MAGYARSÁG, magyarság.org, magyar

Szavazásaink

1. VÁLASSZON ÁLLAMFORMÁT!
2. VÁLASSZON A FENTI ÁLLAMFORMÁHOZ VEZETŐT!
3. KIT TART A LEGROKONSZENVESEBB KÖZSZEREPLŐNEK?
4. ÖN MEGSZAVAZNÁ AZ EU REFORMSZERZŐDÉST EGY NÉPSZAVAZÁSON?
5. MI A VÉLEMÉNYE EGY ORSZÁGOS FELVONULÁSRÓL, ZARÁNDOKLATRÓL?

http://www.hirhalo.com/szavazas.php
1787+776+242 szavazattal

Az országos zarándokútra várók arányaa leadott 242 válaszból
Ellenzi: 6 Nem rossz gondolat: 62 Máris indulna: 174

97.52%

Az EU reformszerződést megszavazók aránya
a leadott 776 válaszból 80 igen és 696 nem

10.3 %

Államforma

Szent Korona Országa

1380

77.2

Népképviseleti demokrácia

275

15.3

Parlamentáris demokrácia

3.5

Alkotmányos monarchia

1.1

Elnöki rendszer

1.0

Tirannizmus

0.8

Császárság, királyság, fejedelemség

0.7

*** www.nemzetihirhalo.hu *************

Kikiáltották Koszovó függetlenségét
2008-02-17 15:57 hírTV

A koszovói parlament vasárnap délután 15 óra 50 perckor elfogadta a függetlenség kikiáltásáról szóló dokumentumot. A volt szerbiai tartomány képviselői egyhangúlag megszavazták az önállósulást. A nyilatkozat lényegét - még az elfogadás előtt - Hasim Thaci kormányfő szerbül is felolvasta, ezzel is hangsúlyozva azt, hogy Koszovó minden állampolgárát egyenlőnek fogja tekinteni.

A dokumentum szerint Koszovó demokratikus és többnemzetiségű ország, amely a békét és a térség stabilitását akarja szolgálni. A független balkáni állam az európai értékeket vallja magáénak és egyelőre azt a "felügyelt önállóságot" vállalja, amelyben számítanak az EU támogatására és szívesen fogadják az Unió civil és katonai segítségét a demokratikus állam kialakításában.

A már régóta várt függetlenségi nyilatkozatot Szerbia nem hajlandó jogosnak elismerni, az Egyesült Államok és az Európai Unió tagállamainak többsége viszont már korábban közölte, hogy elismeri és támogatja egy független és demokratikus Koszovó létrejöttét.
(FH)

*** www.nemzetihirhalo.hu *************

Csalódott Fidesz, rettegő MSZP?
2008. február 17. 15:46 STOP

Nyakó István: a kormány a helyén marad
A Fidesz a népszavazás kapcsán előrehozott választásokkal kampányol, holott a kormány március 9-e után is stabilan a helyén marad - mondta Nyakó István, az MSZP szóvivője. Fideszes kollegája, Szijjártó Péter erre úgy reagált, hogy az MSZP-t a referendum kapcsán csak a hatalom érdekli és retteg attól, hogy az emberek véleményt mondhatnak a hazug kormányzásról.

Orbán Viktor a Fidesz elnöke egy reggeli rádióinterjúban újságírói kérdésre úgy fogalmazott, hogy a referendum következményeként akár előrehozott választások is lehetnek. A Fidesz mellőzi a népszavazási kérdéseket, csak Gyurcsány Ferenc ellen kampányol - reagált erre Nyakó István. Az MSZP szóvivője szerint a kormány március 9-e után is stabilan a helyén marad, s így csalódnak a Fidesz szavazói. Ez vonatkozik azokra a radikálisokra is, akik az utcán vezetik le a feszültségüket. A kormánypárti politikus szerint ezért a Fidesz felelőssége, hogy mi történik majd az utcákon 10-én, és 15-én.

Nyakó arról is szólt, hogy miközben Orbán Viktor percenként tizenötször mond igent, eközben nemet mond. Ugyanis - szerinte - a népszavazás csak elvenni tud. A vizitdíj, a kórházi napidíj és a tandíj megszüntetésével ugyanis három új fejlesztési forrást vonnak meg az intézményektől. Az ezekből befolyó milliárdok ugyanis a kórházaknál, a háziorvosoknál, valamint a felsőoktatási intézményeknél maradnak.

Nyakó arra a pártelnöki mondatra is kitért, hogy a Fidesznek már kormányzati erőként kell viselkednie. A szóvivő úgy vélte, hogy a Fidesz eddigi viselkedése még a permanens forradalom elméletének sem felel meg. Szerinte ugyanis hat év ellenzéki káosz, egy negyvenperces évértékelő beszéd még nem kellő alap ahhoz, hogy készen álljon a Fidesz a kormányzásra, ráadásul határidő nélkül.

Ezekből a szavakból az szűrhető le, hogy az MSZP retteg a szociális népszavazástól - vélekedett Szijjártó Péter. A Fidesz szóvivője szerint erre utal, hogy másfél évig mindent megtettek azért, hogy megakadályozzák azt. Most pedig attól rettegnek, hogy már nem lehet megakadályozni. A választóknak először lesz lehetőségük véleményt mondani a hazug kormányzásról - fűzte hozzá Szijjártó, aki szerint ezt a félelmet jelzi az is, hogy a kormány milliárdokat költ a hazugságaik kimosdatására.

Szijjártó kiemelte: az MSZP számára a népszavazás a hatalomról szól, ezért úgy viselkedik, mint 2006 tavaszán. Arra a felvetésre, hogy lehet-e következmény az előrehozott választás, Szijjártó azt felelte: majd az emberek eldöntik, hogy mi történik a referendum után. Túl vagyunk már azon, hogy a szocialisták mondják, hogy mi történjen. A népszavazási kérdésekről egyébként Szijjártó azt mondta: azok közül kettő arról szól, hogy kelljen-e kétszer fizetni egy szolgáltatásért, míg a tandíj bevezetése azt jelenti, hogy nem a tehetség és szorgalom szabja meg, hogy valaki bekerül-e a felsőoktatásban, hanem a szülők pénztárcája.

Kapcsolódó cikkek
Népszavazás: az MSZP nem nem buzdít a nemre
MSZP: Győr a bizonyíték, hogy a Fidesz akár az ördöggel is cimborál

*** www.nemzetihirhalo.hu *************

A Fortus nevében számláztam olajat
Index | 2008. február 17., vasárnap 00:33

A kilencvenes évek második felében összesen több milliárd forint értékben állított ki hamis számlákat olajkereskedő cégek, köztük a Fortus Rt. nevében - állítja egy békéscsabai vállalkozó. Milecz Zoltán több közvetítőn keresztül kapta a megrendeléseket, a hamis számlákat legtöbbször budapesti plázákban adta át. Volt olyan is, hogy a beígért szatyor pénz helyett pisztolycsövet dugtak a szájába, mégis évekig űzte ezt a veszélyes ipart. Most megfenyegették, ezért úgy döntött, beszél arról, hogyan működött annak idején a legalsó, végrehajtói szinten az olajmaffia.

Az illegális olajüzletekről szóló cikksorozatunk előző részeiben arról volt szó, hogy az állam több mint ezermilliárd forintot bukott a kilencvenes évek legnagyobb bizniszén. Bemutattuk a kulcsszereplőket, és azokat az állami tisztségviselőket is, akik hivatalból kerültek kapcsolatba az olajmaffiával - így vagy úgy. Szó volt az olajszőkítésről, és más, fehérgalléros praktikákról is. Ezúttal egy békéscsabai vállalkozó történetét adjuk közre, aki saját maga kereste meg szerkesztőségünket azzal, hogy elmesélné mit művelt az olajos korszakban.

Először Békéscsabán, egy kisvendéglőben találkoztunk Milecz Zoltánnal, aki e-mailben kereste meg szerkesztőségünket. Az általa elmondottakról hangfelvételeket is készítettünk. A krimibe illő történetből kirajzolódó kép szerint Milecz az 1990-es évek második felében számlákat hamisított, amelyekkel ismeretlen megrendelői ismeretlen eredetű olajszállítmányokat legalizáltak a végfelhasználók felé. Az olajszámlagyáros Milecz egymaga 2-2,5 milliárd forintnyi hamis papírt ismert el.

Normális esetben ha egy cég olajat ad el, akkor kell hogy legyen bejövő számlája is, amely az olaj eredetéről tanúskodik. Ebben az időben valószínűleg úgy volt kereskedelmi mennyiségű üzemanyag bizonyos cégeknél, hogy arról nem volt bejövő számlájuk, ezért vették igénybe a számlahamisítók szolgáltatásait. Így a kimenő számlákat sem kellett beállítaniuk a könyvelésükbe, és az áfát sem kellett megfizetniük utánuk. Ugyanakkor a vevő az áfát visszaigényelhette, így a meg nem fizetett vámon és jövedéki adón túl az áfával is megkárosították az államháztartást.

Milecz Zoltán azt állítja, hogy a legtöbb hamis számlát a Fortus Rt. nevében adta ki. A Fortus Rt.-ről az Energol-ügy tárgyalásán kiderült: papíron, tehát az Energol könyvelésében fellelhető számlák tanúsága szerint több milliárd forint értékű olaj került tőle az Energolhoz. Ezek a számlák ugyanakkor a Fortus könyvelésében nem szerepeltek.

A Fortus egykori vezetői a bíróság előtt azzal védekeztek, hogy ismeretlenek visszaéltek az olajkereskedő cég nevével, hamis számlákat adtak ki a nevében. Milecz azt állítja, hogy ő 1996 után kizárólag Fortusos hamis számlákra állt rá. Azt nem tudja, hogy kinek a megrendelésére. A rendszerben csak a közvetlenül felette állót ismerte, akitől kapott egy Fortusos számlamintát, aláírásmintát, onnantől kezdve pedig csak az volt a kérdés, hogy mekkora mennyiségről állítsa ki a papírt.

Zoli néven futottam

Az alábbiakban a Milecz Zoltánnal készült több órás beszélgetés tömörített, tartalomhű átiratát olvashatják. Ebből kiderül, hogyan működött annak idején a legalsó, végrehajtói szinten az olajmaffia.

"Volt több neve is. Én Laudon Istvánként ismertem, de soha nem találkoztam vele. Zoli néven futottam, egy ember tudta a nevem és a címem, G. Sándor, akivel napi szinten tartottuk a kapcsolatot mobilon. De nem így kezdődött.

1995-ben elmentem egy cigánygyereknek vezetni, mert elvették a jogsiját. M. Mihály és az öccse, M. Zoli olajoztak, szőkítették az olajat. Voltak számlatömbjeik és bélyegzőik is. Ezekkel jártuk az országot, Miskolcra, Kaposvárra, az egész országba vittünk számlákat. Először csak a sofőrjük voltam, de egy idő után én kezdtem el írogatni, ez sima, egyszerű, mezei számlatömbbe ment. Aztán gondolt egyet a Misi, és kitalálta hogy én lehúztam őt. Befenyített, meggyanusított. Ez nem volt igaz, de ettől a perctől kezdve berágtam, és felhívtam mindenkit, hogy felejtsétek el a Misit, most már tőlem is lehet számlát venni.

Milecz Zoltán

Tőlem vették onnantól kezdve a számlákat. Aztán egy sráccal felmentünk Solymárra S. Jánoshoz, aki később öngyilkos lett. Solymáron a Sport utcában panziója volt. Ott laktunk a panzióban, két évig. Bejártunk Pestre, 1996 novemberétől 1998 szeptemberéig vittük a papírokat. Így ismertem meg G. Sándort is, számla kellett neki. Akkor, rajta keresztül hívott fel először a Laudon is, hogy neki komolyabb számla kell, nem ez a kézi kivitelezésű, hanem A4-es, nyomtatott.

Vettem akkor egy halál normális írógépet, kénytelen voltam megtanulni gépelni. Akkor még nem volt ennyire szoros elszámolású ez a dolog, be lehetett menni bármelyik nyomtatványboltba, vettem száz darab A4-es számlát, és kész. Azt írtam rá, amit akartam.

G. hozott egy bélyegzőlenyomatot, és hogy nekik ez kell, az kell, amaz kell. Hozott egy papírt aláírásokkal, nekem úgy kellett aláírni a számlákat. Majd kitalálták, hogy kell az egyszerűsített kísérőokmány is. Mindig mindent G.-nek adtam oda. Elvitte a számlákat, felvette a pénzt, jött vissza, kifizetett. Literenként nyolc forintért adtuk a számlát. Mindig a Duna Plázában, vagy a Pólus Centerben találkoztam vele. Ugyanis kétfajta számlát kellett csinálni: az egyikre átutalást kellett írni, ahhoz kellett az MKB-s papír, bégyegzővel, szárazbélyegzővel, mintha be lett volna fizetve. A készpénzfizetésihez ez nem kellett. Mikor átutalásos papír is kellett, a Duna Plázánál találkoztunk, mert ott volt MKB fiók.

Tárgyi emlékek

Laudonnal soha nem találkoztam személyesen, csak telefonon beszéltünk. G. állítólag Szentendrén adta oda a lányának a pénzt - ő mindig azt mondta, hogy rosszul lát, horgászik, nem ér rá, meg ilyenek. Volt olyan is hogy Békéscsabáról felvittem harmincezer literről a számlát, jöttem haza, és mondták hogy most azonnal kell nekik még egy számla, mert megint hozzák befele az anyagot.

A Fortus G.-vel jött be a képbe. Ő hozta a papírokat, hogy most ilyen kell, meg olyan kell, adószám, így kell aláírni satöbbi. Adott egy számlát, hogy így kell kinézzen. Megvolt a fejléc, határidők, mennyiség, liter, forint, nettó, áfa. Rá kellett írni, hogy továbbértékesítés esetén jövedéki igazolásra nem alkalmas. Aztán csináltattam egy ilyen bélyegzőt is, hogy ezt ne kelljen mindig kiírni.

Én csak a Fortusszal foglalkoztam 1996 után. Soroksári utas bélyegzővel, R. Róbertként vagy Sáska Lászlóként írtam alá. Laudontól hozott G. egy bélyegzőlenyomatot és egy eredeti Fortusos számlát, és az alapján lett a bélyegző megcsináltatva.

Kurva sok számlát adtam ki - szerintem olyan két-két és fél milliárd forintról biztos. Nyilván nem voltam egyedül, de én csak G.-vel tartottam a kapcsolatot, nem is kellett mindenkinek tudni mindenről. Engem felhívott G., vagy Laudon, és csak azt mondták be, hogy mondjuk X. Kft., ötezer, húszezer, harmincezer liter. Kinek mennyi. A maradék számlákat elégettem.

Úgy meg voltak csinálva ezek a papírok, hogy az APEH-es és a vámellenőrzésen simán átmentek, az összes létező papír megvolt mindenhez. Volt olyan, hogy a G. szólt nekem, hogy Százhalombattáról jön ki az anyag, és nekem be kellett diktálnom a számlaszámot, amelyik számlára meg fogom írni. Úgy tudom rengeteg téeszbe hordták az anyagot, de olyan szinten, hogy napi két-három tartálykocsival.

