely nem ugrál örömében, hogy megrabolják, kifosztják, koldussá teszik, magyarságában megalázzák, szembeköpik, gyermekeit nem tudja ellátni az orvos, s szülei meghalnak, mert nincs pénz a gyógykezelésre. Nem ugrál örömében, hogy házát a család és a barátok segítségével csak adó ellenében építheti, hogy a társadalom nem kis részét spiclivé aljasította ez a parlamenti söpredék. Nem ugrál örömében, hogy lány kurváskodásból finanszírozza a diplomáját, mert másképpen lehetetlen tanulnia, hogy háziorvosa, akivel nagyon is meg volt elégedve ma már az Egyesült Királyságban dolgozik, mert itthon lehetetlen megélnie. Nem ugrál örömében ez a társadalom, hogy a nyugati sajtó gyilkosnak nevezi (Neue Zürcher Zeitung), s erre a magyar külügy nem reagál... vagy éppen a disznófejű egykori ifjúkommunista Amerikában antiszemitázza le a magyar népet... Nos, eme elégedetlenségért Gyurcsány a társadalmat szidalmazza, ha mégoly válogatott és kedves, nemzetinek ható szavakkal is, március 15-én a "Művészetek" Palotájában.

Miért írom e gondolatokat Neked? Mert Téged is arra akarlak kérni, hogy gondolkodj el március 15-i tetteiden... tetteiteken. Érdemes volt-e ezt a körúti csatát megvívni? Érdemes-e így tiltakozni ez ellen a kétfelől jövő terror ellen? Igen kétfelől, mert az Orbáni demokrácia épp olyan terror, mint a Gyurcsányi. Az egyik az ígérgetés lelki terrorja, a másik a de facto terror, amelynek az eszköze a gázspray, a gumilövedék és az idegen - jelesül izraeli - kormányhadsereg.

Nem lett volna-e méltóságteljesebb az ünnep, s megalázóbb üzenet a kormány részére, ha a felsorakoztatott terrorlegények munka nélkül maradnak? Nem lett volna erőteljesebb tiltakozás, ha csendben elvonul a tömeg és a nyugati sajtó arról ír, hogy bár sok ezer rendőrt vonultatott föl a hatalom, a nép saját ünnepén(!) méltósággal és rendbontás nélkül szétoszlott a rendezvények után?

Nem, nem megrovás vagy tiltakozás akar lenni e néhány gondolat. Még csak nem is vitába akarok szállni veled így, személyes ismeretség nélkül. Nem is ítélni akarok feletted, hisz ahhoz nincs jogom, mert ha téves az ítéletem, akkor én ártok a legtöbbet annak az ügynek amelyet mindketten szolgálunk... Csak kérdéseket tettem föl, hogy gondolkozz el rajtuk, ugyanis nem értem a szélmalomharcodat. Nem értem miben reménykedsz, és mit akarsz elérni, amikor néhány száz emberrel a társadalom egyet nem értése mellett újságírókat, fotósokat vertek, autókat gyújtotok fel, csukjában randalíroztok... tapasztalatom szerint sokan "belőve" közületek. Nem érzed-e azt, hogy ezzel a március 15-i történéssel megint a jelenlegi hatalomnak tettél szolgálatot? Hiszen a Parlamentben majd az ellenzék szemébe lehet vágni, hogy a radikalizmust, az utcai randalírozást a Fidesz és a KDNP generálja, s ezzel ők is hitelesebbé válnak ismét ez által. Te pedig ismét a "fizetett provokatőr" leszel a többség szemében...

Kedves Budaházy Gyuri! Bízom abban, hogy soraim nem voltak hiábavalók, s hogy megértetted mondanivalómat. Mint ahogy abban is bízom, hogy elgondolkodsz mindezek felett. Mert a forradalmárságnak bizony van egyfajta méltósága. És ez a méltóság nem engedhet lesüllyedni azoknak a szintjére, akik ellen meghirdettétek a forradalmat. Azok szintjére, akiktől a társadalom is meg kíván szabadulni. A társadalom most csak két utat lát: az egyik, Orbán parlamenti demokráciának nevezett zsákutcája, a másik a Ti erőszakos, és a többség által nem támogatott radikalizmusotok. Egyik sem vezet sehová. Van harmadik út is, hidd el! Ezt a harmadik utat sokan ismerjük, szeretnénk. A cél tehát azonos, de a megközelítés, a cél elérésének útja nem az.

Mindezt azért írtam le, hogy segítsek Nektek megtalálni azt a harmadik utat, amely egységet teremt a társadalomban, és tettekre hívja mindazokat, akik valódi rendszerváltást, igazságszolgáltatást, és gyermekeiknek biztos jövőt szeretnének itthon, Magyarországon. Kérlek, gondolkodj el a fentieken mind a saját érdekedben, mind a forradalom érdekében, mind pedig a közös cél mielőbbi elérésének érdekében.

