Szóval, mi végleg elmegyünk, szervusztok, magyarok!
2008-03-04 Magyar Hírlap Riport

Négy erdélyi család költözött vissza szülőföldjére november óta Nagykovácsiból. Önmagában ez nem számottevő; ám ez a kistelepülés csak egy a sok közül. Megindult a visszavándorlás. Ügyvédek, akik évekig segítették a Romániából érkezett magyarok letelepedését, most a visszatelepülésükben segédkeznek. Országunk, tudomásul vesszük vagy sem, elveszítette korábbi vonzerejét.

Fordul a trend: már ma is sok magyar vendégmunkást lelni Romániában. Ott tavaly tizenhat százalékos volt a reálbér-növekedés. Mindenki megtalálja a számítását. Ferenc sok éve él nálunk. Dolgos ember, megbecsült ezermester. Mindenhez ért. Csapata mindent tud, ami egy építkezésnél kell, az alapozástól a tetőfedésig. "Amit nem tudunk, azt megtanuljuk." A munka a szenvedélye. "Kora este felmérjük, milyen munkafázisnál célszerű abbahagyni. És ha kell, csináljuk még két-három órát." Sohasem folyamodott állampolgárságért. "Csak nem gondolja, hogy leülök kínaiak közé magyarból vizsgázni..." Most búcsúzik. Keserű monológgal.

Lehet, hogy ezután a román kisbuszok tőlünk visznek vendégmunkásokat? (Fotó: Béli Balázs)

Szervusztok, magyarok, megyünk haza! Otthon is keresünk már annyit, mint itt, és ott legalább senki se néz bennünket románnak. Eleget hallgattunk azoktól, akik a kocsmapultot támasztják egész nap, hogy mi csak amolyan megtűrtek vagyunk. Pedig mi egy szelet kenyeret sem vettünk el tőletek, mindenért megdolgoztunk, minket nem láttatok a szerszám nyelét támasztani soha.

2004. december 5. óta úgysem éreztük magunkat itthon. Kilenc évig éltünk, dolgoztunk és adóztunk itt, de tőlünk féltettétek a nyugdíjatokat. Azt hiszitek, ti vagytok a magyarok, csak mert idepottyantott titeket az Isten? December 5-én felmondtátok velünk a szolidaritást. Most március 9-én egymással is felmondjátok majd. Mert egy szelet kenyérért eladnátok az anyátokat is. Nem vagytok ti se magyarok, se mások. Csak önmagatok vagytok, s egymásnak ellenségei.

Született itt egy kislányunk a párommal, aki ugyanolyan magyar, mint mi, és hiába tettem apasági nyilatkozatot, úgy adták a kezembe a kórházban a saját gyermekemet meg az anyakönyvi papírt, hogy "apja ismeretlen". És persze ő sem lehet magyar állampolgár, mert nekünk csak tartózkodási engedélyünk van. Hát így gyártjátok ti a románokat.

Ti mindent fordítva csináltok, mint ahogy a józan ész diktálja. Panaszolkodtok a kormányra, rítok, mint a malac, de megválasztjátok, s egy tál lencséért újra megválasztanátok holnap is. A druszám elfecséreli a hazátokat. Eladják a földjeiteket, az útjaitokat, a vasútjaitokat, a kórházaitokat, eladnak mindőtöket, ti meg szótlanul tűritek.

Kormányhivatal itt jót még nem tett mivélünk. Akadékoskodtak, amiben csak lehetett. Odahaza a kormány legalább nem ellensége a románoknak. Most meg minket is várnak, sőt hívnak. Épülnek. Épül Erdély is, mégpedig gyorsan. Aki nem lusta, dolgozhat, a kormány nem üt agyon mindent.
Szóval mi megyünk, szervusztok! És fojtsátok meg egymást nyugodtan egy kanál vízben. De nélkülünk.
Lejegyezte: Nyiri János

GÁZ VAN BABÁM! Gyurcsány gazdasági, Orbán politikai vonalon puccsolja a másikat
2008 Mar 01 ÚDK

Sajnos már látható, hogy ki lesz az erősebb. A lakosság biztos vesztes marad.

Kampányidőszakban mindig az egyik legfontosabb tényező az időzítés. Az ellenfélre mért kommunikációs csapás döntően befolyásolhatja a képlékeny és hiszékeny választót. A politikai offenzíva irányulhat a fejekre vagy a zsebekre, felmutathatja az erőt és ez által a másik gyengeségét, de lehet egyszerűen jókora blöff is. Sőt, a felfokozott politikai hisztéria nemegyszer jótékony lepelként takarhatja a máskor oly jól látható disznóságokat. Ebben a mostani erőtlen pártkampányban mindenre akad példa szépszerével.

Kezdjük talán a figyelemelterelő kulturális botrányok időzítésével. Azzal, ahogyan a nyilvánvaló csalásokat követően kinevezték Alföldit Robertát - a neoliberális deviancia másságának totemoszlopát -, a Nemzeti Színház élére. A kurzusművész hálából azonnal tisztogatni kezdett, páros lábbal kirúgva a tehetséges /magyar érzelmű/ művészeket a sajátjaként kezelt színházából. A gyors ellencsapás nem maradt el: a Filmszemlén bemutatott nézhetetlen rendezését feljelentették kiskorú megrontása címén. A Kultiplex bezárását követően, a szadeszes "kultúrkör" nyomulását sejteti a F.A.SZ. plakát akció is, melynek keretében Budapest utcáit ellepték az erőszak ellen buzdító/!/, Molotov-koktélos fiatalt ábrázoló anarchista üzenetek. Jól illik az időzített petárdák sorába a debreceni Wass Albert szobor elleni mesterségesen keltett hisztéria, valamint az Újságíró Szövetségben kirobbantott Kecskés Tollas Tibor elleni antiszemita vérvád felböfögése is. Ugyancsak jól szemlélteti az aczéli görénykurzus máig továbbélő színvonalát a Szabadság téren felállított MVSZ országzászló-mementó többszöri lesz@rása.

Az SZDSZ egyébként nincs túl jó formában, erősen megtépázta tekintélyét és identitását a fővárosi közgyűlés elvesztett csatái mellett, a Fidesz által beindított elnökválasztási botrány. Itt sem maradt el a viszontválasz: azonnal felszínre bukkantak a polgári párt megyei választmányainak umbuldái, valamint a vidéki kórházak "spontán" Fideszes privatizációi. Szintén a liberálisokra kívánt csapást mérni a KDNP a "rabbi-platform" létrehozásával.

A társadalom ingerküszöbét nem sokban befolyásoló kulturális összecsapások mellett azonban, teljesen nyilvánvaló volt az antiszemita, rasszista, fasiszta fegyver balliberális megjelenése és bevetése a kampányban. Nem lehetett véletlen a karhatalmi erőszakot ismét megtestesítő, olajos hátterű Draskovics kinevezése, az ismételt terrorfenyegetettség (Magyarok Nyilai) felidézése, és a Magyar Gárda előrehozott pere sem. A kormányzat jól megfontolt szándékkal, megint benzint locsol a lomhán lobogó tűzre, hátha olyan sikeresen kit tud majd vergődni a kommunikációból, mint tette azt a 2006-os tévéostrom során. Az is figyelemre méltó, hogy március félelmetes idusa előtt, hogyan kapaszkodik bele, hogyan tartja maga elé élő pajzsként Toroczkai és Budaházy, az egyik éppen radikálisnak eladott orbáni /szélkakas/ mondatot. A radikálisok sem kiköpni, sem lenyelni nem tudják a minden irányba, így velük is játszadozó Orbánt - ezért most akarva vagy akaratlanul -, de jól kib@sztak vele. Hatalmas kommunikációs labdát adtak a megroggyant szocik kezébe! Nem véletlenül idegesedett be az álradikális Kövér, amikor a csömöri antikommunista rendezvényen határozottan ellépett a Jobbik mellől, miközben nagy nyilvánosság előtt megint lehülyézte a Magyar Gárdát.

A Fidesz az IGEN szavazatok tekintetében egyrészt nyeregben érezheti magát, másrészt viszont - mivel szüksége van az igen aktív radikális szavazókra - az amerikai és uniós seggnyalás következményeként, kényszerű kötéltáncot folytat. A lisszaboni szerződést követően, a magát nemzeti érdekvédőként beállító Fidesz, helyesli és támogatja az amerikai nagykövet pofátlan elvárásait. Megpróbálja a gyámkodásra szoruló nemzeti radikálisok torkán "rendszerváltó pártként" lenyomni, az euroatlantista függés és gyarmatosítás előnyeit. Orbán a felvidéken - miután az MSZP felhasználta ellene a magyargyűlölő Slotát -, megint felelőtlenül belerángatta a határon túli magyarokat az undorító hazai belpolitikába. Autonómia követelése helyett, népszavazási értékelés helyett, kizárólag mocskos pancserpuccsot emlegetett.

Ha már itt tartunk, mindenképpen szólnunk kell a lényegről, a kampányban felbukkanó pénzügyi kérdésekről. A kisiklott kormányzati negyed után a rendőrállami erő biztos jeleként, éppen most jelentették be egy hétmilliárd forintért felépülő újabb rendőrpalota tervezetét. A gázár /visszafogottan drasztikus/ növekedése miatt háborgó lakosságot, az MSZP békekölcsönnel, Gyurcsány melletti szimpátiatüntetéssel, nőnapi vigadalommal, és a 13. havi nyugdíjak gáláns szétszórásával vigasztalja. Furcsa mód jó gumicsontként, most vált láthatóvá az is, hogy a magyar olajipart felvásárló OMV tranzakciói mögött hatalmas román pénzek rejtőzködnek.

Jó időzítésként szellőztették meg - ezt a hangulatkeltő információt - az évszázad, vagyis Gyurcsány és Putyin közös gázbiznisze előtt. A nyomokban létező magyar függetlenséget Kínának és Oroszországnak kiárusító miniszterelnök, örök életre bebiztosította saját maga és pártja /pénzügyi/ jövőjét. Az egyetlen állami bank /MFB/ fedezékében, örökké éhes szocialista magáncégek részvételével, parlamenti ellenőrzés nélkül, a gyámoltalan ellenzéket gazdaságilag és politikailag teljesen taccsra téve, a sokak által hülyének nézett miniszterelnök, most nyélbe ütötte a virágzó posztkommunista jövőt. Gyurcsány - a bukott Schrőder mintájára -, elképesztő nagyságú különalkut kötött az oroszokkal! (Esetleges visszavonulását követően, soha nem látott fényes karrier várja a Gazpromnál!) A tehetetlen álellenzéki Fidesz és a leszerepelt hadvezérként futkározó Orbán, tokkal-vonóval megint beszopta a gátlástalan gyurcsányi taktikát. Felelőtlenül asszisztált egy tökéletesen végrehajtott, teljes körű gazdasági hatalommegragadáshoz. Gyurcsány élvezve a világ pénzügyi köreinek támogatását, egy ilyen volumenű üzlettel a háta mögött, határtalanul magabiztos és optimista. Most is, mint eddig minden komolyabb megmérettetésnél, sokkal dinamikusabb, hatékonyabb és kiszámíthatatlanabb enervált ellenfelénél. Ez a gátlástalanság eddig mindig erényt kovácsolt a nemzetrontásból. A finisben megint errefelé tartunk!

A népszavazási cirkusz 300 forintjai mögött, újabb milliárdos szabadrablás kezdődött. A nép akaratának hazudott pártmozgósítás láthatóan nem oldja meg az elhazudott rendszerváltás égbekiáltó bajait. A hazug és korrupt parlamenti pártok jóvoltából ismét jelentéktelen gumicsontokon rágódik az átvert lakosság. Gyökeres újrakezdés helyett, megint rossz és még rosszabb lehetőségek között választhatunk. Jó szórakozást kedves magyarok!

Ui: Most érkezett a hír, hogy a Fidesz megtalálta a csodafegyvert! Neves jobboldali politikusok és értelmiségiek (Áder, Kövér, Semjén, Bayer, Kerényi), plusz csatolt részeik megalapították a Gyurcsány Ferenc Baráti Társaságot. Erre telik. Szánalmas.

        Molnár Tamás

Fidesz: a hatalom mindenekelőtt, de mire?
Politikai megújulás (megtisztulás) és program nélkül.
Nagykoalíció: egy újabb átverés