Videó: http://index.hu/politika/belfold/fortus2770/

Annak idején például a Laudon mondta, hogy le kell menni Mohácsra, lesz ott egy tanker, el kell vinni. Vittük a számlát, mindent. Ott voltak a B. Csabiék - elmentünk a tankerrel Bácsbokodra egész pontosan. Az egy zsákfalu. Ott lehúzták rólunk ezt az olajat, és ez nekünk hárommillió kétszázezer forintunkba került.

Nagyon okos dolog volt, el kell ismerni, tényleg profin volt megcsinálva. Bementünk a téeszbe, leengedték az olajat a tartályba a föld alá. Tél volt, este volt, sötétben és ködben. Megmutatták a pénzt egy szatyorban, mehetett lefele az olaj - ezzel semmi gond nincs, ez így működött. Utána beültem a B. autójába, és akkor egyszer csak azt halljuk, hogy lőnek. Mi a kurva isten fasza? B. egyből a számba rakta a pisztolyát, hogy ez lehúzás. De ők ezt nem tudták! A lényeg, hogy az egyik srác eltűnt a pénzzel, miközben az olajat leengedték.

Ezután ott ültünk Mohácson egy kuplerájban két napig, ki sem mehettünk. Úgy volt, hogy össze kell szednünk hárommillió kétszázezer forintot. Csak aztán kiderült, hogy nem mi voltunk a hunyók ebben az egészben, de ha már ott vagyunk, fizessünk legalább nyolcszázezret. Senki nem tudott megmozdulni sem, de aztán egy tótkomlósi faszi hozott nyolcszázezer forintot. Ezután neki ingyen csináltam a számlákat.

Eltelt egy év, és B. felhívott, hogy Kalocsán van egy autós üzlet, hogy érdekel-e? El is mentem hozzájuk, és küldött valakit, aki elhencegett vele, hogy ők szoktak ilyen lehúzásokat csinálni, tavaly is volt két hülyegyerek, jól leszopatták őket, mert elszaladt. Nem ismert meg. Mikor végeztünk a dologgal, amiből persze nem lett semmi, elmondtam neki hogy az egyik hülyegyerek én voltam, akit lehúztatok. Aztán vettek egy autót a nevemre, és mindenféle grimbuszt csináltak vele. Leküldtem két srácot Kalocsára, hogy menjenek beszéljenek ezzel a droiddal, hogy álljon le.

A fenyítés most kezdődött nemrégen. B. Csaba meg az A. Laci, anyáméknál megjelentek. Elkezdtek fenyegetni, hogy bebuktatnak, és hogy én fogom elvinni a balhékat - nem is lakom otthon pillanatnyilag. Mondtam nekik hogy ha rámveritek a balhét, akkor én is lépek, ezért van az, hogy mi most itt beszélgetünk."

Lelőtték azt a faszit

Hogy a régi olajos ügyekkel, vagy más balhékkal zsarolták-e meg Mileczet, arról nem akart beszélni. Mindesetre az olajos történet alátámasztására Milecz egy marék megkopott bélyegzővel ajándékozta meg az Index újságíróit: Fortusos nincs köztük, de az emlegetett MKB-s szárazbélyegző igen. Mikor ezt kevésnek találtuk, találkozót egyeztetett az Egerben élő G. Sándorral, akivel a számlabiznisz megszűnése óta nem találkozott. 2008. január 31-én a délutáni órákban, az egri Tesco étteremrészén találkozott az idősödő, egykor állítólag rendőrként dolgozó férfivel, találkozásuknak távolról az Index újságírói is szemtanúi voltak. Milecz hangfelvételt készített a beszélgetésről, amit az Index rendelkezésére bocsátott.

Hallgasson bele Milecz Zoltán és G. Sándor beszélgetésébe - részletek a rejtett hangfelvételből

A hangfelvétel tanúsága szerint Milecz azt mondta G. Sándornak - aki a beszélgetés elején kikapcsoltatta vele a mobiltelefonját -, hogy megkereste valaki, és új számlaüzletet ajánlott, ezért szüksége volna a régi Fortusos kontaktokra, és Laudonnal is fel akarja venni a kapcsolatot. G. ettől eléggé megrémült, és fél órán keresztül próbálta lebeszélni egykori üzlettársát az ötletről. A Fortusról annyit mondott, hogy ő és Laudon is ismertek "egy fazont, aki bejárt oda", de a telefonszáma már nincs meg, ahogy papírokat sem őriz, mindent elégetett.

"Kicsit örülök is hogy megúsztam" - mondta G. Sándor Milecznek. "Lelőtték azt a faszit, a Fortus elnökét, néhány hónappal azután, hogy megbuktunk az utolsó papírral. Még mutatták a kapuját is. Csak hogy érezzed a súlyát ennek a dolognak."

A beszélgetés során G. úgy emlékezett, hogy az Orbán-kormány volt hatalmon, és Simicska Lajos volt az APEH elnöke, amikor vége lett a számlabiznisznek, mert a hatóságok keményen rászálltak ezekre az ügyekre. Ezután "mindenki igyekezett maga körül elvágni a szálakat. Mindenki igyekezett magát körbevenni valami kerítéssel: kis kerítéssel, közepes kerítéssel, nagy kerítéssel, kővel, vassal..."

A titokzatos Laudonhoz nem sikerült elérhetőséget szerezni G. Sándortól. G. azt mondta Milecznek, hogy már a telefonszáma sincs meg, és az illető különben is mindig bujkálós volt, "te is szereztél neki többször telefont, kártyát". Három-négy éve találkozott utoljára vele, de társaságban már akkor is úgy tettek, mintha nem ismernék egymást.

G. ezután hosszasan szabadkozott az agresszíven érdeklődő Milecznek: nem tud, és nem is akar segíteni, de "őszintén mondom neked, aggódom, imádkozom érted, pedig nem szoktam imádkozni. Ahogy te engemet meg tudtál találni, téged is meg tudnak találni. Ne menj bele."

Független magánkereskedő

A Fortus Rt. 1995. szeptemberében alakult Szegeden, 55 százalékban a Magyar Villamosművek (MVM), 45 százalékban a Gyurcsány Ferenc cégcsoportjába tartozó Altus Rt. tulajdonaként. Az Altus 9 millió forint készpénzzel szállt be, az MVM pedig, melynek ekkor Apró Piroska, a jelenlegi miniszterelnök anyósa is tanácsadója volt, a vállalkozásba apportálta volna a Dunamenti Hőerőmű fűtőolaj-tárolóit, de ezt az Állami Számvevőszék 1996. decemberi jelentése megakadályozta.

A tározókat valamivel korábban négymilliárd forintnyi közpénzből hozta létre a magyar állam, amihez a Magyar Fejlesztési Banktól vett fel hitelt, mely banknak akkoriban Apró volt az elnöke.

Az MVM tett még egy nagylekű gesztust az apporton túl is: a részvénytársaság alapító okirata öt százalék osztalék-, és szavazatelsőbbséget biztosított az eredetileg kisebbségi tulajdonrésszel bíró Altus Rt.-nek. Ha sikerült volna apportálni az állami pénzből épült olajtározókat, 9 millió forintos befektetéséért mintegy 120 millió forintos részvényesi jogok illették volna meg az Altust. Az MVM arra hivatkozott, hogy az olajtározók működtetése gondot jelent számára, ezért partnert kellett keresni az üzemeltetésükhöz.

Kovács Árpád, az Állami Számvevőszék elnöke a HVG-nek nyilatkozva viszont aggályosnak nevezte, hogy a közpénzből épült tározók minden haszna a Fortust gyarapította volna.

A Dunamenti Hőerőmű fűtőolaj-tárolói

Sáska László, a Fortus utolsó vezérigazgatója (azelőtt a MOL kereskedelmi igazgatója) az Indexnek most azt mondta, hogy a Fortus így is megfelelő mennyiségű tározókapacitást birtokolt, 1997. tavaszáig bérelt és üzemeltett tárolókat a tiszai és dunai erőművekben is. Addig és azt követően is szállított olajtüzelésű erőművekbe tüzelőolajat, valamint beszállítója volt a legtöbb cukorgyárnak, papírgyáraknak, valamint a beremendi és a váci cementgyáraknak is. Sáska szerint 1999-ben a Fortus saját olajszármazék importja meghaladta a százezer tonnát.

A Fortus neve az Energol-ügyben is felbukkant, kiderült, hogy több milliárd forint értékű import kőolajszármazék papíron a Fortustól került a céghez. A Fortus a bíróság előtt azzal érvelt, hogy visszaéltek a cég nevével. Sáska László az Indexnek is hangsúlyozta, hogy 1997 és 2001 között számos alkalommal a hatóságokhoz kellett fordulniuk, miután tudomást szereztek arról, hogy a Fortus nevében ismeretlenek számláznak, és áfacsalásokat követnek el. Az APEH és a nyomozó hatóságok minden esetben alátámasztották a Fortus igazát.

Gyurcsány Ferenc felügyelőbizottsági tag, és Jagiellowicz Györgyné, a cég első elnöke (ma az Altus elnöke) ugyanakkor, 1997. április 21-én távoztak a Fortustól, néhány nappal az Energol-ügy kipattanása előtt. Jagiellowiczné utódjára, Sáska Lászlóra 2003-ban ismeretlenek hatszor rálőttek rákosligeti otthona előtt. Ő az Indexnek azt állítja, hogy ennek semmi köze nem lehetett a Fortus Rt. olajkereskedelmi ügyleteihez. Az indítékra azóta sem derült fény, a tettesek ismeretlenek maradtak.

A Fortus Rt. végét Sáska szerint a piaci környezet átalakulása okozta. Az ezredfordulóra megszűnt a szabad felvásárlás lehetősége a finomítóktól. A Slovnaftot megvette a MOL, a Totalt felvásárolta a Shell, az Aralt pedig az ÖMV. A Fortus, mint "független magánkereskedő" létjogosultsága megkérdőjeleződött, 2004. december végén döntöttek az átalakításról. Jogutódja a később Fortofisznak átkeresztelt Erzsébet Invest Ingatlanhasznosító Kft., és a felerészt egy ciprusi offshore cég, felerészt Sáska László tulajdonában lévő Fortus Kft. lett.

Dr. Varga Tibor:
Csak Istent és a Szent Korona hagyományát el ne hagyjuk!

"HA ISTEN VELÜNK, KICSODA ELLENÜNK!"

Volt egyszer egy királyság, amelynek közepén az Isten lakott. Jelenléte annyira áthatotta az ott élő emberek szívét, hogy még a földjük megjelölésére is az Úr nevét használták. Úr, "uruszág", ország mondogatták királyságukról. Uradalmakról beszéltek, mint a rendezett élet legkisebb egységéről. Benne volt az Isten lelke a föld erejében, a nap sugarában és a szél zúgásában. A Teremtés, a mindenség koronája volt ez a királyság, Isten országa, a világ nyolcadik csodája. A Mindenhatónak, a földnek és a népnek az egységét pedig, az égből alászállott Szent Korona pecsételte meg. Az itt élő emberek annyira szerették az összetartozás égi jelét, hogy végül egylényegűvé váltak vele. Bennük, általuk kelt életre a Szent Korona. Képe minden születő alattvalónak a szívében ott ragyogott. Ez volt az egyetlen fénylő tökéletesség, mely összefűzte mindazokat, akik valaha ebben a királyságban éltek. Az élő és a holt összetartozott, mert a Szent Korona királysága nem szűnt meg a halállal.
(...)
http://szebbjovoert.net/node/266

*** www.nemzetihirhalo.hu *************

Eöry Karácson
"AZ IGAZSÁGTALANSÁG MINDENKIT SÚJT, AKÁR HASZONÉLVEZI, AKÁR SZENVEDI"
A SZENTKORONA NEMZETPOLITIKA
ELEMZŐ KÖVETKEZTETÉSEI

1. A történelmi anyaország csonkítatlan, szellemi birtokbavétele

Kérdés: A ,,történelmi ország" és a ,,szellemi birtokbavétel" nem kavarja-e fel a ,,revízió" vádjával jelenleg is hangoskodókat?

Válasz: Bizonyára felkavarodnak ezek az indulatok. Azonban

I.) a ,,lélekben 15 millió magyar miniszterelnökének lenni" kitétel és Trianon nemzeti katasztrófaként való felfogása és emlegetése már 1990-ben felszította a nemtelen indulatokat;

II.) az igazság a történelmi országra vonatkozóan kétségbevonhatatlan, mint ahogy az is, hogy 1868 óta tételes törvény - azelőtt a befogadás és háborítatlanság szokásjoga - tette minden nemzetiségű lakosa közös hazájává ezt az országot, amelyet egyetlen nem magyar nemzetiségű néprésze sem az akkori vagy jelenlegi bármely elfogadott önrendelkezési akaratnyilvánítások valamelyikével kinyilvánított szándéka szerint hagyott el;

III.) a magyarság is és minden más, földrajzilag a történelmi határok között, államjogilag a Szent Korona tagjaként annak szabadságában és méltóságában osztozva együtt élő minden térségbeli honos nemzet magáénak kell tudja és vallja ezt a történelmi országot, függetlenül a mai határoktól, amelyek az utóbbi 80 esztendő világpolitikai szörnyszüleményei;

IV.) az igazságtalanság mindenkit sújt, akár haszonélvezi, akár szenvedi, de természetesen a tévhitük, vagy inkább önös, sőt ön- és közpusztító, talmi érdekeik szerint viselkedő haszonélvezők sérelmezik az emlegetését, ami érthető, de nem elfogadható és még kevésbé mértékadó szempont;

V.) a ,,történelmi" és ,,szellemi" jelzők minden jószándékú magyar és nem magyar számára egyértelműek kell legyenek, de éppen azt nagyon is szükséges tudatosítania az Ország területén ma osztozó utódállamok népeinek, hogy a mai abszurd állapot természetellenes, és mint ilyen okvetlenül megoldandó és megoldható!

2. Határokon belül és kívül élő teljes magyar nemzet

Kérdés: Értelmezhető-e a ,,teljes nemzet" fogalmának hangsúlyos bevezetése magyar állampolitikai szempontból?

Válasz: A magyar, mint a XX. századi Európában példa nélküli társadalmi és politikai katasztrófa sújtotta európai nemzet számára az összetartozás és az ebből fakadó összetartás élesztése és ápolása alapvető emberi és politikai jog! Ezért

I. a magyar kormánypolitika súlyponti feladata kell legyen a gyakorlati, nemzetpolitikai jogértelmezés és a megfelelő alkalmazások kimunkálása ugyanúgy, mint ahogy a nyugat-németországi össznémet ügyekben a németek megtalálták és alkalmazták a leggyakorlatiasabb módozatokat, amit világháborút indító nép létükre sem vett tőlük soha senki rossznéven, bár természetesen ,,revansizmus" volt ellenük is a vád;

II. az őshonos, történelmi anyaországbeli magyarság és a kiszakadt, kitelepült vagy kimenekült néprészhez tartozók részére biztosítani kell önazonosságuk megtartásának minden lehetséges nemzeti és nemzetközi politikai és államjogi feltételét.

