MAGYARSÁG, magyarság.org, magyar

Mindenki hazudik?

A Szövetség a Nemzetért Alapítvány soron következő civil akadémiai estjén (Cím: Polgárok Háza 1089 Budapest VIII. Visi Imre u. 6.) 2008. március 13-án, csütörtökön 18 órakor "Mindenki hazudik?" címmel
Dr. Münnich Iván, a Magyar Köztáraság lovagkeresztjével kitüntetett agressziókutató, klinikai szakpszichológus valamint "Idősügyünk helyzete a mai Magyarországon" címmel Dr.Iván László, professor emeritus tart előadást.

A Civil Akadémia nyitott, a belépés ingyenes, mindenkit szeretettel várnak.

Hamis volt a farkasos holokauszt-történet
Bocsánatot kér
2008. március 01. 16:38

Kitaláció volt Misha Defonseca 1997-ben megjelent világhírű holokausztregénye. A hétéves kislány történetét elbeszélő "önéletrajzi" mű szerzője mellesleg keresztény.

Túlélni a farkasokkal: az egyik legromantikusabb holokauszt-történet volt Misha Defonseca 1997-ben megjelent, világsikert aratott és nemrég meg is filmesített könyve, amelyben azt mesélte el, hogy hétéves zsidó kislányként, akinek szüleit a nácik letartóztatták, hogyan tett meg 1941-től háromezer kilométert deportált szülei nyomában, miként bolyongott egyedül Európában, erdőkben rejtőzködve, miközben farkasok fogadták be, mint Rudyard Kipling A dzsungel könyve című regényének Maugli nevű szereplőjét. Pénteken kiderült, hogy ebből egy szó sem igaz, és a szerző bocsánatot kért mindazoktól, akik "úgy érzik, becsapta őket".

A jelenleg az Egyesült Államokban, Boston közelében élő asszony a párizsi Le Figarónak és a brüsszeli Le Soirnak eljuttatott nyilatkozatában elismerte, hogy az angolul eredetileg Misha, a Memoir of the Holocaust Years (Misha, emlékirat a holokauszt-évekből), majd franciául: Survivre avec les loups (Túlélni a farkasokkal) címen kiadott, nemzetközi bestsellerré vált, 18 nyelven megjelent, több millió példányban elkelt könyve kitalált történet, amellyel keserű tényleges élményeit kívánta maga elől is eltagadni.

"Igaz, mindig elmondtam magamnak egy életet, egy másik életet, amely messze vitt a családomtól, azoktól az emberektől, akiket gyűlöltem" - magyarázkodik a ma 70 éves asszony, akinek megható fabulációjával kapcsolatban az utóbbi időben mind több kétely merült fel, és aki pénzügyi vitában állt amerikai kiadójával, Jane Daniellel. A könyv hiteleségének kérdését nemrég a brüsszeli Le Soir kezdte feszegetni, de a szerző eddig ragaszkodott ahhoz, hogy igaz, amit írt.

Misha Defonseca pénteki nyilatkozatában azonban végül közölte, hogy igazi neve Monique De Wael. Valójában 1937-ben Belgiumban született, és csak négyéves volt, amikor szüleit letartóztatták a nácik, előbb nagyapja, majd nagybátyja nevelte fel. Az "önéletrajz" tartalmával ellentétben azonban családja keresztény volt, szüleit az ellenállásban való részvételükért tartóztatták le, és kivégezték. A rokonok, akik felnevelték, "az áruló lányának" nevezték, mert azzal gyanúsították apját, hogy "köpött" a vallatásakor. "Nagyapám kivételével gyűlöltem a körülöttem lévő embereket. Rosszul bántak velem, mindig rosszul éreztem magam". Misha Defonseca ezzel magyarázza, hogy "zsidónak érezte magát". Ami pedig a farkasokat illeti, mindig vonzották, részét alkották annak a fantáziavilágnak, amelybe a valóság elől menekült. "Végül mindent összekevertem. Néha magam sem tudom, mi történt meg valóban, és mi csak a belső világomban. Bocsánatot kérek mindazoktól, akik úgy érzik, becsaptam őket."

Ugyanakkor az asszony azzal vádolta amerikai kiadóját, hogy ő "kényszerítette" a könyv megírására, holott neki ez nem állt szándékában. Jane Daniel egy amerikai zsinagógában hallotta, amint Misha Defonseca elmondta farkasos történetét, és rábeszélte az asszonyt a könyv megjelentetésére, később azonban összevesztek a jogdíj kérdésében. 2005-ben egy bíróság arra kötelezte a kiadót, hogy fizessen 22,5 millió dollárt (3,8 milliárd forint) a szerzőnek és a szöveget formába öntő Vera Lee nevű írónőnek. Az új fordulat nyomán az amerikai kiadó perújrafelvételt remél.

A hamis önéletrajz szerzőjének egyik ügyvédje, Marc Uyttendaele a Le Soirnak írt cikkében mindazonáltal azt hangoztatta, hogy a könyv "a remény üzenete" így is. "Más szavakkal, nem számít, hogy a történet igazi vagy allegorikus: teljesen jóhiszemű mű, a fájdalom kiáltása és bátor tett, amely tiszteletet érdemel".

A hamisítás lelepleződése azonban megdöbbentette Jane Danielt és a könyv nemzetközi jogait jelenleg birtokló kiadót. "A könyv nem maradhat változatlanul ebben a formában" - jelentette ki az utóbbi, Bernard Fixot, hozzátéve, hogy a szerző "drágán fogja megfizetni ezt". Ugyanakkor kijelentette, önmagának is szemrehányást tett azért, hogy nem ellenőrizték jobban a könyvet - bár ezt akadályozta, hogy Misha Defonseca azt mondta amerikai kiadójának, nem tudja pontosan, mikor és hol született, és hogy hívták szüleit. Elnézőbben nyilatkozott a könyvből készült film rendezője, Véra Belmont. Ő is "egy kicsit haragszik" a szerzőre, de mindenekelőtt "fáj érte a szíve".

MTI - HVG

Kapcsolódó anyagok

Kertész Imre kapja idén Berlin legrangosabb kitüntetését
Megjelent Kertész Imre Felszámolás című regénye
Meghalt Raul Hilberg holokausztkutató
Kertész Imre átvette a Köztársasági Érdemrendet
Sólyom a Holokauszt emlékközpontba látogatott
Günter Grass és Kertész Imre a demokrácia mellett
Nagyjátékfilm készül Kertész Imre egyik kisregényéből
Francia premier Kertész Kaddisából
Elhunyt Kertész Erzsébet
Kertész: Adytól sem kérdezték meg, miért lakik Párizsban
Kiadót vált Kertész Imre

Kertész Imre saját nevén mutatta be barátja vígjátékát
gondola riport 2002. november 14. 10:34

Bán Pál Csacsifogat című vígjátékát Kertész Imre nevén mutatta be három színi társulat is, összesen több mint két és fél ezerszer. Kertész Imre egy tévéműsorban kijelentette: a Csacsifogat jogdíjainak köszönhetően írhatta meg a Sorstalanságot.

"Soha nem jártam volna el Kertész ellen, ha nem fedezem fel nyilatkozataiban teljes gátlástalanságát. Úgy érzem, felkavarta a múlt piszkát, de én ma már nem akarok se elnéző, se nagyvonalú, se feledékeny lenni..!" - mondotta Bán Pál.

Az ötvenes években Kertész Imre író testi-lelki jó barátja a szintén tollforgató Bán Pál volt, aki 1956-ban - október 25-én - útlevéllel hagyta el az országot. A passzus lejárta - 1959 - után nyilvánították disszidenssé Bán Pált, akinek itthon kéziratban maradt, Csacsifogat című vígjátékát nem sokkal ezután Kertész Imre nevén mutatta be három színi társulat is, összesen több mint két és fél ezerszer. Jó negyven éve a két férfi nem beszél egymással. Bán Pál már el is felejtette volna az ügyet, ha nem szerez tudomást arról, hogy Kertész Imre egy tévéműsorban kijelentette: a Csacsifogat színpadi sikereinek - a jogdíjaknak - köszönhetően anyagi gondok nélkül írhatta meg a Sorstalanság című regényét, amiért Kertész Imre megkapta az idei irodalmi Nobel-díjat.

Feleség kis hibával

Bán Pál 1949-ben érettségizett, egy évvel később kezdődött írói tevékenysége. Első munkáit a budapesti Revüszínházban mutatták be. Szász Péter író felkérésére vidám hangjátékokat írt a Magyar Rádió számára, prózai műveket is alkotott azidőtájt. Jónéhány munkáját közösen írta Kállai Istvánnal.

Az ötvenes évek derekán Bánki Zsuzsa színésznő és Barlay Gusztáv rendező felkérésére három felvonásos színdarabor írt - s abban egy főszerepet Bánki Zsuzsának - Feleség kis hibával címmel. A szerepet Gordon Zsuzsával felváltva játszották. A darab utóbb évekig ment az ország különböző színpadain. (Olyan neves művészek is szerepeltek benne, mint Jávor Pál, Erdélyi Mici.) Akkor vették le a műsorról, amikor bizonyossá vált, hogy a szerző nem tér vissza Magyarországra.