     A jobboldalt (már és ma még) jelentő Fidesz 2002 óta kormányváltásra készül, de már kétszer elbukott az országgyűlési képviselőválasztásokon. Ennek fő oka a kisgazda szövetséges, a Kisgazdapárt kiiktatása volt. Szerény személyem eleinte főleg akaratlanul, de mégis bumerángként játszott szerepet bukásukban. Sikerült a kisgazda szimpatizánsokat megalázni és (nem csak őket) megfélemlíteni az ellenem végrehajtott brutális fellépéssel, bilincses bemutatókkal, gyűlölködő és hazug nyilatkozatokkal, éveken át napirenden tartott "sajtóhírekkel". Gyűlöletkeltéssel. Mondhatnánk: túl jól sikerült a lejáratási-félelemkeltési akció, a "mester" is belerokkant, még akkor is, ha erről nyilvánosan ma sem akar tudomást venni. Elbizonytalanodott, karizmája eltűnt. Lett volna különben elég ideje arra, hogy önvizsgálatot tartson és megújuljon, de nem élt a lehetőséggel és ellenállt a korrekció kényszerének.
     A fellépés módja és jellege nemcsak a hatalomból ütötte ki a hatalom iránt elkötelezett pártot, ez a kisebbik baj lett volna, hanem a közállapotok szétzüllését indította el, az élet szinte minden területén. Az, ami elképzelhetetlen volt, mindennapossá vált: túlzás nélkül állíthatjuk és tapasztalhatjuk, ma bármi megtörténhet, függetlenül bármitől. De lépjünk tovább, hiszen erről bővebben olvashatnak tanulmányomban, amit az ún. Szabadi-ügyről és annak következményeiről 2006 őszén írtam.
     Még mindig hiányzik a szembenézés a súlyos politikai "hibával": a kisgazda szövetséges felszámolásával és ezzel a jobboldali szavazóbázis meggyöngítésével. Azzal pedig még inkább, hogy mi mindent indított el a Fidesz 2001-ben. Enélkül programot a kiút felvázolására, a helyzet normalizálására nem is lehet(ne) összeállítani. Még azt sem tudhatjuk hivatalosan, legfeljebb sejthetjük: személy szerint kinek köszönhetjük azt, ami végül is mindannyiunk nyakába zúdult? A Fidesz vezetői mindenesetre kezdenek elhatárolódni a Szabadi elleni akciótól, ahogy ezt Orbán Viktor volt miniszterelnöknek írott második levelemben megírtam.
     Szembenézés helyett a vereségeket eredményező politikának a folytatását lehet kiolvasni/kihallani pl. Orbán Viktor deklarációiból. Nem is kell nagyon figyelni és értelmezni: fenyegetésekről és félelemkeltésről van szó. Ami pedig a kisgazdák megszégyenítését illeti, megint azokat kínálgatják nekik, akik a Fidesz "fiókjából" kurjongatnak kifelé: Itt vagyunk! Mi vagyunk a kisgazdák! Ahogy hallani lehet a 74. életévében levő, több pártot megjárt Turi-Kovács Bélán kérik számon miért nem újul meg és ér el csodákat a vidéki választók mozgósításában? Eszükbe sem jut, hogy egy történelmi párt szimpatizánsai nem szeretik, ha egy másik pártból (Fidesz) szervezik és "gyámolítják" őket. Különösen, ha ez utóbbiak az ismert módon jártak el velük szemben, mozdították elő mozgalmuk szétbomlását. A népszavazás küszöbén pedig azt lehet hallani, hogy a Fideszből igyekeznek elérni, hogy bizonyos fideszes országgyűlési képviselőkhöz kerüljön a Független Kisgazdapárt neve, logója és ezzel múltja. Lehet, hogy onnan "fentről" nem érzik irritálónak, de "lent" ez nagyon is az, ha exportálni akarják a kisgazdavezetőket, ahogy annak idején ezt már Antall József miniszterelnök megkísérelte.
     Az el nem ismert hibák és bűnök ellenére, amiért nemhogy az érintettek megkövetése nem történt meg, hanem azokat továbbra is - és nem szégyenkezve - folytatják, az ellenfél ügyetlensége és óriási hibái miatt a választók mégis előbb-utóbb hatalomra juttathatják a Fideszt. Ha változást egyedül onnan, a Fideszből remélhetnek, mégha tudják is, hogy ebben egyáltalán nem lehetnek biztosak. És mégha tudják azt is, hogy az "adminisztratív módszerek" alkalmazásában rosszabbodásra számíthatnak. De hát a kenyér, a megélhetés, a munka stb. nagy úr. Az is lehet, hogy még ezelőtt - átmeneti megoldásként - a Fidesz nagykoalícióban lelhet rá újra a megízlelt hatalom "édes ízére". És gyűjthet erőt, hogy két év múlva a partnerére fogva eredménytelenségét, a választásokon kizárólagos felhatalmazást kérjen a néptől. - Láthatják, így nem megy, pedig az ország érdekében erre az áldozatra is (értsd: nagykoalíció) hajlandó voltam. Egyedül kell megmutatnom, mire vagyok képes, ne tagadják meg felhatalmazásukat!
     De bár a hatalom eszköz a program megvalósításához, ha van, a Fidesznél program híján a hatalom a végcél. Különben nem a "programok" mennyiségével (megjelenésük gyakoriságával) van gond, hiszen minden évben-félévben a legelszántabbak keresztülrághatják magukat valamilyen brosúrán, aminek címlapján az virít, hogy program. A valódi program hiánya okozza a gondot, ahogy erre az Orbán Viktorhoz írott harmadik levelemben is felhívtam a pártelnök-exminiszterelnök figyelmét.
     Levelemre tőle ezúttal sem jött közvetlen válasz, mégis a sajtó útján válaszolt valamit. A közszolgálati televízióban kérdésre elmondta, hogy kiváló programjai vannak, amiből ha az egyik korábbit megvalósították volna, ma más helyzetben lenne az ország. Ez lehet, hogy így lenne, ha meg tudta volna valaki (bárki) valósítani. A "programot" olvasva sem gondoltam úgy, hogy a feladatokat ráolvasások oldanák meg, nem is szólva arról, hogy rendkívül fontos feladatok eszébe sem jutottak a szerzőnek.
     Másutt sem a mennyiség okoz gondot. Egyetértek Orbán Viktorral, hogy biztosan meg tudna nevezni akár három kormányra való miniszterjelöltet. Sőt szerintem akár ezer kormányra valót is nevesíthetne (ma már vannak annyian a pártjában), ha akarna. Ehhez csak a Fidesz tagjainak neveit kellene közölnie. A kérdés számomra nem ez, hanem hogy milyen lenne az a kormány? Az is elhiszem, hogy sok alkalmasnak érzett miniszterelnök-jelöltje van. Hiszen Varga Mihály, Kósa Lajos, a mostani "programalkotó" Navrasics Tibor, sőt Pokorni Zoltán is szóba jöhet, akiket ő mind alkalmasnak tart. Egyiküknek ez az előnye, a másikuknak az. Önmagát, az első számú miniszterelnök-jelöltet fel sem hozta, pedig szerinte is bizonyára ő lenne a legalkalmasabb. Orbán e választékkal azt akarhatta érzékeltetni: mindegy ki lesz, hiszen a programot sokan képesek megvalósítani.
     De tényleg: mi lenne a programja? Az ugyanis sehol nem látszik. De bennem mindezekről az urakról az is eszembe jut, hogy van-e bármelyiküknek fantáziája? (Nem álma, mert az engem nem érdekel.)
     Mert fantázia is kellene, a programhoz is, meg a kormányzáshoz is. Hol vagyunk már attól, amikor Horn Gyula és Orbán Viktor arról vitatkozott, mit és hogyan kellene megoldani? Ma legfeljebb arról vitatkoznak az illetékesek és akkor is közvetve: átvett-e a másik egy bekezdést valamelyik brosúrából?
     Az idő telik, az emlékezet - ha hagyják - megkopik. Új sérelmek jönnek és nagyon rossz a gazdasági helyzet. Az embereket az érdekelné: a mainál jobbat tudnak-e garantálni a számára? Nem ígérgetni, hanem valóban kézzelfogható közelségébe hozni. A Fidesz mindent kritizál, ami a másik térfélről jön. De nem látszik vagy nem hiszik el az emberek, mit tenne helyette.
     A kettős mérce, ami minden mai parlamenti pártra annyira jellemző, minden fellépést bármilyen jogtalanság ellen eleve hiteltelenné tesz. Annál is inkább, mert másoknál sarkítják, kiszínezik a dolgot, a "gyengébbek igényeinek megfelelően" kriminalizálják a cselekményeket. Az elfogultság annyira látható, hogy nemcsak kettős mérce van, hanem az emberek tudatában kettős értékelés is. Ahogy 1956-ról mást mondtak a családtagok munkahelyükön és mást vasárnap, ebédnél. De van ennél rosszabb is: amikor az emberek azt látják, hogy megállapodnak a két oldal "vállalkozói" egymás között. Nem bántják egymást. Nem lesz következménye ennek-annak.
     Az ország gazdasági és egyéb problémai miatt, az ország periferizálódása miatt különösen érthetetlen, hogy miért nem foglalkoznak a parlamenti pártok egy alternatíva megalkotásával.
     Olyan országokban, ahol működő piacgazdaság van, a gazdaság nagyjából arányosan fejlődik, a gazdasági szabályozás kiforrott és kipróbált rendszer, a műszaki eszközök és az infrastruktúra állapota megfelelő stb., ott is szükség van stratégiára, hiszen folyamatosan újabb kihívások érik a gazdaságot, az államot, az állami intézményeket. Magyarországon viszont vitatéma, hogy volt-e rendszerváltás. Nem mintha lett volna, hanem mert ideológiai okokból egyesek mégis azt bizonygatják, sulykolják, hogy volt. De mindenkinek észre kell vennie, hogy a piac alig működik, monopóliumok és állami beavatkozások deformálják a piacot és korlátozzák/megszüntetik a versenyt.
     Ahogy a Magyarország zsákutcában című írásomban rámutattam, az állam ráterpeszkedik a gazdaságra. Hiába került magántulajdonba az anyagi javak zöme, államkapitalizmus van. Állami megrendelések, belterjes állami információ és állami támogatások nélkül nem lehet a magántulajdont jövedelmezően működtetni. A jogszabályok gyakran értelmezhetetlenek, ami jogbizonytalanságot szül, és kiszolgáltatottá teszi különösen azokat a vállalkozókat, akik nincsenek éppen jó kapcsolatban az állam és a politika vezetőivel. A média ugyancsak az állam anyagi és adminisztratív fogságában vergődik. Az állami beavatkozások és támogatások deformálták a sajtópiacot, túlméretezetté és tendenciózussá vált. Stb.
     A kizsákmányolás új, visszataszító formája jött létre, ami a termelés hatékonyságát is végletesen rontja: az állam önkényes és szubjektív újraelosztó szerepén keresztül. Az informális kapcsolatok, protekció és kirekesztés behálózzák az országot. Hiába vannak kiválóan képzett szakembereink, kiváló ismeretekkel, egy részük munkanélküliségre van ítélve. Eközben egy bizonyos (liberális?) párt "szakértői", ezek cégei óriási összegekért tanácsadást folytatnak. És hol is tennék szívesen: az államnál és az államnak. Ellentmondva államellenes szólamaiknak. Még a minisztériumok szervezetére is ők tesznek javaslatot. Hiába kerül már 600 milliárd forintba a metró 4. vonala, a beruházási költségbe ezek a szakértések már nem fértek bele, a BKV-tól szívják el a pénzt. E "szakértők" döntik el, hol épüljön autópálya, persze óriási összegekért, az apparátus pedig azt sem tudja, mi van az elvileg általa gondozandó területen.
     Az ország (súlyos) válság előtti állapotát azzal a képlettel írhatjuk le, amit fiatal korunkban filozófiából és politikai gazdaságtanból tanultunk, de azon vállrándítással - akkor ilyen irányú élmény híján - tovasiklottunk. Szinte tapintható az ellentmondás, a rendkívüli feszültség a termelőerők és a termelési viszonyok között. Ezek közé tartoznak az irányítási viszonyok is. Akkora az ellentmondás, hogy közel állunk ahhoz, amikor a termelőerők már nem tudnak fejlődni, a viszonyok megakadályozzák ezt. Az ún. rendszerváltás vagy inkább -módosítás tartalékai teljesen kimerültek.
     Ilyen körülmények között illendő, sőt kötelező lenne áttekinteni: milyen állapotban van az ország, milyen lehetőségei vannak, milyen olyan célokat kell kijelölnünk, amelyekre összpontosítva a legnagyobb fejlődést tudjuk elérni és a lehető legtöbb területen - mindannyiunk hasznára. Ebben a munkában ágazati konkrétságú megállapításokig kell eljutni. Nem elég tehát közhelyeket mondani a gazdasági növekedésről, azt is meg kell jelölni, melyek legyenek a kulcságazatok.
     De nincs stratégiája sem a kormánynak, sem az ellenzéknek. A kormánynak azért lenne ez az érdeke, hogy ne legyen vesszőfutás az az idő, amit kormányon tölt, de azért is, hogy elkerülje tevékenysége tervbe vett büntetőjogi megítélését. Zuschlag János letartóztatása után mondta Orbán Viktor, a volt miniszterelnök (örömét alig leplezve), hogy eljön az az idő, amikor a mai kormány tagjait behívják a rendőrségre és nem engedik onnan őket haza. Ihajla! Orbán Viktornak megírtam, hogy ez a gyakorlat már eljött, vele és velem, akivel ezt megtették. Utána pedig bilincsben és pórázon vezetgettek a meghívott újságírók előtt. Ahogy a Népszabadság ügyvédje ezt írásba adta: a hatóság előre értesítette őket, ha bilincsben akarnak lefényképezni, mikor és hova menjenek. A Fidesz legújabb programja, az Erős Magyarország (2007. december) újabb bizonyítékát adta arra, hogy a rendőrállam létrehozásában valóban és még mindig következetesek.
     Az ellenzéknek pedig azért lenne elemi érdeke egy cselekvési program megalkotása, mert ezzel lehetne igazán érvelni egy esetleges kormányváltás mellett. Ehhez lehetne megnyerni az ország polgárait, akik szenvednek a helyzettől és annak nyugtalanító tendenciájától. És ezzel lehetne csattanós választ adni azoknak a "sajtósoknak", propagandistáknak, akik szerint más sem tudna mást csinálni. - Maradhat-e így az egészségügy? - teszi fel a kérdést rendszeresen egy "kereskedelmi rádió" nyájas hangú beszélgetője. - Nem maradhat! - válaszolja meg. Valamit kellett csinálni.
     Véleményére az is hatással lehet, hogy hatalmas állami cégek hirdetik náluk magukat. Nekem a legjobban az tetszik, ami különben a szokásos módon vezetődik be: "A rádió kereskedelmi rádió, ezért most reklám következik." Majd jön a reklám: "A műsort támogatja a Magyar Posta. Magyar Posta a közös ismerős!" Nekik csak az volt a baj, hogy a Fradinál hirdettek állami cégek. A postánál ez azért sem okozhatott problémát, mert nekik biztosan maguktól jutott eszükbe, hogy éppen e rádiónál ezt a sületlenséget adassák le. És fizessenek érte sok pénzt. És az is, hogy a Népszavánál még mellékletet is kiadjanak: Mecénások klubja. Merthogy a posta mecénás. Jó tudni!
     A politikai elit egyik legfőbb mulasztása, hogy a kormányzati politikának nincs kidolgozott alternatívája. Pedig ez a kormányzati politika igen távol áll az ideálistól: technikájában, összehangoltságában, megalapozottságában, céljaiban és eszközeiben, a következmények felmérésben stb. De az ellenzék még a helyzetfeltárásban is alig jutott valahova. Jelenségekkel küszködik, és nem ismeri fel az ezek mögött rejlő lényeget. Összefüggéseiben még a múltat sem sikerült anyagaikban bemutatniuk.
     Persze az "elitről" sokan már azt sem tételezik fel, hogy egyáltalán képes felismerni a problémákat, hát még, hogy azokra választ tudna adni. De akkor legalább támaszkodnának kompetens személyek ismereteire. Ma már a szakértői megbízatások is a holdudvar pénzellátását hivatottak biztosítani. Ahogy írtam, pártkatonák és cégeik szerveznek át minisztériumokat stb.
     Az ország siralmas gazdasági állapota miatt a legfontosabb terület a gazdaság lenne, de nincs igazán rangja a közgazdasági diplomának, hát még a speciális, pl. makrogazdasági ismereteknek. A jogászok ellepték a közgazdász szakmát is, ami nagy gond, hiszen matematikai-statisztikai felkészültségük eleve nem teszi őket alkalmassá megfelelő elemzési módszereknek akár csak a kiválasztására is. A közgazdasági egyetemen éveken át keményen tanulnak a hallgatók, hogy korszerű ismeretekhez és főleg, hogy ismeretekhez jussanak. De minek? Egy közgazdász viszont nem tölthet be jogászi munkakört, amit szerintem saját témáiban sokkal jobban el tudna látni. Legalább felfogná, miről is van szó.
     Ahogy honlapom bevezetőjében megírtam, a lakosság egyre nagyobb hányada sem az egyik, sem a másik oldalból nem kér. A jelenlegi választék a széna és a szalma, kevés különbség látható közöttük. Hiába nevezi ki - mondjuk a szalma - magát akár nemzeti oldalnak is, ha nemcsak az ideológiája hiányzik, hanem a programja is. A választóktól azt várnák, hogy az oldalak színére, ami különben is állítólagos és általánosságban vitatott szín, szavazzak. Pedig választaniuk kellene, amit csak aszerint lehet, hogy a két csoportosulás mit akar, és milyen módon tud megvalósítani. Annál többre illene és kellene becsülni a magyar népet, hogy érzelmi alapon döntsön: mi jók vagyunk, ők viszont gonoszak.
     A kétpólusú politikai rendszer szükségképpen magával hozta az ország kettéosztottságát, a gyűlölködést, az indulatok felhasználását a hatalmi döntésekben és az egyre gyengébb politikusi teljesítményeket. A lényeg - az "elit" anyagi javakért való marakodásának - elleplezését, a lényegtelen jelenségeken való rágódást. A figyelemelterelést a fontos kérdésekről, főleg a sorskérdésekről. Az erőforrások elpazarlását, többek között felesleges tevékenységekre. Számomra megdöbbentő példa, hogy Budapesten nem az dönt a főpolgármester jelöltek között, mire lenne képes az egyik vagy a másik, hanem a már megismert és nem kielégítő (gyatra) munka ellenére a jelölt politikai hovatartozása. Mintha a fővárosiak nem elsősorban jobb közlekedést, tisztább utcákat, karbantartott épületeket, parkokat stb. várnának el a főpolgármestertől. Hanem balliberális nyilatkozatokat.
     Kétségtelen ugyanakkor, hogy a rengeteg probléma nem maradhat hatás és következmények nélkül a politikára. Az önjáró és szükségképpen károkkal járó politikától kezdenek elfordulni az emberek: egyre több lesz a pártot nem választók és a szavazásoktól távol maradók aránya. Ha a politika nem figyel fel ezekre a jelzésekre és nem változtat magatartásán és munkáján, a feszültségek tovább halmozódnak és elemi erejű megrázkódtatásokhoz vezethetnek. Ha a gondok a rendszerváltás értelmét jelentő jólétet teszik elérhetetlenné, akkor is nagy a baj. De sajnos a válság a demokráciát és a szabadságot is fenyegeti: totális elégedetlenség lehet mindennek e vége.
     A Fidesznek, amely az egész nemzeti oldalt képviselni akarja, nincs valóságos alternatívája a jelenlegi helyzetre és kormánypolitikára. Nem azért, mert Horn Gyula korábbi meggyőződése, miszerint az ő intézkedéseinek nem lehet alternatívája, mára igazzá vált volna, hanem, mert a Fidesz ezt nem dolgozta ki. Valószínűleg azért, mert nem tudta, vagy talán addig sem jutott el, hogy felismerje ennek a jelentőségét. Ezért inkább elfogadja a politológusok ideológiáját: a közemberek, a magyarok nem szeretnek programot olvasni.
     Kétségkívül frázisokat, jókívánságokat nem szeretnek az értelmesebb emberek olvasni és elvileg akár ilyen anyagokra is rá lehet írni azt, hogy programok. Így gondolta ezt Horn Gyula is, aki annak idején mindent, amit fontosnak nyilvánított, célnak is tartott. Kijelentette, hogy a munkahely fontos, aztán a munkabér is fontos, az építés is fontos, a takarékosság is fontos, meg a növekedés is fontos. Ha sok ideje volt a "programismertetésre", kondíciójától függött a felsorolás hossza: mi minden fontos. Feltételezem, nem ilyen felsorolásokra vár a lakosság, hanem meggyőző alternatívára, ami alapos helyzetértékelésre épül.
     A közvélemény bizalmatlan is. Azért is, mert azokat a "programokat", amelyeket kiadtak, többnyire és eleve komolytalan, be nem tartandó anyagként, "mézesmadzagként" adták ki: ha ránk szavazol, majd ezt kaphatod. Amikor hatalomra kerültek, nem szégyenkeztek a más irányú és jellegű kormányzáson. Ilyeneket mondtak: koalíciós a kormány, alkalmazkodni kell a partnerhez. Változott a világpiaci helyzet! Nem ismerhettük meg az ország valós állapotát. Miért nem tetszettek az abszolút többséget megadni nekünk, akkor nem kellett volna feladni egyes elképzeléseinket! Nehéz ezt állítani persze akkor, ha a nagy párt kéri fel a szavazóit, hogy az első fordulóban listán a partnerre, egyéniben pedig a "mieinkre" szavazzanak. Így cipelték be az SZDSZ-t a parlamentbe. De a mondat másik fele sem helytálló: a kis partner "programjának" ilyen mértékű átvétele akkor sem lenne érthető, ha lett volna neki. De ezek a "reformlépések" még mindig alakulnak. Még mindig nem ismerhetjük az egészségügyi reformot, csak a kezdeti lépéseit.
     A vizitdíjról, a tandíjról, a kórházi napidíjról azért kezdeményezett a Fidesz népszavazást, mert ezek nem voltak bent a kormánypártok választási elképzeléseiben. A népszavazás azért folyik, mert ezekre az intézkedésekre a választók, pontosabban azok valamivel több mint a fele nem adott felhatalmazást. A másik "csaknem fele" eleve nem is adhatott. Nem a néhány száz forintról folyik a népszavazás a vizitdíj esetében sem, hanem egy olyan eszközről, amire nem kaptak felhatalmazást. Ráadásul, az eszköz létrejött, de az összeg nincs limitálva.
     A Fidesz ezt joggal szóvá teszi, de hallgat arról, mit valósított meg 1998-ban a saját céljaiból, amelyek kísértetiesen hasonlítottak a kisgazda alternatív gazdasági politikára. A Fidesz komoly adócsökkentéseket vállalt, ami nem teljesült. Járai Zsigmond az egyik televízióban nemrég azon kesergett, hogy adóreformját a kisgazdák megakadályozták. Hiába olvastam a fejére írásban és szóban, hogy amit megakadályoztam az éppenhogy az adóemelés volt és az, amit ma a fideszesek szidnak a szocialistáknál, azt akarta megvalósítani, a kormánypártok hallgatnak. Bár nem rajtuk akartam segíteni, hanem az igazságon, de azért meg kell állapítanom: rajtuk sem könnyű.
     Mindebből nem az következik, hogy a közvélemény bizalmatlanságát azzal lehetne mérsékelni, ha nem közlik a kormányzati elképzeléseket. Hanem azzal, ha következménye lesz a tudatos megtévesztésnek. Legalább odáig eljutunk, hogy az állam által megtámogatott "kereskedelmi rádió" nyájas beszélgetője ne szavaljon arról: - Miért mondta volna ki a mai kormánypárt, hogy másként lesz, hiszen akkor nem választották volna meg őket!
     Az országnak, de a hatalomra jutó pártnak is érdeke, hogy legyen összehangolt és összefüggő cselekvési programja. Különösen most, amikor a gondok rendkívüliek és minden késlekedés nélkül munkába kellene állnia egy kormánynak, amely hasznára akar válni az országnak.
     Orbán Viktor volt miniszterelnöknek írott harmadik levelemben is rámutattam arra, hogy a népszavazás egyetlen lényeges hatalmi fejleménye a nagykoalíció lehet. Persze ez is csak esetlegesen következhet be. Foglalkozni azonban mégis kell vele, mégpedig több okból, tragikus következményei miatt.
     A nagykoalíció nem egy működőképes alternatívát tenne megvalósíthatóvá, adna ahhoz parlamenti többséget, hanem az alternatíva hiányát és a kiúttalanságot fedné el, miközben még korlátozottabbá válna ("eltűnne") a kormány ellenőrizhetősége. Ami ennél is rosszabb: kizárná egy alternatíva megjelenését a "körön kívülről", tehát a parlamenti pártokon kívülről.
     Még inkább megmerevedne a politikai szerkezet Magyarországon, újabb lakossági csoportok és rétegek érdekei nem tudnának megjelenni a politikában. (Emlékezzünk vissza a Kisgazdapárt kiszorítására a hatalomból és a politikai életből és ennek hatására a vidék érdekképviseletére.)
     Az anyagi források jelentős részének elosztása az államon/kormányon keresztül történik. Bár a Fidesz-klientúra számára a nagykoalíció előnyös lenne, hiszen a minisztériumok felét megkaphatnák és az sokkal több a semminél, mi lesz a több állampolgárral, aki nem tartozik közéjük? E veszélyekre a folyamatos politikai nyomásra való tekintettel is fel kell hívni a figyelmet. E nyomás ugyanis nem ér véget a 2008. márciusi népszavazás túlélésével, hanem folytatódik egy újabb népszavazás kikényszerítésével. Majd 2009-ben az európai parlamenti választásokkal, ahol előrevetítődik a Fidesz térhódítása és a belpolitikai nyomás fokozódása. A nagykoalíció tehát 2008-ban aligha kerülhet le a napirendről.
     Új választásokat 2010 előtt nem fognak kiírni, mert az a parlamenti pártok többsége számára egyértelműen kedvezőtlen lenne. (Feltehetőleg mindegyikük számára az lenne.) Megint felmerül a nagykoalíció elképzelése, ami 1990 óta folyamatosan visszatérő gondolata néhány, konkrétan meghatározható pártállású értelmiséginek. Új jelenség, hogy a Fidesz irányából érkezik a kezdeményezés. Emlékezzünk 2005 őszére, amikor a Fidesz visszahőkölt egy esetleges kormányváltás esélyétől és politikusai hirtelen az MSZP-vel akartak együtt kormányozni. Persze szigorúan szakértői alapon: szakértői (!?) kormányt akartak. Ezeket a fejleményeket és az okokat részletesen elemeztem 2006 októberében írott tanulmányomban, a honlapon ez is elolvasható. Most megint megerősödtek a hangok, amelyek nem stratégiát követelnek a párttól, hanem a nagykoalíció mellett kampányolnak. Volt politikusok és jelenlegi üzletemberek.
     Demján Sándor az A szólás szabadságában szólalt meg, ahova a Figyelőnek adott interjúja után érkezett. Most a Figyelő közgazdasági szaklapként szerepelt. Máskor a "legjobb bulvárhíreket" lehet itt olvasni. (Mint egyébként most is.)
     Megindító vagy inkább megrázó volt, hogy Demján is milyen könnyedén formált véleményt a makrogazdaságról. Írországot hozta fel példaként, ahol a pártok konszenzusra jutottak. Javasolta: Magyarországon is meg kellene állapodniuk. Szerintem egészen más volt az ír helyzet, ahol volt miben megállapodniuk. Ez bizonyára az Ír Köztársasági Hadsereg lefegyverzése volt, ami minden tőkebeáramlás és segítség feltétele lehetett. Nagy-Britanniából, az EU-ból és az USA-ból. A makrogazdaság azonban mégis csak makrogazdaság. Nem egy bank, vagy egy áruház. Ahogy a labdarúgó profi ligabeli elnöksége is felhívta a figyelmét: a siker nincs garantálva. A bocsássunk el 300 ezer állami alkalmazottat, majd osszuk szét a bérüket a versenyszférában: elég merész ötlet. Technikailag megvalósíthatatlan, hála istennek. Mert mi lenne ezzel a sok emberrel? Munkanélküliség lenne a sorsuk. Furcsa különben ilyeneket hallani és olvasni magyar vállalkozóktól, akik közül sokan attól lettek gazdagok, hogy az állammal köthettek előnyös üzletet. Erre vállalkoztak.
     Rácz Jenő volt egészségügyi miniszter, mai kórházigazgató Orbán Viktor társaságában lépked Veszprémben. Ilyen még nem volt: három volt egészségügyi miniszter együtt. És láthatólag együtt haladnak.
     Orbán Viktor viszont nem vállal kötelezettséget, hogy nem köt nagykoalíciót. Igaz, arra sem, hogy stratégiát dolgoztat ki.
     A Fidesz Erős Magyarországa: jókívánságok a gazdaságban, fenyegetés és megfélemlítés az igazságszolgáltatásban. Navrasics Tibor frakcióvezető, egy jogászember fogalmazta a Fidesz legújabb programját. A gazdasági rész szegényességét, szürkeségét, fantáziátlanságát és semmitmondását ez akár meg is magyarázhatná. De félreértésről a joggal kapcsolatos részekben aligha lehet szó. Amit aránytévesztésnek érzünk, azt a szerző aligha gondolhatta annak: szerinte ezek a valóságos arányok. Mert miközben a demokráciáról, az igazságosságról, az emberi jogokról, az alkotmányosságról, a jogrendről és annak megerősítéséről gyakorlatilag semmit nem olvashatunk (csak felsorolásokban jelennek meg), a börtönnel való fenyegetés, a máskor független hatalmi ágként kezelt igazságszolgáltatás ügyeibe való beavatkozás gyakorlatának meghirdetése egy rendőrállam vízióját tárja elénk. Nem érzem ellentmondásnak, hogy a gyűlöletkeltés és a gyűlölet elleni fellépés is megjelenik az anyagban: mindenütt úgy, ahogy a szerző a Fidesz szempontjából "aktuálisan" előnyösnek gondolta.
     A gazdasági részben látszólag jelentős állítás, hogy tartós egyensúlyt csak növekedésorientált gazdaságpolitikával lehet elérni. A Fidesz szerint a növekedés és az egyensúly egyaránt fontosak. Ebben ma már semmi újdonság nincs, először a Kisgazdapárt szögezte le ezt az igazságot az alternatív gazdaságpolitikában. És azóta már voltak olyan évek Magyarországon, amikor ezt az elvet a gyakorlat visszaigazolta. Ma már az előbbi állítás inkább közhely, különösen azért, mert nem látjuk a növekedés olyan szerkezetét, ami nem rontja/javítja az egyensúlyt. Az is közhely, hogy adót kell csökkenteni, mert a magas adók termékeink versenyképességét rontják. Az általános megállapításon túl azonban nem mennek, pedig legalább el kellene gondolkodni azon, milyen adórendszer legyen, ami a növekedést is elősegíti, de főleg olyan területeken, amelyek bővülése/fejlődése más céljaink szempontjából is kiemelkedő fontosságúak.