Nyílt levél
Ha lett volna Március 15-e, ... avagy kinek az érdekét szolgálta az, ami este megtörtént?
Eddig tisztelt "MOM" vezetők és többiek!

Gyönyörű napnak indult március 15-e, a Nemzetünk egyik méltán nagy Ünnepe. Petőfi Sándor és gondolkodó forradalmár Barátai 160 évvel ezelőtt, ezen a napon csodát tettek, sebet ejtve egy nemzetromboló, leigázó hatalmi gépezet testén.

Szabadságra vágyó és ünnepelni szándékozó mérsékelt Honfitársainkkal együtt feltűztük kokárdáinkat, és emlékezni készültünk. "mások" is, de azok szóra sem érdemesek! Nem zavart, nem érdekelt bennünket a felállított kordonok, rendőri sorfalak jelenléte, a mely a megfélemlítés célját szolgálta. Az sem érdekelt, hogy a "rogyadozó hatalom, s azok végrehajtói" milyen feltételek megléte mellett, és mely helyszínekre adták ki a jóváhagyás határozatát.

Mi még így is, még akkor is, csak azért is Ünnepelni fogunk! Szeretnénk átélni, visszaidézni valamit azokból a történésekből, követelésekből, amelyek akkor is, és ma is aktuálisak. Sőt! Gyönyörű, csak úgy ragyogott a trikolor színei a mellkasainkon, a mosolyok az arcainkon. S mindezt a nap fénye is átitatott, s a mindenséget irányító meg is Áldott. Gyönyörű nap, mondtuk ki sok ezren!

Mint nemzeti érzelmű, radikális, de gondolkodó magyarok voltunk jelen a budapesti rendezvényeken. Tisztelegve elődeink cselekedetei előtt, Őket felidézve megmutatni a "vörös rongyokba öltözött" Budapestnek, van másik út. Részt vettünk a Hazatérés Templomában tartott Istentiszteleten, az azt követő vonuláson. Mint a Nemzeti Őrsereg tagja, csatlakozva a Székely Nemzeti Gárda állományához, felkérésre, közösen vigyáztuk és biztosítottuk a Megemlékezés zavartalan lebonyolítását. Vigyáztunk a rendre. Majd ezt követően civil ruhát öltve 15 debreceni Honfitársammal együtt részt vettünk a Jobbik Magyarországért Mozgalom és a Magyar Gárda együttes megemlékezésén, az Erzsébet téren. Onnan tovább haladva volt lehetőségünk belehallgatni a Fidesz MPSZ megemlékezésén elhangzottakba. Olyan Megemlékezések voltak, amelyen értettük egymást, és talán értették az 1848 legfontosabb üzenetét az adott helyszínen megállni szándékozó hallgatók, polgárok. Igaz az is, minden helyszínen beszéltek az összefogásról, a hogyan, és a merre továbbjáról, de senki egy lépést sem tett a másik felé, annak megvalósításában.

El is fáradtunk rendesen a helyszínekre történő gyaloglásban, a beszédek álláva történő végighallgatásában. Volt, amikor a kevesebb beszéd több lett volna!

A március 15-ei Megemlékezések utolsó állomása 17 órától a Magyar Önvédelmi Mozgalom rendezvénye zárta. A felszólalók között megtalálható volt Budaházy György, valamint Torockai László hazafiak. Ide is eljöttünk, mint összefogást sürgetők és azt keresők. Végig hallgattuk (szenvedtük) a beszédeket, zenének nem mondható fülsértő sátáni zörejeket. De bár ne tettük volna. Mindent lerombolt bennünk az őrület!

A rendezvényről csak néhány dolgot:

Egy rosszul felállított színpad (sok pénzért, (?) bemondták), árulkodott arról, hogy itt valami baj van. Egy rossz és torz hangosítás, beszélni nem tudó pankrátor (narrátor), aki azt gondolta ma eljött az ő napja, s most kiélheti magát. Magamutogató emberek felháborító, nemzet és összefogás ellenes gyülekezete volt az egész. Döbbenten vettem, vettük tudomásul, hogy a besörözött fiatalokat hogyan hergelik fel, majd ész és érv nélkül vezetik a végzet felé. Most azt kell ide leírjam, bár nagyon fáj, MEGRENDELÉSRE!

Mi a Cívis Városból érkezett radikálisok (a gyökereket nem kitépni akarók, és nem a balhét keresők) valóban az összefogás híveiként voltunk jelen.