Csacsifogat

Bán Pál 1955-56 fordulóján fogott hozzá Csacsifogat című vígjátékának megírásához Gordon Zsuzsa színésznő kérésére és ösztönzésére.

- A darab címét Királyhegyi Pál barátomtól kaptam "ajándékba" - emlékezik vissza Bán Pál. - Gobbi Hilda tudomást szerzett a készülő darabról, s az ő kedves, erőszakos módján lefoglalta magának a mama szerepét. Többször felolvastam neki a készülő darabból, s az ő ötlete például a pulykajelenet. A Csacsifogat elkészült, és legépelt két felvonását eljuttattam Kapornai Józsefhez azzal a céllal, hogy kezdje el a darabbal kapcsolatos szervezési munkákat. A harmadik felvonás aránytalanul rövidre sikerült, tíz kézírásos oldal lett. A történet kifutotta magát. A tervezett három felvonásos vígjátékból két felvonásos darab lett. Abban az időben a kétrészes mű nemcsak szokatlan, de valószínűleg a szocialista realizmus szigorú szabályaival is összeegyeztethetetlen volt. A kettőből hármat kellett csinálni. Dramaturgiai probléma. A darab szigorú tér- és időegységben játszódott, ezenkívül a második felvonás túlzsúfolt volt történetekben és dialógokban is, időben is a duplájára sikerült az elsőnek, tehát meg kellett vágni, megkeresni a második felvonást záró függönyhöz a legalkalmasabb helyet, a harmadik felvonáshoz pedig hozzáilleszteni a már kész zárójelenetet.

Irány Berlin!

1956 októberében azonban, hosszabb megfontolás után, érvényes útlevéllel Berlinbe tartott Bán Pál szerelmével, Gordon Zsuzsával, akinek egyébként a Tücsök szerepét írta. A művésznőt próbafelvételre hívták egy hamarosan forgatandó filmhez. (A Budapesti tavasz című nagysikerű magyar film főhősnőjeként lopta be magát a németek szívébe is.)

- A Csacsifogatot ha el nem is felejtettem, hiszen elég sok munkát fektettem megírásába, de nekem, s az országnak is fontosabb problémái voltak a darab bemutatásánál. Gordon Zsuzsa néhány hónappal később hazautazott, én viszont úgy döntöttem, hogy kihasználom az útlevelem adta lehetőséget, és életemben először körülnézek a nyugati világban. Aztán kivégezték Nagy Imrét, elkezdődött a kádári megtorlás, és engem a legpompásabb csacsifogat sem tudott volna visszavinni Magyarországra...

Levél a Hotel Rexbe

1959-ben levelet kapott Kertész Imrétől düsseldorfi lakhelyén, a Hotel Rexbe.

- Elpanaszolta, hogy feleségével mérhetetlen nyomorban él. Egyébként Kertészt otthon a legjobb barátomnak hittem, szinte nap, mint nap találkoztunk. Anyagilag soha nem állt jól, de Albina nevű élettársa, aki felszolgálónő volt egy körúti étteremben, segítette, én is segítettem, a szüleim is, a baráti kör is. Így Kertész mindig nagyon kipihent és kiegyensúlyozott férfi volt. Igazán feltűnő jelenség abban az agyonhajszolt városban. Tudomásom szerint semmit nem írt, legalábbis semmi olyat, amit, ha más nem is, de legalább ő maga említésre méltónak tartott volna. Kertész abszolút terméketlen "zseni" volt. Terméketlensége következményeként nyomorgott.

- Hozzám írt leveléből viszont kiderült, hogy van egy jó ötlettel rendelkező tanácsadója, Kapornai József szervező. Kapornai, ismerve kettőnk barátságát, megbízta Kertészt, hogy kérje el tőlem Csacsifogat című darabomat, amiben komoly anyagi sikert látott. Az én nevem alatt bemutatni nem lehetett, hiszen akkor már nyilvánvaló volt, hogy disszidáltam, viszont Kertész Imrét szerzőként megnevezni nem látszott problematikusnak. Kapornai arra gondolt, hogy a befolyó jogdíjakból Kertész támogatni fogja a szüleimet. A darab címe fölött Kertész neve jelenik meg, ez ugyan kockázatos dolog lehet, de feltétlenül bizonyítéka két ember igazi, jó barátságának. (Földeák Róbert rendező mesélte utóbb öcsémnek az akkor közszájon forgó viccet, mely szerint a szerző nevét Kertésznek írják, de Bánnak ejtik...) A levélnek ez a része tökéletesen meggyőzött arról, hogy kérésének eleget kell tennem. Kertész nyomorog, segítek rajta, és a szüleimnek is segítek a jogdíjakkal.

A levél folytatása

- Volt a levélnek azonban folytatása is - gombolyítja tovább az emlékezés fonalát Bán Pál. - Mégpedig: Kertész kifejtette, hogy mindenkinek megrázó csalódást okoztam hazám hűtlen elhagyásával, de elsősorban neki, aki magatartásomban egy eddig ismeretlen, rossz karakter mozgatóerejét véli felfedezni. Lehet, ezeket a sorokat óvatosságból írta, a cenzúra miatt. Nem tudom.

Bán Pál néhány héttel később kelt válaszában közölte Kertész Imrével, hogy a Csacsifogatot nem engedi bemutatni.

- Kapornai beleegyező válaszomra várt, és sürgette Kertészt, aki végül is közölte vele, hogy tőlem az engedélyt megkapta, és családommal is megállapodott a jogdíjat illetően. Minderről és a darab bemutatásáról évekkel később értesültem.

- Kertész gyakori vendége volt szüleimnek, anyám főzött, Kertész szeretett jól enni. Elutasító levelem után azonban soha, egyetlen egyszer sem jelent meg szüleim lakásán. A Csacsifogat nagy sikere idején jogdíjat nem kaptak és anyámat még egy szál virággal sem ajándékozta meg.

A főhősnő így látja

- Bán Palinak Kállai Pista és a Kertész Imre volt a legjobb barátja, éjt nappallá téve együtt voltak a fiúk, sokszor voltam velük én is - meséli Gordon Zsuzsa érdemes művésznő. - Kertésznek volt egy szerb partizán menyaszszonya, Albina, aki kenyereslány volt az Abbázia Kávéházban, a Köröndön. Most egy bank van ott. Tulajdonképpen Albina tartotta el Kertészt, aki minden nap Bán Margit néninél, Pali anyukájánál ebédelt. Ingyenkosztos volt.

- Pali nekem írta a Csacsifogat főszerepét, miközben már játszottam a Feleség kis hibával című darabjában. Aztán engem 1956 októberében a kelet-német DEFA filmstúdió próbafelvételre hívott, elbúcsúztam a Palitól, október 25-én utaztam el, s aztán Komáromban meglepetten láttam, ott vár a Pali és egy kollégája, Bodnár Ottó. Velem tartottak, hivatalos papírjaik voltak, Berlinből még tudósításokat is küldtek haza a forradalom kinti visszhangjáról. Eközben dúlt a szerelem Pali és köztem. A filmből aztán nem lett semmi, a téma elvesztette aktualitását. (No pasarant lett volna a címe, a spanyol szabadságharcban játszódott volna...) '57 elején hazajöttem, mert színházi bemutatóra készültem itthon. Pali kint maradt, mert úgy vélte, az egész itteni rendszer egy képtelenség. Aztán nyáron, mint "jó kislánynak" megint adtak útlevelet, kora ősszel jöttem haza Berlinből. 1958-ban ismét kilátogathattam Palihoz, de akkor öt nap után megszakadt a kapcsolatunk, hazautaztam. Két évvel később férjhez mentem, negyven évnyi boldog házasság következett...

- A Pali soha nem akarta bántani a Kertész Imrét, de most megtudta, hogy be akarja mutatni a Csacsifogatot az egyik budapesti színház, mint a nagy Nobel-díjas író remekművét. Azt javasoltam neki, írja meg a színház igazgatójának, hogy ez az ő darabja. Azt felelte, nem írja meg. Mutassák csak be, s ő majd a premier napján letiltatja... Gordon Zsuzsa arról is beszél, hogy a Csacsifogat egyik rendezője, Földeák Róbert a következőket mondta neki: "Zsuzsi, nagyon sok pénzt keresett a Bán ezzel, mert a Kertész a Bán szüleit a jogdíjakból tartotta el."

- De ez csak a duma volt - állítja a művésznő. - Ebből egy szó sem igaz.

A rendező emlékezete

Földeák Róbert rendezte először a Csacsifogatot.

- Legjobb tudomásom szerint a Kertész Imre, a Kállai István és a Bán Pál közösen írta a Csacsifogatot. Azaz hárman beledolgoztak. Hogy ki a valódi szerző, és e mögött van-e valamilyen anyagi előzetes, utólagos, közbenső meggondolás, nem tudom.

- Állítólag ismeretes volt az ön szlogenje abból az időből, hogy Kertész Imre darabja a Csacsifogat, ejtsd Bán Pál...

