Kérek mindenkit terjeszteni!

2008' február 27.-én (szerdán) Pécsett a Ciszterci Nagy Lajos Gimnáziumban
18 órai kezdettel Dr. Morvai Krisztina a Civil Jogászbizottság Társelnöke tart előadást. Bővebb információ a késöbbiekben.

Üdvözlettel: Koós Norbert

---

Botrány a rendőrségnél

Videó: http://www.yv.hu/p=173547776f94e6bea01e1f7a99910580




Tisztelt Fodor úr!

Aki valaki arcába kesztyűt dob, az azt párbajra hívja ki. Ezt annak tudatában kellett tennie, hogy a sértett párbajképes. Ezért a párbaj sértett részéről történő elfogadása után nem léphet attól vissza azzal az indoklással, hogy a kihívást elfogadó párbajképtelen. A provokáló párbajképességének vizsgálata kizárólag a provokáltat illeti meg.
Esetünkben Ön a provokáló, és én vagyok provokált, aki a kihívást elfogadta.

Tehát, ha Ön - mint levelében írta - visszalép az Ön által provokált párbajtól, akkor becstelen ember és nincs joga önmagát "magyar hazafinak" nevezni.

Mivel becstelen emberrel nem tartok semmilyen kapcsolatot, csak egyetlen esetben fogok válaszolni minden ezt követő megnyilvánulására, akkor, ha 24 órán belül tudomásomra hozza, hogy nem futamodik meg a vitától.

Ebben az esetben

---

Abban egyetértünk, hogy a Pszichiátriai Intézet bezárása óriási hiba volt, mert nincs lehetőség elzárni a társadalomtól a szabadlábon garázdálkodó, közveszélyes, politikusnak álcázott pszichopatákat és holdudvarukat, és így azok nemcsak zavartalanul, hanem média-támogatással fertőzhetik a közéletet.

Nem azokkal van elsősorban baj, akik a zárt osztály szerepét betöltő parlamentbe választtatták (utaltatták) be magukat, és őrzésüket rendőrök végzik az ápolók helyett. Ők ismertek, tudjuk, hogy amit mondanak, tesznek, azt nem kell komolyan venni, hiszen az "politikai felelősség", ezért nem a büntetőjog kategóriájába tartoznak. Miután a Központi Nyomozó Foügyészség ezt írásba is adta, senki által nem lehet kétséges, hogy a politikai felelősség a korlátozott cselekvőképesség szinonimája.

A tényleges közélet-fertőzést a hivatalosan ápoltak holdudvara okozza. A zárt intézet monotonitását megtörő szerepjátszás szabályainak megfelelően egymásra ordítoznak a bennülők és bevonják ebbe a mindannyiunk bőrére menő játékba az Intézet kerítésén túl lévő szurkolóikat is.

Az Ön megfutamodása nem egyszerű gyávaság, hanem a zárt intézet izoláltsága miatt kívülre szorult szurkolók kórállapotnak a sajnálatos megnyilvánulása.

Amikor Ön - leveléből következően - szemellenzőtől nem látja, vagy nem akarja látni, hogy az ok és az okozat között mi a kapcsolat, akkor meg is jelöli ennek kóros állapotnak az eredőjét.

Ha nem viselné ezt a - szellemi kényszerzubbonyt jelentő - fejdíszt, akkor tudná, hogy a népszavazások a globalizáció nevű ok néhány következménye ellen fordulnak. Márpedig az okozat megszűntetése az ok változatlanul hagyása mellett, a következmények természetszerű újratermelődését eredményezi.

Az Ön beszűkült látókörén kívül esik az ok. Ha nem így lenne, akkor elolvasná a Lisszaboni Szerződést, és úgy letépné fejdíszét, mintha soha nem viselte volna (hacsak nem vált az Ön szerves részévé).