Debrecenben az 543 napja mindennap tüntető civilek az Ország több vidéki városában megfordultunk már, s szervezzük a kormányellenes, de egyben nemzetünket felemelő, másokat is megszólító rendezvényeinket. Ellenállásunkat rendezvényeken történő részvételeinkkel bizonyítottuk. Összefogásra történő hajlandóságunkat számtalanszor kifejeztük tetteinkkel, de soha nem romboltunk, gondolkozni képtelen embereket nem buzdítottunk cselekvésre. Inkább tanultunk és tanítottuk egymást, másokat. Ezt vártam az est rendezvényétől, látva a létszámot, feladva álmomat. Természetesen mindenkor készen állok arra, hogy védjem Hazámat. Ismétlem, védjem és óvjam az egyetlen Hazámat!

A szeméthegyeket, szétdobált sörös dobozokat, ételmaradékokat, egyszóval igénytelenséget látva fájdalmat éreztem lelkemben. Ez volna a radikalizmus, ez volna a hazaszeretet? Ez volna a Magyar Feltámadás? Eljöttem úgy a rendezvényről, hogy eldöntöttem, oda soha többet nem megyek, velük kapcsolatot nem tartok.

A rendezvény alkalmatlan volt minden szempontból az emberek megszólítására, a radikalizmus igazi bemutatására, annak értelmezésére.

S a baj az, hogy a szervezők el vannak ájulva maguktól, a rendezvény sikerétől.

Hát álljon itt egy idézet József Attilától tanulságul:
"Még olyan disznót nem láttam, aki a moslékos váju láttán elájult volna"!

Eddig tisztelve, Ágoston Tibor Polgár Info

Nyílt levél Budaházyhoz és Torockaihoz

Előljáróban: Nem kedveljük sem a kormánypártokat sem az áll ellenzéket!! Sőt!

Március 15-én többedmagammal részt vettem a Budapesten zajló különböző rendezvényeken.

Ahhoz, hogy ezt meg tudjuk tenni, vidékről már korán reggel (5:30 órakor) el kellett indulni.

Ünnepi részt-vételünket a Hazatérés Templomában kezdtük aztán jött a vonulás a Fővám tér, Demszky, Erzsébet téren a Jobbik, (itt találkoztam Budaházy Gyurival is) legvégül a Blahán a MÖM gyűlés.

Ez utóbbival kapcsolatban vannak észrevételeim, és kérdéseim.

Mikor mi megérkeztünk a Blahára kb.: 16:40 órakor, láttuk, hogy az emberek még csak gyülekeznek.

A Corvinnal szemben az utca másik oldalán táboroztunk le. A hangszórókból Kárpátia zene szólt.

Kerestük, honnan szól a zene, rövid vizsgálódás után fel is fedeztünk egy földbe "süllyesztett színpadot" a Corvin Áruház mellett. Az épületre nézve, furcsa szögben felállított színpadot befordították a Corvin Áruházzal szembe, annak oldalfalára nézve. Viccelődtünk is a barátaimmal -"ezek biztosan a falnak fognak beszélni!"

A színpad építőnek tudnia kellet volna, hogy ha egy hangszórót ráfordít, egy közeli falra, onnan visszaverődik a hang a színpad mögötti falra, és megint, akkor ebből egy torz érthetetlen hangot lehet hallani (főleg zeneit). Lehet, hogy szándékos volt!?

Történt ugyanis, hogy fellépett (mint utólag kiderült koncertezett!!!???, borzalmas volt) valami "olvikor" nevű zenekar, amelyik egyébként is nagyon vad, artikulálatlan, üvöltős, mélynyomós zenét játszik, ami a rossz technika miatt teljesen élvezhetetlen, fülsértő és fájdalmas volt.

Ezt nagyon sokan nem bírták elviselni az egésznapos eseményekbe elfáradt emberek és egyszerűen hazamentek!!!!!!!! Kérdezem, ez volt a cél?????????

Beszéltem olya vidékről felutazott középkorú emberrel, aki csak azért jött fel, hogy meghallgassa Budaházy Gyurit, de ezt az őrjítő zenekart nem bírta elviselni és fél hét körül otthagyta az egészet.

Mivel kb.: félóránként videó felvételt készítettem ezen jól látszik, hogy amikor ez a bosszantó zenekar elkezdett zenélni az ott levő emberek elindultak hazafelé és az ötödik számuk után, az addig ott lévő 5-6000 ezer ember fele egyszerűen elment. Ezután volt beszéd és megint jött ez a "tömeget oszlató zenekar" és ekkor a maradék tömeg is elhagyta a helyszint, csak pár százan maradtak ott!!!!! Lehet, hogy ez volt a cél!!!??? Mármint az, hogy csak egy "kicsit" leittasodott emberek maradjanak ott, hogy aztán lejárassák az Ünnepet, a népet, ill. saját magukat!? Pár száz emberrel pedig NEM LEHET VONULNI, KORMÁNYT DÖNTENI! Ugye nem, Kedves Gyuri és Laci!??