- Hát, egy ilyen szóvicc elég sokszor elhangzik. Abban az időben csomó olyan darab futott, aminek a szerzőtársai között a Kállai Pista is benne volt. Tehát ezeket, szinte azt mondhatnám, kalákában irdogálták, javítgatták. Aztán valahogy elszámoltak a jogdíjakkal, valamilyen kölcsönös, előzetes megbeszélés szerint. Ezek nem igazán érdemleges tények, ezek inkább a legendáriumhoz tartoznak.

- De a Csacsifogat bemutatásakor már nem is volt itthon Bán Pál.

- Itt volt még bőven - jelenti ki határozottan Földeák Róbert.

- Akkor valójában mikor is volt a bemutató?

- Azt hiszem, hogy '58-ban.

- De Bán Pál 1956-ban kiment külföldre - vetem közbe. - 1964-ben jött haza először.

- Ez lehetséges. De még egyszer mondom: ezek a dolgok inkább a legendáriumhoz tartoznak.

A főszervező

- Ki írta a Csacsifogat című darabot? - szegezem a kérdést Kapornai Józsefnek.

- A komplett első felvonást Bán Pál, a második felvonás az csak kéziratban volt meg, még javítgatva. Kertész Imre fejezte be.

- Kinek a nevén mutatták be?

- Kertész Imre nevén. Miután Bán Pál akkor már disszidált.

- Bán Pál adott engedélyt a bemutatásra?

- Mint később kiderült: nem. Én Kertész Imrének úgy adtam a megbízást, hogy befejezi a darabot, s akkor mutatom be, ha a Palival rendezi a jogviszonyokat. Intézzék el egymás között, hiszen ők akkor jó barátok voltak. Utána írt is Kertész Bán Palinak, de a Pali kereken elutasította, hogy Kertész befejezze a darabot, és be legyen mutatva. Engem viszont a Kertész úgy tájékoztatott, hogy a Bán Palival felvette a kapcsolatot, és minden rendben, oké, mehet a darab. Nálam gépelt példány volt, nem kézirat. Az első és a második felvonás szintén gépelve, de a második javítgatva, össze-vissza, mert az még nem volt teljesen komplett.

- És a harmadik felvonás?

- Azt Kertész Imre írta. Az lehet, hogy a sztorit ő már ismerte Bán Páltól, mindenesetre formába ő öntötte a harmadik felvonást, hogy bemutatható legyen.

- Gobbi Hilda, aki a mama szerepét játszotta, úgy tudta, hogy a darabot Bán Pál írta, de Kertész Imre neve alatt jelent meg azért, hogy a honoráriumból segítse a Bán szülőket.

- Igen, igen, igen - nyomatékosít a főszervező.

- Bán Pál azt állítja, hogy Kertész Imre soha többé nem kereste meg szüleit, nem támogatta őket. Erről tud ön?

- Persze, tudom, hogy nem támogatta, miután Bán Pál öccsével, Pistával többször találkoztam. Ugyanakkor korábban bemutattam egy másik darabot is, a Feleség kis hibával címűt, ami szintén a Palié volt; annak viszont a honoráriumát én vettem fel, s továbbítottam is a Bán családnak.

- Mai fejjel hogyan látja az ügyet?

- Uram, ennek több mint negyven éve. Akkor mindenesetre aljasságnak tartottam. Most is annak tartom. Amikor az egész kiderült, hogy Kertész Imre semmiféle felhatalmazást nem kapott a Palitól, akkor a Bán Pistával, aki akkor termelési főosztályvezetője volt az alumíniumgyárnak, a szobájában összeültünk, s a titkárnőjének lediktáltuk az egész történetet. Amikor megcsináltuk a beadványt az ügyészségre, figyelmeztettek, s valami olyan indokkal vonták vissza, hogy nem jó dolog az, ha egy disszidált író itthon élő magyar író ellen pert indít.

- Valójában mikor is volt a bemutató?

- 1959-60-ban, de pontosan már nem emlékszem.

- Úgy tudom, hogy azóta Bán Pál és Kertész Imre nem beszélnek egymással.

- Igen, így van... Egyébként nálam, az Országos Rendező Irodánál körülbelül négyszáz Csacsifogat előadás ment, mi csak nagyobb helyekre jártunk. Később átvette a darabot a Faluszínház is, legalább kétezer előadást csinált belőle országszerte. Utána meg is zenésítették, a Vidám Színpad Kisszínpadán is ment legalább kétszázötven-háromszázszor.

- Mindebből azért lehetett bevétel.

- Hát, hogy az Istenbe ne lett volna? Ne viccelődjön! Kertész Imre rendes jogdíjat kapott, hogyne kapott volna. Természetesen hivatalosan. Nyilatkozta is, hogy ez hozta olyan állapotba, hogy tudott regényt írni. Ez oldotta meg az anyagi gondjait. Különben betevő falatja alig volt.

Bán István szemszögéből

- Kertész Imre azt kérte a bátyámtól, ajándékozza neki a Csacsifogatot, miután egy diszszidens művét nem mutatják be. A bátyám a leghatározottabban elutasította a kérését - állítja Bán István. - Ennek ellenére bemutatták.

- Ön megpróbált tenni valamit ellene?

- Kállai Istvánnal beszéltem. Valami olyasmit mondott, hogy hagyni kell szegény Kertészt, lényegében ebből él.

- A Csacsifogat honoráriumából részesült ön, vagy kaptak belőle az önök szülei?

- Ezt nagyon könnyen meg tudom mondani: egy fillért se adott Kertész. Nem is jelentkezett. Ha jól emlékszem, a Kapornai Jóskával beszéltem, és voltam a szerzői jogvédőnél is. De, őszintén szólva, erre már borzasztóan nehéz visszaemlékezni. Nekem a Kapornaival volt valami más ügyem is, mert bemutatták a bátyám egy másik darabját is, a Feleség kis hibával címűt. Azután fizettek valamit.

- Ön olvasta a Csacsifogatot?

- Ismertem az eredeti darabot is, meg amit a Kertész neve alatt bemutattak. Nem hogy szó szerint, hanem szinte betű szerint megegyezett.

Gobbi Hilda feketéje...

Többszöri próbálkozás után 1964-ben hétnapos beutazó vízumot kapott Bán Pál. A budapesti Royal Szállóban lakott, ahová a megérkezését követő nap délelőttjére bejelentkezett hozzá Kállai István barátja és társszerzője.

- Az étteremben a szokásos udvarias kérdések és válaszok után előhozakodtam a Csacsifogattal - eleveníti fel a történteket Bán Pál. - Kállai kategórikusan kijelentette, hogy Kertésznek joga volt azt tenni, amit tett, mert egyébként éhen halt volna.

Arra a kérdésemre, hogy miért nem ő segített ezekben a nyomorúságos időkben, azt válaszolta, hogy én voltam Kertész legjobb barátja, azonkívül köztudomású, hogy én odakint milliomos vagyok. Majd figyelmeztetett, ha megpróbálnék Kertész ellen most már személyesen is eljárni, ő mindenképpen mellé áll, majd finoman célzott jelentős kapcsolataira. Ezt azonnal megértettem, ismerve ragyogó alkalmazkodási képességét. Felálltam az asztaltól, de mielőtt elmentem, udvariasan megjegyeztem, ha nem lennék most nem szívesen látott vendége az országnak, többször pofán csapnám. Soha többet nem találkoztam Kállaival.

Ugyanaznap este Bán Pál a Fészek Klubban összefutott Gobbi Hildával, aki Kertészt agyba-főbe dicsérte neki: "Imádom, mert aki ilyen kockázatot vállal, mint ő a barátja darabjának bemutatásával, az megérdemelné, hogy itt a Fészekben szobrot emeljenek neki."

- Amikor Hilda megtudta tőlem az igazságot, dupla rumos feketét rendelt, és elhatározta, hogy késedelem nélkül kiheréli Kertészt. Erről sikerült lebeszélnem, majd odaültünk a Királyhegyi asztalához. Ott volt Fényes Szabolcs is, aki a Csacsifogat zenéjét írta, s aki addig szintén úgy tudta, hogy Kertész értem, illetve szüleimért vállalta ezt a valóban jelentős kockázatot. Miután Gobbi előadta a tőlem hallottakat, Fényes Szabolcs kifakadt...

- Királyhegyi egy hosszú, éjszakai, négyszemközti beszélgetés során, az Anna Presszóban meggyőzött arról, hogy ebből az üzletből csak vesztesként kerülhetek ki. Tulajdonképpen ott az Annában véglegesen lezártam ezt az ügyet. Legalábbis azt hittem.

- Visszautaztam Németországba, ahol számtalan elfoglaltságom volt, Kertészt és társait a Csacsifogattal együtt kitaszítottam az emlékezetemből. 1968-ban újra hazalátogattam, szüleim, egyéb családtagjaim és jó barátaim miatt.

Aztán hirtelen, minden indoklás nélkül, persona non grata lett Magyarországon. Tizenhét évig nem engedték haza. Se az édesanyja, se az édesapja temetésén nem vehetett részt.

Epilógus

Úgy tűnt, Bán Pál végleg kitörölte emlékezetéből a Csacsifogatot. De csak úgy tűnt.