Ugyanis ekkor jönne rá arra, hogy amit az EU-csatlakozás ránk kényszerítésével és a Lisszaboni Szerződés megerősítésével (ratifikálás-előkészítésével) elkövettek, az a Btk. 144. §-ában foglalt hazaárulás bűncselekményét jelenti, hiszen az "a Magyar Köztársaság függetlenségét, területi épségét vagy alkotmányos rendjét sértette". Ennek elkövetési módja pedig "külföldi szervezettel történt kapcsolatfelvétel". A súlyosító körülményt is kimerítették, hiszen "állami szolgálat vagy hivatalos megbízatás felhasználásával" követték el a hazaárulást.

Azért, hogy Ön és mindenki lássa: a hazaárulás a Lisszaboni Szerződésben milyen cikkekben ölt testet, ezzel a levéllel egyidőben nyilvánosságra hozom a "Magyarország elvesztésének 12 EU-stációja" c. összefoglalót és annak röplap változatát.

A hazaárulókat csak az tartja "magyar hazafinak", aki maga is hazaáruló, vagy kóros elmezavarban szenved.

Azért nem tudja "a Magyar Nép egészségét, jogait és méltóságát, valamint jövőjét megmenteni" a FIDESZ és - a Pszichiátriai Intézetté alázott parlamentben lévő - többi, a globalizáció, vagyis az EU helytartójává alázódott, "korlátozottan cselekvőképes" párt, mert idegen érdeket képvisel a magyarral szemben.

Az a Szent Korona Eszme képes egyedül erre, amely a Szabadság Alkotmányával nemcsak ígéri az állam és a személy szabadságát (Hungaria semper libera, Una et eadem libertas), hanem a szabadság feltételeit (Sacra Corona radix omnium possessionum, Sub specie Sacrae Coronae) és védelmét (Ius resistendi et contradicendi) is biztosítja.

Kelt Szegeden, 2008. február 4-én.
Tisztelettel:
Halász József, a Szent Korona alázatos szolgája


Székely autonómia lisszaboni megvilágításban
Esterházy János, Wass Albert.

"Például nem kaptunk a rövid idő alatt arra megfelelő választ, ami az alkotmánymódosításban szerepel, hogy más államok büntetése hogyan érvényesül minálunk. Mi lenne ma Esterházy Jánossal, aki, tudjuk, egyedül szavazott annak idején a szlovák zsidótörvény ellen, és mind a mai napig nem rehabilitálták, ha az ítéletével, mondjuk, Magyarországra kerülne, és itt nekünk foganatosítani kéne a büntetését? Vagy gondoljuk arra, hogy Erdélyben az autonómiáért küzdők könnyen minősülhetnek az ottani alkotmánnyal ellenes tevékenységet végzőknek. Ha Magyarország szintén így fogadja el ezt, ez nagyon súlyos helyzetbe hozhat minket."

(Kelemen András felszólalásából a budapesti parlament 2007. december 17-i ülésén, amikor a képviselők úgy szavazták meg a lisszaboni szerződést, hogy annak szövegét nem ismerték.)

További részletek a Honlevél újság 2008. januári számában.

Budapest, 2008. február 5.
MVSZ Sajtószolgálat


     Az alábbi cikk egy levélváltáshoz kapcsolódik, amely a svájci Zeit-Fragen (ami különben egy nagyon jó szinvonalú antiglobalizációs lap) című újság oldalain indult el Karl Müller 2007 október 29.-i cikkének nyomán. Ebben a cikkíró felvetette, hogy Németország - az USA helyeslésével - egy olyan magyar politikát támogat, amely Nagy-Magyarországot akarja helyreállítani, s e cél eléréséhez pl. zavargásokat kelt a Vajdaságban és Koszovó valószínű függetlenné válását arra akarja felhasználni, hogy a környező államok magyar kisebbségeit hasonló politikára ösztökélje.
     Erre Dr. Baranyi Károly válaszolt a november 26.-i számban, "Nincsenek Nagy-Magyarország tervek" címmel. A cikk józan érvekkel elutasította az alaptalan vádakat, de a január 14.-I számban Dr. Ladislaus Deák, aki a szlovák-magyar kapcsolatok szakértőjeként mutatkozott be, még durvábban megismételte a vádakat. Erre írtam válaszként a következő cikket, amire a Zeit-Fragen csak annyit válaszolt, hogy idővel talán közlik.