     Van, ahol a célok csak közhelyek, másutt még azok sem, legfeljebb annak látszanak. Ezek inkább frázisok. Ilyen az exportvezérelt gazdaságpolitika, elfelejtkezve a belföldi piac igényeinek kielégítéséről. Ld. mezőgazdasági termékek, élelmiszerek stb. És hol van az összhang azzal a céllal, hogy a kis- és középvállalkozásokat helyzetbe kell hozni? Ők elsősorban belföldre termelnek. A mezőgazdaság és a vidékfejlesztés fejezete izzadtságszagú: erőlködve sikerült néhány semmitmondó oldalt összeírni. Ezt különösen elszomorítónak tarthatjuk, de Turi-Kovács Béla az egyik újságban lelkendezik, valahogy így: hála istennek a Fidesz sok helyet hagyott nekünk, amit kitölthetünk programunkkal! Nem kell viszont kitölteniük a borról írottakkal, mivel azt - talán az exminiszterelnök különleges érdeklődésére való tekintettel, de számomra is érthetetlen logikából - kiemelték a termékek közül és dagályosan tárgyalják.
     A termőföld eladási tilalma a külföldieknek az egyik fő célja a Fidesznek. Kár, hogy nem ennek megfelelően vezette a tárgyalásokat Martonyi János külügyminiszter és nem így állapodott meg az EU-val. Az A HÁLÓ című könyvemben olvashatnak arról, hogy a kisgazdák leütésében nagy szerepet játszott, hogy ragaszkodtak "merev álláspontjukhoz": hosszú ideig nem juthatnak a külföldiek termőföldhöz. 2000 novemberében e merev álláspont volt az egyik kiemelt témája a kétnapos informális kormányülésnek. Ottani kiállásom e politika mellett eldönthette későbbi meghurcolásomat.
     Álláspontom azért is lehetett irritáló, mert megtörésünkre szerveződött az az akció, amit a holland gazdák betelepítésére vonatkozó összeesküvésünkként állítottak be. Évekkel később derült ki, hogy a tervet taglaló kiadványt az FVM egyik volt főosztályvezetőjével, a Magyar Államkincstár akkori főosztályvezetőjével, valamint a Külügyminisztérium főosztályvezető-helyettesével íratták meg. (Nevek a cikkekben!) Ez utóbbi, aki a termőföld-tárgyalásokon Martonyi helyettese volt, még Hágába is kiutazott, ahol tervét az illetékes minisztériumban kitörő örömmel fogadták. Még kitüntetését is kilátásba helyezték. Erről készült írásomat honlapomon szintén elolvashatják.
     Sok máshoz hasonlóan butuska az a megfogalmazás, hogy a cél az euró mielőbbi bevezetése. Legalább ilyen fontos, hogy ez számunkra előnyös árfolyam történjen, tehát, amikor erős a forint.
     Az energiapolitikából sem hiányoznak a frázisok, de kimarad az energiatakarékosság: még frázisok formájában is. Navrasics Tibor, aki "programalkotói" megbízását személyesen Orbán Viktortól kapta, az önkormányzatokat erősíteni akarja. Eközben a BKV-nál járatritkításokról és óriási összegű reklámokról, szakértői díjakról stb. olvashatunk. Mit tesznek annak érdekében, hogy racionálisan működjenek az önkormányzatok? - rejtély marad a számunkra. És szerintem ez rejtély a Fidesz számára is.
     Az igazságszolgáltatási rész demagóg, álságos és félelemkeltő.
     Kezdjük az álságossággal. A fejezet bevezetőjében hangsúlyozza, hogy az ártatlanokat hagyni kell élni. (Szép megfogalmazás!) Magamra gondolok elsősorban: már hét éve nem hagynak, pedig ártatlan vagyok. És eszembe jut, mi a szerepe ebben a Fideszben, ahogy azt Orbán Viktornak írott második és harmadik levelemben leírtam.
     De rögtön félelemkeltéssel és demagógiával folytatódik, miközben az álságosság folytatódik:
     "Minden esetben érvényt fogunk szerezni a törvénynek, nem lesz különbség törvénysértés és törvénysértés között." Hát Deutsch Tamás, őt miért nem adta ki a Fidesz, amikor kérték a mentelmi jogát?
     Majd így folytatódik: "Véget kell vetni annak az embereket joggal irritáló gyakorlatnak, hogy egyesek kivételes eljárást kapnak a törvény részéről, hogy sztárügyvédek járják ki az enyhe büntetéseket, amelyeket jó magaviselet alapján még rövidíteni is lehet." Eszembe jut, hogy hányszor sértették meg a mentelmi jogomat, de az is, hogy megkínoztak, hogyan szedték össze a vallomásokat stb. És kikről írják a sztárügyvédekkel kapcsolatos "gondolatokat". Bártfai Bélát ugyanis sztárügyvéd védte, tényleg igen aktívan, és bűncselekmény hiányában (!) felmentették. Nekem nincsenek ilyen, esetleges kijárásra utaló tapasztalataim. A törvény előtti egyenlőségről nem juthat eszébe senkinek a diszkrimináció, a más irányú megkülönböztetés, amiben nekem állandóan részem volt. És (ügyvédi) támaszra nem számíthattam. Ld. pl. bilincses-pórázos vezetgetés az oda meghívott sajtó képviselői előtt, döbbenetes egyéb megaláztatások stb. De ha ilyen könnyű az eljárás alá vontak helyzete és jó magaviseletükért könnyítéseket is kaphatnak, Deutsch Tamás miért nem akart ebben részt venni és tisztázni magát?
     Azt olvasom a továbbiakban: "A bűnözőknek a börtönben van a helyük!" Ki a bűnöző Tisztelt Navrasics Tibor/Orbán Viktor? Hiszen a Fidesz engem, volt kormánytagjukat azonnal bűnözőnek kiáltott ki, mintha Magyarországon nem lenne érvényes az ártatlanság vélelme! És ha közületek valakit elítélnek, az bűnöző-e? Vagy csak az ellenfél (valójában ellenség) az? Aztán, amikor azt olvasom, hogy vissza kell adni a rendőrség becsületét (ki vette el?), ami nyilván azt jelenti, hogy legyen több rendőr és kapjanak több fizetést, végképp nem értem a gondolatvilágot. Gazdaságilag sem, hiszen miből telne erre is? Amikor adót is akarnak állítólag csökkenteni. És miből fedeznék a bíróságok további anyagi megerősítését? Tudnak-e arról, hogy 2002 óta hatszorosára növelték a bíróságok anyagi ellátmányát, természetesen a költségvetés terhére. És bevallottan semmi nem javult, tehát nem a pénz, hanem talán a szervezés, a jobb munka lehet a megoldás.
     Az viszont egyenesen szórakoztató, hogy elő akarják írni, hogy a tárgyalásokat vegyék magnóra és ezért szerezzenek be készülékeket. Mert így elejét lehetne venni annak, hogy esetleg hibás jegyzőkönyv készüljön. Tudja-e Orbán és Navrasics, hogy ahol van ilyen felvétel, mert készülék is volt és be is kapcsolták, ott sem akarják biztosítani annak meghallgatását? Hiába kértem ügyvédemmel nem is egy esetre vonatkozólag. Hogy el lehessen dönteni vitatott kérdéseket.
     Szerintem ennyi példa elég, ajánlom mindenki figyelmébe a programnak e fejezetét is, hogy meggyőződjön arról, valóban az várja (fenyegeti), amitől tart, de éppen onnan nyugtatják meg, ahonnan nem kellene. Ébresztő! - mondanám sokaknak, ha meg akarnák hallani hangomat.