- A radírgumi nem működött tökéletesen - jelenti ki Bán Pál. - Nemrégiben megtudtam, hogy Kertész egy televíziós műsorban eldicsekedett ifjúkori színpadi sikerével, a Csacsifogattal. Elmondta, hogy a darab jogdíjának köszönhető, hogy nyugodt körülmények között, anyagi gondok nélkül írhatta meg a Sorstalanság című regényét. Soha nem jártam volna el Kertész ellen, ha nem fedezem fel nyilatkozataiban teljes gátlástalanságát. Úgy érzem, felkavarta a múlt piszkát, de én ma már nem akarok se elnéző, se nagyvonalú, se feledékeny lenni. Ehhez nem is lenne jogom.

*********

Kertész Imrét berlini rezidenciáján hívtuk először november 6-án, szerdán, kellemes hangú német hölgy vette fel a kagylót, s azt kérte, hogy interjúkérelmünket faxon vagy e-mail-en küldjük el, s ő továbbítja majd a Nobel-díjas írónak. Elküldtük az elektronikus levelet, másnap választ is kaptunk rá, nevezetesen Katharina Wiedemanntól, aki szívélyesen tudatta velünk, hogy sorainkat továbbította Kertész úrnak. Pénteken kapcsolatba léptünk egy honi kollégánkkal, aki már készített telefonon interjút a Nobel-díjas íróval. Elmondta, bár neki megvan Magda asszony - Kertész Imre feleségének - mobilszáma, de azt ígérete szerint (s tegyük hozzá: érthető módon) nem adhatja ki. Viszont segít nekünk. Arról tájékoztatott, hogy pénteken és szombaton Kertész Imre senkivel sem beszél telefonon, mert a Nodel-díj átadásakor elhangzó beszédét írja, sürgeti a határidő, ám vasárnap mód lesz a beszélgetésre.

Vasárnap este kollégánkkal ismét szót váltottunk, megtudtuk, hogy Kertész Imrének még a hétfőre is szüksége van beszéde megírásához, de kedden (12-én) már elhárul minden akadály. Délelőtt pihen az író és felesége, ebéd után Kertész Imre megnézi az újságokat, szereti olvasni a róla megjelent írásokat. Három órakor hívhatjuk - időközben rendelkezésünkre bocsátandó - rádiótelefonon. Ha nem vennék fel, Kertész Imréék hívják majd vissza a Soproni Ászt, hogy a beszélgetés létrejöhessen.

Kedden délben azért felhívtuk kollégánkat, aki így vette fel a kagylót: éppen most akartam szólni, hogy Magda asszony gyengélkedik, Kertész Imre a héten már nem nyilatkozik...

Kertész Imre decemberben veszi át a főváros díszpolgári címét

A díszpolgári cím adományozásáról szerdai zárt ülésén döntött a Fővárosi Közgyűlés a többség egyetértésével, 5 MIÉP-es képviselő elutasítása mellett.

A közgyűlés csütörtökön ünnepi ülést tart; ezen adják át a Budapest ünnepnapja alkalmából adományozott fővárosi kitüntetéseket, köztük a négy díszpolgári elismerést. Az eseményen részt vesz Medgyessy Péter miniszterelnök is.

Kertész Magda az író felesége elmondta: férje nem szakítja meg a berlini ösztöndíját, ezért nem a mostani ünnepség keretében veszi át az elismerést. A díszpolgári címet decemberi itthon tartózkodása alkalmával veszi át.

A Nobel-díjas írót a II. kerület is díszpolgárává kívánja választani.

(Szenkovits Péter riportja, Soproni Ász - gondola)

Kertész Imre: Auschwitz óta mi sem változott a világ rendjében
2007, december 26 - 18:50 Parameter.sk

A zsidók nagy története címmel nyolcvanoldalas évvégi különszámmal jelent meg csütörtökön a L'Express című francia politikai hetilap, amely kétoldalas interjút közölt Kertész Imre Nobel-díjas íróval.

Kertész Imre és Esterházy Péter dedikálnak

A Sorstalanság szerzője a lapnak elmondta: őt a holokauszt tette zsidóvá, mert annak ellenére, hogy gyerekkorában tudta magáról, hogy zsidó, nem részesült zsidó nevelésben és nem volt vallásos sem. Az iskolában keresztény etikai és morális elvű oktatást kapott.

"Zsidóságom kérdése globálisan távolt állt tőlem" - hangsúlyozza az író. Szerinte a zsidó kérdés már az Osztrák-Magyar Monarchia idején is kényes probléma volt, de akkor nem faji, hanem vallási kérdésként merült fel a zsidóság vállalása. A különbség azért jelentős Kertész szerint, mert amíg egyik oldalon spirituális és hitkérdésről van szó, addig ha faji alapon vizsgáljuk a zsidóságot, nincs módja a kiirtástól való megmenekülésre annak, aki zsidónak született.

Kertész Imre szerint lényeges dolog, hogy Auschwitz után a világ rendje egyáltalán nem változott meg. Sok millió ember ugyanúgy él, mint a harmincas években. "Mert az emberi természet olyan, amilyen, és mert az európaiak többségének léte nem sérült, csak az áldozatok családjai voltak érintve.

Továbbra is közöny tapasztalható a másság iránt, mindenhol konformizmus van, és véleményem szerint a lényeg nem változott. Egy ideig szó volt Auschwitzról, de aztán a régi szokások újraéledtek" - véli az író. Szerinte a holokauszt az európai történelem egyik legfőbb eseménye és ennek ellenére nagyon kis helyet foglal el. Ennek oka az, hogy "ha igazán felmérnénk annak súlyát, amit képvisel, akkor nem tudnánk tovább élni".

Kertész saját bevallása szerint nem cionista: "Olyan zsidó vagyok, aki nem ismeri a zsidó kultúrát, aki nem beszél héberül és aki Európában él. Szolidáris vagyok a zsidókkal, Izraellel, tudom, hogy a sorsom hozzájuk köt. De én európai vagyok. Úgy gondolom, hogy Európában sok zsidó nem cionista, hanem mindenekelőtt európai".

A Nobel-díjas szerző meg van arról győződve, hogy amióta Jeruzsálem lett Izrael fővárosa, a diaszpórában élő zsidóság lassanként teljesen asszimilálódik ahhoz az országhoz, amelyikben él és végleg el fog tűnni.

Az állandóan megjelenő kételkedését illetően a L'Express kérdésére Kertész elmondta, hogy hívő, de abban nem hisz, hogy Isten egy olyan öregember, aki állandóan vigyáz rá. A vallásos érzelme miatt köszönetet mond az életnek, de nem tudja, hogy azt kihez intézze. "Még ha senki sem hallja, akkor is köszönetet kell mondani. A kérdés nem az, hogy Isten létezik-e vagy sem. Úgy kell élni, mintha létezne" - vallja Kertész Imre.

Forrás: mti, klikkhir

Ünnep Zsámbékon
2008. március 16. vasárnap
II. VILÁG - VIRÁGA Tavaszi napforduló

10.00 Mozduljunk! - futóverseny Ferkó Zoltánnal
11.00 "Szívvel-lélekkel" Prof. Papp Lajos szívsebész előadása
12.30 Kiállítás megnyitó és moldvai táncház
13.00 Levéd Őrsége Hagyományőrző Íjászcsapat bemutatója a Cserepeskertben
13.00 "Mátyás Íjásza" íjászverseny a Cserepeskertben sámándobosok közreműködésével
13.00 "Zarándoklat a moldvai magyar miséért" Ferkó Zoltánnal beszélget Csoma Gergely csángókutató
13.00 Gungl József Zeneiskola tanulóinak dalos-táncos bemutatója
15.00 Orbán Ferenc erdélyi dalnok Wass Albert megzenésített versei Örökség címmel
16.00 Táncház az Erkel Ferenc Talpalatnyi Hagyomány Néptáncegyüttessel
16.00 Dr. Varga Tibor jogtörténész előadása Mátyás trónra lépésének 550. évfordulójára "Jégen kikiáltott király" címmel
17.30 Táncház a TATROS ZENEKARRAL
19.00 100 éve született Wass Albert - "Kinyílt a tavasz, mint egy imádság..."- a Kiss Stúdió Színház Nagyvárad előadása

Egész nap: játszóházak, tojásfestés, állatsimogató, kézműves kirakodó és vásár, borkóstoló

Helyszínek: Zsámbéki Művelődési Ház és a Korzó

Ébredés és húsvéti vásár

Újabb 2160 választási értesítő tűnt el
MTI 2008. március 5. 22:37 gondola

A Fővárosi Választási Bizottsághoz fordul a Fidesz XI. kerületének három választókerületi elnöke, miután kedden a sajtóból értesültek arról, hogy 2160 népszavazási értesítőt nem kézbesítettek a kerületben - ezt a három választókerületi elnök közül ketten jelentették be közös sajtótájékoztatójukon.

A választási bizottság mellett kérdéssel fordulnak a kerületi jegyzőhöz is, amelyben arra várnak választ, hogy az érintettek hol és hogyan tudnak szavazni - mondta Kupper András. Hozzátette: ha nem kapnak érdemi magyarázatot, érdemi választ és "valamilyen intézkedéssorozatot", akkor a választási bizottság döntését megfellebbezik, hiszen véleményük szerint "ez az eljárás választási bűncselekmény".