Olvasólevél az olvasólevélhez

    Könnyű lenne Dr. Ladislaus Deák egyoldalú állásfoglalásait kritizálni, de az csak további szlovák-magyar érzékenységekhez vezetne, melyeknek az okairól az átlagos európai olvasó nemigen informált, s ezért valószínűleg hajlamos a mindenkori cikkírónak igazat adni, illetve az egész vitát egy keleteurópai törzsi viszálynak tartani. Célravezetőbb tehát az említett ellenségeskedés hátterét összeurópai szemszögből megvilágítani (legalábbis a főbb pontokat), mert az más tekintetben is tanulságos lehet.

    Az uralkodó liberális ideológia szerint az első világháborút követő békeszerződések (Versailles, Trianon) többé, kevésbé igazságosak voltak, mert a győztes hatalmak segítségével létrejött új nemzetállamok megalakulása végre megteremtette az alapokat az addig elnyomott népek, mint például a szlovákok, szabad individuális fejlődéséhez. Egy nemzeteket összefogó, mélyen keresztény alkotmány alapján kormányzott országnak (Magyarország) a felosztása tehát jó volt, ennek részbeni reviziója 1938-ban gonosz, agresszió. Minden gesztus, minden megmozdulás, amely a mai Magyarországról az utódállamok magyar kisebbsége felé irányul éppúgy jogtalan beavatkozásnak, sőt agressziónak minősül a kedvezményezett államok szemében. Egy ilyen politika természetesen, minden ellenkező állítás dacára, kisebbségellenes. Ezt már a számok is bizonyítják. Az első világháború előtt a mai Szlovákia területén még több mint egy millió magyar éts, ma már csak kb. fél millió. Viszont az elátkozott "magyar uralom" alatt a szlovákok száma éppenúgy nőtt mint a magyaroké, sőt a török háborúk következményeként, melyek főleg az Alföld magyar lakosságát sújtották, még lényegesen jobban. Még groteszkebb ez a magatartás annak fényében, hogy "ellenségét", a mai Magyarországot, a globális hatalmak még inkább szolgasorba döntötték és legyengítették, mint a szomszéd országokat. Magyarország élén nem egy miniszterelnök áll, aki, mint Európa más országaiban még, saját országának érdekeit is figyelembe veszi, hanem egy bűnöző pszichopata, akit egy lelkiismeretlen kommunista nomenklatúra vesz körül és csak a globális pénzoligarchia destruktív parancsainak engedelmeskedik. Aligha van ma még egy kormány Európában, amely a demokratikus szabályok teljes semmibevételével, ilyen nyíltan és kegyetlenül a saját népe ellen küzdene, mint a magyar.

   Miért célozta meg a nemzetközi hatalom- és pénzelit pont ezt az országot, kérdezheti az olvasó. Itt csak arra szeretnénk rámutatni, hogy a magyarokat, éppúgy mint a régi Európa más népeit, például a baszkokat és a keltákat másságuk, különböző nyelvük és kultúrájuk miatt mindig a kiirtás veszélye fenyegette, amely ha nem is valósult meg, de mindezen népeket rendkívül visszaszorították. A Német Birodalom 907. évi támadásáról Magyarország ellen, amely Pozsonynál, a mai Szlovákia fővárosa mellett hiúsult meg, létezik egy korabeli dokumentum, amiben ez áll: "ugros elimininandos esse" (a magyarokat ki kell irtani). Habár Magyarországot a középkorban "archiregnum"-nak, mintakirályságnak nevezték, a 16. században, a kezdődő Habsburg uralom idején ismét felmerült a magyarok kiirtásának a terve, amelyet valószínűleg csak a török háborúk miatt ejtettek. II. József sikertelen germanizálási kísérlete után a a magyar nyelv és kultúra eredetét és jelentőségét tudatosan meghamisították, máig tartó rendkívül negatív következményekkel. Az utóbbi években növekszik mindazonáltal a nyugati tudósok száma is, akik egyre inkább felismerik a Kárpát-medence fontosságát az ókor és Európa kialakulása tekintetében.