Budapest, 2008. március 2.

Dr. Szabadi Béla

 

 

A nap mondata

hvg.hu: Becslései szerint hány roma megy el szavazni március 9-én?

Kolompár Orbán: Kevesebb, mint az országgyűlési választásokon. Az eddigi tapasztalatok legalábbis ezt mutatták. Egyébként fölöslegesnek tartom, hogy négy-ötmilliárdot költenek el a népszavazásra. Ebből a pénzből mind az 550 cigánytelepet fel lehetne számolni Magyarországon, enyhíteni lehetne a romák szociális nyomorán. Különben is, elképzelhető, hogy azon a napon a cigányok többsége már kinn lesz a földeken, mert kezdődnek a tavaszi munkák.

---

Némi nehézségek után, de úgy tűnik most tényleg összeáll a nem mindennapos szellemi csőrte.

Az Éjjeli menedék Alsóház címet viselő alternatív parlamentjének következő ülésén a vitapartnerek:

1. Budaházy György - szabadságharcos
2. Kende Péter - közíró
3. Schuszter Lóránt - elnök, Magyar Rockszövetség
4. Vajnay Attila - szóvívó, Társadalmi Demokráciáért Mozgalom, a vörös csillag védelmezője

Mindenkit várunk az Echo TV képernyői elé pénteken és vasárnap este 22.30-kor

Siklósi Beatrix
felelős szerkesztő

---

"Üldöznek mert élünk"
Csak magyaroknak....

Miller Zoltán - Áron imája
Videó: http://uk.youtube.com/watch?v=9U02-7Nib_Q

Uram, Teremtőm, Istenem,
megleltem hazám, de még nem ismerem.
Van egy régi térkép mit kaptam rég.
Apámé volt, így mondta: legyen tiéd.
S mondta még azt is, él itt egy büszke nép,
ahonnan a folyók vize messze ér.
Hol a madár, ha felszáll, s eljut az Égig,
távol a Föld, közel neki mégis.
Messze vagy Istenem, messze vagyok én is.
De itt vagy velem, itt vagy velem mégis.
Testvér a testvérnek, nem lehet gyilkosa,
egy fáradt sólyom szárnyán érkeztem haza.
Ide, ahol a napfény, baráti szó,
Ide, ahol tudják, jó az, ami jó.
Ide, ahol védik, az ősi határt,
Ide, ahol a jó szó, szívekre talál.
Uram Földön, Égben, legyen akaratod,
él itt egy nép, védd meg a magot.
Uram Földön, Égben, szívünk adtuk érted,
Ne engedd elvegyék az ősi büszkeséget!
Kapaszkodunk a semmiben, üldöznek mert élünk.
Adj nekünk erőt, hogy messzire érjünk.
Adj erőt Istenem, bírjam küldetésem!
Megmaradjon a szó, megmaradjon a népem!
Messze vagy Istenem, oly közel mégis,
Az igazság miénk, felér hozzád az Égig!
Sokan álmodunk - mégis - egyedül vagyunk,
amíg lehet magyarul, magyarul imádkozunk.
Sokáig éltem a hegyekben, tán bűnös vagyok én is,
de ím most itt vagyok, vigyél a keresztúton végig!
Segíts nekem apám, ki itt fekszel a sírban,
Segíts, hogy megtaláljam népem, küldetésem!

Polgár Info / Onody Gyula

KÖZLEMÉNY

Tisztelettel és szeretettel értesítjük a Zarándok Útra készülőket, hogy az eredeti formájában meghirdetett Zarándok Út helyszíne, időpontja módosul, mivel politikai rendezvények sorozata várható Magyarországon, Budapesten az Országház és környékén 2008. március 9.-én és 10.-én, de a további napokon is.

Aki úgy gondolja, hogy mégis zarándokolni indul, azt kérjük csatlakozzon az alábbiakban ismertetett virrasztáshoz.

Köszönjük megértésüket.

Nemzeti Hírháló

---

Engesztelő virrasztás

2008. március 10-én - a Fixtv "Szeretet, nem gyűlölet!" sorozatának második része után, 22,30-tól a Margit szigeti Szent Margit sirjánál

engesztelő virrasztást tartok

mindazokért, akik engedték magukat megtéveszteni a választók mindössze 46 %-a által támogatott parlamenti pártok és az őket kiszolgáló média figyelemelterelő mesterkedésétől, és a társadalmat megosztó 2009. március 9-i gyűlöletkeltés áldozataivá váltak.

Ezzel az engesztelő virrasztással

mindazokra, akik részt vettek az április 9-i népszavazáson, nem tudva felismerni, hogy a vizitdíj, az ápolási díj és a tandíj (a következő népszavazásokra előretekintve: az egészségügy privatizálása, a nyugdíjellátás megszigorítása) törvényszerű következménye annak az EU által képviselt gyarmatbirodalmi függőségnek, amit - embertelen következményeivel együtt - elfogadott a Lisszaboni Szerződés 2007. december 17-i - alkotmányellenes - megerősítésével a Magyar Köztársaság Országgyűlésének minden pártja, és ratifikált - máris megsértve az abban foglaltakat - az EU Parlamentje 2008. február 20-án.

Kérem, hogy a megvilágosodás kegyelme tegye minden önmaga és nemzete ellen vétő ember számára nyilvánvalóvá, hogy bármire is szavazott, azzal a gyarmatbirodalmi sorsunkat erősítette:
- a "nem"-mel szavazás a gyarmati sor nyílt elfogadását jelenti,
- az "igen" szavazat pedig a gyarmatbirodalom helytartóváltását készíti elő, amely átmenetileg lazíthatja esetleg a szenvedhetetlen iga szorítását, de örökre nyakunkon akarja tartani.

Kérem a Magyarok Istenét, hogy engesztelő virrasztásomat fogadja el, és adja a megvilágosodás kegyelmét mindazoknak, akik részesei voltak a március 9-i gyűlöletkeltéssel előkészített szavazásnak, és ők is váljanak a Szent Korona Szolgálatát teljesítőkké, hogy velük együtt gyakoroljuk az erőt és kitartást Magyarország felszabadításához.