Egyébként, ha már annyira vonulni akartatok volna, be kellet volna jelenteni pl. egy józan fáklyás felvonulást a művészetek palotájának közelében, és egy ahhoz közeli helyen megpróbálhattatok volna áttörni, már ha komolyan gondoltátok volna. Ez igen, ez nagy tett lett volna! De így ennek az egész cirkusznak igen furcsa szaga van!

Úgy tudom azért volt itt a helyszín, hogy a Fidesz gyűlésről hazatérőket is megszólítsátok, ...de akkor a helyi szervező, akit nem lehetett érteni, miért nem mondta be öt percenként a mikrofonba, hogy itt milyen tüntetés, nagygyűlés készül??!!

Miért nem játszottatok valami normális '48-hoz illő zenét Kossuth vagy Klapka nótákat, verbunkot, toborzót!!?? Mire volt jó ez az idegtépő drogos zene? Hacsak nem arra, hogy magatokat leállatiasítsátok. Hogy az embereket feloszlassátok.

Ahogy a levél elején írtam ez az órákig tartó fárasztás is rettentő nagy hiba volt.

Ugye nem direkt volt!!??

Nos, egyelőre ezek a gondolatok jutnak eszembe nekem és barátaimnak.

Kíváncsian várom válaszotokat!

Bodor Géza
Polgár Info

Köszönetnyilvánítás a március tizenötödikei MÖM-nagygyűlés támogatóinak

Kedves Testvéreink!

A Magyar Önvédelmi Mozgalom ezúton is szeretné megköszönni Poszpischek Tamásnak, illetve az általa vezetett Pannon Nemzeti Gárdának, hogy a március tizenötödikén megtartott nemzeti radikális seregszemlénket a tőlük már megszokott profi színvonalon biztosították. A Pannon Nemzeti Gárda példamutató odaadással és lelkiismeretességgel biztosította rendezvényünket, s ezáltal jelentősen hozzájárult seregszemlénk sikeréhez.

Köszönetünket szeretnénk kifejezni továbbá a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom Pest megyei és Komárom-Esztergom megyei aktivistáinak, akik szintén segítették a nagygyűlés lebonyolítását; a kalocsai és a kispesti Jobbik alapszervezeteknek, amiért rendezvényünk propagálásában adtak mozgalmunknak hathatós segítséget, valamint azoknak a lelkes és áldozatkész hazafiaknak és honleányoknak, akik akár anyagilag, akár tevékenységükkel közvetlenül is hozzájárultak rendezvényünk sikerességéhez.

Minden magyar ellenálló szervezetnek, hazafinak és honleánynak köszönjük a példamutató segítségnyújtást!

Magyar Önvédelmi Mozgalom
2008. március 16.

Március 15.

A Völgyesi Miklós által vezetett, Gyurcsány Ferencet nemrég felejelentő Civil Jogász Bizottság tagjai köszönetüket fejezik ki az általuk felkért nemzetközi és hazai megfigyelőknek, hogy aktív részvételükkel segítették elő idén márc. 15-én a nemzeti ünnep méltóságának a megőrzését.

A bizottság tagjai többször kifejtették, hogy Magyarországon megfelelő formában helye van a kormányellenes tüntetéseknek, ugyanakkor a nemzeti ünnepeknek elsősorban a megemlékezésről kell szólniuk.

A CJB a 2006-os tömeges rendőri brutalitás tapasztalataiból kiindulva az "ünnepeljünk együtt a hazánkért" mozgalom keretében hívta haza tavaly márc.15-re és október 23-ra a magyar emigrációt, ugyanakkor fontosnak tartotta, hogy magasrangú külföldi politikusok személyes jelenlétükkel befolyásolják az emberi jogok védelmét.
2008. március 15-én Balog Zoltán, az Országgyűlés Emberi jogi bizottságának elnöke és Kiss Boldizsár a CJB külügyi szóvivője sajtótájékoztatón mutatták be a Svájcból és Franciaországból megfigyelőként hazánkba látogató politikusokat, valamint a hazánkban élő, és az "ünnepeljünk együtt a hazánkért" mozgalom keretében a nemzeti ünnepünkre hazatérő emigránsokat. A húsz felkért civil megfigyelő - fényképező gépekkel és kamerákkal - 14. 30-tól 24 óráig teljesített szolgálatot Budapest utcáin. Völgyesi Miklós elnök ezidő alatt a sajtó rendőri intézkedések jogszerűségére vonatkozó kérdéseire válaszolt.

A szabadságharc zsidó hőseire emlékeztek
2008. március 16., vasárnap 16:35 InfoRádió / MTI

Budapesten katonai tiszteletadás mellett emlékeztek meg az 1848-49-es forradalom és szabadságharc zsidó hőseiről.