   A jelentős amerikai nyelvész Grover S. Krantz, megállapította "Az európai nyelvek keletkezése" című könyvében, hogy valószínűleg a magyar a kontinens legrégibb nyelve és a finnugor nyelvek csak a Kárpát-medencéből kiindulva keletkezhettek és nem fordítva, mint azt általában hiszik. Egy elismert olasz nyelvész, Mario Alinei, azt állítja "Ősi kapocs" című könyvében, hogy az etruszk nyelv a magyar nyelv egy antik verziója, amelyet Gordon Childe archeológiai kutatásai is bizonyítanak. Egy másik olasz tudó, Michaelangelo Naddeo, más úton, magyar kutatóktól függetlenül, állapította meg, hogy a magyar rovásírás a legrégebbi. A magyar történelem rejtélyének megoldását abban látja, hogy a kelták beözönlése után a Kárpát-medencébe, a Krisztus előtti második és első évezred fordulója körül, a magyarok Ázsiába távoztak és csak kb. kétezer év múlva tértek onnan vissza. A nemrégiben lehetővé vált genetikai kutatások arra a szenzációs következtetésre jutottak, hogy a baszkok mellett a magyarok Európa legrégebbi népe. (Semino-Report 2000) Másrészt az a folyamat is felgyorsult, amelyet Pap Gábor így fejezett ki: "a héj támadása a mag ellen". Ez a folyamat - a kommunizmus eredményeként - Magyarországon sok kiszolgálóra akadt. Legfontosabb és leglegveszélyesebb céljuk a történelemhamisítás. Ezért volt szükséges itt egyet s mást megemlíteni, hogy az elterjedt előítéleteket leküzdjük.

   Ha tehát annak ellenére, hogy a magyar kormány a maradék országot is tönkreteszi, Dr. Ladislaus Deáknak víziói vannak "Nagy-Magyarország újjáélesztéséről", akkor azt a manipuláló liberális ideológia összefüggésében kell látnunk, amely a szabadság látszatának a felkeltésével pontosan annak alapjait akarja megsemmisíteni, hogy a globális pénzuralom maradéktalanul megvalósulhasson. Még a legjobb materialista gondolkodók is, mint például a frankfurti iskola tagjai, mindenek előtt Th.W. Adorno, felismerték a felvilágosodás "Jánusz arcát", azt, hogy az "adminisztrált világ" az "elvadult önfenntartás" által a fasizmusba vezet ami végülis Auschwitzért is felelős. Az uralkodó hierarchikus kultúra csak az alávetés és megsemmisítés fogalmaiban képes gondolkodni. Ami nagyon hiányzik, az egy mellérendelő kultúra, és az európai történelem ilyet - a svájcin kívül - csak a magyar kultúrában ismer. Csak a történelmi magyar alkotmány, amelyet a Szent Korona jelképez, adott keretet egy államnak, amelynek a közjót kellett szolgálnia. A király és a rendek nem voltak az állam tulajdonosai - Magyarországon nem létezett a hűbériség -, s annak szolgái sem, hanem a Szent Korona tagjai, amely az evangéliumi igazságokat szimbolizálta.

   Tehát választhatunk - talán még - a keresztény szeretetben történő testvéri összefogás és a pénzelit által diktált "verseny" között, amely a legerősebb győzelmét jelenti. Ebben mindnyájan csak veszíthetünk, a szlovákok is.

V.D.


Dr. Balogh Sándor: A Szent Korona és a magyar küldetés
2005-11-26 05:50 Szebb Jövőért

Csomor Lajos szakmai felfedezésekre alapított tétele, hogy t. i. a Korona sokkal a honfoglalás előtt keletkezett, a Korona történetében többszáz éves űrt hagy. Erre azonban van több lehető magyarázat.

NAGY KÁROLY KORONÁZÁSA

Az első, hagyományos történelmi ismeretekre hivatkozó magyarázatot főt. Szigeti István, az aacheni magyar kolónia lelkésze nyújtja. Szigeti egyik német paptársának javaslatára elkezdte az aacheni levéltárban kutatni Nagy Károly (Charlemagne) koronázásának részleteit. Nagy meglepetésére arra a konklúzióra jutott, hogy Nagy Károly 800 karácsony napján történt koronázásakor használt korona a mi Szent Koronánk volt.