Kelt Szegeden, 2008. február 27-én.
A krisztusi örök értékrend szerinti magyar szeretettel:
Halász József, a Szent Korona alázatos szolgája

Színészek, sportolók és értelmiségiek az IGEN-ek mellett - itt a teljes névsor!
gondola 2008. március 3. 14:43

A Százak Tanácsa a nemzet jövője érdekében kér minden magyar állampolgárt, hogy vegyen részt a népszavazáson és szavazzon igennel - olvasható a Fidesz honlapján.

Lássuk az aláírók listáját -

Albert Gábor, Andrásfalvy Bertalan, Andrasofszky Barna, Ángyán József, Bakay Kornél, Bakos István, Balás-Piri László, Balassa Sándor, Bánffy György, Bárdi László, Báthory Katalin, Bence Lajos, Bene Eva, Béres József, Bíró Zoltán, Bolberitz Pál, Böjte Csaba, Budai Ilona, Chrudinák Alajos, Czakó Gábor, Csath Magdolna, Csapó Endre, Császár Angela, Csete György, Csete Ildikó, Csoóri Sándor, Csókay András, Csúcs László, Dobos László, Döbrentei Kornél, Dörner György, Duray Miklós, Erkel Tibor, Eperjes Károly, Fábián Gyula, Fáy Árpád, Fekete Gyula, ifj Fekete Gyula, Für Lajos, Gedai István, Grosics Gyula, Győrffy László, Gyulay Endre, Hegedűs Lóránt, Horváth Lajos, Iván László, Jobbágyi Gábor, Kahler Frigyes, Kalász Márton, Kallós Zoltán, Kellermayer Miklós, Kindler József, Kisida Elek, Kiszely István, Klinghammer István, Kocsis István, Koltay Gábor, Kondor Katalin, Koós Ferenc, Kovács István, Kozma Imre, Körmendy Béla, Kövy Zsolt, Kubik Anna, Kurucz Gyula, Márton János, Medveczky Ádám, Medvigy Endre, Mikola István, Mózsi Ferenc, Nemeskürty István, Papp Árpád, Papp Lajos, Pozsgay Imre, Práczki István, Püski István, Püski Sándor, Raffay Ernő, Rózsás János, Sánta Ferenc, Schulek Ágoston, Somodi István, Somogyi Győző, Szentmihályi Szabó Péter, Szijártó István, Szokolay Sándor, Szűrös Mátyás, Tolcsvay Béla, Vigh Károly, Vizkelety Maríann, Vödrös Attila, Wittner Mária, Zelnik József, Zétényi Zsolt.

Kolozsvári Grandpierre Endre életműve
Major István írása
Hazánkért, 2004. szeptember

2003. júliusában elhunyt Kolozsvári Grandpierre Endre történész, akinek múlhatatlan érdeme, hogy az isztanbuli Török Nagykönyvtárban lévő TARIHI ÜNGÜRÜSZ magyar ősgesztát egyrészt újra felfedezte. Másrészt ennek másolatát a kommunista Kádár-rendszer tiltása ellenére a Pozsonyban élő, ótörök nyelven tudó Blaskovics Jánoshoz eljuttatta, és a magyar nyelvű fordítás kiadásához is segített.

A TARIHI ÜNGÜRÜSZ magyar ősgeszta segítségével sikeresen felderítette a valós magyar őstörténelem tényeit, amelyeket 1849 óta a Habsburgok és a kommunista népelnyomó terror-rendszerének zsoldjában álló magyarellenes belső ellenség, a magyar nemzettudat megtörésére és a magyar múlt megsemmisítésére óhajtott felhasználni.

Átírták, meghamisították, és elégették a magyar múlt bizonyítékait, amelyek azonban újra életre keltek, Kolozsvári G. Endre történész önfeláldozó munkájának eredményeképpen. Szeretnénk dióhéjban ismertetni a történész írásainak főbb pontjait. Ezek az alábbiakban foglalhatók össze:

* A nemzet csak addig létezik, amíg megőrzi nemzettudatát, múltjának ismeretét.

Amikor a Habsburg-ház belátta, hogy fegyveres harcokban NEM tudja soha leverni a magyar nemzet szabadságharcait, hozzákezdett dicső történelmünk meghamisításához, hogy nemzetünket felszámolja.

Paul Hunsdörfer és Joseph Budenz még magyarul sem beszélő idegeneket nevezték ki az Akadémia vezetőinek, akik bevezették a "finn-ugor elméletet". A magyarellenes szellemi elit és a Magyar Tudományos Akadémia a Habsburgok alatt megkezdett magyarellenes munkáját a szovjet megszállás alatt gőzerővel folytatta. Tóth Dezső marxista szakember ezt így fogalmazta meg:

* "- lényeg a pártosság - az elvtársak ennek megfelelően meghamisították, és átírták a magyar múltat."

A valódi magyar őstörténelem lényegesebb pontjai (amelyeket 1849 előtt ismertünk, de amelyek a másfél évszázados szellemi terror miatt feledésbe merültek) a következők:

Őshazánk a Kárpát-medence

* Mi vagyunk Európa ősnépe, és nyelvünk az emberiség ősnyelve.

Bizonyítékok: már időszámításunk előtt, 5200-ból maradtak fenn nyomok arra nézve, hogy magasan fejlett civilizáció virágzott hazánk területén. A világ első írásos emlékei a Kárpát-medencéből származnak.

* A 7200 esztendős tatárlaki korongok (Erdély) s ez több mint 1, 500 esztendővel régebbi, mint a legrégebbi mezopotámiai leletek.

* A Párizsi Orientalista világkongresszuson a nemzetközi tudós társadalom elfogadta a tényt, hogy a kultúra, civilizáció és az írás feltalálása NEM a Tigris-Eufrátesz partján lévő Mezopotámiában (a kutatók által "Sumír"-nak nevezett lakosság önmagát MAH-GAR-nak hívta) indult el, hanem ezt több mint 1, 500 esztendővel megelőzve a Kárpát-medencében: Erdélyben, Tatárlakán.

* Európában más népeknek nincs hétezer éves írásos emléke, csak nekünk.

* Hazánkban már Kr. e. 6, 000-ben virágzott a gabonatermelés. Őseink a királyi szkíták nemesítették ki az ős-cirokból az ősbúzát, a tönköly-búzát Kr.e. 12, 000 évvel.

Teljes cikk: http://www.hazankert.com/04szept_3.html

NEMECSEK 100 ÉVES

Szia Ernő!

Képzeld, 100 éves lettél. Egy százéves kisfiú. Még szobrot is kaptál a múlt héten a Práter utcában, amint a fiúkkal éppen golyót gurítasz abban a legendás pillanatban, amelyben teremtőd - bizonyos Molnár Ferenc - megállította feletted az égen a mulandóság napját.

Mondták már neked, hogy tulajdonképpen te vagy az első magyar sorozathős, hiszen először sorozatban jelentél meg egy ujságban? Egy sorozathős, akinek olyan kicsi a lába nyoma, hogy üldözői se tudják felfogni ésszel. Hiába, a nagyság átka.

Te Ernő!
Téged nem hívtak úgy, hogy Nemecsek úr, sem úgy, hogy Nemecsek nemzettestvér, nem lettél sem Nemecsek bajtárs, elvtárs, polgártárs, te megúsztad a XX. századot. Igaz, ehhez korábban bele kellett halnod az életbe. Milyen fura, nem? A legendák halva születnek.

Tudsz valamit a többiekről? Képzeld, a jó Boka még 1916-ban meghalt, az úgynevezett első világháboruban. Az elsőben, amelyben már gázzal öltek a frontokon, s az utolsóban, amelyben a hadifoglyokat illett életben hagyni.
Boka János cs. kir hadnagy - élt 30 évet.

Weisz, Geréb es Wendauer meg úgy tűnt el, hogy sárga csillagot kellett a kabátjukra varrni, és felrakták őket vagonokba, olyanokba, amelyeken a te korodban csak állatokat szállítottak. Soha nem tértek vissza. Ez már az úgynevezett a második világháborúban történt, az első olyanban, amelyben atombomba robbant, és az utolsóban, amelyikben még maradtak túlélők. Mondják, a nagyobbik Pásztor is ott volt, amikor odaterelték Weiszéket a szerelvényhez, csak nem vörös inget hordott, hanem feketét.

Aztán ott van a Csele. Csele elment az országból Amerikába, az unokái már nem beszélnek magyarul, Clevelandban élnek, van egy kalapüzletük. Az áll a cégtáblán: Csele and Csele, Hats and Caps.

Áts Ferit börtönbe csukták, és halálra ítélték, mert nagy forradalom tört ki Pesten egy ködös októberben, és ő a jó oldalra állt, de később kiderült, hogy az a rossz oldal. Ma megint jó. De ezt már nem érhette meg. A körúton a Mária utcától nem messze volt egy mozgókép-színház. Na, ott harcolt, pedig akkor már túl volt a hatvanon. Puskája is volt, csapata is volt, de nem tudta megvédeni a zászlóját, azt a tépett, lukas zászlót. A Barabás lett az ügyvédje, de nem tudta kihozni a rács mögül. Nem olyan idők voltak.

Akkoriban végleg elveszni látszott a grund. Tudod, amikor egy egész országot einstandolnak, bizony, az kemény.

Na és a Csónakos. Papuskám, az megúszott mindent. Melós lett a Weisz-Mannfredban, aztán jöhettek-mehettek a kormányok, kommandók, szervezetek, gittegyletek, az csak nem keveredett bele semmibe. Megházasodott, lett nagy családja, aztán csak járt ki a Fradi meccsekre, nagyokat fütyült, ha nyertek, ha vesztettek, megtanított minden utcakölyköt szépen káromkodni, és köpködte a szotyit, amíg volt foga megrágni.
Ferencváros-Ferencváros, hééé Ferencváros!

Te Ernő!
Most, hogy így a fiúkról beszélünk, lehet, hogy jobb is, hogy az az író háromszor megfürösztött téged abban a regényben? Talán jobb volt eszmétől lázasan a hazáért meghalni, mint felnőni, és elveszíteni benne a hitet, vagy megélni, hogy a haza elveszejt téged?

Haza, haza.. - nagy Há vagy kicsi? Hogy írjam, Ernő? Ha nagybetűvel írom, manapság azt mondják, magyarkodok, ha kicsivel, rám fogják, hogy áruló vagyok, és akkor az én nevemet is csupa kisbetűvel írják majd valakik. A valakik sokan vannak, s valahogy mindig megtalálják egymást. Nemrég óta van egy nagy találmány. Neked nagyon tetszene. Internetnek hívják, mindenki használhatja, hogy híreket olvasson, tanuljon, vagy üzenjen vele másoknak, és úgy van az, Ernő, hogy ma divat mindent kisbetűvel írni. Neveket, címeket, és az emberek annyi ostobaságot és aljasságot képesek írni egymásnak, egymásról - persze nem az igazi nevükön - hogy tulajdonképpen mindegy is, kisbetűvel írják a nevüet vagy nem, mert csak a név kötelez, a névtelenség semmire sem kötelez. Lehet, hogy ez egy olyan kisbetűs kor, és ez a világ csak a valakiké?

Ugye, hogy nem úgy van az, Papuskám?! Ugye, hogy a HAZA nagybetű, csupa-csupa erős, hatalmas írásjegy? És a GRUND is? És az is, hogy, SZABADSÁG, EGYENLŐSÉG, TESTVÉRISÉG, meg, hogy BARÁTSÁG, BÁTORSÁG, BECSÜLET, ÁLDOZAT, MEGBOCSÁJTÁS? Ugye, mi azért így írjuk? Ugye, így? Na jól van, jól van. Te mindig meg tudsz nyugtatni ez ügyben. Látod, most is te adod a bizonyosságot, mint ajándékot, pedig ez a te születésnapod. Köszönöm neked.

Ami pedig a korodat illeti, a századik születésnapot, rá se ránts! Tudod, halhatatlanoknál ez csak rigófütty.
Boldog születésnapot, Ernő!
Éljenek a Pál utcai fiúk, éljen a grund!

Ez a megemlékezés a Pál utcai fiúkról az USA-ból jött, eredetileg ékezetek nélkül volt írva.
Cím: Nemecsek@grund.hu

Világszenzáció lehet a szegedi találmány
2008-03-05 09:08 hírTV

A szegedi Hajdú Angéla klinikai kémikusként végzett. Most azt kutatja, miként alkalmazható az újonnan felfedezett mágneses folyadék az orvostudományban. A doktorandusz a tesztek végén bebizonyíthatja: sejtet szűr, gyógyszert szállít és rákos sejtet is pusztít a vas-oxidos folyadék.

Hajdú Angéla nagy feltűnést keltett a mágneses folyadékkal egy nemzetközi konferencián. Ha a kísérletek jól sikerülnek, 10-15 éven belül olyan eljárás valósulhat meg, amely az eddigieknél még hatásosabban és kíméletesebben veheti fel a harcot a daganatos betegségekkel.

(Délmagyarország)


Szégyent hoztak a postára az értesítő-eltűntető kézbesítők
2008. március 04. 12:15 STOP

Besározódtak? Csaknem ezernégyszáz népszavazási értesítőt égetett el egy kecskeméti postás. Tettét azzal magyarázta, hogy megrettent a feladattól - a posta szerint elszigetelt esetekről van szó.

Mintegy ezernégyszáz népszavazási értesítőt égetett el egy kecskeméti postás - értesült a Magyar Nemzet. A kézbesítő tettéről úgy szereztek tudomást, hogy egyre többen panaszkodtak a helyi választási irodánál az értesítők megérkezésének hiányáról. Később kiderült: a kézbesítő, aki összesen egy hónapja volt a postánál, elégette a dokumentumokat. A postás azzal védekezett, hogy azért semmisítette meg a dokumentumokat, mert megrettent a feladattól.

Pár napja Debrecenben is történt egy hasonló eset, ott a kézbesítő elásott 732 népszavazási értesítőt. A posta mindkét esetben feljelentést tett és a helyi választási irodával közösen értesítették az 1400 érintettet a népszavazásról, illetve hogy hol tudják átvenni az újranyomatatott dokumentumokat. A két alkalmazott azóta már nem dolgozik a társaságnál - mondta a STOPnak Tomecskó Tamás, a Magyar Posta szóvivője.