A Dohány utcai zsinagóga előtt tartott ünnepségen a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének elnöke azt mondta: 1848-ban a forradalom mellé álltak a zsidók is, mert úgy érezték, az egyenlőség eszméje rájuk is vonatkozik.

Feldmájer Péter úgy fogalmazott: annak ellenére, hogy a forradalom vívmányait összefoglaló áprilisi törvényekben nem szerepelt a zsidóság emancipációja, tömegesen jelentkeztek a nemzetőrségbe, mert nem csak otthonuknak, hanem hazájuknak is tekintették ezt a földet.

Hozzátette: 160 évvel ezelőtt megvalósult a magyar társadalommal való történelmi összeolvadásuk, ami a második világháborúig megmaradt.

A megemlékezésen részt vettek a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület és a Magyar Zsidó Szabadságharcosokért Emlékbizottság képviselői is.

FELHÍVÁS-MEGHÍVÓ KÁRPÁTMEDENCEI NEMZETI ZARÁNDOKNAPRA, A II. HONALAPÍTÁS EMLÉKHELYÉRE!

Helyszínén Muhi községben, Idején: 2008. április 5. IV. Béla szobor alapkő letétele, helyének megszentelése.

Kedves magyar keresztény testvérek, tisztelt Honfitársaink!

Örömmel tájékoztatunk benneteket, hogy elidult egy kárpát medencei "emlékvonat", amely időben elvisz a Szent Istváni honalapítás utáni tatárjárás idejére, a muhi csata helyszínére. Várjuk azon hiteles magyar keresztény és nemzetben gondolkodó utasokat, akik hiszik, érzik és vállalják a szlogen igazságát "aki a múltját nem ismeri, az a jövőt nem érdemli "A nagy utazás lényege, hogy egy kárpát-medencei zarándoknappal emlékezzünk meg és adózzunk a II.- ik honalapítás emlékének, a Szentkorona megmenekülésének a Muhi csata helyszínén, 2008. április ötödikén, de. 11.-órakor kezdődően.

Ünnepi szentmise keretében beszentelésre kerül a készülőben lévő IV. Béla király szobor felállításának helye, alapköve Muhi közepén található Templomosok terén. Magyarország, a Boldogságos Szűz Mária országa, ebből is kiindulva, a Templomos Lovagrend - Krisztus Szegény Lovagjainak Rendje Magyarok Preceptóriája már tíz éve zarándokol el a csata színhelyére, az ország minden pontjából A gondviselő úgy döntött, hogy megajándékoz néhány embert, első körben az egymásra találás élményével: a IV. Béla szobrot készítő művészt, a Rend tiszántúli kommendátorát, és egyik koordinátor mentorát, hogy a mai időkben történelmi kapaszkodót adjanak a lecsúszott országnak és népének, hitet, reményt-erőt a nemzetben gondolkodóknak, mindazoknak akik részt vesznek az emléknapon.

Egyfajta keresztény, hazafias ébredezésnek is felfogható, betudható ez a nap tekintettel nemzetünkre nehezedő egyre súlyosabb terhek, gazdasági, erkölcsi vállság túlélésére, de útmutatást is adhat annak valós leküzdésére. A nemzeti ujjászületés misztériumának, emléknapját rendező Templom Lovagrend által is erős katolikus gyökérzettel, fundamentummal rendelkezik, a Szentistváni honalapítás idejéhez hasonlóan, itt most jelenlévők által, a mai időkbe és korba építve azt. Erős akarattal hittel és képzelő erővel megáldva indult néhány ember 2007. Szent Karácsonyán, egy az újkori honfoglalás ötletétől fogantatva és vezérelve, hogy kárpát-medencei zarándoknapot építsen az amúgy már évről évre növekvő emléknap köré, felismerve az összefogás, egymásba kapaszkodás élet és nemzetmentő szerepét, erejét és szükségszerűségét.

A Nemzeti Zarándoknapra, megemlékezők tisztelgő soraiba várjuk, a hazai egyházi rendeket
és történelmi lovagrendek képviselőit, tagjait, mindazon Kárpát-medencében élő társaságokat, szervezeteket és honfitársainkat, akik aggódnak hazánk sorsáért, értékrendjükbe tartózónak érzik a II. honalapítás Kárpát medencére kiterjedő emléknapját, úgy is, mint a Szent Korona által az ország megmenekülésének történelmi tényét. A nagy távolságok miatt is szervezzünk rá saját környezetünkben pátriánkban, egy újkori honfoglalásra, nemzetünk fennmaradására és megújulására tett hittel és reménnyel találkozzunk e napon!