3. A Szent Korona országainak érdekei

Kérdés: Szabad-e, lehetséges-e gyakorlati politikai jelentőségre emelni a ,,Szent Korona" szimbólumot minden vitathatatlan szellemi-történelmi jelentősége és a néplélekben gyökerező tisztelendősége ellenére?

Válasz: A Korona, mint kegytárgy és a Szent Korona, mint intézmény, és mint ilyen politikai integritás-szimbólum, minden összetartozásuk mellett és ellenére más kategóriát képviselnek. A politikai integritás - Hungaria semper libera - ezer esztendőn át politikai axióma, és mint ilyen alapintézmény volt, amin az sem változtathatott, hogyha történetesen 150 évig három részre szakadt ország vagy bármiféle más ,,idegen uralom" volt, vagy 80 éve ,,Trianon" van, mint pillanatnyi politikai ,,realitás". A királyt ennek következtében nem a származása, hanem kizárólag a megkoronázása, tehát az ,,ország"-gal való összekapcsolása hozhatta uralkodási-országlási pozícióba! A választás és ezáltal a mindenkori választók ,,népfelség"-ének ilyen ezeréves és mai fogalmak szerint is gyökerében demokratikus hagyománya mellett a Szent Korona, mint intézmény egyedülállóan közös történelmi alkotása és emiatt közös kincse az általa képviselt-összekapcsolt népeknek és az évezredes életterüket képező területek politikai összetartozásának valóságos, tárgyi kifejezése! Ezért

I.) a korokon és nemzedékeken át és felett, közmegegyezéssel uralkodó igazságok rangsorában közjogi-nemzetpolitikai értelemben mindmáig változatlan érvényű, ezért a legfelső rendű a Szent Korona igazsága, amelyet semmiféle újabb kori, magyar vagy nem magyar parlament, sem más népképviseleti, vagy más közhatalmi intézmény térségünkben vagy nemzetközi szinten soha nem hatálytalanított, és amelynek ezért az alapjelentése ma is a többnemzetiségű, de mégis egységes, történelmi ,,örök" Ország, mint alapintézmény;

II.) térségünkben a Szent Korona, mint intézmény közjogilag ugyanolyan alapadottsága és egyben pillére is minden jövőképes államiságnak, mint volt ezer esztendőn át, és mint amilyen maga a minden változatosságában is egységes Kárpátok övezte földrajzi tér, és ezáltal tárgyi és közjogi-politikai alapja térségünk Európában példa nélküli geopolitikai egységpotenciájának!

III.) a Kárpát-medence népeinek ma közös feladata és kötelessége a Szent Korona Intézmény fenntartása évezredes rangjához, valódi jelentőségéhez méltóan, és következetes alkalmazása a mai, katasztrofálisan rendezetlen viszonyok gyökeres rendbetételéhez a következő évezredre!

4. Államalkotó szerep

Kérdés: A magyarság ,,államalkotó" szerepéről nem anakronizmus-e mai vonatkozásban beszélni, nem élezi-e ki az ilyen felvetés a viszonyt a trianoni utódállamokkal?

Válasz: A Trianonnal szétdarabolt ezeréves állam helyreállításának kérdését bizonyos értelemben okkal lehet ,,államalkotás"-nak minősíteni. A párhuzam azért is szembetűnő, mert sem tíz évszázada nem volt, most sincs szó semmiféle területhódításról, vagy valamiféle erőszakról, ami mindig csak kérészéletű eredményeket szülhet, viszont nagyon is szó van erkölcsökről, ésszerűségről, szervezésről, intézményesítésről, jogalkotásról és tartós eredményt ígérő mindenféle alkotó munkáról. Ebben az ,,államalkotó" munkában nem a nemzetiségi hovatartozás, hanem tehetség és valós érdemek alapján kell és lehet részt kapnia vagy vállalnia mindenkinek, akinek érdeke a valódi eredmény, ami nem más, mint a Kárpát Medence ismét egymásra talált történelmi nemzeteinek újjá teremtett, erős, egységes állama! Ezért

I. a történelmi Örök Ország újraalkotása nem privilégium, nem a kirekesztő kiváltsága egyetlen itt élő társnemzetnek sem, hanem ellenkezőleg; a feladat egyformán munkára hívja rajtunk kívül mind a tíz - sőt a térképen látható mind a tizenkettő - ,,szomszéd" és érintett országot és népet, vagyis az egész közép-kelet európai régiót;

II.) a nemes vetélkedésnek természetesen helye van, szabad túltenni egymáson az ilyen irányú buzgalomban, sőt magyar részről mindenki szívesen látná a ,,többiek" előretörését, tehát azt, ha nem mi volnánk ennek az új országalapításnak az éllovasai;

III.) arra az álláspontra nyilvánvalóan nem helyezkedhetünk, hogy bárkire is, bármilyen oknál fogva - legkevésbé a rosszul felfogott ,,politikum", vagy a ,,ki tudja mit szólnak hozzá" jelszóval - várjunk, mert a leghatározottabb és azonnali irányvétel, a feladat állampolitika rangjára emelése az ügy szempontjából a mai világhelyzetben létkérdés!

5. Nemzeti érdek - a változékony pártérdekektől hangsúlyosan megkülönböztetve

Kérdés: Választási küzdelemben miért emlegetne bármely párt ,,változékony pártérdek"-et, vagy mennyire hiteles pártfeletti nemzeti érdekről beszélnie vagy ilyet képviselnie?

Válasz: Magától értetődően léteznek pártfeletti, össznemzeti érdekek, amint az kivétel nélkül minden érett demokrácia politikai életmegnyilvánulásaiban lépten-nyomon tapasztalható, sőt magától értetődő! Éppen választások idején szokott döntő szerepe lenni annak, hogy valamely párt mennyire tudja kitapintani az ,,össznemzeti", tehát voltaképpen pártfeletti érdeket, ami az igazi hazafiság alapja minden időkben. Kivételes esetektől eltekintve, a nem párttag választó - tehát a mindenkori abszolút többség! - a legkevésbé az egyes pártokra, mint inkább arra érzékeny és kíváncsi, hogy az egyes politikai színekben ,,páváskodó" - a mai demokráciákban sajnos elvárt, sokszor ízléstelen magamutogatásra kényszerülő - pártok mit tudnak kifejezni a ,,mindenki" nyelvén mindenkinek, tehát mennyire tudják, vagy reménybelileg tudhatják majd önmagukat felülmúlni! Ezért

I.) a ,,pártfeletti nemzeti érdek" kulcsfontosságú téma a pártok választási eredményessége szempontjából, ami az 1998-as választásoknak is alapkérdése kell legyen;

II.) a ,,pártfeletti" témakörök felismerése és határozott, céltudatos felvetése nemcsak jó értelemben vett figyelemfelkeltést szolgál, hanem szilárdan megalapozza az igazi politikai szövetségesek keresését és helyes kiválasztását, ami szintén döntő tényezője a jövő évi választási eredményességnek;

III.) a ,,tisztességre alapozott jólét", amelynek mai társadalmunkban ugyanúgy mint a múltban egyetlen szilárd biztosítéka a Szent Korona feltámadása, mint nemzeti célkitűzés és mint alapvető és közérthető nemzetpolitikai vezérelv a hiteles nemzeti erők 1998-as választási kampányának alapgondolatául kínálkozik!

6. Közös érdekű szomszédok

Kérdés: Hogyan lehet közös érdekű az a szomszédság, amely Trianonnak köszönheti a jelenlegi államiságát, és ezáltal kedvezményezettje a magyarság legnagyobb sérelmének?

Válasz: A Trianon miatt létrejött jelenleg fennálló ,,magyarellenes" politikai állapotok szükségszerűen szembefordítanak bennünket a szomszédság jelentős részével. Ebben a magyarság tiszta lelkiismeretű szenvedő fél, akivel egyre inkább a ,,világ" is rokonszenvezik, ezért igyekeztek görcsösen a többi érintettek rossz lelkiismerettől űzve ún. alapszerződésekkel a mai magyar állam által is szentesíttetni Trianont. Ebben - sok okból teljesen tévesen - a dolog méregfogának az egyetlen kihúzási lehetőségét érezték. Tény az is, hogy a magyar állam revíziós követeléssel mégoly korlátozott, vagy ésszerű mértékben sem állt elő, sőt alapszerződéseket kötött, azonban mindezek ellenére sem lehet még felszínes javulásról sem beszélni, nemhogy valamiféle áldásos fordulatról.

Az egymásközti, tárgyilag ellenséges viszonyok azonban lényegesen különböznek, és ezért különválasztandók a Kárpát Medence térségének a közeli és távoli térségekhez fűződő gazdasági és politikai viszonyaitól és érdekeitől, amelyekben azonnal szembetűnnek az alapvető érdekazonosságok! Ezért

I.) a magyar nemzetpolitika már a mai helyzetben is reálisan tekintheti közös érdekűnek a szomszéd országokat, amennyiben a történelmi Országot, mint térséget tartja szem előtt, függetlenül attól, hogy ezen belül jelenleg milyen - esetenként ütköző - részérdekek működnek;

II.) a történelmi dimenzióban gondolkodó és cselekvő nemzetpolitika éppen azáltal meggyőző eszköze az alapvető kölcsönös érdek tudatosításának az egymásközti viszonyok visszarendezésében, hogy a térségi érdekeink és a világhoz fűződő kapcsolataink kizárólag a történelemben kikovácsolódott együttesünk újraélesztése esetén képviselhetők és fordíthatók valamennyiünk közös javára és hasznára, csatlakozhatunk egyenrangú félként az euro-atlanti közösséghez, vagy bővíthetjük hatalmas tömbként a jelenlegi semlegesek körét;

III.) a térségünket javarészt kitöltő történelmi, közös és éppen ezért Örök Ország kínálja az egyedül igazságos, és ezért minden érdekeltnek elfogadható megoldást a ma egymás ellen fordító, mesterségesen szított, de annál fájdalmasabb, minden érintettet kínzó és nemzetközileg lejárató, ,,nemzetiségi" konfliktusnak!

7. A Szent Korona országai és népei most kerültek ismét abba a helyzetbe, hogy sorsközösségüket számba vehessék

Kérdés: Hogyan vállalhatná a ,,szentkorona" politikai koncepciót az elcsatolt magyarság, nem jelentene-e felesleges többlettehertételt az időszerű és minden erővel támogatandó autonómia-küzdelemben?

Válasz: A ,,Szentkorona" éppen az ezeréves tradícióban gyökerező ,,szentség" okán, mint alapvető kárpát-medencei közjogi adottság, közvetlenül semmiképpen sem tekinthető pártpolitikai vagy napi politikai kérdésnek. Ez a koncepció a történelmi Ország Alkotmánya, - a ,,MI ALKOTMÁNYUNK" - alappillére, ahogy Egyed István professzor, a neves jogtudós 1943-ban e címen kiadott összefoglaló művében 11 évszázad írott és íratlan magyar közjogi felfogásával azonosan bemutatta. Az 1222-ben írásba foglalt Aranybullánk, a megszámlálhatatlan nemzedékek országépítő és fenntartó szokásainak és törvényeinek összessége, a mindenkori szokásjog és a tételes törvények együttese és szerves egysége nem mai találmány és még kevésbé veszthette el érvényét, mert azt nem ,,bevezették" egykor, hanem élték. és ezáltal folyamatosan alkották, formálták és töretlenül hagyományozták az egymást követő nemzedékek.. A ,,többnyelvű és többszokású" népelemeknek egyformán otthont és hazát nyújtás intézményes képessége és tényleges megvalósítása történelmi tény. Ezt látnunk és láttatnunk kell! Fel kell mutatnunk, hogy a magyarság főszereplésével elvitathatatlan, és mai mércékkel is világraszóló politikai-kulturális csúcsteljesítmény valósult meg a Kárpát Medence történelmében. Ez a társadalmi-kulturális mű - amelynek a hagyomány megszentelte szimbóluma a Szent Korona - tette a Kárpát Medencét, mint természet adta okokból egységes térséget politikai egységgé, azaz országgá, és az Ország nemzetközösségének polgárává, vagyis népből nemzetté, nemre, nemzetiségre, nyelvre, szokásra, felekezetre tekintet nélkül a térség minden rendű és rangú és nemzetiségű honosait minden korszakban, közjogilag 1868-tól! Ezért

I.) az 1100 éves történelmi közjogi hagyománynak, a történeti - állampolitikai, és nem nemzetiségi értelemben véve ,,MAGYAR" - alkotmány köteles érvényre juttatásának legfőbb - de korántsem kizárólagos - letéteményese a jelenlegi körülmények között szükségszerűen a magyar állam maradt, amely ezirányú kötelezettségét sem el nem hanyagolhatja, sem senkire át nem háríthatja;

II.) a jelenkori magyar állam- és nemzetpolitika lehetőségei és feladatai szorosan és kötelességszerűen összehangolandók, de nem azonosak a jelenleg idegen állami környezetben élni kénytelen magyarság politikai lehetőségeivel és ebből eredő feladataival;

III.) a környező államokbeli magyarság jogos és minden módon támogatandó autonómia törekvésének legfőbb akadályát, az őket bekebelező államoknak - sajátos, de valós lelki kényszerből eredő - a magyarsággal szemben érzett fenyegetettségi rögeszméjét rábeszéléssel vagy meggyőzéssel, még kevésbé erőhatalommal bizonyosan nem lehet eloszlatni. Még annál is kevésbé az önkormányzatra törekvésnek az elárulásával vagy cserbenhagyásával bármiféle, a mai körülmények között szükségszerűen hamis államközi ,,barátság" ellenében! Őszinte béketörekvés minden érintett fél részéről csak az ezredéves történelmi múlt ésszerű és harmonikus feltámasztására törekedhet, mert egyedül és kizárólag ez teremthet ismét és végleg megbonthatatlan egyetértést, az ebből fakadó békét és virágzást kivétel nélkül minden érintett térségbeli nemzet és állam, ezáltal pedig egész Európa és a nagyvilág számára!

8. Jelenlegi elszakítottságunk számukra legalább olyan hátrányos, ha nem hátrányosabb, mint nekünk

Kérdés: A köztudat úgy tartja, hogy a magyarországi nemzetiségek legfőbb törekvése volt az elszakadás, amit végül az első világháborút követő világpolitikai helyzet monarchiaellenességét kihasználva sikerült elérniük. Még sokkal többet is elnyertek területben és az ehhez kapcsolódó - mai kifejezéssel - ,,faji tisztogatásban" vagyis erőszakos magyartalanításban, mint gondolták. Minden akadály - látszólag - elhárult az ún. ,,nemzeti önállóság" útjából. Miért lenne mindez hátrányos számukra, amikor manapság is egyik legfőbb, feltétlenül méltányolandó politikai értéknek számít a nemzeti önállóság?