Tomecskó szerint érthetetlen, ostoba és felelőtlen cselekedet volt a postások tette, amivel nem csak a céget, hanem a többi kézbesítőt is rossz hírbe hozták. Ráadásul a szabályok szerint, ha valamely postás érzi azt, hogy nem tud végezni a rá bízott feladattal, akkor szólnia kell a postahivatal vezetőjének és átszervezik a feladatokat. Volt már ilyenre példa és meg tudták oldani a kézbesítést - magyarázta Tomecskó. A szóvivő hozzátette, a Posta tízezer kézbesítője február 22-i határidőig több mint nyolcmillió értesítőt dobott be a postaládákba gond nélkül, ebből is látszik, hogy csupán két elszigetelt esetről van szó.

Kapcsolódó cikkek
   Botrány Miskolcon - durvul a kampány!
   Közpénzből kampányol a Fidesz?
   Elásta a postás a népszavazási értesítőket
   Aki nem kapott értesítőt, jegyzőhöz fordulhat

BENCSIK ANDRÁS: Cselekvő Magyarország

Az addig jobbára hallgató magyar társadalom, felidézve az 1956-os forradalom és az azt követő évek emlékét, erkölcsi és politikai ítéletet alkotott a rendszerről, amelyben élt, "így vált a magyar demokratikus átalakulás legnagyobb hatású szimbolikus aktusává Nagy Imre és társai 1989. június 16-i újratemetése" - írja Rainer M. János történész egyik tanulmányában. Számunkra itt és most az erkölcsi és politikai ítélet közötti szakadék a fontos. A gazdasági és a politikai ítélet ugyanis valóban megtörtént, az erkölcsi azonban elmaradt.

A Nagy Imre és társai újratemetésére kivonuló kétszázezer ember az azóta eltelt tizennyolc évben számos hasonló méretű rendezvényen jelent meg. A szónokok változtak, a tömeg célja azonban változatlan maradt: az erkölcsi ítélethozatal. Ami máig nem tudott megvalósulni. Miközben a politikai ítélet következményeként létrejött a demokrácia intézményrendszere, a gazdasági ítélet következtében pedig - talán túlságosan is - lebomlott az államvagyon, a posztkádári erkölcsnélküliség állapota fennmaradt.

Orbán Viktor mondta erről a Demokratának július elején: "Magyarországon demokrácia nélküli többpártrendszer tengődik [...] a demokrácia épületei léteznek, a homlokzatok rendben, olykor ki is tatarozzák őket, azonban mögöttük az élet más szabályok szerint zajlik. Egy kiváltságos csoport megszállva a közhatalmi intézményeket, saját telhetetlen pénzügyi érdekei szerint irányítja Magyarország életét." Az idézett szöveg az erkölcs hiányának tökéletes megfogalmazása, hiszen az erkölcs nem más, mint a társadalom többsége által elfogadott szabályok összessége.

Csakhogy a "demokrácia nélküli" állapot, azaz a többség által jóváhagyott szabályrendszer módszeres megszegése egy "kiváltságos csoport" által, nem a Gyurcsány-kormány találmánya, ez töretlen kádári örökség. Most ért tetőfokára, most vált olyan ingerlően kiterjedtté a szabályszegés, hogy ez a társadalom egyre nagyobb része számára kezd elviselhetetlenné válni. Kövér László nyilatkozta nemrég, "nézzük meg, mennyire tekinthető demokráciának, ami ma itt van, máris más lesz a diktatúra jelentése". Hogy itt diktatúra volna? Ez talán túlzás, bár a demokrácia valóban nem jól működik. Kövér azonban még rá is dupláz, "az szerintem is gond, hogy 1990-ben nem zártuk ki a közéletből a korábbi elnyomókat".

Erős mondatok. 1990 azonban már messze van. Az akkori mulasztást erős mondatokkal ma már nem lehet pótolni. Ennél többre van szükség. Az erkölcsi ítélethozatalt végre kell hajtani, s mert az erkölcs, mint mondtuk, a többség által elfogadott szabályok összessége, ennek a valóságos - és nem szimbolikus - aktusnak a többség akaratából kell megtörténnie.

De hogyan? A társadalom egészséges szabályrendszerét - ez arról szól, hogy mi jó és mi rossz, mi igazságos és mi igazságtalan - nem lehet sem jogi, sem gazdasági eszközökkel orvosolni. S ha mégis, az jóvátehetetlen károsodást okoz. A kádári puha diktatúra például egy erkölcstelen alku következménye volt: "ha ti nem lázadtok többé, mi hagyunk lopni". A szabályszegés intézményesítése nem hoz megoldást. A "lehet, hogy nem erkölcsös, de jogszerű" ma annak a kiváltságos elitnek a jelmondata lett, amelyik morális értelemben a Kádár-korszak aljasságát hozta vissza.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy a társadalom hosszú távon nem képes koherens erkölcs nélkül élni. És amennyiben valami okból a demokrácia nélküli kulisszák között tengődő politikai érdekképviseletek, a pártok valamiért nem képesek érdekeit hatékonyan megvédeni, akkor mint a kagyló kínjában a gyöngyöt, önmagából izzadja ki saját megváltásának esélyét. A cselekvő nemzet ugyanis nem hülye, nem alkalmatlan, nem szélhámos és nem gazember, amint Kövér László kissé idegesen gyalázni kezdte azokat az ezreket, akik néhány ember kezdeményezésére egy tudatosan félremagyarázott külsőségre alapozott támadássorozat közepette is egyre határozottabban akarják azt, amit elődeik 1989. június 16. óta akarnak. Erkölcsöt és igazságot.

demokrata.hu


Szonda Ipsos: részvételtől függetlenül 75 százalék fölött az igenek
2008-03-05 10:40 hírTV

Részvételtől függetlenül a népszavazáson részt vevők túlnyomó többsége mindhárom kérdésben igennel fog voksolni - derül ki a Szonda Ipsos legfrissebb kutatásából. A magasabb részvétel azonban az igen szavazatok arányának csökkenését hozhatja magával.

A Szonda Ipsos legfrissebb kutatásából kiderül: egy magasabb részvétel az igen szavazatok arányának csökkenését hozhatja magával, de úgy sem valószínű, hogy az 75 százaléknál kisebb lesz. Másfelől: az alacsonyabb népszavazási jelenlét az igenek százalékos arányának emelkedésével jár együtt, de értelemszerűen a támogató voksok száma ilyenkor kisebb lesz.

Ha csak 30 százaléknyian mennek el, akkor elképzelhető, hogy nem lesz meg a népesség negyedének egy irányba (jelen esetben: az igen felé) mutató szavazata, azaz kétmillió alá kerülhetnek az egyes kérdéseket támogató voksok. Mivel a részvételi arány a 30 százalékot minden bizonnyal meghaladja, ezért annak van a legnagyobb valószínűsége, hogy a népszavazás eredményes lesz. Ha megközelíti vagy meghaladja a résztvevők aránya a 40 százalékot, akkor az igenek száma 2,5 milliónál is több lehet.

A nemleges szavazatot leadók jóval kisebb arányt képviselnek majd, feltehetően nem tudnak 25 százalék fölé emelkedni. Ez azt jelenti, hogy relatíve magas részvételnél, jóval 40 százalék felett, akár háromnegyedmillió is lehet a nemleges voks, 35-40 százalékos részvételnél viszont inkább félmilliós nagyságrendről beszélhetünk majd.

nol.hu, MNO

Hogy szavazna most vasárnap?
Index | 2008. 03. 04., 12:28

Pár nappal a hivatalos népszavazás előtt is kinyilváníthatja véleményét a vizitdíjról, kórházi napidíjról és a tandíjról. Szavazzon!

Vasárnap lesz a Fidesz és a KDNP által kezdeményezett népszavazás. Ha valamivel több mint kétmillió szavazat gyűlik össze a vizitdíj, a kórházi napidíj és a tandíj eltörlése mellett, a parlamentnek kötelező lesz ezeket eltörölni. Ha nem lesz ennyi eltörlést támogató szavazat, minden maradhat a régiben. De nem kell véleménynyilvánításával vasárnapig várnia, itt is szavazhat most!

Egyetért-e ön azzal, hogy a fekvőbeteg-gyógyintézeti ellátásért a jelen kérdésben megtartott népszavazást követő év január 1-jétől ne kelljen kórházi napidíjat fizetni?

Igen Nem

Egyetért-e ön azzal, hogy a háziorvosi ellátásért, fogászati ellátásért és a járóbeteg-szakellátásért a jelen kérdésben megtartott népszavazást követő év január 1-jétől ne kelljen vizitdíjat fizetni?

Igen Nem

Egyetért-e ön azzal, hogy az államilag támogatott felsőfokú tanulmányokat folytató hallgatóknak ne kelljen képzési hozzájárulást fizetniük?"

Igen Nem

Mindenkire kiterjedő tandíjat javasol a Világbank
2008. március 04. 14:50 | Forrás: MTI - STOP

Mindenkire kiterjedő tandíjat és szigorúan célzott hallgatói támogatásokat javasol tanulmányában Magyarországon a Világbank. A világbanki dokumentum azt is megállapítja, hogy vegyesek a tandíj hatásai a felsőoktatásba való belépést tekintve.

A kormány múlt év végi kérésének megfelelően a tandíjpolitikára koncentráló tanulmány a mindenkire kiterjedő tandíj mellé szigorúan célzott hallgatói támogatást rendelne - hitelek, vissza nem térítendő támogatások és halasztott fizetések kombinációján keresztül -, olyan mértékben, hogy az elég legyen az iskolalátogatás tényleges költségeinek fedezéséhez.

A Világbank szerint először az általános és középiskolában kellene elősegíteni, hogy a gyengébb tanulók teljesíteni tudják a felvételi követelményeket. A felsőoktatásban olyan támogatást kellene nyújtani, ami kiterjed a megélhetési költségek, az oktatás közvetlen és közvetett költségeinek fedezésére az olyan alacsony jövedelmű hallgatók esetében, akik megfelelnek a felvételi követelményeknek, de másképpen nem engedhetik meg maguknak a felsőoktatási tanulmányok folytatását.

A nemzetközi pénzintézet úgy véli, hogy a felsőoktatás Magyarországon már "kényszerű jutalomban" részesíti a diplomásokat.

A dokumentum ugyanakkor megállapítja azt is, hogy vegyesek a tandíj hatásának tapasztalatai és tanulságai a felsőoktatásban. Példaként említi, hogy a hollandiai tandíj nem korlátozza a hozzáférést, még a rászorultsági alapon nyújtott támogatások bevezetését megelőző időszakban sem. Hasonló képet mutatnak a tandíjak Ausztráliában, valamint Québecben, Brit Kolumbián, Manitoba, Új-Fundland és Labrador tartományokban (Kanada): nem jártak látható hozzáférés-csökkenéssel. Az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban viszont volt elrettentő hatása - különösen az alacsony jövedelmű háztartásokból jövő hallgatók körében.

Magyarország kevesebbet költ egy hallgatói helyre a felsőoktatásban, mint Bulgária, a Cseh Köztársaság, Lengyelország, Románia és a Szlovák Köztársaság, de többet, mint Észtország, Lettország, Litvánia és Szlovénia.

A tandíj segíthet javítani a költséghatékonyságot a felsőoktatásban azzal, hogy erősebb ösztönzést jelent az intézményeknek, hogy a kibocsátásra koncentráljanak a beiskolázás és a diplomások száma alapján - áll a dokumentumban.

"Egy nyilvánvaló ok arra, hogy fontolóra vegyék a tandíj alkalmazását az, hogy csökkenti a költségvetési finanszírozás szükségességét a felsőoktatásban, s így hozzájárul az adóztatási kényszer enyhítéséhez, ami egyébként gazdasági torzulásokhoz vezethetne" - olvasható. Érvként szerepel, hogy a felsőoktatás kereseti többlete nagyobb Magyarországon, mint bármely másik OECD-országban: azok a magyar férfiak, akik felsőoktatási végzettséggel rendelkeznek, átlagosan 2,5-ször többet keresnek, mint a középfokú végzettséggel rendelkezők.

Elvileg az a tandíj, amely tükrözi a felsőoktatási szolgáltatások költségeit, elősegíti egy gazdasági szempontból hatékony szolgáltatás kialakítását, és arra ösztönzi a hallgatókat, hogy csak olyan mértékű és jellegű oktatást igyekezzenek megszerezni, amely hozzájárul jövőbeni kereseti pozíciójuk és foglalkoztatási kilátásaik alátámasztásához - nagyobb mértékben, mint amennyibe a végzettség megszerzése kerül - írja a Világbank.

Az alacsony háztartásijövedelem-szint és a szülők alacsony iskolai végzettsége jellemzőbb távoltartó tényező a felsőoktatásban, mint a tandíj-kötelezettség. Ezek a körülmények erőteljesebben és szignifikánsabban tartják vissza az érintetteket a felsőoktatástól, mint a tandíj és más oktatási költségek.

A Világbank szerint a tandíjmentes felsőoktatás nem garantálta a hozzáférést, és a tandíj-kötelezettség nem feltétlenül gátolja meg azt a felsőoktatásban. Azok a felsőoktatási rendszerek, amelyek nem állapítanak meg tandíjat, és bőkezűen mérik a hallgatók megélhetési ösztöndíjait, arra ösztönzik a hallgatókat, hogy minél hosszabb időt töltsenek a felsőoktatásban.

A felsőoktatás finanszírozását tekintve a dokumentum azt rögzíti, hogy Magyarország a nemzeti jövedelem (GDP) 1,1 százalékát fordította 2004-ben a felsőoktatásra - ebből 0,9 százalékot állami forrásokból (költségvetési finanszírozás) és 0,2 százalékot magánforrásokból. Az OECD-országok (Magyarországon kívüli) többsége a nagyobb százalékát fordítja a felsőoktatásra. Az összes OECD-országot összevetve csak Olaszország, Portugália és Törökország fordít kevesebbet - a GDP arányában - a felsőoktatásra, mint Magyarország.