A Nemzeti Zarándoknap programjai a következők: 2008. április 5-én Muhiban délelőtt 11. órakor kezdődően ünnepi szentmisét celebrál nyugalmazott Dr. Paskai László bíboros-érsek O. F. M., melynek keretében megszentelésre kerül a szobor alapkő letétele, a jövő évben felállításra kerülő IV. Béla szobor helye, ezt követi az emléknap központi ünnepsége, majd végül korabeli harci játékokkal zárul a nap. Bővebb információ található a www.templomosok.hu honlapon, hírhálókon, értesítésre felkérjük a keresztény sajtót, és minden lehetséges médiumot. Információért hívja és keressen bennünket:: ungvolgyi@fibermail.hu,- mobil: 06 30 2940650, bbszmatyas@szarvas.hu,- 36 20 9690281.

Tisztelettel köszönti és várja Önöket, a Nemzeti Zarándoknap rendezősége, a Muhi Történelmi Emlékbizottság nevében is,

Fr. Ungvölgyi János kommendátor
Szécsi Mátyás Pál szervező-koordinátor

Luxusnegyed helyett vizitdíjpótlás - újabb fideszes javaslat
2008-03-17 13:25 hírTV

A kormányzati negyedre szánt összegből pótolná a Fidesz a vizitdíj, a kórházi napidíj és a tandíj eltörlése után jelentkező bevételkiesést. Cser-Palkovics András, a Fidesz helyettes szóvivője szerint ha a kormányzati luxusberuházásra elő tudta volna teremteni a kormány a 142 milliárdos keretet, akkor most a háziorvosok, a kórházak és a felsőoktatási intézmények kompenzálását is meg lehet ebből oldani.

Az ellenzéki politikus hétfői sajtótájékoztatóján azt mondta, hogy körülbelül nyolc évre lenne elegendő a vizitdíj és tandíj eltörléséből származó bevételkiesés pótlására a kormányzati negyedre szánt összeg. "Akarat nincs, csak pénz van, ám az összeget a hatalom saját maga luxusára akarja költeni" - mondta az ellenzéki politikus, hozzátéve, hogy a kormány így akar "kicsinyes bosszút" állni az egészségügyön és az oktatáson.

A politikus kitért arra is, hogy a Fidesz módosító indítványt nyújt be a kormányzati negyed projekt hivatalos lezárásáról szóló javaslathoz, amelyről hétfőn este szavaznak a képviselők. A Fidesz azt szeretné, ha a kormány június 30-ig tételes elszámolna a beruházásra már elköltött 10,1 milliárd forintról az Országgyűlésnek.

Daróczi: Az összeg nem áll rendelkezésre

A kormányzati negyedre szánt pénzből nem lehet pótolni a vizitdíj, a kórházi napidíj és a tandíj eltörlésével jelentkező bevételkiesést, mivel ez az összeg nem áll rendelkezésre - így reagált a kormányszóvivő a Fidesz helyettes szóvivőjének hétfői bejelentésére. Daróczi Dávid szerint nem az állam pénze az a 142 milliárd forint, amelyet Cser-Palkovics András említett. Azt az összeget magánbefektetők biztosították volna ugyanis a kormányzati negyed megépítéséhez, az állam pedig 20-25 év alatt fizette volna vissza.
FH

Gyurcsány 1 ezreléken vergődik
fidesz.hu, gondola, MTI 2008. március 17. 15:13

"Miniszterelnök úr, amin Ön már két hete vergődik, az a költségvetés egy ezreléke" - szögezte le Navracsics Tibor Gyurcsány Ferenc napirend előtti felszólalására reagálva.

A külföldi sajtó már csak olyan, hogy ír ilyet is és olyat is - fogalmazott Navracsics Tibor válaszul a miniszterelnök napirend előtti felszólalására. Gyurcsány Ferenc ebben ugyanis azt fejtegette, hogy a Financial Times szerint a népszavazás elriasztotta a befektetőket, egy hitelminősítő pedig leminősítette Magyarország hiteleit.

A Fidesz frakcióvezetője felidézte, hogy a Le Monde azt írta: a népszavazással Gyurcsány Ferenc személyesen is súlyos vereséget szenvedett, a BBC pedig úgy értékelte a március 9-i eredményeket, hogy az sorscsapás az MSZP-re és a kormányfőre nézve.

A Standard & Poor's jelentése szerint - amelyet Gyurcsány részlegesen idézett csak - március 9-e valóban erősen gyengítette a kormány mandátumát, de az elemzésben az is megtalálható, hogy vereség nem okoz majd jelentős költségvetési gondot, hiszen annak mindössze egy ezrelékéről van szó. A rossz időben bejelentett adócsökkentési javaslatok, a vártnál sokkal gyengébben fejlődő gazdaság és a stabilizációra vonatkozó tiszta perspektíva hiánya az oka annak, hogy gyengülnek Magyarország kilátásai.