Válasz: A nemzetiségi érdekek és a magyarországi közérdek összeütközésének, az országlakosok közötti ilyen különbségtételnek a középkori magyar állam életében semmi nyoma sincs, annak ellenére, hogy előfordultak számottevő méretű idegentelepítések, amelyek adott esetben sértették a helyi honos magyar népességet, mint pl. a tatárjárás előtti besenyő és kun telepítés esetében. A helyi ütközéseket az állampolitika mindig megoldani törekedett, méghozzá számottevő sikerrel, erőszak nélküli eszközökkel. A későbbi háborús elnéptelenedések utáni tömeges betelepítések sem eredményeztek sem népközi méretű konfliktusokat, sem az állampolitika részrehajlását. Ez utóbbira a Habsburg-korszak hazai reformkori időszakában lehet kezdeményeket felismerni, amikor az ,,oszd meg és uralkodj" típusú hatalompolitika kezdett előtérbe kerülni. Jellasics horvát bán támadása a 48-as magyar ügy ellen ennek az akkori megosztó politikának a terméke, de mégis epizodikus jelentőségű, és sohasem homályosította el olyan elődei érdemeit és hazafiságukat, mint a szigetvári hős horvát bán Zrínyi Miklósé vagy a költő Zrínyié, és a példákat hosszan lehetne sorolni valamennyi nemzetiség köréből. A korábbi századokbeli zavartalan együttélés, ami kimondottan magyarországi jellegzetesség a többi korabeli európai ország konfliktusaival szemben, az előzményeket jellemzi. Az újabb-kori tényhelyzetet a jelenben bevezetett közakarat-nyilvánítási módszerekkel lehetne csupán hitelesen minősíteni. Tény azonban, hogy a trianoni országdarabolást semmiféle népakarat nyilvánítás sem nem előzte meg, sem nem szentesítette. Az utód-államokbeli politikai demokrácia vagy bármely önálló államberendezkedés kizárólag az új, el - helyesebben - szétszakított állapot adottságából indult ki. Az ,,eszi, nem eszi, nem kap mást" állapot azonban mégis lelepleződött a híres soproni népszavazáskor, amikor a németajkú többség magyarországi akart maradni, vagy a legújabb-kori, méltatlanul alábecsült kárpát-ukrajnai esetben, amikor a hatvanévnyi csehszlovák, majd szovjet-korszak alkonyán első ízben megengedett népszavazás az eredeti magyar nevét adta vissza Beregszásznak a magyar-ajkú népesség számarányát jóval meghaladó szavazataránnyal.

A tárgyilagos szemlélet esetén szembeszökő fenti körülmények egyértelműen jelzik, hogy a mai helyzet semmiképpen sem valamiféle ,,népakaratnak" a kifejeződése, hanem ehelyett csupán nemzetiséginek álcázott, valójában obskurus politikai, sokszor személyes, szűklátókörű hatalmi ambíciók szüleménye, amelyek csupán egy mára meghaladott nemzetközi politikai erőjáték ügyeskedő kihasználásával tudtak érvényre jutni. Ezt a következtetést a közös történelem feledett vagy feledtetett tényein kívül a különélés elmúlt hetedfél évtizedének és a legújabb kornak a tényei még erősebben alátámasztják. Csak a fontosabbak ezek közül:

I.) Az ún. utódállamokban kialakult viszonyok nemcsak az odacsatolt-odaszorult magyar ,,kisebbség", hanem az új nemzetállami többség részére sem bizonyultak tartósnak. A társadalmi-politikai-szociális feszültségek nemcsak hogy nem oldódtak meg, hanem újabbak keletkeztek, végül mindez az utódállamok politikai felbomlásához, azok további részekre tagolódásához vezetett.

II.) A Kárpát Medence térsége a legújabbkori szétdaraboltsága korszakának legnagyobb részét az idegen szovjet hatalomnak alávetettségben élte át. A térség független és önálló múltja mégis a felszínre tört a magyar 56-os forradalomban, megrendítve és végül is visszavonhatatlanul aláásva a szovjet rendszer egész világépítményét. A megtorlás ellenére bekövetkezett változások, a szociális életminőség javulása, az egész ún. ,,gulyáskommunizmus" azonban nem terjedt túl a mostani országhatárokon, az utódállamok népei kimaradtak belőle. Számottevő részein ennek a térségnek polgárháborúba torkolltak a megoldatlanul maradt feszültségek, világméretű bonyodalmakat, az érintett népeknek súlyos veszteségeket okozva. Mindennek egyenes következményeként a külső nagyhatalmi elnyomás elmúltával sem tudott egyensúly teremni, sőt további konfliktusok éledtek.

III.) A kilátásokat illetően az ún. utódállamok és mai utódaik gazdasági-politikai-katonai EU-NATO tagságának felkapottá vált ügye álkérdés. A társas, vagy alárendelt viszony, tehát az európai-atlanti közösséggel létrejövő kapcsolat valódi minősége ennél sokkal fontosabb. A fő kérdés az, hogy a Kárpát Medence térség geopolitikai, geoekonómiai potenciáit, a hagyományos kiegyensúlyozó szerepet és 1000 km-es körzetben egy 200 milliós felvevőpiac központjának szerepét a térség jelenlegi szétdaraboltsága miatt sem egyetlen szomszédállam, mint utódképződmény, sem a jelenlegi Magyarország nem képes a jelenlegi elkülönültségben érvényre juttatni. A jelenlegi természet- és történelemellenesen szétdarabolt állapotban a kívánatosnak álcázott bármiféle csatlakozás okszerűen újraéledő világpolitikai alávetettség fenyegetését hordozza, amelyben a forgalomban lévő homályos, ellentmondásos, esetleges politikai-gazdasági-társadalmi ígérvények még valószerűtlen teljesedésük esetén sem szüntethetnék meg, de szervetlenségük miatt konzerválnák és ezáltal bizonyosan súlyosbítanák a másodgenerációs trianoni utódállamok jelenlegi vészes hátrányhelyzetét. A Szent Korona nemzetszövetségi újraegyesülésében rejlő óriási belső erőforrások felszabadításának egyedül járható útja csupán időlegesen, a térség szétdarabolásának az érintett népek közös elhatározásából történő megszűntéig van elzárva, méghozzá a szomszédságban sokkal inkább, mint a magyarnak megmaradt középső részen!

9. Közös jövő

Kérdés: A jelenlegi szomszédállamok önálló államiságának egyik fő eszmei alapja a közös múlt magtagadása vagy annak kisajátítása, szükség esetén meghamisítása volt. Hogyan lehetne közös jövőt építeni közös múlt nélkül, vagyis alapvető érdekellentétek miképpen eredményezhetnének közös célokat és ebből eredendő közös erőfeszítéseket?

Válasz: A történelem soha, a történelemírás bármikor hamisítható. Az egymást követő nemzedékek csak egymásra támaszkodva építkezhetnek, ez a tény jelenti a történelem megmásíthatatlan érvényét. Ennek felismerése vagy figyelmen kívül hagyása, tehát a helyes vagy téves magatartás sem a tényeket, sem az egyéni vagy közösségi célok elérésének valódi feltételeit nem változtatja meg. Pusztán a cselekedetek eredményessége lesz különböző, nyilván a helyes magatartásból eredők javára. Az eredményesség biztos mércéje és minősítő hatása olyan tartós szabályozó tényező, amelyre bízvást lehet céltudatos, közérdeket szolgáló, érdekegyesítő nemzeti-nemzetszövetségi politikát alapozni. Vagyis a jelenlegi szomszédainkkal, nemzettársainkkal közös célok hiánya merő látszat, amely csak felületes szemlélet esetén leplezheti el a kizárólag közösen ígéretes jövőt a Kárpát Medence sokat szenvedett-tapasztalt népei előtt.

10. Történelmi és nemzeti érdekszövetségünk, szomszédainkhoz fűződő, valójában nemzettársi viszonyunk

Kérdés: A trianoni országdarabolás mivoltában, körülményeiben és hatásában európai viszonylatban példátlan története a magyarságellenes indulatokat éppen a magyarságot ért méltatlan sérelmek következtében gerjesztette soha nem tapasztalt fokra, és ez a folyamat a felszín alatt máig sem szűnt meg. Az összes érintett népet sújtotta ún. Trianon-szindróma fő jellegzetessége éppen az, hogy a téves közhiedelem legfőbb sértettnek számító magyarság folyvást valamiféle revans gyanúsítottja - mintegy sajátos elismeréseként a magyarságon esett valós történelmi erőszaktételnek. Még a legújabb időkben is - bár lényegesen különböző méretekben a különböző elszakított régiókban - állandó konfliktusforrás mindaz, ami a magyarság történelmi pozíciójával összefüggő kérdés, a nyelvhasználattól a művelődésen át az autonómiáig az emberi és politikai joggyakorlás legkülönbözőbb területein. Hogyan lehet ilyen körülmények között éppen ,,történelmi és nemzeti érdekszövetségről" szó? Hiszen sem időszakos taktikai szövetkezési kísérletek, sem alapszerződések nem vagy csak alig valósulnak meg, az európai-atlanti integráció felé is egymásnak és a magyarságnak is enyhén szólva hátat fordítva araszolnak az utódállamok utódai. Miféle nemzetszövetség várható ebből a helyzetből?

Válasz: Ez a kérdés tipikusan olyan, amely a feleletet is magában hordja. A jelenlegi áldatlan állapot ugyanis nyilvánvalóan fenntarthatatlan! Tehát a jövő útja nem vagylagos, azaz nem az ,,együtt vagy külön-külön" a kérdés. Mert kizárólag együtt lehet! Amint az előző ezredévben is történt. Az elmúlt alig három emberöltő különutas pályája nem téríthet el a legalább 450 emberöltőnyi közös útról, ami nemcsak az egyszerű megmaradást hozta, hanem a múlt századforduló addig példátlan stabilitását, virágzásnak indulását, jövőígéretét. A bekövetkezett katasztrófa - minden belső, politikai gyengeségtől függetlenül - ellenséges világhatalmi érdekektől vezérelt elháríthatatlan túlerőtől elszenvedett vereségsorozata volt térségünk valamennyi népének. A következményeket valamennyien máig szenvedjük! Ebből kijutni alapvető érdekközösség, amely csakis a közös történelem, a közös nemzetlét parancsolta érdekszövetségben lehetséges. A térség történelmileg kialakult nemzeteinek nemzetszövetsége, a Szent Korona Országainak megújult közössége ennek a szükségszerűségnek az egyenrangú nemzetrészeket egységesen magában foglaló szövetségi államformája.

11. Érdekünk mindaz, ami a történelmi Magyarország bármely jelenlegi részének javát, felemelkedését szolgálja

Kérdés: A most érvényes valóság nap mint nap ütköztet a szomszédos érdekekkel, amit tovább élesít a magyar kisebbség elnyomott helyzete, amely utóbbi a sakkbantartásunknak is bevált eszköze. A sandaság és a burkolt vagy nyílt nemzetiségi zsarolás a szomszédság részéről hogyan férhet meg olyan őszintén jóakaratú politikával magyar részről, amely a szomszédok valódi felemelkedését célozná? Hacsak nem a saját érdekek feláldozásával, elvtelen engedményekkel, a magyar kisebbség ügyének feladásával, ami soha nem lehet a magyar társadalom érdekeivel összeegyeztethető!

Válasz: Mindaz, ami a térség jelenlegi államait ütközteti, egyidejűleg eltorlaszolja felemelkedésük útját. Szembenállásuk ugyanis kizárja volt egységük helyreállítását, ami az egyetlen járható útjuk volt és maradt, még ha átmenetileg eltérítették is őket saját jól bevált útjuktól. Ezt szem előtt tartva nyilvánvaló, hogy a szembenálló érdekek egyszerűen nem léteznek, hiszen egy csónakban evezünk hosszú századok óta! Ellentétek persze vannak, de ezek a rövidlátás és a belátás közti ellentétek, és nem népeké-nemzeteké, akiket nem szabad összetéveszteni gátlástalan politikusok felelőtlen ügyeskedéseivel. Ezek a mai hangadók a posztszocializmus jelenlegi zavaros időszakában mindnyájunknál divatba jött kirakat-demokrácia torz-szülöttei, akik ugyanúgy jönnek és mennek, ahogy náluk sokkal nagyobbszabású, de hasonszőrű elődeikkel e században sorozatosan és kikerülhetetlenül megesett.

Tehát éles különbséget kell tennünk a valódi, a felemelkedést szolgáló szomszédsági és saját - ezekkel szükségszerűen összecsengő - magyar érdekek és a szomszédos napi sajtó és médiák útján ,,hangosított" jelszavas képzelgések, viszályt szító, tömegfogyasztásra szánt, valójában azonban a mögöttes önző érdekeket gondosan elleplezni hivatott ,,magyar veszély" riogatás, vagy a többségi nemzet nevében ágáló karrier-politikusok melldöngető sovinizmusa között. Mindezen kellő távlatból kell keresztülnéznünk, mint efemer, kérészéletű politikai epidémián, amely annál hamarább válik groteszk anakronizmussá, minél kevésbé veszünk róla tudomást, minél inkább a közös jelen- és jövőépítésre összpontosítunk.

12. A Kárpát Medence közös hazánk

Kérdés: A magyarság szerepét tagadó, kisebbítő, elferdítő, nem ritkán rágalmazó, sőt becsmérlő álláspontok és a mindezt sulykoló gátlástalan világméretű propaganda a legfőbb ideológiai táptalaja volt a Trianont megelőző és legalább annyira az azt követő időszakban mindmáig az utódállamok önértékelésének. Ilyen mértékű igaztalanság láttán és annak a ténynek a tudatában, hogy mindezt a magyarsághoz képest a térségben valójában jövevénynek számító, legtöbbször valódi jószándékkal, fenyegetettségük miatt befogadott és Európában példátlanul saját kultúrkörükben zavartalanul érvényesülni engedett népek jutottak dominanciához az elszakított területeken kisebbségbe került magyarság felett, miért adjuk fel még a végső bástyának megmaradt tudatát is annak, hogy miénk a honosság történelmi joga!? Miért vállaljunk közösséget ilyen kiközösítő társakkal, különösen akkor, ha semmi hasonló jószándékot nem mutattak ezideig?