A Magyar Nemzet keddi számában Filipsz Andrea, Újbuda jegyzőjének közlésére hivatkozva az olvasható, hogy a kerületben 2160 kézbesítetlen értesítő van, ami "szerinte nem sok, tekintettel arra, hogy több mint 107 ezer értesítőt kellett eljuttatni a kerület választópolgáraihoz".

Kupper András a sajtótájékoztató n hangsúlyozta: ez a szám a kerületben a voksolásra jogosultak két százalékát jelenti és így ők nem tudják, hogy hol szavazhatnak. Hangsúlyozta: a jegyző nem adott magyarázatot arra, hogy kik nem kaptak értesítőt és arra sem, hogy mit tett azért, hogy az érintetteket értesítse. A választókerületi elnök kérdésként vetette fel: vajon mi lesz ezzel a 2160 választópolgárral és vajon még hányan vannak azok, akik nem kapták meg az értesítőt, de az ő értesítőjük nem jutott vissza az önkormányzathoz.

Kristóf József önkormányzati képviselő, választókerületi elnök egy, a címzettnél letakart értesítőt mutatott be a sajtótájékoztatón, amelyen állítása szerint olyan név szerepelt, amelyről a kézbesített címen nem tudott senki semmit. Mint mondta, így felmerül, hogy a borítékon szereplő személy esetleg fantomszemély. Állítása szerint az ilyen fantomszemélyek nevére kiküldött értesítők" nagyon sok gyanúsításra adnak lehetőséget".

Az MTI azon kérdésére, hogy milyen visszaélésre gondol, hogyan lehet egy választási értesítővel visszaélni, amikor a voksoláshoz személyi igazolvány is szükséges: azt mondta, ez lehetőség a visszaélésre, amit el lehetne kerülni. Példaként említette, hogy ő maga korábban volt szavazatszámláló és találkozott már olyan esettel, amikor egy személynek két személyi száma volt. A nyilvántartási hibát akkor jelezték és korrigálták.

A kerületi adatokra utalva Kristóf József azt mondta: a helyi választási iroda tájékoztatása alapján a névjegyzék lezárását követően 500-an költöztek el. Hozzátette: ha ilyen rövid idő alatt erről tudomást szereztek, akkor a többiekről, akik nevére még kézbesítetlen értesítők szólnak, miért nem tudnak. Hangsúlyozta: ezek az emberek "elveszhetnek a szavazás számára".

Kupper András a költözésekkel kapcsolatban felvetette, hogy akik elköltöztek, azok már hiába jelentkeztek be az új lakhelyükön, a határidő lejárta miatt ott már nem kérhetik felvételüket a névjegyzékbe. Hozzátette: ha a jegyző tudja, hogy ezek az emberek átjelentkeztek, akkor joga és kötelessége intézkedni, hogy őket átvezessék.

Sarkukra állnak a civilszervezetek
2008-03-05 Magyar Hírlap

Tb-mentők néven tavaly az egészségbiztosítási törvény ellen közösen lépett fel számos jelentős civilszervezet. Most a résztvevők többsége úgy döntött: állandó keretet ad az eddig is jól működő összefogásnak.

A Munkástanácsok Országos Szövetségének kezdeményezésére a "gyors reakcióképesség" céljával tegnap megalakult a Szociális Parlament. Az alapítók közt van például a Nagycsaládosok Országos Egyesülete, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete, az Élőlánc, a Levegő Munkacsoport, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszervezetek Országos Szövetsége és a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége. A tagok kinyilvánították: nem pártpolitikai, hanem társadalompolitikai célok vezérlik majd őket munkájukban, szociális, oktatási, foglalkoztatási, esélyegyenlőségi és környezetvédelmi kérdésekben lépnek fel közösen. Elsőként a március 9-i népszavazással kapcsolatban alakítottak ki állásfoglalást. Azt ajánlják a magyar állampolgároknak, hogy vegyenek részt a referendumon, és úgy szavazzanak, hogy azzal a jelenlegi és minden utána jövő kormányt figyelmeztessenek: a választási ígéreteket és az alkotmányos előírásokat be kell tartani. Kerpen Gábor PDSZ-elnök szavai szerint "aki nem megy el, az elveszíti jogát, hogy később bármikor is morgolódjon a tandíj, a vizitdíj és a kórházi napidíj miatt".

"Az igen a szolidaritás melletti kiállást jelenti. Igen a társadalmi párbeszédre, a közösségi intézmények megerősítésére" - mondta tegnap a Szociális Parlamenthez szintén csatlakozó Keresztény Értelmiségiek Szövetségének elnöke, Osztie Zoltán. A KÉSZ elfogadhatatlannak tartja, hogy a kormány semmibe veszi a többség akaratát, nemzetpusztító stratégiát követ, megtagadja a határon túli magyarok képviseletét, kiárusítja a nemzeti vagyont, és családellenes politikát folytat. Ezért azt kívánja, legyen a feladataihoz méltó kormánya az országnak.
KCS

Üzenet a Szociális Parlamenthez

Tisztelt Szervezetek!

Érdeklődéssel olvastam a Szociális Parlament céljairól szóló közleményüket. Egyetértek és támogatom azt a törekvést, hogy lépést tegyenek a közvetlen, részvételi demokrácia felé. A Magyar Szociális Fórum - Szociális Kerekasztal véleménye szerint tarthatatlan, ami ma Magyarországon tapasztalható: a népképviseleti szervek szembekerülése a társadalmi akarattal, a képviselők alárendelődése a pártakaratnak, elszakadásuk a választói megbízatástól. (Ékes példa rá az egészségbiztosítási törvény, és a társadalombiztosítás felszámolása.)

Égetően szükséges, hogy érvényesülhessen a valódi népakarat, kibontakozhasson a tényleges demokrácia, megteremtődjék a népi kontroll, a civil beleszólási jog. Hozzá kell fogni egy olyan társadalmi képviseleti rendszer kiépítéséhez, amely lehetetlenné teszi, hogy az emberek feje fölött szülessenek életüket, egészségüket, megélhetésüket alapvetően befolyásoló döntések Ehhez - mint látjuk - nem elegendő a polgári társadalom hagyományos parlamentarizmusa. Tovább kell lépni a civil társadalom bevonása felé, a képviseleti demokrácia mechanizmusait részvételi demokráciával kell kiegészíteni. Ez nagy történelmi vállalkozás. És nem csak magyar kérdés, hanem a demokratikus fejlődés központi kérdésévé kezd válni az egész világon.

Fogjunk tehát hozzá! Úgy gondolom, hogy a legnagyobb szolgálatot azzal tehetjük az emberek érdekében, ha széles társadalmi összefogással, a dolgozó többség érdekeire alapozva, demokratikus szellemben lépünk előre fokról-fokra. Ehhez kívánok jó munkát Önöknek, magunknak, mindazoknak, akik velünk együtt érdekeltek a nagyobb emberi és társadalmi szabadság kibontakoztatásában, beleértve a gazdasági demokráciát is.

Simó Endre, a Magyar Szociális Fórum-Szociális Kerekasztal szervezője
2008. március 5.

Orbán: alkotmányjogilag nem legitim a Déli Áramlatról szóló szerződés

2008. március 5. 21:30 (MTI)

Orbán Viktor alkotmányjogilag nem tartja legitimnek a Déli Áramlat gázvezeték ügyében kötött orosz-magyar szerződést, de a Fidesz elnöke az InfoRádió szerdai műsorában azt is kétségbe vonta, hogy valóban az igazi megállapodást hozták-e nyilvánosságra.

A pártelnököt arról kérdezték, hogy mit kezd Déli Áramlat gázvezetékről szóló szerződéssel, ha kormányra kerül, ő pedig azt válaszolta, először is elolvassa. Majd amikor a riporter felvetette, hogy a szerződés nyilvános és olvasható a Külügyminisztérium honlapján, a pártelnök visszakérdezett: "Viccel velem, ön szerint az egy szerződés? (...) Egy papírdarabot látott ön nyomtatott betűkkel, de hogy mi az igazi szerződés?!".

Orbán Viktor úgy fogalmazott: "Nekem ezt ne mondja senki, én voltam miniszterelnök, láttam már néhány szerződést, és tudom, hogy az ilyen stratégiai jelentőségű kérdéseket körülbelül hogyan kell megfogalmazni és hogyan kell szabályozni. Ez nem az a szerződés".

Arra a felvetésre, hogy szerinte a megállapodás nem is köti majd a következő kormányt, Orbán Viktor azt mondta: először szeretné megismerni, hogy "melyik az igazi papiros", mert amit nyilvánosságra hoztak, az olyan komolytalan, hogy kizárt, hogy ez rendezné 30 évre az orosz-magyar energetikai együttműködést.

A népszavazással kapcsolatban Orbán Viktor arra a kérdésre is válaszolt, nem-e tart attól, hogy a közvetlen demokrácia őt is korlátozhatja majd, ha kormányra kerül. A Fidesz elnöke annak a véleményének adott hangot, hogy a kormányzást segíti a népszavazás, a politikusok számára ez nem korlát, hanem lehetőség. Hozzátette: félreértés, hogy minden kormánynak úgy kell viselkedni, mint a mostaninak, amelyiknek szerinte "nyakmerevedése van", vagyis - folytatta - képtelen korrigálni, mások véleményét meghallgatni, azokat beépíteni, egyeztetni, konzultálni.