Az Egyesült Királyság a GDP azonos hányadát költi felsőoktatásra, mint Magyarország, de a magánfinanszírozás sokkal nagyobb részesedésével, azon belül a tandíjjal. A magánfinanszírozás kifejezetten nagy részt tesz ki a felsőoktatási ráfordításokban Ausztráliában, Japánban, Koreában és az Egyesült Államokban is, miközben kifejezetten kicsi a részesedése Németországban, Írországban, Portugáliában, Törökországban és a skandináv országokban. Abszolút értékben Magyarország egy hallgatóra eső felsőoktatási ráfordítása az OECD-átlag 64 százaléka.

Ezek az összehasonlítások arra utalnak, hogy - összevetve más OECD-országokkal - van "tere" a nagyobb arányú felsőoktatás-finanszírozásnak Magyarországon, mind az állami, mind a magánforrásokat tekintve.

A dokumentum kitér arra is, hogy - a felsőoktatás beiskolázási arányainak a rendszerváltás óta tapasztalt kiugró megnövekedését követően - a beiratkozott hallgatók száma a felsőoktatásban csökkenésnek indult: a 2005/2006-os 424.161-ről 416.348-ra apadt 2006/2007-ben. A tanulmány szerint a 2000-ben a 20-24 éves népesség 845 ezer főt számlált, amely 2005-re 660 ezerre süllyedt - ez majdnem 25 százalékos csökkenés öt év alatt. Nagyon valószínű, hogy a beiskolázási arányok csökkenése egy hosszabb folyamat kezdete - írja a Világbank.

Kapcsolódó cikkek
   Fidesz: szeptembertől tandíj, januártól pedig eltörlik?
   A kormány "lúzernek nézi a magyar fiatalokat a tandíjdumával",
   Megijedt a Fidesz?
   Sokan a hallgatókat hibáztatják a felsőoktatás színvonaláért

Pilisvörösvár város Polgármesteri Hivatala
DR. KRUPP ZSUZSANNA jegyző
2085 Pilisvörösvár., Bajcsy-Zs. tér 1.

Tárgy: MOL gázvezeték építés

Tisztelt Jegyző Úrhölgy!

Lakossági bejelentés érkezett szövetségünkhöz, hogy Pilisvörösváron a MOL gázvezeték építése feltehetőleg eltér az eredetileg tervezettől.

Kérem, küldje meg részünkre az eredeti tervezett nyomvonal térképét, ennek is a település belterületétől északra fekvő részét. A másolási költségeket természetesen megtérítjük, ennek összegéről kérjük, telefonon értesítsenek minket a (06-1) 411-0509 számon vagy a lenkei@levego.hu email címen.

Kérem, tájékoztasson minket, hogy tényleg történt-e tervmódosítás, illetve az eredeti tervtől való eltérés. Ha ilyen történt, mi az oka. Ha eltértek az eredeti tervtől, kérem, küldje meg ennek engedélyeit és a szakhatósági hozzájárulásokat, melyek a tervmódosítást engedélyezték.

Budapest, 2008. január 15.

Tisztelettel:
Lenkei Péter
Környezeti Tanácsadó Iroda vezető

---

Budapesti Bányakapitányság
Solymos Péter bányakapitány
1145 Budapest, Columbus u. 17-23.

Tárgy: Pilisvörösvár - Perbál közötti DN 800 PN 63 bar gázszállító vezeték és tartozékainak építése, I. ütem

Tisztelt Bányakapitány Úr!

Lakossági bejelentések érkeztek szövetségünkhöz, hogy Pilisvörösváron, a város északi határában, a MOL Földgázszállító Zrt. gázvezeték építésének kitűzött nyomvonalán több tízezer köbméter hulladék található. A hulladék jellemzően vasbeton tömbökből, törmelékből, aszfaltból áll, kisebb részben helyi sitt és autó bontási maradványok (gumiabroncsok, szélvédők, műanyag idomok, bontási tégla, cserép). A hulladékban vélhetően veszélyes hulladéknak számító alkotók is vannak. A hulladék elhelyezkedéséről és a gázvezeték nyomvonaláról légifotó térképet mellékeltünk. A hulladéklerakás középpontjának GPS koordinátái kb.: N 47.633151975583424, E 18.88402283191681. A mellékelt térképen párhuzamos rózsaszín vonalak a kivágott erdősávot jelzik a gázvezeték-építés helyszínén, a rózsaszín szaggatott vonal a további, eredetileg kitűzött nyomvonalat jelzi, a valóságban is rózsaszínnel megjelölt karók alapján. A narancsszínű lekerekített téglalap (nyugatról, északról földúttal határolva) a kb. 200x100m-es terület, 20.000 m2 a hulladéklerakó területe.
Mellékeltünk fényképeket az esetről, lásd alább.

Ugyanakkor a panaszosok jelezték, hogy a gázvezeték fektetése nem az eredetileg kitűzött nyomvonalon halad, attól jelentősen eltér. Ezt, és a hulladék jelenlétét jeleztük Pilisvörösvár Jegyzőjének, aki megküldte az Önök által kiadott építési engedélyt. Az engedélyben mellékelt tervlapok alapján kitűnik, hogy a kivitelező jelentősen eltért az eredetileg engedélyezett nyomvonaltól, vélhetően a hulladék eltávolításának költségeit szerette volna így megkerülni.

Kérjük, azonnal intézkedjenek a kivitelezési munkálatok felfüggesztéséről és a nyomvonaltól való eltérés miatt az engedély módosításáról, valamint szükség esetén az engedélytől eltérő kivitelezés miatti bírságolásról. Kérjük, hogy a módosított engedélyezés során gondoskodjanak a beruházó hulladék eltávolítására vonatkozó kötelezéséről is. Kérjük, a meghozott intézkedésekről tájékoztasson minket.

Kérem, bejelentésemet a 2004. évi XXIX. törvény 141-143. §-a alapján kezeljék.

Budapest, 2008. február 25.

Tisztelettel:
Lenkei Péter
Környezeti Tanácsadó Iroda vezető

A helyszín a légifotó térképen ábrázolva
Az eredeti nyomvonalon fellelhető hulladékokról készített fényképfelvételek

---

Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség
Dr. Filotás Ildikó főigazgató
1539 Budapest, Pf.: 675.)

Ügyintéző: Lenkei Péter
Tárgy: Pilisvörösvár - Perbál közötti DN 800 PN 63 bar gázszállító vezeték és tartozékainak építése, I. ütem

Tisztelt Főigazgató Úrhölgy!

Lakossági bejelentések érkeztek szövetségünkhöz, hogy Pilisvörösváron, a város északi határában, a MOL Földgázszállító Zrt. gázvezeték építésének kitűzött nyomvonalán több tízezer köbméter hulladék található. A hulladék jellemzően vasbeton tömbökből, törmelékből, aszfaltból áll, kisebb részben helyi sitt és autó bontási maradványok (gumiabroncsok, szélvédők, műanyag idomok, bontási tégla, cserép). A hulladékban vélhetően veszélyes hulladéknak számító alkotók is vannak. A hulladéklerakás középpontjának GPS koordinátái kb.: N 47.633151975583424, E 18.88402283191681.

Ugyanakkor a panaszosok jelezték, hogy a gázvezeték fektetése nem az eredetileg kitűzött nyomvonalon halad, attól jelentősen eltér. Ezt, és a hulladék jelenlétét jeleztük Pilisvörösvár Jegyzőjének, aki megküldte a kiadott építési engedélyt. Az engedélyben mellékelt tervlapok alapján kitűnik, hogy a kivitelező jelentősen eltért az eredetileg engedélyezett nyomvonaltól, vélhetően a hulladék eltávolításának költségeit szerette volna így megkerülni.

Ezt 2007. november 22-én levélben jeleztük a Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség felé (mellékelve), de erre a mai napig nem érkezett válasz. Kérem, indítson vizsgálatot a fentiek miatt, utasítsa a felügyelőséget érdemi intézkedések meghozatalára.

A gázvezeték engedélyezésénél a Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség szakhatóságként részt vett, de határozatának meghozatalakor a természetvédelmi szempontokat egyáltalán nem vette figyelembe. Ezt bizonyítja a mellékelt levél, melyet Pölte Arnold biológia-földrajz szakos tanártól kaptunk, az érintett terület florisztikai felmérését végezte el diplomamunkájában. Kérem, a felügyelőség határozatát vizsgálják meg, és hozzanak intézkedéseket, hogy a felelősségre vonás megtörténjen. Kérjük a határozat megsemmisítését, az építkezés leállíttatását.

Kérjük, a meghozott intézkedésekről tájékoztasson minket.

Kérem, bejelentésemet a 2004. évi XXIX. törvény 141-143. §-a alapján kezeljék.

Budapest, 2008. március 4.

Tisztelettel:
Lukács András
elnök

 

Magyarok Világszövetsége Ausztráliai Országos Tanácsának (MVSZ AOT) Közgyűlése

 

Az MVSZ Ausztráliai Országos Tanácsa Közgyűlést tartott 2008. március 1-én, Canberrában.

 

Ladó László MVSZ elnökségi tag, megbízott ügyvezető beszámolójában az MVSZ és elnöke, Patrubány Miklós munkáját méltatta. Ezután Ferenczy Zsuzsa, az MVSZ Etikai Bizottságának elnöke röviden ismertette az MVSZ történetét, céljait, majd a tagok kérdéseire válaszoltak.

 

A nagy távolságok ellenére szép számmal résztvevő egyéni tagok és szervezetek készségesnek mutatkoztak az AOT újjászervezéséhez, és ennek köszönhetően barátságos és jó hangulatban folyt a munka, beleértve az új Alapszabály megbeszélését, és annak elfogadását is.

 

A Közgyűlés 3 tagú országos elnökséget választott:

elnök Jobbágy Sándor, Victoria állam

alelnök Ladó László, Dél-Ausztrália állam

titkár Ferenczy Zsuzsa, Victoria állam,

és küldötteket jelölt az augusztus 16-20-án sorra kerülő Magyarok VII. Világkongresszusára.

 

Az adminisztratív teendők elosztása, a tagdíjak beszedése és véglegesítése is megbeszélésre került. Rövidesen újabb értékelésre lesz szükség, mikor is a teljes MVSZ AOT programja is bemutatásra kerül.

 

A nyilatkozatokból kitűnik, hogy az MVSZ AOT megújult szervezete minden Ausztráliában élő magyar személy és szervezet felé nyitott, segítséget nyújt a jövőben, és együttműködésre, az MVSZ támogatására kéri fel Ausztrália magyarságát.

 

További felvilágosítás Ausztráliában  +61-39561-3292-es telefonszámon kapható.

 

Melbourne, 2008. március 2.

 

MVSZ Sajtószolgálat

 

(Prof. Dr. Bokor Imre)
a Justitia Bizottság elnöke



Hollandiában már korlátozzák a vizitdíjfizetést (+videó)
2008-03-04 09:42 hírTV

Hollandiában az alapellátásban már nem szednek vizitdíjat - mondta el a Hír Televíziónak Niek Klazinga, a Corvinus Egyetem holland vendégprofesszora. A szakember ezt azzal indokolta: a betegségek első tüneteinek észlelésekor nem szabad semmivel sem akadályozni az embereket abban, hogy orvoshoz forduljanak.

Videók: Hollandiában már korlátozzák a vizitdíj fizetést

A '70-es, '80-as évek óta szakmai tanulmányok igazolják, hogy ha az emberek nem a betegségük korai szakaszában mennek orvoshoz, akkor ellátásuk többe kerül. Hollandia hasonló tapasztalatokat szerzett a vizitdíjjal - mondta a Hír Televíziónak az Amszterdami Egyetemről érkezett Niek Klazinga, a budapesti Corvinus Egyetemen egészség-gazdaságtan vendégprofesszora.

"Úgy döntöttünk, hogy az alapellátásban nem vezetjük be a vizitdíjat, mert az általános tapasztalat az, hogy nem szabad korlátokat állítani az emberek elé, amikor valamilyen általános egészségügyi problémával mennek a háziorvoshoz. Emiatt Hollandiában a korlátoztuk a vizitdíjfizetést, és inkább a speciális ellátásokban kell fizetni" - közölte a professzor.

Niek Klazinga bemutatkozó előadásában arról is beszélt: bármilyen reform előfeltétele, hogy nagyon pontos adatok álljanak rendelkezésre arról, milyen hatékonysággal is működik az az egészségügyi ellátórendszer, amelyhez hozzá akar nyúlni a kormány.

Ismert: a szabad demokrata Horváth Ágnes vezette egészségügyi tárca rendre a holland egészségügyi rendszerre hivatkozik, mint követendő példára. A miniszter - politikai államtitkárként - korábban még "tanulmányúton" is volt a nyugat-európai országban.

Horváth Ágnes mégis büntetne
origo nyomán 2008. március 4. 10:18 gondola

Horváth Ágnes egészségügyi miniszter szerint "kínos félreértés" volt az a hétfői MSZP-s bejelentés, miszerint mégsem büntetik meg a hiányzó széfekért a kórházakat - számolt be róla a keddi Népszabadság. A tárca közölte: kötelező március 9-ig megrendelni a széfeket minden kórháznak.

Az MSZP szakpolitikusa, Schvarz Tibor hétfői sajtótájékoztatóján jelentette be, hogy a szocialisták megegyeztek az egészségügyi tárcával a széfekről szóló rendelet módosításáról. Schvarz szerint a nagyobbik kormánypártnak sikerült elérnie, hogy ne változzon azoknak az intézményeknek az OEP-finanszírozása, amelyek nem szerelnek minden kórházi ágy mellé széfet. Az állítólagos módosítás értelmében csak annyi lett volna kötelező, hogy a kórházi osztályak biztosítsanak valamilyen értékmegőrzési lehetőséget.

Néhány óra telt csak el Schvarz bejelentése után, de Horváth Ágnes egészségügyi miniszter már azt nyilatkozta: kínos félreértésről van szó - írta a Népszabadság. Szerinte szó sincs arról, hogy az MSZP közbenjárására ne büntetnék meg a széfbeszerelést elmulasztó kórházakat. Március 9-e a határidő, eddig minden kórháznak igazolnia kell, hogy legalább már megrendelte a széfeket. Kundra Anna, a tárca sajtófőnöke a Népszabadságnak azt mondta: már csak tíz olyan intézmény van, amely még nem adta le a rendelést. Schvarz Tibort nem tudta elérni hétfőn a napilap szerkesztősége.