Válasz: Minél elrugaszkodottabb, jó magyar szóval elvakultabb, akár személyek, akár közösségek vagy népcsoportok magatartása, annál fontosabb mindaz, ami a mindenkor szigorú és megdönthetetlen realitáshoz téríti vissza vagy legalább segíti visszatéríteni az érintetteket. Térségünk, a Kárpát Medence földrajzi-természeti integritása tagadhatatlan tény, ugyancsak sziklakemény, megmásíthatatlan tény, hogy legalább egy évezredes szerves egység jellemezte, szabályozta, alakította meghatározó módon a térség politikai-társadalmi életét. Méghozzá Európában példátlanul oly módon, hogy mindez a magyarságtól különböző népcsoportokkal, kultúrákkal szemben nem járt semmiféle erőszakos beolvasztással. Éppen ellenkezőleg. Ezt a tényt semmilyen ellenkező, valótlan állítás, sem a kiegyezést követő kor némely türelmetlenségi tendenciája nem teheti érvénytelenné, ugyanakkor nemzetiségi oldalról a spontán vagy kifejezetten szándékolt magyarsághoz hasonulásnak a múltban vagy a jelenben nagyon is valós ténye nem értelmezhető politikai erőszakként. A polgárjog 1848-as össztársadalmasítása, majd az 1868-as össznemzetesítése a Szent Korona tagjának szabadságát és ebből fakadó közjogi rangját adta meg minden országlakosnak mindenfajta megkülönböztetés nélkül. Ezidő óta az Örök Ország formális közjogilag változatlanul közös hazája a térség minden rendű és rangú, vallású, felekezetű, kultúrájú, nemzeti hovatartozású benne élőnek! Megmásíthatatlan tény tehát és nem szándék vagy felfogás kérdése, hogy közös hazája valamennyiünknek ez a térség, vagyis megmásíthatatlanul nemzettársai vagyunk egymásnak a Szent Korona bonthatatlan közösségében!

A magyarság természetesen elszenvedett példátlan és nagyon is méltatlan sérelmeket. A mai méltatlan viszonyok kialakulása nemzettársaink terhére írható nagyon is dicstelen előzményekre vezethető vissza. De semmilyen más útja nem maradhat az itt élőknek, kizárólag ugyanarra a közös útra visszatérés, amelyről erőszakkal vagy megtévesztéssel, de legkevésbé valódi szándékaik szerint - hiszen soha nem kérdezték meg őket - letértek néhány nagyon keservesnek bizonyult emberöltővel ezelőtt. Most azt kell minden érintett népnek észrevennie, hogy keserveink alapvető oka éppen ebben az eltérülésben rejlik, de legalább ilyen fontos annak belátása, hogy képesek és alkalmasak vagyunk közös erővel helyrehozni a régi közösséget, vagyis nagyon is lehetséges, sőt múlhatatlanul szükséges a Kárpát-medencei közös haza feltámasztása.

Mindezek következtében a magyarság önfenntartását, sorsának jobbrafordulását a legteljesebben éppen az szolgálja, ha legnemesebb hagyományai szerint a legnagyobb előzékenységet és a legteljesebb belátást tanúsítja abban, hogy segítsen hozzá mindenkit ugyanahhoz a valóságlátáshoz, és ne nézze el, még kevésbé táplálja a szomszédsági politikai aberrációkat és korlátolt sovinizmusokat! Hadd alakuljon ki valóban nemes vetélkedés e tekintetben az összes érintettek között, hogy ki, mely nép képes a közösségi gondolatot a legteljesebben érvényre juttatni, a többiek szempontjait a sajátokkal együtt és nem azokkal szemben értékelni és érvényre segíteni!

13. A Világmagyarság szerves visszacsatolása

Kérdés: Az elszenvedett politikai, társadalmi, gazdasági sokféle nemzeti sorscsapások következtében az elmúlt századokban, de különösen az utóbbi másfél században elhurcolt, kimenekült, kiűzetett, kivándorolt vagy számtalan más, leginkább kényszerű okból a Kárpát Medence Anyaország különböző részeiből elköltözött-elszakadt - ,,újkori csángó" - magyarság vándorútja során szétszóródott a világ legtávolabbi térségeiben. Kapcsolatai az anyaország valós viszonyaival, mindennapi és politikai-társadalmi életével vagy egészen megszakadtak, vagy legalábbis nagymértékben gyérültek, elsekélyesedtek, esetleg anakronisztikussá váltak. Az esetleg meglévő legjobb szándékok ellenére hogyan válhatnának az így elszakadtak, az idegenben otthonra leltek, szép jelszavakon vagy pártfogó lobbizáson túl, aktív és szerves részesévé honi életünknek, hiszen ezt sokszor a földrajzi távolság is kizárná, de emellett időközben teljesen átalakulva nekik az óhazai élet egészen idegenné lett?

Válasz: A legnagyobb tévedés lenne az a vélekedés, hogy a magyarság, vagy bármely más nemzet elveszettnek kéne tekintse az elkülönült, a nemzettörzstől fizikailag-földrajzilag elszakadt, a nemzet zömétől eltérő, idegen körülményekhez alkalmazkodott, azokhoz hasonult, esetleg már nyelvet is cserélt, de gyökereit mégis számon tartó, sőt ahhoz belsőleg mégis kötődő tagjait! A tények és a legkülönbözőbb nemzetek példái éppen az ellenkezőjét bizonyítják! Még olyan esetekben is meghatározó jelentőségű az összetartozás tényének tudata, amikor az egész nemzet szétszóródik, ennélfogva a nemzettörzs társadalmi-politikai értelemben országtalanná válik, mint ami a zsidóság esetében kétezer éve - és akkor már nem is először - történt. A nemzeti lét, ha egyszer életre kelt, a legkevésbé azáltal gyengül vagy erősödik, hogy mennyire tartják vagy nem tartják össze fizikai kötelékek a hozzátartozó személyeket vagy csoportokat. A legnagyobb lélekszámban kirajzott nemzetekre, mint amilyenek pl. a kínaiak vagy az indiaiak ez ugyanúgy igaz, mint a legkisebbekre.

Másik vonatkozása ennek a kérdésnek a mai korszak lényegéből adódik. Az ún. ,,globalizálódás", vagyis a világ minden pontjának egyre szorosabb összeköttetése a világ bármely más, bármilyen távoli pontjával - a manapság e tekintetben közkeletű túlzásokat és mindenfajta eltorzító és kiforgató kozmopolitizmust figyelmen kívül hagyva - a modern nemzeti lét egyik legnagyobb kihívása. Ugyanis a hagyományosan és történelmileg érlelten kiformálódott karakteres életvitel, a különböző élethelyzetekre adandó, és nem pusztán animális ösztönreakció, hanem kulturválasz, a korábbinál sokkalta gyakrabban igényli az idegen befolyás áthasonításának, szerves beépítésének és ezáltal a karakteres nemzeti jelleg átalakult megőrzésének folyamatait, mint az elmúlt korokban ez történt. Bármely kihívást ilyen igénnyel, tehát mindenkor egyensúlyban maradva kiállani csak úgy lehet, ha az idegen dolgokra vonatkozó értesültség, a valódi és hiteles tájékozottság, jártasság a lehető legteljesebb. Ezért a nemzeti önazonosság megőrzése a mai folytonos átalakulásban, forrongásban lévő világfolyamatban a magyarság - és kivétel nélkül minden más nemzet - esetében csakis és kizárólag attól függ, hogy mindenhol jelen tud-e lenni, mindenütt helyt tud-e állni, hogy évezredes tulajdonságaival egészében vagy akármely töredék részeiben, sőt leginkább egyedeiben sikeres választ képes-e adni mindenféle kihívásra a földkerekség bármely pontján, bármely természeti, társadalmi, politikai környezetben! Tudatosítanunk kell tehát, hogy szétszóródásunk nemhogy vesztünkre nincs, de éppenséggel rendkívüli hasznunkra és kimondottan előnyünkre szolgál a mai körülmények között! Azoknak a nemzeteknek van a legnagyobb esélye életfolyamuk további kiteljesítésére, akik - mint a magyar - az egész világon otthon tudnak lenni! Mégpedig nem ,,nemzettelenül", arc és tulajdonság vagy saját karakter nélkül, amolyan kozmopolita silánysággal, hanem ellenkezőleg, éppen a saját lábukon megállva, a saját bőrükben megmaradva, a saját értékeiket akár minden külsőség és feltűnés nélkül is megőrizve és tovább gazdagítva!

A magyar nemzetrészek, csoportok vagy személyek jelenléte és meghatározóan sikeres életvitele a világ minden táján, alkotó beilleszkedésükkel elismerten jelentős hozzájárulásuk adott új környezetük sikeres társadalomépítéséhez a legszebb példát nyújtja a nemzetglobalizálódás előfeltételeinek teljesítésére. Múltbeli honfoglalás(ok) után tehát jóformán észrevétlenül lezajlott a föld(kerekség) foglalásunk is! ,,Omnes loca sibi aquiraebant et bonum nomen accipiaebant..." mondja az elveszett magyar Ősgesztát idézve nemzeti önismeretünket mindenkor serkentve őrző Anonymusunk - e mozgósító kiadvány szellemi Patrónusa -, ami nem helyfoglalást és névadást jelent, ahogy a manapság közkeletű ,,tudós kitalálás" torz értelmezéssel tartja, minthogy az ,,accipere" szónak ,,adni" jelentése sohasem volt. Ezzel szemben alapjelentése a ,,szerezni", különösen ,,hírnévszerzés" értelemben! Anonymus, aki az akkoriban pogányként üldözött ősmagyar írásbeliség ismerőjeként, mentő és örökítő pártfogójaként kényszerült - az igazi értékmentőkhöz hasonlóan - névtelenségbe burkolózni, a mindenkori magyar típusú honfoglalás lényegét fejezte ki. Ebben egyforma súlyú volt a helyfoglalással a jó (hír)név, az elismerés megszerzése! Mára elmondhatjuk, hogy a Pro Patria et Libertate Rákóczi-zászló ,,híres-neves magyar nemzete" - folyton kiújuló, máig gyógyítatlan régi sebeivel együtt - bízvást az elsők között már körülérte eme honfoglaló vándorlása során a Földet, mindenhol képesen a helyfoglalásra és a hírnévszerzésre, ami mai szóhasználattal valódi elismertséget, igazi befogadást és ebből fakadó szilárd társadalmi pozíciót jelent! Ez bizonyítja a legjobban, hogy életünket soha nem mások rovására, hanem mindenkori társainkkal vállvetve éltük! Ennek a legtágabb értelemben vett felelős, - régiesen ,,nemes" - magatartásnak, az összetartozók egybentartásának örökre szóló, a maga nemében egyedülálló, intézményes társadalmi-politikai alapot is teremtettünk a Szent Korona közjogi rendszerében, amely nemzeti fennmaradásunk záloga volt minden időkben, a legsúlyosabb elnyomatásban is.

A kérdésre a válasz tehát az, hogy a világon szétszóródott nemzetrészeink, csoportjaink, egyedeink összefogásán nem a mai vagy jövőbeni ország sorsa, hanem a nemzet egészének sorsa áll vagy bukik! A mai országé is természetesen annyiban, hogy világszerte sikeresen egzisztenciát teremtett honfitársaink életpéldájukkal szavatolják jártasságukat számtalan olyan - különösen pénzügyi, gazdasági vagy technikai - területen, ahol országon belül, rendszerváltást emlegetve, önérdekű szerencselovagok, gátlástalan haszonlesők és hatalomátmentők, nemzetlét helyett vazallusi függőséget és ebből maguknak befolyást, sőt egyeduralmat kovácsolók nemzetidegen körei a hangadók.

A mindenkori országhatárainkon messze túlmutató GLOBÁLIS NEMZETREKONSTRUKCIÓ ezért mindenképpen elsődleges fontosságú előfeltétele bármiféle országépítésnek a korszakosan kipróbált, mindenkor nemzetmentő és fenntartó, A MAGYARSÁG VILÁGMÉRETŰ ÖSSZEFOGÁSÁRA PREDESTINÁLT SZENT KORONA ESZME SZILÁRD FUNDAMENTUMÁN. Ebben a Szent Jelben nemcsak múltunk dicsőségét örököltük, hanem általa vehetjük birtokunkba - minden más nemzettel közösen - mai és eljövendő, kiküzdött és megérdemelt hazánkat is, az egész Földkerekséget!

http://www.szent-korona.hu/tortenete.htm

Sík Sándor
Béke, béke...

Köszönöm nektek, pilisi hegyek,
Hogy jóságosak vagytok és szelídek
És engedtek elringatóznom
Vonalaitok zöld hullámain,
Olyan önfeledten,
Mint az anti-világban,
Amikor még olyan csendesen sírdogáltak
A világ eresztékei,
Hogy föl sem ébredtünk rája.

Nem akarok fölébredni most sem.
Nem akarom hallani most sem a sírást.
Mért hallani olyat,
Amin segíteni nem tudunk?
Mire volna virrasztani ébren,
Mikor az éberség csak arra jó,
Hogy a holnap gyötrelmeit előrecibálja,
Gyilkosául a mának.

Ringassatok fenyő-hullámok,
Dajkáló hegyek,
Árassz el hársfa-illat,
Játszó gyerekek édes visongása,
Kérődző kecskék, fuvolás rigók.
Fogd le szempilláimat,
Békességes alkonyi szél.
Zümmögjétek mindnyájan velem együtt,
Istennek szelíd nem-ember alkotásai,
De nem szomorúan, és nem dacosan,
Hanem a zöld lomb ringó örömével,
A kék ég ölelő jóságával,
Hegyek hullámzó áhítatával,
Hogy azért is és mindig előlről,
A gonoszoknak igazulásul,
Rútaknak szépülésül,
Emberségül az emberteleneknek:
Béke, béke, béke, béke...

*** www.nemzetihirhalo.hu *************

Utazás a Piramisok völgyébe, Boszniába
2008. aprilis 17 - 20.

Visoko a Nap piramis alatt

További képek itt http://www.bosnian-pyramid.com/gallery.php és honlapunk "Képek" oldalán http://www.freeweb.hu/karpatutak/fotok.php láthatóak

17./1. nap:
Egész napos utazás Boszniába.
18 - 19./2-3. nap:
Meglátogatjuk a "Nap piramist" és a "Hold piramist" valamint az eddigi feltárásokat az alagutakban és a "Sírok templománál".
Látogatás Szarajevóban.
20./4. nap: Visszautazás Budapestre.

Egy cikk a piramisokról:
Az egyiptomiaknál is magasabb lehetett a boszniai piramis http://www.mult-kor.hu/cikk.php?article=13372
A Magyarságtudományi Intézet honlapján Szakács Gábor több cikkét is olvashatjuk a piramisokról, melyek a Magyar Demokratában jelentek meg korábban.
A Nemzeti Hirhálón 2007. október 13-án megjelent cikk: Fülöp Noémi: A viszokói út Egy újabb idevágó cikk a "Mária Országa" oldalairól:
Piramisok a Kárpát-medence peremvidékén?

Semir Osmanagich - aki hegyre ment fel és a piramisról jött le

Részvételi díj: 40 ezer Ft, amiben minden benne van. 3 napi szállás, reggelivel, vacsorával és az utazás.
Indulás: aprilis 17- en reggel 6:00-kor, Budapestrol.

*** www.nemzetihirhalo.hu *************

Pilisszántói kirándulás

Ma Pilisszántón voltunk kirándulni. Pilisvörösvár előtt majdnem visszafordultunk, mert olyan hóvihar támadt, de azért mentünk tovább. Pilisvörösvárt elhagyva megláttuk a már mostanában többször emlegetett MOL csöveket és a földtúrásokat.