Tömegesen léptek ki a VIII. kerületi MSZP-ből
2008-03-04 11:02 hírTV

Vállalhatatlannak tartják az MSZP és a Gyurcsány-kormány politikáját, ezért tömegesen lépnek át a szocialista párt tagjai a Kapolyi László vezette Magyar Szociáldemokrata Pártba.

A hvg.hu információja szerint a nyolcadik kerületben 20 MSZP-s hagyja ott pártját. Az internetes oldal úgy tudja: az átigazolások oka, hogy az MSZP-hez évtizedekig hű szocialisták közül többen ma már úgy látják, a Gyurcsány Ferenc vezette párt nem baloldali értékeket képvisel.

Nem ez az első tömeges átigazolás az MSZDP-be. Január elején Óbudán lépett ki kilenc önkormányzati képviselő az MSZP képviselőcsoportjából, majd a hónap végén Zuglóban döntött ugyanígy 3 szocialista képviselő. Kapolyi László pártja annak ellenére az MSZP rovására bővíti tagságát, hogy egy tavalyi megállapodás szerint ezt nem tehetnék meg.

Mi lesz 10-én?
PunkRhétor 2008. február 26. 00:00 gondola

Gyurcsány tegnap a parlamentben egy kicsit kibillent a lelki egyensúlyából. A kérdésre, hogy vajon járhatna-e ma József Attila egyetemre - miután rögtönzött kiselőadást tartott Horger Antal és József Attila ambivalens kapcsolatának mibenlétéről - azt felelte, hogy üdvözli Horger Antal urat. Ennél persze sokkal jobb poén volt, amikor megkérdezte, hogy tudjuk-e mi lesz kilencedike után? Tizedike. Szerinte felkel a nap, és a kormány a helyén marad - "gagyog, s ragyog".

Szóval a nap fel fog kelni. A kormány marad. Megfizetjük az árát, hogy 2006-ban hitt neki a nép. Aki hitt neki. Aki nem hitt, az meg annak az árát fizeti meg, hogy nem hozott magával még egy embert. Pedig tudtuk, láthattuk, hogy mibe kerül a szocialista meg a neoliberális kormányzás. Tudtuk, láthattuk, hogy mire megy ki a játék. Most fizetünk. Fizetünk, mert sokan voltunk, de nem elegen. És - ne tévedjünk! - megadjuk az árát, ha most sem leszünk elegen.

Ha az IGEN nem győz, ha nem gázolja el irgalom és szánakozás nélkül a Gyurcsány-kormány kommunikációját, kegyetlenül megadjuk az árát. Menetrendszerűen az arcunkba kapjuk az újabb gázáremelést, a BKV is visszatérhet a járatvagdozásra, az adócsökkentés "vuduja" helyett visszatérhet a kormány az adóemelés jól berögzült gyakorlatára. A vizitdíjat, ha nem mondjuk elég hangosan, hogy "IGEN, töröljék el", alkalmasint legitim - a társadalmi szerződést nem sértő - eszköznek fogják tekinteni, és oda emelik föl, ahová csak akarják, meg az el... szúrt költségvetés nem szégyelli.

Marad hát a kormány? Marad. Ha nem leszünk elegen. És mindent meg fognak tenni, hogy a mozgósítás ne működjön. Mikola már megint agresszív és antidemokratikus és antiszociális lesz, a nép elindul a polgárosodás útján, miután hozzávágják a költségvetést még pénzelni képes utolsó állami vállalatok részvényeit, meg ki fog derülni, hogy a Fidesz hazudik, meg hogy az Orbán sofőrje a rokkant parkolóhelyen parkolt. És lesz még néhány kitűnő téma, amiről beszélni fognak népszavazás helyett is. Maszatolás, ködösítés, hazugság.

Ám, ha egy méretes zakó dacára marad a kormány - "sekély e kéj" - a szocialisták is megadják az árát, hogy a nyakunkra ültették a táncoskomikus miniszterelnököt. Ők, akik eddig bátrak voltak, és nem mertek szembe szállni Gyurcsánnyal, - szinte biztosak lehetünk benne! - szembe mernek szállni a saját választóik akaratával. De annyira ők sem birkák, hogy szó nélkül hagynák magukat a vágóhídra vinni. Az önkormányzatokból, már mindenhonnan kihullottak, ha a parlamentből is kikerülnek, mehetnek vissza "ugrálni a balettbe". És a miniszterelnöktől tudjuk, hogy az autószerelői szakma sem rossz.

Ha az IGEN győz, másnap valóban felkel a nap. Ha felkel a nap, nagyon éles és tiszta fényben, a "2x2 józanságával" láthatjuk a dolgokat. Ez pedig a maszatolás, a ködösítés - és mondjuk ki bármennyire unjuk is! - a hazugság végét jelenti. Azt jelenti, hogy "azért a víz az úr".

Te csak várj, míg fel kel majd a nap!

Helyreigazítok

Tisztelt Olvasók,

miután felhívtam a Nemzeti Hírháló figyelmét egy jó kis elemzésre, a főszerkesztő örömmel lehozta.

Csakhogy aki nekem küldte el a dolgozatot, Dr. Freund Tamást tüntette fel szerzőként. Merthogy más név nem szerepelt a küldeményben...

Azóta viszont Dr. Freund az érintett listatagok számára levelét megírta. Imígyen:

Tisztelt Olvasók!

Azt a bizonyos ELLNEPONTOK című irást, amiben egyébként valóban sok izgalmas
feltételezés van, nem én írtam. Hozzám is úgy küldték kb 2 hete, akkor még Dr. Prugberger Tamás iráasaként. De ezek után már az sem biztos, hogy ő írta.
Kérem, akinek eddig továbbitották, küldjék el ezt a levelet is.

Üdvözlettel:
Dr. Freund Tamás

Ám már az sem titok, ki az igazi szerző. A gondola főszerkesztője, Kassai B. Károly jelezte levelében, hogy az eredei cikk bizony náluk jelent meg, múlt hónap 16-án (http://gondola.hu/cikkek/58008), ezen a héten pedig a Magyar Demokratában, a Gondolára mint forrásra hivatkozva, Olgyay Szabó Attila szerzoségét feltüntetve. "O nagyon is élo személy - írja Kassai B. -, a VOSZ korábbi vezetoségének tagja, filozófus és mérnök. Az a véleményem, hogy csak a sajtó által hitelesített (forrással megjelölt) írásokat kellene továbbítani."

A Nemzeti Hírháló tévedését (a figyelmetlen beajánlásért) szívesen magamra vállalom, de azért a rend kedvéért meg kell jegyeznem: ha egyszer egy kiváló elemzéshez tekintélyes szerző neve biggyesztetett, nincs az a szerkesztő, aki gyanakodna a szerzőség hitelességét illetően.

Varga Domokos György

Johiszemuen, de en kovettem el hibat - Fodor András

Tisztelt Olgyay Professzor Úr, Kedves Nemzeti Hírháló, Kedves Tamás, Karcsi!, Lóri!

Eloször is: Olgyay Professzor Úr szíves elnézést kérem. Tegnap este küldte el nekem Freund Tamás akadémikus professzor úr az Ön nagyszeru írását, amit O is e-mailben kapott valakitol. A forrást sem Tamás, sem én nem ismertük. Az írás tartalma viszont annyira megragadott, hogy azonnal "kihangosítottam", azaz elküldtem nagyszámú barátomnak, ismerosömnek. Mivel sem az írás alatt, sem Tamás kísérolevelében nem szerepelt más név, csak Freund Tamásé, jóhiszemuen azt hittem, O a szerzo. Az írás ragyogó szellemi színvonala ezt egyáltalában nem zárta ki!

Megkövetem Olgyay Professzor Urat tájékozatlanságomért, s tisztelettel megkérem a Nemzeti Hírhálót, a Rimaszombati Magyar Hírhálót, a PolgárSzemlét, hogy pontosítsák: Szerzo neve, Olgyay Attila professzor, és nem Feund Tamás professzor. A bajt Fodor András okozta túlzott lelkesedésbol, mert az írás valóban olyan, amit mindenkinek olvasnia kell.

Talán ez a kis malor arra azért jó, hogy felverte a port, s talán olyanok is elolvassák, akik ha nincs ez a kis grimbusz, akkor átsiklottal volna felette.

Még egyszer: Olgyay Professzor úrtól, a Szerzotol elnézést kérek, Freund professzor úrnak pedig hálásan megköszönöm, hogy elküldte nekem.

Dr. Fodor András, genetikus
ny. egyt. docens, Wooster, OH, USA

A Táltosok paradigmaváltásáról

Egy szakasz lezárult a Lélek Fénye közvetítésében. Az a szakasz, amiben a Lélek önmagát erősítette. Mostantól a Lélek Fényének uralnia és alakítania kell az anyagot, vissza kell állítania az érzelem és az értelem (mítosz és logosz, hit és tudomány) egységét.
Ez minden olyan embertől gondolkodási mód (paradigma) váltást követel, aki abban a kegyelemben részesült, hogy a Lélek Fényét közvetítheti.