"Miniszterelnök úr, amin Ön már két hete vergődik, az a költségvetés egy ezreléke" - szögezte le Navracsics hozzátéve, hogy ennél már sokkal nagyobb összegeket is csoportosítottak át kormányok természeti csapás, válság idején, és amelyik erre nem képes, az nem való kormányzásra. Megjegyezte: az ellenzék még javaslatokat is adott, tehát az sem lehet kifogás, hogy ne lett volna alternatíva.

A Fidesz frakcióvezetője felidézte az Alkotmánybíróság tiltakozását, miután a kormányfő a múlt héten bírálta a testületet. Példátlan, hogy hivatalban lévő miniszterelnök nyilatkozatai az Alkotmánybíróság tiltakozását váltsák ki - figyelmeztetett a fideszes politikus.

Az is példátlan, hogy mintha egy évvel ezelőtt azt mondta volna, túl vagyunk a nehezén, ehhez képest pedig kiderül, minden mintha csak most kezdődne. Önöknek nincsen világos képük arról, merre tovább - idézte a Standard & Poor's-t Navracsics, s hozzáfűzte, hogy leállt a gazdasági növekedés, a munkahelyteremtés, nő a munkanélküliség, az infláció.

3,3 millió embert nem lehet szimplán megtévesztettnek bélyegezni. Ne a választópolgárokra haragudjon azért, mert sikertelen a politikája - hívta fel Gyurcsány figyelmét Navracsics. Azon kell elgondolkodni, hogy jó-e Magyarországnak, hogy ma egy gyenge és hiteltelen miniszterelnöke van, ez vonható le a népszavazási eredményből tanulságként, és hogy ez megtörténik-e, csak a kormánypárti képviselőkön múlik - szögezte le a Fidesz frakcióvezetője.

Dávid: Gyurcsánynak be kell látnia, hogy távoznia kell
2008. március 17. 13:04 HVG - MTI

Csak az változtatna az országban kialakult patthelyzeten, ha Gyurcsány Ferenc belátná, hogy távoznia kell - mondta Dávid Ibolya, a Magyar Demokrata Fórum elnöke.

"Ma a kormányzat joggal népszerűtlen, s azt láthatjuk csak, hogy egy koncepciótlan, teljes mértékben hitelét vesztett vezetés képtelen megoldani azt a helyzetet, amelyet ő maga idézett elő. Ezen a patthelyzeten csak az változtatna, ha Gyurcsány Ferenc belátná, hogy távoznia kell, mert az ő személye jelenti ma a fejlődés legkomolyabb gátját" - mondta Dávid Ibolya.

A pártelnök hozzátette: a kormányfő nem tanult semmit abból, hogy március 9-én 3,3 millió ember mondott határozottan nemet a kormányzat politikájára. Ilyen körülmények között Gyurcsány Ferenc a következő két évben képtelen lesz véghezvinni egy újabb reformfolyamatot - tette hozzá.

Dávid Ibolya rámutatott: a Goldman Sachs globális befektetési csoport februári elemzése szerint "Gyurcsány Ferenc távozása piacmozdító hatású lehet".

Egy új kormányfő, egy hiteles miniszterelnök már önmagában lendületet adhatna a gazdaságnak. Ellenkező esetben a populizmus győzedelmeskedik Magyarország felett - tette hozzá.

Az MTI-nek nyilatkozó politológusok hónapok óta Gyurcsány Ferenc gyengüléséről beszélnek. A népszavazás után a szakértők rámutattak, hogy a referendum eredménye tovább gyengíti a kormányfő pozícióit, de nem számolnak azzal, hogy ez Gyurcsány Ferenc, vagy a kormány bukását jelentené. Egy héttel ezelőtt nemzetközi gazdasági elemzők sem számoltak Gyurcsány Ferenc közeli távozásával.

Kapcsolódó anyagok
   Az alkotmánybírák kikérik maguknak Gyurcsány kijelentését
   Gyurcsány megvétózta Sas Kossuth-díját
   Gyurcsányék sem tudtak ellenállni a "csábításnak"
   "Gyurcsány és köre elszadeszesedett"

Veres János fellökte a Hír TV riporterét (+videó)
2008. március 17. 14:52 MNO

Hiába várt választ a Magyar Nemzet által megírt újabb Kabai-ügyről a Hír Televízió Veres Jánostól, mert a pénzügyminiszter fellökte a jelenleg börtönbüntetését töltő üzlettársáról érdeklődő riportert. Veresnek nem ez az első esete a Hír TV-vel, néhány hónappal korábban belefejelt annak kamerájába.

Tekintse meg a Hír TV felvételét!

Veres Jánostól érdeklődött a Hír TV riportere az újabb Kabai-üggyel kapcsolatban hétfőn azután, hogy a Magyar Nemzet hétfői számában megírta: a pénzügyminiszter egykori üzlettársának cége több mint félmilliárd forinttal gazdagodhatott úgy, hogy az alapító éppen börtönbüntetését tölti.