Pénzügyi tönkretételünk története
2008-03-02 Magyar Hírlap

Mindig új hiteleket veszünk fel, romló feltételekkel, hogy meglévő hiteleink adósságszolgálatát fizetni tudjuk. Hogyan lett a 22-ből 230 s a százból nulla? E képletben az előbbi az adósság, az utóbbi a népvagyon. A rendszerváltás óta a nemzetgazdaság összesített adóssága dollárban kifejezve mintegy a tízszeresére nőtt, a profittermelő működő tőke pedig nagyjából-egészében eltűnt.

Fekete-szakasz
(1968-1981)

Új gazdasági mechanizmus. A társadalmi tulajdon csonthéja repedezik. A bővülő anyagi érdekeltség feszíti a korlátokat, miáltal a pénzviszonyok növekvő szerephez jutnak. A Magyar Nemzeti Bank - Fekete János aktív közreműködésével - nekilát a produktív világbanki hitelek felvételének az előkészítéséhez. 1970 és 1980 között, az utolsó ötéves tervek keretében jelentős produktív állami nagyberuházások valósulnak meg, mindenekelőtt az infrastruktúra és egyéb termelő szolgáltatások (például a távközlés, a hírközlés és a közlekedés) területén körülbelül egymilliárd dollár értékben.

Medgyessy-szakasz
(1982-1989)

A bejövő pénz - ebben a szakaszban kizárólag bankhitel! - a Fed és a Világbank által papíron és/vagy elektronikusan kibocsátott, jobbára fedezetlen játékpénz dollárhitel; ami viszont innen kiment, egyrészt értékes mezőgazdasági és ipari cikk, áru, másrészt jóval az árfolyam feletti ráfordítással, keservesen kitermelt valódi dollár a kamatos kamatok törlesztéseként. A bejött játékpénz nem termelt új értéket, mert kamatfizetésre költöttük. Az MNB belső műhelytanulmányai szerint az egymilliárd dollár hitelt tizenegymilliárd dollár kamattal terhelten fizettük vissza. A magyar társadalmi tulajdon észrevétlenül a titokban felvett pártállami hitelek fedezetévé alakult át. És hogy az adósságspirálra felépített adósságcsapdából soha többé ne szabadulhassunk ki, Medgyessy Péter vezényletével beléptették Magyarországot a Nemzetközi Valutaalapba és a Világbankba.

Antall-korszak
(1990-1993)

A rendszerváltás valódi célja termelőkapacitásaink privatizálása és leépítése, a magyar beruházási és fogyasztási piac megszerzése volt - a hitelek miatti "jelzálog-követelés" érvényesítése révén potom áron. Hogy a magyar társadalmi tulajdon "csonthéjas burkát" az átalakulási és társasági törvényekkel (Sárközy Tamás) feltörjék, miáltal minden használható érték és jövőbeli profit - immár közjogilag is - a nemzetközi részvénytőke tulajdonába kerüljön. Németh Miklós reformkommunista miniszterelnök néhány hónappal a hatalom (színlelt?) átadása előtt drámai bejelentést tett. Magyarország külföldi adóssága - a leírt előzmények után és dacára - huszonkétmilliárd dollár (1990).

Nos, nézzük a hatalom "átadása" mint kasszazárás körüli fontosabb makroszintű adatokat. Külső államadósság: huszonkétmilliárd dollár. Hogy ez tételesen hogyan, miből jött össze, sohasem részletezte, mutatta be, hagyatta jóvá (például az új Országgyűléssel) senki. Elfogadták, átvállalták, mint a Németh-kormány hagyatékát. Állami vagyonból működő tőke: a világbanki szakértők globális, mértéktartó felértékelése szerint nyolcvan-százmilliárd dollár, üzleti-piaci értéken mérve, ami a tőkés vagyonértékelés gyakorlatában a működő tőke hozadékaként elvárható profit jelen értékre diszkontált, tőkésített összegével egyenlő.
A privatizációban azonban a külföldi befektetők nem piacot, hanem csődportfóliót vásároltak, ezért tízszeres haszonnal vették meg a magyar termelőkapacitásokat, valójában a piacot.

Az Antall-adminisztráció legalább két történelmi hibát követett el. Egyrészt jogfolytonosan átvállalta az örökölt huszonkétmilliárd dollár (akkor még az államadósság egyenlő volt a nemzetgazdasági adóssággal, az MNB-nek pedig devizamonopóliuma volt, a forint még nem volt konvertibilis) adósságszolgálatát, anélkül hogy felülvizsgáltatta volna, miből is ered. Másrészt pánikszerűen elindította szinte a teljes működő tőke alapos előkészítés nélküli privatizációját, mintha tényleg csak jelzálogjog-érvényesítést teljesítene, kvázi külső kényszer alatt, pedig még Soros György is az ellenkezőjét tanácsolta. Schamschula György, aki ekkor Antall személyes tanácsadója volt, írásaiban szintén megemlékezik arról, hogy Antallt senki és semmi nem kötelezte sem az államadósság átvállalására, sem a kampányszerű, átgondolatlan privatizációra. A terve az volt, hogy a bevételből kifizeti a teljes adósságot, a maradékot pedig állami befektetésekre és szociális juttatásokra költi. Mint tudjuk, ebből nem lett semmi. A káposzta mind elfogyott, de a kecske nem lakott jól. Mára az állami vagyon az eredeti érték tíz százalékára olvadt, az adósság pedig a többszörösére nőtt. A nyolc-tizenkét milliárd dollárnyi privatizációs bevétel minden évben eltűnt az állami költségvetés feneketlen, a becsődölt nagybankokat is konszolidáló bendőjében.

Horn-szakasz
(1994-1997)

1995-ben és 1996-ban az infláció az égbe szökött, 28-30 százalék volt, a kamatláb még ezt is meghaladta. A gyógyító érvágásnak mondott Bokros-csomag hatására a reálbérek mélyen az 1989-es szint alá zuhantak, és ekkor érték az első súlyos találatok az általános egészségbiztosítást és az ingyenes orvosi ellátást is. A büdzsén tátongó hatalmas lyukakat a pótlólagos privatizációs bevételekkel igyekeztek betömni, körülbelül négymilliárd dollárért eladták a teljes energiaszektort egy német-francia állami konzorciumnak, nyolc százalék tőkearányos állami profitgaranciával. A tranzakció egész bevételét az államadósság csökkentésére fordították, de a szakasz végére így is meghaladta a 38-40 milliárd dollárt. Viszont első ízben sikerült valutatartalékot képezni tíz-tizenkét milliárd dollár összegben. 1998-ra az állami vagyon hetven százalékát már privatizálták, döntő hányada multinacionális cégek tulajdonába került. Az állam megkezdte a forintért vásárolható államkötvények kibocsátását is, miáltal megkezdődött az állam eladósodásának második, "belföldi" szakasza. Ennek lényege, hogy a költségvetés növekvő hiányát államkötvények eladásával fedezik, ami tovább fokozza a távlati esélytelenséget, hiszen az államkötvények kamata (a vásárlók profitja) - húsz-huszonöt százaléka - jóval meghaladta a banki hitelkamatok mértékét. Az időszak végén véghezvittek egy különös tranzakciót is, az úgynevezett adósságkonverziót kétezermilliárd forint összegben, ami azt jelentette, hogy az MNB által "előtalált" újabb dolláradósság egy részét könyveléstechnikailag bevitték az állami költségvetésbe, kamatozóvá téve, és ezzel még tovább növelve a büdzsé amúgy is egyre elviselhetetlenebb kamatterheit, melyek már akkor is a költségvetés húsz-huszonöt százalékát tették ki.

Orbán-szakasz
(1998-2001)

A forint konvertibilissé vált, az MNB devizamonopóliuma is megszűnt. Ettől kezdve minden természetes és jogi személy is hozzájuthatott külföldi hitelekhez - ennek okán megkülönböztetjük az államadósság és a nemzetgazdaság adóssága fogalmakat. Természetszerűleg a második jelenti a nagyobb hitelösszeget, mert az állam adósságán túl már tartalmazza a vállalkozások, a kereskedelmi bankok, az önkormányzatok és a magánszemélyek hiteleit, tartozásait is (beleértve a multinacionális nagyvállalatok hitelállományát is), mivel mindezen tartozások kamatait, profitját és tőketörlesztését is a belföldi magyar munkateljesítménynek kell kitermelnie. A szakasz sok tekintetben jelentős javulást eredményezett mind a makro-, mind a mikroszféra gazdálkodási mutatóiban. A külső államadósság mintegy 43 milliárd dollárra rúgott, de a belső államadósság nagyobb mértékben nőtt, az időszak végére elérte a kilencezermilliárd forintot. A valutatartalék összege nem változott jelentősen. Az Orbán-kormány is folytatta a privatizációt, de sokkal szolidabban, mint elődei. Az állami vagyon maradványértéke az 1990-esnek már csak körülbelül húsz százaléka.

Gyurcsány-szakasz
(2002-2008)

Az Európai Unióba történő belépésünk után előtérbe került az úgynevezett maastrichti kritériumok teljesítése, miszerint az államadósság nem haladhatja meg a GDP hatvan százalékát, a költségvetés hiánya pedig a GDP három százalékát. Az állam külső adóssága 2006 januárjában 66,3 milliárd dollár volt. 2008-ban a nemzetgazdaság összevont adóssága körülbelül 130-140 milliárd dollárra becsülhető, ebből a lakossági eladósodás közzétett összege önmagában több mint harmincmilliárd dollár. A külső államadósság pontos összege nem ismert - legalább hetven-nyolcvan milliárd dollár -, sem a maastrichti követelményekhez mért adatban, sem a költségvetés adósságszolgálatában nem szerepel. Ezekben csak az államkötvények állománya - a "belföldi" adósság - van feltüntetve. Hivatalosan az államkötvények forintban nyilvántartott állományát nevezik államadósságnak, vagyis azt az összeget, amely közvetlenül az állami tevékenységek következtében keletkezett, és mint ilyen, egyrészt a kamatszolgálat, másrészt a maastrichti viszonyítás alapjául szolgál. Ez az összeg - tehát a "hivatalos" államadósság - jelenleg körülbelül tizennyolcezer-milliárd forint körüli, a GDP mintegy nyolcvan százaléka, a hatvanszázalékos uniós limittel szemben. A teljes kamatszolgálatot Magyarország azonban nem a "hivatalos államadósság" után, hanem a nemzetgazdaság teljes adóssága után fizeti. Mekkora lehet ez az összeg?

Minimum a kettőnek (külföldi és belföldi) összege, vagyis 140+90=230 milliárd dollár. De még ez az összeg sem teljes, tőkehozadék ugyanis nem kizárólag kamat formájában keletkezik, s hagyja el az országot. Tőkehozadék a profit is, ami nem a banktőke, hanem a termelő tőke hozadéka. A külföldi befektetések állománya ötven-hatvan milliárd dollárra becsülhető (1998-ban, amikor a privatizáció lényegében befejeződött, húszmilliárd dollár körül volt). Ebben azonban nincs benne az a termelőtőke-érték, amely az állami vagyon kampányszerű privatizációjában vált multinacionális tulajdonná. Ennek piaci-forgalmi értéke az 1990-es dollárparitáson számolva körülbelül százmilliárd dollár volt, átszámítva a mai paritásra legkevesebb 250-300 milliárd dollár körüli értéket ad. A hármat (230 + 50 + 250) összeadva, és mindent lefelé kerekítve - minimum ötszázmilliárd dollár hitel + "tőketartozás" adódik; a felvett hitelekből meg egyszerűen abból, hogy a privatizált vagyon már nem a magyar nemzetgazdaságnak termeli a profitot, hanem a multinacionális tulajdonosnak, aki az átlagprofitrátának megfelelő hozadékot realizálja, ami tőkearányosan számolva évi nyolc százalék.

Mint minden kapott hitellel, kölcsönnel, tartozással kapcsolatban, felvetődik a visszafizethetőség kérdése. Aki gondolkodik és számol egy kicsit, az világosan átlátja: lehetetlen. És nem elsősorban a visszafizetendő összeg intergalaktikus méretei miatt. Mert miből is lehet visszafizetni - kamatos kamatostul - bármilyen tartozást? Többletjövedelemből, pótlólagos profitból. Pont ez az, amire a mi országunknak már semmilyen lehetősége nincs, hiszen éppen az a működő tőkénk veszett oda az állami vagyon nyolc-tízéves elprivatizálásakor, amely a profittermelésre alkalmas lenne. Most végre be kell látnunk - aritmetikai és közgazdasági egyszeregy -, hogy sem a kamatokat, sem a tőketartozást nem tudjuk soha visszafizetni, egyszerűen azért, mert nincs semmilyen profittermelő portfóliónk. Emiatt egyetlen "lehetőségünk", hogy mindig új hiteleket veszünk fel, egyre romló feltételekkel, csak azért, hogy a már meglévő hiteleink adósságszolgálatát fizetni tudjuk.

Összeomló kártyavár

Ma éppen ez folyik - állami és egyéni szinten egyaránt. Az emberek előveszik harmadik-negyedik hitelkártyájukat, a szegény országok, népek kifosztásában egyesült nyugat-kelet és kelet-nyugat újkori könyöradományát, csak hogy befizessék a többi kártya használatának éppen esedékes kamatszolgálatát. Az állam is ezt teszi - minimum 1982 óta. Ezek azok az igazi okok, amiért évről évre több adót és járulékot kell fizetnünk, s ez a generális, évtizedek óta elhazudott oka annak is, hogy most még az egészségbiztosításunkat is elveszik. Hiába dolgozunk egyre többet, nincs látszata. Ja, a valutatartalékunk jelenleg tizenhatmilliárd dollár...
Hátravan még egy szomorú és egy tragikomikus tétel. Az európai csatlakozásunk egyik aláírt szerződéses feltétele volt, hogy a magyar termőföld váljék az uniós működőtőke-piac szerves, mobilizálható részelemévé, vagyis váljék eladhatóvá és megvehetővé. A kapott hétéves moratórium jövőre lejár.

S a végére a tragikomédia, hogy kínunkban néha nevessünk is. Az egyik televízióban hallottam a minap, hogy Karsai József, az MSZP renitens országgyűlési képviselője állítólag a következőket mondta az őt kérdező riportereknek: "Szerintem az uniós támogatás csak Bajnai Gordon laptopján létezik." Én nem nevettem ezen.

Czike László közgazdász, publicista