Eme nem kívánatos élmény után Pilisszántón most is, mint mindig valami megnyugtató és jó dologgal találkozhat az arra járó. Az idő is megjavult, gyönyörűen sütött a nap és szép kék volt ismét az ég. A Boldogasszony kápolnához a Csillagösvényen mentünk fel, ahol már három szobor is áll: Nimród, Atilla és Árpád szobra. A következő Hunyadi Mátyás lesz, melyet március 21-én avatnak.

A kápolnánál találkoztunk "Polgi"-val (Szőnyi Józeffel, Pilisszántó volt polgármesterével, aki a kápolna fővédnöke). Nem először fordul ez elő. Nagyon sokat szorgoskodik a kápolnában és körülötte, hogy minden rendben legyen. Egy érdekes kezdeményezésről számolt be, a pünkösdi csíksomlyói misével teljesen azonos időben a Boldogasszony kápolna előtt is szeretnének misét tartani. Most volt kint Csíksomlyón az ottani pappal egyeztetni, hogy kölcsönösen megemlékezzenek egymásról és ezáltal is közelebb kerüljenek a 700 km-es távolságban lévők.

A Boldogasszony kápolna előtti mise megtartására Bolberitz Pált kérték fel, de még végleges választ nem kaptak.

Ehhez mellékelek néhány képet:

A MOL kártékonykodik

Nimród a Csillagösvény első szobra

Atilla

Árpád

A Boldogasszony kápolna

A kápolna belül

"Polgi" és Polgár a kápolna előtt

A Boldogasszony kápolna előtt találtuk a következő, gondolom, hogy talán többeket érdeklő híreket:

Történelmünk dicsőséges stációi
a Kápolna sétány mentén

Segítségül a kápolnához zarándoklóknak Boldogasszonyunk eszmeiségének mélyebb átélésére, a hozzá vezető gyalogösvény mentén fából faragott emlék oszlop szobor sort szeretnénk állítani, történelmünk 7 meghatározó személyiségéről

1. Nimród
2. Attila
3. Árpád
4. Szent István
5. Szent László
6. Boldog Özséb ill. Remete Szent Pál
7. Hunyadi Mátyás

Az Ő emlékük nyomdokain jutunk el Boldogasszonyunkhoz. A terv kivitelezéséhez kérnék segítséget.

Szőnyi József
Kápolna fővédnöke
Tel: 06 30 2685953

Hunyadi Mátyás
Szobor avatás
A "Mátyás év" tiszteletére

A 2008-as esztendőben az első szobrot a tavaszi
napforduló napján, március 21-én
Nagypénteken 17 órakor avatjuk.
A fából faragott három méteres szobrot a Pilis hegy
Oldalában, a pilisszántói
Csillagösvény tetején állítjuk fel.

Szőnyi József
Kápolna fővédnöke
Tel: 06 30 2685953

A "Lourdes-i jelenések" 150-ik
évfordulójának tiszteletére

Akiknek nincs módjukban eljutni Franciaországba, de tisztelettel emlékeznének meg a Szűzanya emberiséget féltő jelenéseiről, azoknak Mária zarándoklat sorozatot tartunk Pilisszántón a Boldogasszony kápolnához!

Gyülekezés a Pilis hegy lábánál kialakított "Zarándoklat" parkolóban, a Fő út mellett.

A minden alkalommal 14 órakor innen induló zarándoklat, imával és énekléssel a Csillagösvény mentén halad a Boldogasszony kápolnához.

Az első Lourdes-i jelenés 1858. február 11-én történt. Ezért az első zarándoklat pontosan 150 évre rá 2008. február 11-én hétfőn délután 14 órakor tartjuk.

További időpontok: 2008. február 16. szombat du. 14 óra
2008. február 23. - " -
2008. március 1. - " -
2008. március 8. - " -
2008. március 15. - " -
2008. április 5. - " -
2008. április 12. - " -

Szeretettel várjuk mindazokat, akik a Boldogasszony anyai gondoskodó hívását meghallják és zarándoklatukkal áldozatot kívánnak hozni a csüggedő lelkek reménységéért, gyemekein, unokáink boldogulásáért, hazánk jövőjéért.

Szűzanya tisztelői

Érdeklődni: Szőnyi József 06 30 2685953

*** www.nemzetihirhalo.hu *************

PILIS - Feladat Jegyzék
Írjuk együtt! Határozzuk meg együtt a teendoinket!

Kedves Barátaim!

Azt az időt éljük, amikor nemcsak kezd minden összeérni, hanem már össze is ért.

A Pilist soha nem tudja senki elpusztítani. A Pilis azt képviseli, amit a Szent Korona, ezért sacrosanta, vagyis szent és sérthetetlen.

Fizikailag lehet sérteni, de az visszahat arra, aki ezt a szentségtelenséget elköveti.

Emlékezzetek: Rákosi befásította a Pomáz melletti Fehérvárt, hogy ne legyen hasonlatosság közte (a sátáni erő) és az a hely között, ami mögött az Isteni Erő folyamatosan él és élni fog, bármit tesz is fizikai megjelenésével.

A rendszerszemléletű gondolkodás az, amely visszaállítja az értelem és az érzelem (mítosz és logosz, hit és tudomány) egységét.

Mindaz, ami itt történik, a sátáni erő haláltusájának egyik eszeveszett erőfitogtatása.

Természetesen fel kell lépni ellene, de nem önmagában és önmagáért. Ha nem veszitek, vesszük észre, hogy ez éppúgy következmény, mint az egészségügy tönkretétele (az emberi szentháromság egyik részének halálra ítélése), akkor ugyanazt teszitek, tesszük, mint a FIDESZ december 17-én. Elutasítjátok, elutasítjuk az okozatot, de elfogadjátok, elfogadjuk annak az oknak a továbbélését, amely azt előidézte.

Erre az esetre fordítva:
Ha tiltakoztok, tiltakozunk a sátáni erő Pilis elleni tervezett és tényleges terrorista (politikai és/vagy gazdasági - emberi élettér feletti - hatalom megszerzése és/vagy megtartása) cselekményein, de az ellen nem, ami ennek az oka, akkor elodázhatjátok, elodázhatjuk ennek bekövetkeztét, de az az ok, aminek ez a következménye, újra fogja termelni az okozatot.

Ebben a korban, amikor a sátáni erő ellen csak lelki-, szellemi- és fizikai létünkben együtt lehet és kell fellépnünk. Aki ez ellen tesz, az nem téved, nem hibát ejt, hanem mindannyiunk, a magyarság, az emberiség elleni vétkezik, mert megosztja az embereket, és a fellépés irányultságát egyaránt.

Meg lehet tagadni a Szent Korona Szolgálat zászlajának felszentelését, ettől az még szent.

Lehet továbbra is külön úton járni a szakrális erővel rendelkezőknek, de tudják: ez az erő azok mellett áll, akik az érzelem és az értelem megkezdődött visszaegyesülését szolgálják, mert ez a cél.

Kedves Barátaim!

Szeretettel kérlek Benneteket és Mindannyiunkat arra, hogy amikor a Pilis megmentéséért harcoltok, harcolunk, mindig legyen szemetek, szemünk előtt az az ok, ami ezt a következményt előidézte!

Ide csatolom a sátáni erő anyagi világ (értelem) elleni terrorizmusa diktátumának kivonatát, a 12 stációt. Szeretettel kérlek Benneteket, hogy ezt egészítsétek ki - ugyanígy tényeken alapulva - az anyagtalan világ (érzelem) elleni terrorizmus diktátumával, ami együtt mutatja, hogy nem egy-egy részérdekünk, hanem teljes életterünk van végveszélyben!

Kelt Szegeden, 2008. február 17-én.
A krisztusi örök értékrend szerinti magyar szeretettel:
Halász József, a Szent Korona alázatos szolgája

VÉDD MAGAD ! NE HAGYD MAGAD !
Gyújtsátok meg az őrtüzeket, hordozzátok körbe a véres kardot, verjétek félre a harangokat, kongassátok meg a lármafákat!
ÖSSZEFOGÁS A PILISÉRT

Önzésnek, öncélúságnak, irigységnek, haragnak, bántódásnak, személyi torzsalkodásoknak még a gyökerét is ki kell irtanunk magunkból, mert csak így lehetünk egészséges alkotórésze, építő eleme és nem mérgezője, bomlasztója az összefogásunknak. Nem csupán érdekben és jó szándékban, de minden próbát kiálló testvéri szeretetben is eggyé kell válnunk.

Legyünk egy cél és egy akarat.
Vetkőzzük le az anyagiasság, széthúzás, kétkedés és kishitűség béklyóit, és teremtsünk magunk között és akiket megérintünk egy olyan valódi, tettekre alkalmas magyar szellemi testvériséget, mely csodákat tud művelni Isten világában.

Kedves Barátaim, Honfitársaim,

Írjuk együtt! Vegyük együtt számba a Pilis védelme érdekében szükséges teendőket, elvégzendő feladatokat!
A rendelkezésemre álló információk alapján a következő összeállítást készítettem.
Egészítsd ki! Módosíts rajta! Törölj belőle!

PILIS - Feladat Jegyzék.
A PILIS védelme érdekében szükséges rövid - közép és hosszú távú teendők (feladatok, intézkedések) számbavétele.
2008-02-16
Adatbázis létrehozása. Az adatbázisban szereplők folyamatos tájékoztatása.
Országgyűlési képviselők (10. és 11. választókerület)
Önkormányzatok (10. és 11.-ik választókerület)
Magyar és külföldi természetvédők
Olyan hitükben és tudatukban magyar magán személyek és szerveződések számbavétele, akik hajlandók ezt tettekkel is bizonyítani. (Pilisi, pilis környéki és egyéb)
Ismeret terjesztés. Pilissel kapcsolatos alap- közép- és felsőfokú ismeretek közvetítése elsősorban az adatbázisban szereplők részére röviden (max.1-2 oldal), tömören, lényegre törően, közérthetően.

Főbb témakörök:
A Pilis, mint szakrális hely
Attila a Pilisben
Árpád a Pilisben
Holdvilágárok a Pilisben
Táltosok a Pilisben
Pálosok a Pilisben
Ősbuda a Pilisben
MOL a Pilisben
Helyzetkép készítése. A "sebhelyek" megállapítása.

Helyszíni szemle: 2008-02-16 - 17 / Ugrin András, jelentés készítése.
MOL gázvezeték építés.
Az új 10-es út tervezett építése.
Lakópark betelepülő zsidóknak / Piliscsaba
Szálloda és vadászház építés részére erdőirtás 2ha-os területen.

Büntető feljelentés történt a Pest megyei főügyészséghez. (Piliscsabáért egyesület, Levegő munkacsoport.) Jelenleg illetékességből a Budaörsi Városi Ügyészségen. 2008-02-20 Közös bejárás a Fővárosi és Pest Megyei Szakigazgatási Hivatal Erdészeti Igazgatósága kezdeményezésére.

Öregek otthona izraelieknek / Zebegény
Lakópark / Dömös
Ukrán, Kanadai, Izraeli pénzügyi befektetők.
Lakópark építése történne, 240 db emelt minőségű ingatlannal, 1500 m2-es telkeken, azzal a céllal, hogy tehetős emberek telepedjenek ide.
3,2 milliárd forint településfejlesztési hozzájárulást kapna a község, 2,2 milliárdot a falu rendbetételére, 1 milliárdot pedig a korszerűsített község működtetésére, fenntartására.
A Szent Korona Szolgálat 2007 augusztus 11-én NYÍLT LEVEL-et írt Novák Lajosnak, Dömös Polgármesterének. Arra kérte a Polgármestert, a Képviselő Testületet, Cseh Jánost a Településfejlesztési Bizottság elnökét, hogy szakítsák meg tárgyalásaikat a befektetők képviselőivel, befektetőkkel. Válasz ez idáig nem érkezett.

Fel kell tenni a kérdéseket:
minden országgyűlési képviselőnek,
a helyi polgármesternek,
a civil szervezeteknek,
a magyar és külföldi természetvédőknek
és mindenkinek. (Hiv. Szőnyi B. Mária)
A világ kulturális öröksége részévé nyilváníttatása. (Hiv: Szakács Gábor)
Felkészülés a 2008 március 21-i eseményre.
Március 21-én, Nagyboldogasszony napján, 12 órától SZERETET IMALÁNCOT alkotunk a PILIS KÖRÜL! ÉLŐ LÁNCOT! (Hiv: Szabó attila)

Beperli az Indexet Gyurcsány?
2008. február 17. 10:22 FigyelőNet, MTI

Gyurcsány Ferencnek jogászai elemzik, hogy indítsanak-e peres eljárást az Index ellen. Az internetes lap szerint a Fortus Rt. nevében is állított ki egy vállalkozó hamis számlákat. A kormányszóvivő szerint Gyurcsánynak nincs köze a Fortus-ügyhöz.

Az Index arról írt, hogy egy békéscsabai vállalkozó a kilencvenes évek második felében összesen több milliárd forint értékben állított ki hamis számlákat olajkereskedő cégek, köztük a Fortus Rt. nevében. A cég 1995-ben alakult 45 százalékban a Gyurcsány Ferenc cégcsoportjába tartozó Altus Rt. tulajdonaként.

Gyurcsány Ferencnek semmi köze a Fortus-ügyhöz, minden a céggel foglalkozó eddigi vizsgálat azt állapította meg, hogy a miniszterelnök tiszta - közölte a kormányszóvivői iroda, amely szerint az írás alkalmas arra, hogy alapot adjon újabb ellenzéki vádaskodásoknak, egy esetleges hazug, lejárató kampánynak.

Az elmúlt években több oknyomozó riport is foglalkozott a Fortus Rt. körüli hírekkel, amelyek rendre arra a következtetésre jutottak, hogy Gyurcsány Ferencnek semmi köze ezekhez - szögezték le. A kormányszóvivői iroda véleménye szerint az internetes portál írása sem tartalmaz új elemet a kormányfővel kapcsolatban, arra azonban alkalmasnak látszik, hogy kabátlopási ügybe keverjék, és alapjául szolgáljon újabb ellenzéki vádaskodásoknak, egy esetleges hazug, lejárató kampánynak.

Nehéz lenne cáfolni azokat a vélekedéseket is, hogy az időzítés nem véletlen: a cikk hajnalban, egy nappal a miniszterelnök parlamenti beszéde előtt jelent meg a hírportálon, amely néhány nappal korábban nyilvánvalóan félrevezető információkat közölt a várható bejelentésekről - állítja a szóvivői iroda, utalva arra, hogy a portál szerint a miniszterelnök egy tízpontos adócsomagról beszél majd hétfőn a parlamentben.

Kapcsolódó írások
Elhalasztották az Altus-pert

*** www.nemzetihirhalo.hu *************

A Fidesz munkáját már a kormánypárti szerep felé való elmozdulás jellemzi
2008-02-17 09:03 Echo TV

Orbán Viktor szerint a Fidesz feladata ma már nem a klasszikus ellenzéki feladat, hanem munkájukat a leendő nagy kormánypárti szerep felé való elmozdulás jellemzi.