Ez a gondolkodási mód váltás jelenti a Táltosok egységgé válását, a Küldetés tisztaságának az anyagiasság fölé értékelődését, jelenti az "én vagyok az igazi" kiválasztottság-érzetének a porszemmé nemesedéssel felváltását, és jelenti mindezzel az összes Táltos minden hígmagyar tulajdonságának mélymagyarra cserélését.

Azokkal válik a Nagypénteki Napforduló DOBOGÓ SZERe szüret-előkészítő metszés kezdetéül, akik erre a gondolkodási mód váltásra képesek.

Azok, akik erre képtelenek, nemcsak megosztják a magyarságot tenni akaró megvilágosodottak és néző, de nem látó szemellenzősök csoportjára, hanem önmagukat rekesztik ki abból a Szolgálatból, amire Szent Korona tagságunk kötelez mindannyiunkat.

Kedves Táltos Testvéreim!

Fogjatok kezet egymással, hogy mindenkivel kezet foghassatok!
Találjátok meg az utat a fénylő porszemmé váláshoz, és ne önmagatokhoz akarjátok igazítani a világot, hanem végezzétek alázatosan a nemzet felemelésében Küldetéseteket a Teremtő által mindannyiunkat feladattal kegyelmező Szent Korona Szolgálatában!
Vessétek le a megdermedt köpönyegeteket és mutassátok lelketek, szellemetek és testetek - vagyis önmagatok - tisztaságát, hogy lássa mindenki: Ti a Lélek Fényének közvetítői vagytok!

Legyetek egységben a Nagypénteki Napforduló DOBOGÓ SZERén, Dobogókőn, Napnyugtától Napkeltéig és legyetek részesei annak az Áldásnak, amit ezeregyszáztív után megkap a MAGYARSÁG!
Legyetek lelki egységben azokon a SZER-helyeken, ahol áttör a DOBOGÁS, és ott is indítsátok el az anyag uralását és alakítását a Lélek Fényével!

Ehhez kérem mindannyiunkra a Magyarok Istenének erőt, megvilágosítást és kitartást adó kegyelmét!

Így lesz!

Kelt Szegeden, 2008. március 5-én.
A krisztusi örök értékrend szerinti magyar szeretettel:
Halász József, a Szent Korona alázatos szolgája

A Jobbik feljelentést tesz tiltott önkényuralmi jelkép használata miatt

A Jobbik Magyarországért Mozgalom szarvasi szervezete nevében feljelentést teszek tiltott önkényuralmi jelkép használata miatt, miután Szarvas városát ellepték a vörös csillagos plakátok.

A plakátok alján annak az SZDSZ-nek a logója látható, amely antikommunista álarcöt öltve indult el a rendszerváltás idején a politikai életben, majd a pufajkás Horn Gyulával lépett szövetségre, és jelenleg az állami irányítású egészségügyi rendszert, valamint az ingyenes felsőoktatást tünteti fel szocialista hagyománynak.

Különösen fájdalmas a vörös csillag használata a kommunizmus áldozatainak emléknapja után néhány nappal, hiszen a több, mint 100 millió áldozatot követelő ideológia jelképe sokakban rossz emlékeket ébreszt.

Szarvas, 2008.03.05.
Samu Tamás Gergő, a Jobbik szarvasi elnöke

(A feljelentést csütörtökön, délután 3 órakor a Szarvasi Rendőrkapitányságon tesszük meg, ahol szívesen válaszolunk az újságírók kérdéseire is.)

A DIKTÁTOR HALÁLÁNAK ÉVFORDULÓJÁRA

Válogatás az egykori pártlap a Szabad Nép 1953 évi cikkeiből. A Népszabadság című kommunista lap ma is a Szabad Nép jogelődjének tekinti magát, és büszkén viseli fejlécén a 65-ik évfolyam megjelölést

Ha egy vezető politikus meghal, szinte mindig szárnyrakapnak olyan állítások, miszerint annak halálában szerepet játszott az erőszak. Fokozottabban volt ez akkor, amikor a Szovjetunió elsőszámú vezetőjéről, pláne egy diktátorról volt szó. Amint 1924-ben Lenin halála kapcsán is sok találgatás, gyanúsítgatás hangzott el, így volt ez most is, Sztálin halálakor.
A generalisszimusz esetében - amíg élt - szó sem lehetett arról, hogy hatalmát megdöntsék. Sztálin a hatalmat azért tudta nemcsak megszerezni, de aránylag hosszú ideig meg is tartani, mert kitűnő szervező készséggel rendelkezett, és már korán kezébe kerültek a Bolsevik Párt szervezési teendői. Pontosabban 1922-ben, amikor pártfőtitkár lett, és akkoriban ez a beosztás igazgatási és szervezési munkakör volt. Ebből fejlesztette aztán ki fokozatosan hatalmi pozícióját.

Mindettől függetlenül Sztálin meg volt győződve arról, hogy a történelem parancsát hajtja végre, történelmi küldetése van. A küldetéstudat azonban önmagában nem bizonyíték arra, hogy aki azzal rendelkezik, egyúttal karizmatikus vezető is lenne. A diktátor élete vége felé már legrégibb bizalmasaitól, Vorosilovtól, Molotovtól, Berijától, Malenkovtól is meg akart szabadulni. De erre már nem került sor, mert 1953. március 5-én este valamivel 10 óra előtt agyvérzésben meghalt.
Az elhunyt diktátort március 6-án a Kremlben felravatalozták, és három napon át vonultak el ravatala előtt a tömegek. Március 9-én bőrhüvelyét a Vörös téren levő Lenin-mauzóleumba vitték. A bebalzsamozott, generalisszimuszi egyenruhába öltöztetett holttestet Lenin mellé tették, miután lezajlott a gyász-ceremónia és elhangzottak a gyászbeszédek. A temetés lebonyolításával megbízott héttagú bizottságnak Hruscsov volt a vezetője. A gyászbeszédet Berija, Malenkov és Molotov mondta el. Az első kettő beszédében kevés szó esett az elhunytról, ők csak a párt egységének fontosságát hangoztatták. Mindössze Molotov beszédében történt említés magáról Sztálinról.

A temetés külsőségei rendkívüliek voltak, dörögtek az ágyúk, szóltak a Kreml harangjai. Hatalmas tömeg volt jelen, elsősorban Moszkvából, mert a vidékieknek a fővárosba utazását biztonsági okokból nem engedélyezték. Sztálin halálhíre természetesen óriási jelentőségű esemény volt a Szovjetunióban és a nagyvilágban egyaránt. Eltávozott az élők közül minden idők legvéresebbkezű diktátora, aki egyúttal a szovjet világhatalom vezetője, akinek távozása következtében teljesen új bel- és külpolitikai helyzet állt elő. A legfelső vezetés úgynevezett "lenini" magva fő feladatának tekintette, hogy megfelelően előkészítve tájékoztassa a szovjet birodalom népeit a rendkívüli hírről, Sztálin haláláról. Mindenekelőtt azt akarták elkerülni, hogy a halálhírre elszabaduljanak a szenvedélyek, felbomoljon a rend.
Miközben Sztálin már a ravatalon feküdt, sürgősen tisztázni kellett a legfelső vezetésen belüli erőviszonyokat is a vetélytársak, utódjelöltek között.
Ami az első feladatot, a nép tájékoztatását illeti, Sztálin halála nagyon megrázta a szovjet polgárokat. Ez nem meglepő, ha tekintetbe vesszük, hogy a pártpropaganda évtizedeken keresztül a személyi kultusz túlzásaival emberfeletti lénynek ábrázolta Sztálint, nem pedig földi halandónak, akiről most kiderült, hogy rá is érvényesek a biológia törvényei, így a fizikai elmúlás elkerülhetetlensége is. Hogy a legfelső szovjet vezetés mennyire tartott attól, hogy elszabadulnak az indulatok, jól mutatja a párt és állami vezetés nevében kiadott hivatalos közlemény. Ebben még március 4-én Sztálin súlyos megbetegedéséről van szó, mintegy a várható halálhír előkészítése céljából. A jelentésben sürgetik a párt egységét, éberségét, a kommunizmus felépítésének szükségességét és azt, hogy a nép sorakozzon fel a párt és az állami vezetés mögött. A szövegből kitetszik, hogy Sztálin utódai nem érezték magukat biztonságban annak ellenére, hogy a halálhírre készültségbe helyezték az állambiztonsági erőket és a hadsereget. A vezetők félelmük mellett tanácstalanok is lehettek, hiszen Sztálin március 1-ről 2-ára virradó éjszaka kaphatott agyvérzést, de lehet, hogy még előbb. Az első hivatalos politikai állásfoglalás és a hozzá mellékelt orvosi igazolások csak március 4-én kerültek nyilvánosságra.
Eszerint a legfelső vezetés az események után legalább két teljes nappal hozta nyilvánosságra azt, hogy Sztálin súlyosan, valószínűleg halálosan megbetegedett.
A temetésen, március 9-én tumultuózusos jelenetekben nem volt hiány, hírek szerint a tömegben sok embert agyontapostak. A legfelső vezetés számára bizonyára nagy megkönnyebbülést okozott, hogy a hatalmas ország népei fegyelmezetteknek bizonyultak, és bár Malenkovék tartottak tőle, semmi nem történt, ami az állam biztonságát veszélyeztette volna.