A Magyar Nemzet azt írta: a második Gyurcsány-kormánytól is több százmillió forintos állami megrendelést kapott Veres János pénzügyminiszter volt üzlettársa, Kabai Károly családi vállalkozása. A lapra is hivatkozva a Hír TV közli: a televízió birtokába került dokumentumok szerint a Nyír-Uncia Kft. - alvállalkozóként - bruttó 200 millió forint értékben vállalt lőszer-megsemmisítést.

A Honvédelmi Minisztérium ügyelt a látszatra azután, hogy Kabait adócsalásért letartóztatták. A szaktárca és a Nyír-Uncia közé egy céget iktattak, hogy Kabaiék ne közvetlenül a kormánytól kapják a megbízást. A családi vállalkozás az első jelentős állami megrendelést az előző ciklusban, Juhász Ferenc honvédelmi minisztersége alatt kapta. Juhászt 2006-ban Szekeres Imre váltotta a szaktárca élén. Kabai Károly jelenleg börtönbüntetését tölti - emlékeztett a Hír TV.

Válasz helyett lökött

A televízió riportere hétfőn Veres Jánosnak szeretett volna feltenni kérdéseket, ám a pénzügyminiszter válaszok helyett fellökte. Az MSZP frakcióüléséről távozóban nem állt meg a kamerának, hanem vállal nekitolta a tévé riporterét egy kameraállványnak, majd továbbment.

A hírTV riportere az eset után megkérdezte a pénzügyminisztertől, hogy " nem mondja, hogy nem direkt volt". Veres azt felete erre, hogy "Szórakozzon már mással".

Veresnek nem ez az első esete a Hír TV-vel, néhány hónappal korábban belefejelt a televízió egyik kamerájába.
(Hír TV, MNO)

Még baj lehet
2008. március 17., 16:17 fidesz.hu

A Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a nemzetközi Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) vezetői szerint a nemzetközi pénzügyi rendszer összeomlását meg kell akadályozni, mert a globális bankközi hitelválság még jó ideig eltarthat, és komoly következményei is lehetnek.

Dominique Strauss-Kahn, az IMF vezérigazgatója és a fejlett országokat tömörítő OECD főtitkára, Angel Gurria hétfőn Párizsban úgy vélekedett, hogy a pénzügyi rendszer stabilitásának megőrzését kell az első számú feladatnak tekinteni. Gurria szerint fontos, hogy a hatóságok jelzéseket adjanak: szükség esetén bármilyen lépés meghozatalára képesek.

Ezzel utalt többek között a Fed vasárnapról hétfőre elhatározott diszkontkamat-csökkentésére és a mintegy 30 milliárd dolláros garanciavállalására a bajba jutott és vetélytársa által felvárásolt Bear Stearns amerikai befektetési nagybank aktíváira.

Strauss-Kahn úgy vélte, hogy a "pénzügyi közösség egésze vállalta magára" a nemzetközi pénzügyi rendszer esetleges csődje elleni harc terheit. A rendszert és nem a részvényeseket védték ezzel. Az IMF feje szerint a központi bankok eddig jól kezelték a likviditási problémákat.
(nepszava.hu)

Még több roma menne Kanadába
2008. március 17. 13:20 | Forrás: MTI - STOP

Külföldre, elsősorban Kanadába készülnek az ország különböző részeiről, elsősorban Mohácsról és környékéről a romák, hogy ott munkát vállaljanak és letelepedjenek; az előkészületek már annyira előrehaladottak, hogy több minisztérium munkatársai a héten tájékoztató előadást tartanak a lehetőségekről.

A távirati iroda információja szerint Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye különböző településeiről már több tucatnyian kiutaztak Kanadába, hogy felmérjék az ottani lehetőségeket, míg mások Hollandiában és Angliában akarnak munkát vállalni.

A romák egy része szervezett formában utazik külföldre, vagyis olyan "vállalkozók" utaztatják ki a szakképzett férfiakat, akiknek már van helyismeretük az adott országban. Több itthon maradt családtag az MTI-nek - neve elhallgatásával - azt mondta, az itthoni kilátástalanság miatt, a jobb élet reményében vállalkoztak a családfők és fiatal férfiak a külföldi munkára.

Elmondták azt is, hogy szélhámosok is próbálkoznak: több százezer forintért kecsegtető ajánlatokat tesznek a romáknak, akik csak külföldön döbbennek rá, hogy becsapták őket, és emiatt pénz nélkül kénytelenek visszatérni Magyarországra.

Az MTI-nek nyilatkozó romák többsége már korábban is dolgozott hosszabb-rövidebb ideig külföldön, ők valamennyien szakképezettek. Azt mondák szaktudás nélkül lehetetlen boldogulni, "nem is érdemes próbálkozni".

A Mohácsi Cigány Kisebbségi Önkormányzat elnöke az MTI-nek hétfőn