Erről a pártelnök a Magyar Rádió Vasárnapi Újság című, felvételről sugárzott, műsorában beszélt vasárnap reggel.

"Az én érzésem az, hogy persze közjogi értelemben a parlamentben ellenzékben vagyunk, de az emberek már nem azt várják tőlünk, hogy ellenzékben legyünk, hanem azt várják, hogy (...) mi legyünk az új irány. Hogy mondjuk meg, mutassuk meg, merre, hogyan" - fogalmazott Orbán Viktor, majd hozzátette: ez már több, mint egy klasszikus ellenzéki feladat, ez már a leendő nagy kormánypárti szerep felé való elmozdulás.

A politikus arra a riporteri megjegyzésre válaszolta ezt, miszerint az országértékelő beszédétől az emberek egy része a kormánnyal szembeni kemény kritikát várt.

A népszavazás kapcsán arra az újságírói kérdésre, hogy nem volt-e elhamarkodott az a több Fidesz-vezetőtől, és a párt elnökétől is elhangzott korábbi kijelentés, hogy a sikeres és eredményes népszavazás a kormány bukását is hozza, hozhatja, Orbán Viktor azt mondta: egyedi ez a népszavazás, ezért hatását nehéz felmérni.

"Én a feltételes módban fogalmazott mondatot szeretem, hogy hozhatja. Senki nem tudja, mit fog hozni" - jelentette ki.

Úgy vélte, az hogy milyen jelentős, vagy elhanyagolható következménye lesz a népszavazásnak, attól függ, mennyien mennek el, és hogyan szavaznak.

A szabad demokraták népszavazási kampányára vonatkozó megjegyzésre azt mondta, hogy szerinte az SZDSZ kampányában azt állítja: olyan, mindenki számára elérhető oktatás és egészségügy, mint ami a diktatúrában volt, a szabadságban nem lehetséges.

"Ez a szabadság világa elleni támadás, ami egy liberális párt esetében azért több mint bájos" - fogalmazott Orbán Viktor.

Mint mondta, ha jó, ha felelős kormánya van az országnak, akkor a szabadság rendje jobb oktatási és egészségügyi rendszert tud biztosítani az embereknek, mint amilyenre a diktatúra képes volt. Aki ezt nem vállalja, az - kimondva vagy kimondatlanul - a diktatúra mellett érvel - jelentette ki.

Forrás: MTI

*** www.nemzetihirhalo.hu *************

Merre tovább?
Népszabadság - Babarczy Eszter - 2008. február 16.

Magyarország szélsőségesen anómiás állapotban van. Nem egyszerűen rosszkedvről, kiábrándultságról beszélek, hanem teljes érték- és irányvesztésről, reménytelenségről, tehetetlenségérzésről. A közügyek iránt valaha élénken érdeklődő barátaim arca ideges rángásba kezd, ha véletlenül egy napilap kerül eléjük; egyre többen büszkék rá, hogy nem is követik figyelemmel "ezt a szánalmas színvonalú bohóckodást", "ezeknek a korrupt, pofátlan alakoknak a disznóságait".

Ha az egyetemi órámon olyan témát érintünk, bármilyen távolról is, amelynek köze lehet a jelenlegi politikai elithez (mondjuk a közszolgálatiság fogalmát), megfagy a levegő, és látom, hogy a hallgatóság, legalábbis mentálisan, katapultálni készül. Ha igyekszem felszabadítani a fiatalokat a magukra erőltetett néma fegyelem alól, a tagolatlan kétségbeesés áradata önti el a termet: "a mocsok, a gyűlölet, a hazugságok, a korrupció, reménytelen, reménytelen az egész".

A kapitalizmusból már tíz évvel ezelőtt kiábrándultunk - nemrégiben nézegettem át a World Values Survey magyar eredményeit: a rendszerváltáshoz legközelebb eső évben, 1991-ben, az emberek többsége még többre értékelte a szabadságot, mint az egyenlőséget, de 1998-ra ez megfordult. Ma már nemcsak a kapitalizmus, hanem a demokrácia is gyanús: egyre több emberrel találkozom, akik szerint 1. vissza kell állítani az iskolázottsági cenzust, mert minek szavazzon a Győzikén csámcsogó sok hülye; 2. vissza kell állítani a vagyoni cenzust, mert aki nem fizet adót, az ne szavazzon; 3. az egész demokráciát ki kéne dobni, hívjuk vissza a Habsburgokat - kár, hogy Kádár meghalt -, vagy csináljunk egy jó kis arisztokráciát.

Míg a társadalmi elit tagjai ezen filozofálnak (vagy azon, mikor, hogyan és hová emigráljanak), a késelő fiú esete rávilágít, hogy Magyarországon is úgy nő fel mintegy 20 százaléknyi gyerek, hogy a bűnözés, a segélyek és a koldulás közül választhat magának életpályát. Amíg meg nem jelentek egy forgalmasabb közlekedési csomópontban, a mi területünkön, addig nem volt okunk tudomást venni róla, hogy él köztünk több százezer ember, akik soha nem dolgoztak, és soha nem is fognak dolgozni, ha a dolgok a megszokott mederben futnak tovább. Hogy milliónyian vannak azok, akik dolgoznak ugyan, de feketén; akik soha nem fizettek adót, nem is akarnak adót fizetni, és nem gondolnak arra, mi lesz velük huszonöt év múlva, azt még mindig nem fogjuk fel: majd amikor a nyugdíjrendszer beomlik a súlyuk alatt...

Ha az ember ennyire elbizonytalanodik, menekülni kezd, a magánéletébe, a kis közösségeibe kapaszkodik. Elhúzódna a közéleti vitáktól: legalább arra jó a kapitalizmus, hogy az állam nem mászik bele mindenbe; akinek van vevőköre, minek foglalkozzon a pártok veszekedésével. Csakhogy a globális recesszióval járó félelem és az egészségügyi reform belép a mindennapjainkba, a privátszférába sem menekülhetünk. Az orvos megjegyzést tesz az új szabályokra, vagy csak némán, mogorva arccal aláíratja a megfelelő papírt, amely szerint ellátásunk ennyibe és ennyibe került, és igen, a drágább gyógyszert választjuk, pedig volna olcsóbb is. A gyerek tanárai szintén rosszkedvűek; nő az óraszámuk, de a fizetésük nem nő vele, és ki tudja, milyen reform jön még. A boltos bosszankodik, hogy csökken a forgalom, a metrón üveges tekintetű emberek bámulják a Blikk főcímét tíz percen keresztül; már nem is telefonálnak. Ha egy kis békességet szeretnénk otthon, egy kis Mozartot, egy kis derűt, belecsönget a békés szombat délutánunkba egy automata call center a népszavazási kérdésekkel. Lemondjuk a vezetékes telefont, de a tévét sem lehet bekapcsolni anélkül, hogy valahol valaki meg ne jelennék meg árpádsávval, bakancsban, és hetente legalább egy Molotov-koktél biztosan előkerül. A politikai elit tagjai a gyűlölettől merev arccal nyilatkoznak egymásról; ez az egyetlen következetes üzenetük, mert egyébként össze-vissza beszélnek. Világos üzenetek hiányában úgy érezzük, minden állandóan inog, nincs egy biztos pont - az a legjobb, ha az ember nem is próbálja elképzelni, hogy két év múlva mivel fog foglalkozni, hol, és milyen jogviszonyban. Tervezni lehetetlen; ekkora káosz még sosem volt.

Röviden: apokalipszis. Ha a kedves olvasó nem ismer magára vagy a világára a fenti leírásban, megkövetem és biztosítom róla, hogy sokan magukra ismernek - többen, mint gondolná. Ezek után cinizmusnak, vagy a sötét erők idétlen mentegetésének tűnhet, ha azt mondom, ez a káosz el kellett hogy jöjjön, nem dughatjuk a homokba a fejünket, és hosszú távon mindannyiunknak jobb, ha megéljük és megoldjuk. Eltelt tizenkilenc év a rendszerváltás óta, egyszer szembe kell néznünk önmagunkkal és azzal, mit tudtunk kihozni az országból ennyi idő alatt. A mérleg nem lesz annyira negatív, mint ezt a pillanatnyi közhangulat sugallja; Magyarország nem sokkal rosszabb demokrácia, mint más demokráciák, csak éppen ez a miénk; nekünk ez fáj.

Ha követi valaki az amerikai elnökválasztás vitáit, arra a meglepő következtetésre juthat, hogy a amerikaiak hangulata nem is különbözik annyira a magyarok hangulatától. Mit tud Barack Obama? - kérdezi magától a liberális értelmiség, és mindjárt választ is ad rá: inspirálni. És mit tud Hillary? - kormányozni. Az egyik a másik nélkül nem ér semmit; az amerikaiak egy része tehát nagyon meg lenne elégedve, ha az egyik demokrata a másik demokrata alelnökeként futna. Milyen kár, hogy halálos sértéseket vágtak egymás fejéhez. Mi több, Obama, Clinton és McCain, mindenki tehát, aki lábon maradt az elmúlt borzalmas hónapok után, centrista: pártok feletti együttműködést, nemzeti konszenzust ígér a legfontosabb kérdésekben. Elegetek van belőlünk? Jó, akkor máshogy fogunk viselkedni. Tudomásul vesszük, és megígérjük, csak higygyétek el, hogy be is tudjuk tartani.

Magyarországon a politikai elit mindeddig képtelen volt erre a fordulatra: nem tudnak kormányozni és nem tudnak inspirálni, és nem tudják, vagy nem tudják eléggé, hogy éppen ez a két dolog hiányzik ahhoz, hogy békét kössünk velük. A Fidesz sokáig jelentős előnyben volt az inspirálási versenyben, jelenleg azonban a felszínen hadakoznak, nagyon rövid távú politikai célokért, miközben a szakpolitika és az inspiráció közti szakadék egyre mélyül; egyre nehezebb összeegyeztetni a hívő kemény mag ideológiai igényeit egy olyan centrista pártprogrammal, mint az Erős Magyarország címet viselő brosúra. A baloldalnak eddig sem volt erőssége az inspirálás, az SZDSZ elveszítette eredeti szabadságpárti jellegét, a Gyurcsány-kormány pedig éppen most bizonytalanodik el szilárd, bár a választók többségének szemében nem túl inspiráló technokrata szemléletében is. Ami a kormányzóképességet illeti, a kormány nem áll jól: az ellenzék kiválóan aknázza ki az ősbűnt, a választási kampányban elhangzott hazugságot, és lehetetlenné teszi, hogy a közpolitikai kérdésekről józan vita kezdődjék, ennek hiányában viszont mindenki - az államigazgatás és a reformok által érintett területek közalkalmazottai egyaránt - a passzív rezisztenciát választja, és kormányozhatatlanná teszi az országot.

Ezt a szellemi vákuumot jelenleg zsigeri szinten rögzült gyűlölettel és reflexszerű igazodással töltjük ki. Például olyan értelmiségiek is aláírják az egészségügyi reformot támogató nyilatkozatot, akik nem is értettek egyet a törvénytervezettel - aláírják, különben a populista ellenfél kap egy pontot; míg a jobboldalon köröztetett, tiltakozásra hívó elektronikus levél nem elégszik meg azzal, hogy kifejezze elégedetlenségét a törvénytervezet tartalmával kapcsolatban: odaírják, különben nem volna igazán ütős a kritika, hogy ezt a törvénytervezetet az idegenszívűek alkották, azzal a nyilvánvaló céllal, hogy kiirtsák nemzetünket. Ebben a végtelenül leegyszerűsített, a gonosz és a jó küzdelmévé transzformált világnézetben, amelyet az Orbán-fóbia és a Gyurcsány-fóbia egyaránt meglovagol, a reménynek, a konszenzuskeresésnek és az együttműködési készségnek nincs helye. Nincs helye annak sem, hogy arról gondolkozzunk, milyen országban szeretnénk élni. Nem tudunk célokat kitűzni és nem tudunk következetes terveket alkotni a célokhoz vezető útról - pedig egy posztszocialista ország átalakítása kellemes, szociális piacgazdasággá még nagyon kedvező gazdasági környezetben sem vezényelhető le egy vagy akár két kormányzati ciklus alatt. Az ugyanis nyilvánvaló, hogy bármilyen kétségbeesetten próbálják is megkülönböztetni magukat egymástól a pártok, mindkét nagy politikai erő megtartaná a jóléti államot, legalábbis annyit, amennyi megtartható belőle a jelen gazdasági és demográfiai helyzetben. A Gyurcsány-kormány retorikája a jóléti állam korlátaira és az egyén felelősségére helyezi a hangsúlyt (sokszor a politikai öngyilkossággal határos módon), míg a Fidesz (lényegesen inspirálóbb módon) a pozitívumokat, az ígéretet hangsúlyozza, de ha megnézzük az állításokat, a két nagy politikai erő célkitűzése - áramvonalasított, olcsóbb, hatékonyabb szolgáltatások, az adóbázis növelése, az állam méretének jelentős csökkentése nélkül -, nem tér el egymástól. Az is nyilvánvaló, hogy ez a célkitűzés találkozik a magyarok többségének vágyaival. És az is nyilvánvaló, hogy azt az egy kérdést, hogy hogyan hozzunk létre egy működő jóléti államot, egyelőre senki nem válaszolta meg. Az ugyanis vicc, ha a jelenlegi, se nem jóléti, se nem működő államot tekintjük ideálisnak - ezt senki nem gondolja komolyan, népszavazás ide vagy oda.

Most már csak azt kéne kitalálni, hogyan jutunk el a célig. Miből áldoznánk fel egy darabkát, hogy a jóléti állam biztonságát fenntarthassuk? Hajlandóak vagyunk-e adót fizetni, áfás számlát kérni, bejelenteni minden munkavállalónkat? Milyen mértékű adó- és tb-terhelést tudunk elviselni, és mit várhatunk ezért joggal cserébe? Mi elengedhetetlen tartozéka annak a jóléti államnak, amelyet elképzelünk magunknak, és mi az, amiről lemondunk, ha le kell róla mondanunk? Hogyan, hány lépésben juthatunk el az országos szintű és a legtöbb esetben kényszerű adócsalástól, csúszópénz-csúsztatástól a normakövetésig és a tisztességes versenyig?

Ha a magyar társadalom anómiás, kiábrándult a demokráciából, és nem tud helyette sem jobbat - kivéve az utcán masírozók egy részét, akiknek persze lennének ötletei -, az elsősorban a politikai elitünk éretlenségének következménye, és a közbeszédet irányító média kudarca. Ezekre a fenti, alapvető kérdésekre kellene választ adniuk, és éppen ezekre nem adnak választ. A politikai elit és a média felelőssége azonban nem ment fel senkit, mert minden egyes embernek át kell gondolnia, mit kér az államtól és polgártársaitól, és mit ad cserébe - miben áll a mi közösségünk, mivel tartozunk egymásnak, és hogyan rójuk le tartozásainkat. Egy politikai eszme erre a kérdésre ad választ; az eszme hiánya vezet ahhoz, hogy a társadalom anómiás tüneteket mutat.