A Sztálin halálával kapcsolatos találgatások nem ültek el egy darabig, és a diktátor haláláról több változatot is emlegetnek. A hivatalos közlemény szerint Sztálin Moszkvában kapott agyvérzést és ott is halt meg. Holott a valóságban a főváros melletti dácsájában, Kuncevóban. A szovjet közvélemény előtt elhallgatták, hogy Sztálin utolsó éveiben nem a Kremlben, hanem Kuncevóban lakott. Ennek ellenére biztonsági okokból azt a benyomást keltették, hogy Sztálin a Kremlben él. De azért is, fenn akarták tartani azt a politikai célzatú látszatot, hogy a nép vezére rendíthetetlenül ott áll őrhelyén a Kremlben.
Az agyvérzés hivatalosan megadott időpontját is vitatják, kétségbe vonják.

H r u s c s o v emlékezéseiben elmondja, hogy ő személy szerint február 28-án este látta Sztálint jó hangulatban, sőt Hruscsov szerint ittas állapotban. A szokásos, Sztálinnál rendezett hosszadalmas vacsorák egyikéről volt szó. Hruscsovon kívül Berija, Bulganyin és Malenkov is jelen volt. Március 1-én hajnali 5 órakor távoztak. Azóta senki sem látta Sztálint, egészen március 2-án hajnali 3-ig. Hruscsov szerint az őrség tagjai kezdtek nyugtalankodni, mert Sztálin nem kérte elsején déltájban a szokásos teáját. A csekista testőrök még 3-4 órát vártak, azután beküldték Sztálinhoz a személyzetből az egyik öregasszonyt, aki visszatért, és azt mondta, hogy Sztálin alszik. A csekisták nem merték zavarni Sztálint, tudták, hogy hajnalig tartó evés-ivás volt előzőleg, és arra gondoltak, hogy még nem jött teljesen magához. Végül mégiscsak bementek Sztálin magánlakosztályába, ahol őt az ebédlő padlóján fekve találták. A testőrök feltették a heverőre és azt hitték, hogy tovább alszik. Végül az egyre nyugtalanabb csekisták megijedtek, hogy mégis valami baj lehet. Ezért éjfél után, tehát már március 2-án értesítették főnöküket, Beriját, hogy Sztálin még mindig nem mutatkozik, és beszámoltak a történtekről.

Hruscsov telefonon értesült a Sztálinnal kapcsolatos fejleményekről. "A testőrök azt hiszik, hogy valami történt Sztálinnal".
Bulganyin, Hruscsov, Berija Kuncevóba hajtattak. Meghallgatták a csekisták jelentését, és úgy döntöttek, hogy nem mennek be az ebédlőbe, ahol Sztálin hevert a pamlagon. Arra gondolhattak, hogy még nem józanodott ki teljesen. Valamennyien hazamentek, de 5 óra körül a csekisták megint telefonáltak, mondván, újra beküldték a személyzethez tartozó öregasszonyt és hogy Sztálin még mindig alszik!
Erre a vezetők megjelentek ismét a dácsában, ezúttal már Kaganovics-csal és Vorosilovval. Ezúttal megjelentek az orvosok is és sietve elvégezték az első vizsgálatokat. A vezetők felváltva, kettesével őrködtek. Sztálin nem mozdult. Eszméletlen volt, de időnként magához tért és kinyitotta a szemét. Világosan látszott, hogy nem ittas, hanem a halálán van!
Délelőtt a vezetők visszatértek a Kremlbe, ugyanakkor megérkeztek az orvosi felszerelések, röntgen, légzőkészülék kardiográf, és megkezdhették - feltűnően nagy késéssel - Sztálin alapos kivizsgálását. Ugyancsak értesítették Sztálin leányát Szvetlánát és fiát Vaszilijt, akik meg is érkeztek. Vaszilij szokás szerint részeg volt, és azt kiabálta, hogy az apját megölték.
Sztálin halálával kapcsolatban több variáció is közszájon keringett.
Hruscsov Berija viselkedéséről ír le részleteket, mondván, hogy a belügyminiszter a megbénult, beszédre képtelen Sztálin halálos ágyánál örömének adott kifejezést. Zsarnoknak nevezte, de amikor Sztálin felnyitotta a szemét, akkor alázatosan a kezét csókolgatta. Egyik verzió szerint Berija egy időre magára maradt a halálos beteggel, és ekkor állítólag megmérgezte. (Tudott volt, hogy Berijánál mindig volt méreg!).

Egy másik változat szerint Hruscsov, Malenkov és Berija közös akcióval tette el láb alól Sztálint.
Mindez azonban megalapozatlan.
Két kérdőjel mutatkozik Sztálin halálával kapcsolatban:
Az, hogy miért nem értesítették előbb a testőrök Beriját és társait, és miért majdnem 24 órával megkésve?
És miért érkeztek olyan megkésve Sztálin betegágyához az orvosok?
Miért késett meg az orvosi beavatkozás?
Elképzelhető, hogy Sztálin már március 1-én délelőtt, esetleg kora délután már agyvérzést kapott, de nem vették észre vagy senki nem mert bemenni hozzá, hogy megnézze, mi van vele.
Nagyon egészségtelen életet élt, 73 éves elmúlt, halála tehát minden bizonnyal természetes volt, nem pedig külső beavatkozás következménye.
Amilyen kollektívan léptek föl a vezetők a halálos ágynál - kettesével őrizték - olyan kollektívak voltak a temetésen is. A koporsót Malenkov, Molotov, Bulganyin és Kaganovics vitte az egyik oldalon, a másikon pedig Berija, Mikojan, Vorosilov és Hruscsov. Ugyanilyen "kollektív" szellemben láttak aztán hozzá a hatalmi erőviszonyok tisztázásához is, már akkor, amikor Sztálin még el sem volt temetve!
Hruscsov szerint Berijának annyira sürgős volt visszasietnie a Kremlbe, hogy Sztálin halálának beálltakor azonnal visszasietett Moszkvába.
A kollektív vezetők azonban korántsem voltak egyenrangúak, amiről hamarosan megbizonyosodhattak a polgárok. Az egyenlők közt is "egyenlőbb" volt Malenkov, Berija, Molotov, Vorosilov, Hruscsov. Szinte azonnal több intézkedés is történt, immár az új idők szellemében.
a hivatalos gyász meglepően rövid ideig tartott; és a sztálini személyi kultusz vékony máza szinte azonnal kopni kezdett, mihelyt a Pravda kifogyott a részvét-táviratokból, és hazatértek a külföldről érkezett párt és állami küldöttségek. A Sztálinról elnevezett városok, hegycsúcsok, tsz-ek nevei egyelőre nem változtak. Sztálint, ha szóba került tisztelettel emlegették, de a magasztaló jelzők fokozatosan elmaradtak a neve mellől.
1953 júniusában a szovjet párt történetéről szóló hosszú Pravda cikkben (amelyet a Szabad Nép, a mai Népszabadság elődje is alázatosan átvett), éppenhogy csak említették a nevét.
Sztálin detronizálása majd csak 1956-ban, a XX-ik pártkongresszuson kezdődik Hruscsov híres "titkos" beszédével.

Könnyű lenne Sztálint és szerepét elintézni azzal, hogy egyszerűen fanatikus tömeggyilkosnak nevezzük. Bár ez így igaz, csak önmagában ez mégsem elég, mert történelmi személyiség volt, akinek tettei emberek százmillióinak az életére óriási hatással volt.
Iszak Deutscher Sztálin egyik életrajzírója Hitlerrel állítja párhuzamba és az összehasonlítás során érdekes szempontokat vet fel. Megállapítja, hogy több vonatkozásban hasonlók voltak egymáshoz; mindketten felszámolták potenciális ellenfeleiket és mindkettő totális államot hozott létre. Egyaránt megpróbálták népeiket átalakítva a maguk elveit elfogadtatni velük. Mindketten egyet értettek a vezéri elvvel.

Egy régi mondás azt tartja, addig él egy nép, amíg van humora. Részben talán ez a humor is segítette a Kelet-Európai népeket a sztálini borzalmak túlélésében. Annak idején a politikai viccekért akár tíz éveket lehetett kapni. Most mintegy befejezésként egy ilyen viccet olvashatnak 1953-ból. Egy pap vesz két papagájt, az egyiket, mivel papról van szó, megtanítja mindenféle imádságokra. A másikat politikai jelszavakra okítja. A csekisták kihallgatják és berontanak a parókiára. Megijed a pap és azt a madarat, amelyiket rendszerellenes szólamokra tanította, kiengedi az ablakon.
"Akasszák fel Sztálint? - rivall a csekista a papagájra. A madár hallgat. Akasszák fel Beriját? - a madár nem szólal meg.
Gyertek, efftársak, mondjuk együtt! - Ekkor megszólal a madár: "Isten hallgassa meg könyörgésünket!"

Hogyan teltek a napok a Sztálin-temetés idején Magyarországon? Hogyan gyászoltak a gyárakban, üzemekben, iskolákban.
Erről lesz szó néhány nap múlva

Czékus Jób (Nemzeti Hírháló)