Emile Durkheim, aki az anómia fogalmát bevezette a társadalomtudományba, a tizenkilencedik század késő liberalizmusának kudarcát diagnosztizálta így: azt az állapotot, amikor az ember nem tudja, mit akarhat, mit kérhet, mit remélhet, mit követelhet jogosan - amikor nincsenek elfogadott szabályok. Működő demokráciában és a kapitalizmusban a szabályok egy része állandóan pusztul, változik, és ezzel a természetes anómiával együtt kell élnünk. De nem kell együtt élnünk azzal az eszmétlenséggel, az eszme helyébe tülekedő gyűlölettel és a kiábrándultsággal, amely egyetlen főszabályt ír elő: a bizalmatlanságot mindenki iránt.

A századfordulóra kibomlott kapitalizmusban munkaadó és munkavállaló, vagy két hasonló területen mozgó üzleti versenytárs között nem léteztek világos szabályok. Durkheim, akinek világnézete leginkább konzervatív liberalizmusként írható le, a korporatizmusban látta a megoldást, amely egyébként nem tért el jelentősen a szociáldemokrácia szorgalmazta megoldásoktól. Érdekképviseletek, tárgyalások, közösen elfogadott szabályok, és a szabályok megbecsülése: ez volt az egyik megoldás. A másik megoldást a világháború és a diktatúra kínálta - az akkori politikai elit pedig rohant a háborúba, inkább, mintsem hogy belássák a liberalizmus kiüresedését. A történet folytatását ismerjük valamennyien.

Kapcsolódó Cikkek
    * Kell-e nekünk új párt?
    * Most kezdjük elölről az egészet!
    * Hogyan lettem baloldali?
    * Egy liberális programról
    * Boldog emberek
    * Mi történik?
    * Vallomás a barikádról
    * Milyen játékot játszunk?
    * A felébredés ígérete
    * Mire szavazunk?

Wass Albert
Véren vett ország

Egy ország van a lelkünk mélyén,
más országokkal nem határos.
Úgy épült fel a szívünk vérén
sok könny-falu, sok bánat-város.

Egy ország van a lelkünk mélyén,
úgy építgetjük napról-napra.
Csalódás-házak gond-falakból,
keserűség a tető rajta.

Véren vett ország ez az ország,
önnön vérünket adjuk érte,
s addig fog bennünk egyre nőni,
amíg telik még könnyre, vérre.

Amíg, hogy fa égig ne nőjjön:
alkony vigyáz a napsugárra.
Míg minden este gyújtott mécses
koromba fullad éjfél tájra.

Egy ország van a lelkünk mélyén:
más országokkal nem határos.
Véren vett ország ez az ország,
nagyon ködös és nagyon sáros.

*** www.nemzetihirhalo.hu *************

Wass Alberttel tisztelgünk a Biblia évének
2008-02-16. 15:16 Kuruc.info

A Biblia évében vagyunk. Ezért ajánljuk minden igaz magyar figyelmébe azt, amit a czegei gróf úr e tárgyban írt!

A nemzetes asszony szigorú arccal fordult feléje, és botjával újra koppantott egyet a földön.

Nem mondom. De hogy szamárságokat beszélt, azt mondom. Na.

- De könyörgöm, ha a bibliában ez így van...

A bibliát a zsidók írták, nem a magyarok. Na. Nekem ne jöjjön a bibliával. Mit tudta az a zsidó, az a Mózes vagy melyikből olvasott.

- Máté... - vetette közbe a pap.

- Hát legyen Máté. Mit tudta az, ezelőtt kétezer évvel, hogy mi lesz itt nálunk Erdélyben. A zsidóknak persze, hogy mindenhol jussuk van a kenyérhez, persze. Bolondok lennének, ha nem azt mondanák. De nekünk nincs mindenhol jussunk, érti? És ne is legyen! És másnak se legyen közöttünk jussa! Na! Ne a bibliát mondja maga is, hanem azt, ami igaz!

Holló János ült a tornácon s a nemzetes asszony szavaira gondolt. Milyen igaza van, bizony, milyen igaza. Lám, van valami, ami a biblia igazságainak is fölötte áll, s ez a valami a nemzet igazsága. Önző igazság... de vajon nem minden igazság önző? S vajon nem azért ember az ember, hogy önzők legyenek az igazságai? Bizony, bibliát kellene írni a magyaroknak. Magyar bibliát. Mely ne a zsidók történelméről szóljon, hanem a magyarokéról, arról a történelemről, mely húsukból és vérükből való, mely igazán az övék, és igazán biblia. Talán nem lehetne a magyar múltból bibliát írni?
Talán nincs tanulsága éppen elég? Nincsenek hőslelkű apostolai, szenvedő mártírjai éppen elegen? Mi lenne a különbség a zsidók bibliája, s a magyaroké között? Egyiptomi vándorlás? Százötven éves török rabság? Átkelés a Vörös-tengeren s egyéb csodák? Hát nem elég csoda, hogy ez a nemzet újra és újra feltámadott, és mindig feltámadott? Hogy mindig akadt apostol, amikor kellett és mindig akadtak lelkes hívő seregek, akik hittek a magyarság föltámadásában?

S adá őket az Úr a filiszteusok kezébe... így mondja a biblia... ha rosszak lettek, bálványokat imádtak, tivornyáztak, hitványul éltek: akkor adá őket az Úr a filiszteusok kezébe, így hangzana ez a magyar bibliában: és adá őket az osztrákok kezébe, a Habsburgok kezébe, oláhok, rácok, gyülevész népek kezébe... hogy megismerjék az Úrnak erejét

Ebből a bibliából lehetne prédikálni!

És Holló János tiszteletes urat ott a tanyai ház tornácán meglegyintette hirtelen egy lelkes, hatalmas érzés: ő megírja ezt a bibliát! Megírja, ha vérén is, ha élete árán is. Ha összecsődülnek rá a püspökök mind, akkor is! A magyar bibliát magyarok számára!

Mert nem azt az embert szereti az Isten, nem azt a magyart, aki meghunyászkodik, és kezet csókol a világ urainak - mondotta László király, az Úr prófétája, akit szentnek neveztek volt a magyarok között -, hanem az olyan magyart szereti az Isten, aki szembe szegül a világgal a maga jussáért, s küzd, miként az angyalok seregei küzdöttek vala az ördögök seregeivel e világnak megmentéséért! Ezért atyámfiai, halljátok Istennek törvényét, amint azt a magyaroknak mondotta az ő prófétái által: ki fegyvert nem ragad, fegyver által vész el, s egy is az idegenek közül, ha kővel merészel megdobni téged, vagy a te atyád népéből valamelyiket, azt dobjad vissza a halálnak pusztulásával, mert százszorosán kedves énelőttem a fiú, aki az ő atyja házának védelmére kél! Jaj annak, atyámfiai, aki tehetetlen a védekezésben és hitvány a harcban, aki testének gyöngeségét, s lelkének gyávaságát az alázatosság és béketűrés tetszetős álorcájával takarja el: azt elpusztítja az Úr kínoknak kínjával, és reáküldi a filiszteusoknak seregét, hogy ülnének a nyakán, és sanyargatnák őt és tanítanák meg az Úr parancsolataira, aki ekként mondotta volt: én vagyok a te erős Urad, és erős Istened, s ki erővel szolgál engem, erőssé teszem azt a nemzetek között. Aki pedig gyönge énhozzám, és az én törvényeim szerint cselekedni hitvány: az nem méltó az életnek koronájára, s elpusztítom őt e földnek színéről.

- így mondották ezt a mi prófétáink, atyámfiai, s jól gondolja meg mindenki tiközöttetek, hogy az Úrnak szeme egyenként rajtatok vagyon, s aki az ő harcának megküzdésére gyöngének mutatkozik e földi világban, annak ahhoz sem lészen ereje, hogy az Úr kegyelmének kapuját kinyissa. Valahányszor pedig gyöngének mutatkoztok igazság és küzdés dolgaiban: reátok bocsátja az Úr filiszteusoknak seregét, hogy szolgálnátok őalattuk, s tanulnátok meg tisztelni atyáitoknak erős Istenét. Aki megbünteti az apák gyöngeségét a fiákban is, hetedíziglen. Míg csak nem lészen belőletek az ő akaratja szerint való cselekvő nemzet, harcos ivadék, fejedelmi papság. Mely megváltja a gonoszok bűneit kardnak, vérnek és igazságtevésnek általa, az egy erős, diadalmas és igaz Isten dicsőségére, Ámen.

így dörgött le a szószékből Holló János tiszteletes a doboji magyarokra, kik tátott szájjal hallgatták, s most már odafigyelve valamennyien. Különösképpen a legények, úgy ették a szavát, hogy még a képük is kivirult tőle.

A fenti idézet Wass Albert A kastély árnyékában című könyvéből való.
Nincs azonban olyan írása a gróf úrnak, amit ne kellene minden magyarnak naponta olvasnia.

*** www.nemzetihirhalo.hu *************

Pápai Szabó György
Legyen szobra Wass Albertnek Debrecenben!

Egy Borbély Szilárd nevezetű költő a napokban tiltakozó nyilatkozatot írt, amelyet Debrecen város polgármesterének címzett. Ebben többek között azt írja: Debrecen közgyűlése a magyar írótársadalom és a szellemi élet képviselőinek előzetes bevonása nélkül határozott Wass Albert szobrának felállításáról. Wass Albert körül még lezáratlan jogi és politikai viták folynak, helyét még sem a szakma, sem az idő nem jelölte ki, ezért aggályos, hogy Wass Albert szobra a magyar irodalom klasszikusai között áll majd... Borbély és a hozzá csatlakozó aláírók tiltakoznak az ellen, hogy egy négy évre választott politikai testület saját hatáskörében - ha szimbolikusan is - írói rangot adományozzon. Az írás azzal zárul: az aláírók tiltakoznak ellene, hogy köztiszteletet élvező szerzők nevét a testület kellően meg nem alapozott döntése kompromittálja. A Győrfi Sándor Munkácsy-díjas szobrászművész által készített, egész alakos Wass Albert szobor ugyanis a nagyerdei Medgyessy-sétányon áll majd, ahol a magyar irodalom legnagyobbjainak, Ady Endrének, Arany Jánosnak, Fazekas Mihálynak, Gulyás Pálnak, Krúdy Gyulának, Móricz Zsigmondnak, Szabó Lőrincnek és Tóth Árpádnak a szobrai találhatók. Az utóbbi idők egyik legaljasabb nyilatkozatát az interneten megjelent híradások szerint, többek között Ágoston Zoltán szerkesztő, kritikus, Balla Zsófia költő, író, Báthori Csaba író, Böszörményi Gyula író, Csordás Gábor író, könyvkiadó, Darvasi László író, Grendel Lajos felvidéki író, Kállai R. Gábor író, Károlyi Csaba szerkesztő, Kukorelly Endre író, Márton László író, Mesterházi Mónika, költő, műfordító, Radics Viktória irodalmár, Radnóti Sándor egyetemi tanár, Schein Gábor író, Szkárosi Endre költő, Tábor Ádám költő, kritikus, esszéíró, Ungváry Rudolf író és Závada Pál író írta alá.

Csatlakozom azokhoz, akik szót emelnek a gróf czegei Wass Albert szobra miatt tiltakozó szégyentelen és magyartalan társaság viselkedése ellen. Szégyen, hogy még határon túliak is vannak köztük. Névtelen és neves szerzők egyaránt. Wass Albert a XX. század egyik legnagyobb, s mindenképpen legmagyarabb írója. Ez böki a csőrét ennek a díszes grémiumnak. Ha zavarja őket Wass Albert magyarsága, akkor ne olvassák, bár akkor meg ugyanolyan lelketlen tévelygők maradnak, mint amilyenek most. A kálvinista Róma a református Wass Albert egyik fontos életrajzi állomása. Ha nem tetszik nekik a méltó szoborállítás, költözzenek el Debrecenből, vagy bárhonnan, de sorsuk nehéz lesz, mert hamarosan minden magyar településen lesz szobra Wass Albertnek. S a többiek? Szégyelljék magukat! Ha író vagy költő az illető, nevüket jegyezzük meg, s ne olvassuk őket soha többé, éljenek Debrecenben, a Felvidéken vagy bárhol. Nem méltók a "magyar író" nevére... Könyveiket ne vásároljuk, magyar szívnek nem kellenek már most avult műveik. Tiltakozásuk nevükkel jegyzett, önmagukról kiállított szegénységi bizonyítvány.

(A Polgári Casino Egyesület által felállítandó szobor alapkőletételén - beszédet mondott Kósa Lajos polgármester -, február 15-én, délben több száz ember tüntetett jelenlétével. Debreceni magyarok, így tovább!)

*** www.nemzetihirhalo.hu *************

Letették Wass Albert debreceni szobrának alapkövét

Több száz résztvevő, köztük önkormányzati képviselők és ismert városi személyiségek előtt helyezték el Wass Albert író szobrának alapkövét pénteken a debreceni Nagyerdőben. A Medgyessy sétányra tervezett, életnagyságú alkotás elkészítéséhez és felállításához szükséges pénzt a debreceni Polgári Casino Egyesület adományokból gyűjtötte össze.

"Ébredjetek föl, magyarok, s legyetek újra nemzet! Váljatok nemzetté, ahol nem az a fontos, hogy ki mennyi pénzt hoz az országba, hanem hogy ki mennyi jót, szépet és hasznosat tud tenni, cselekedni a magyar közösségért" - idézte Wass Albertet a megnyitón mondott beszédében Kósa Lajos, Debrecen városának fideszes polgármestere, aki maga is a Polgári Casino Egyesület tagja.

A polgármester felszólalásában emlékeztetett arra a vitára, amely a szoborállítás kapcsán robbant ki a helyi politikusok, illetve hazai és határon túli irodalmárok között. Legutóbb például írók és költők egy csoportja aláírásgyűjtésbe kezdett, hogy megakadályozza a szoborállítást. Erre reagálva Kósa Lajos úgy fogalmazott: Wass Albertnek azért van helye a Medgyessy sétányon Fazekas Mihály, Arany János, Ady Endre, Krúdy Gyula és más, debreceni kötődésű írók és költők között, mert nemcsak munkássága indokolja ezt, hanem az is, hogy 1928 és 1931 között a város gazdasági akadémiáján folytatott tanulmányokat.

Kósa közlése szerint Wass Albert egy költeményében tökéletesen kifejezte a mai állapotokat, és találóan fogalmazta meg, hogy nincs szükség szekértáborokra, azokra sem tud haragudni, akik ellene fordultak, hiszen el kell következni a megbocsátásnak, mert valamennyien a magyar érdekeket kell hogy szolgálják.

A beszédet követően a Polgári Casino Egyesület, a Gróf Wass Albert Társaság és egy alapítvány képviselői helyezték el az életnagyságú szobor alapkövét a Medgyessy sétányon.
MNO

Felvidéki Polgár Info: Ágoston Tibor, Debrecen