Szigeti István szerint a Szent Koronát Károly az avarok elleni harcokban zsákmányolta. Einhard, Nagy Károly fogadott fia szerint apja hat, mások szerint húsz szekér avaroktól zsákmányolt kinccsel és ékszerrel tért vissza pannóniai hadjáratából, és ezen kincsek közt lehetett a mi Koronánk is. A SZENT KORONA TITKA (1996, Lakitelek) c. könyvében Szigeti dokumentálja elméletét (25-27 o.).

Szigeti szerint Nagy Károly végrendeletében előírta, hogy koronázási koronájával a fején temessék el, ami meg is történt 814-ben bekövetkezett halála után. Szigeti kutatása szerint majdnem kétszáz évvel később III Ottó Császár, Nagy Károly késői utódja és Szent István keresztapja, felnyittatta Károly sírját és az onnan kivett koronát a legenda szerint egy lengyel hercegnek ígérte, de Szilveszter pápa álmot látott és végül Istvánnak, a magyarok fejedelmének küldte el az általa megáldott koronát.

Szigeti szerint azonban valószínűleg István kérte eredetileg is a koronát, az előző tulajdonjog alapján, mivel azt István avar alattvalóinak őseitől, a Pannóniában élő avaroktól rabolta el Nagy Károly. Így az sincs kizárva, hogy III. Ottó István keresztfia kérésére vette ki a koronát a sírból és küldte Szilveszter pápán keresztül Istvánnak és a lengyel herceg története csak kitalált ködösítés. Ezt a magyarázatot látszik támogatni az a tény, hogy Nagy Károly eltemetése óta (814), több mint ezer év alatt soha senki nem fedezett fel egy másik eltemetett koronát, tehát minden valószínűség szerint igaz, hogy Ottó kivette az eltemetett koronát.

Szigeti érdekes magyarázatot ad, hogy miért nem lett ez már akkor köztudott, hogy t.i. Szent István koronája Nagy Károly sírjából került elő. A korona kivétele a sírból sírrablásnak és hullagyalázásnak számított volna, és Ottó hírnevét, mint az Egyház védője és oltalmazója, nagyon megtépázta volna. Így, bár ez a fennmaradt iratokból valószínűsíthető, a korabeli lakosság előtt titokban tartották és ezért volt szükség a Hartvig legendából ismert történetre.

Ez az elmélet illetve felfedezés nagyon közel van Csomor megállapításához, azt mintegy kiegészíti a Szent Korona hollétével, illetve több száz éves eltűnésével és az avarokhoz, azaz a felettük is uralkodó magyar királyhoz, Istvánhoz való visszatérésével kapcsolatban. Míg Csomor megmagyarázza, hogy hogyan került a korona Szabir-Magyarországból az avarokhoz, Szigeti kiderítette, hogy hogyan került az avaroktól Szilveszter pápához és tőle Istvánhoz. De perdöntő bizonyítékunk nem volt: se a CNN, se a BBC, de még csak a New York Times riportere sem volt jelen Nagy Károly koronázásakor. És itt váratlanul egy 19. századbeli német festő jön a segítségünkre.
Sajnos, Szigeti nem talált, illetve közölt eredeti korabeli rajzot vagy ábrát. Azonban létezik egy festmény Münchenben amely 1850-ben a baváriai Maximilan II. rendelésére készült Nagy Károly koronázásáról. Bár a festő nyilván nem volt jelen a koronázáson, a festmény nagyon fontos a mi szempontunkból. A Művészetek Szótára (The Dictionary of Art) szerint az illető festő, Wilhelm von Kaulbach (1822-1903), arról volt híres, hogy történelmi képeiben a legapróbb részletet is, személyes tanulmányai alapján a leghűségesebben festette meg.

Nos, a kép tagadhatatlanul a mi Szent Koronánkhoz nagyon hasonló koronát ábrázol, ahogy azt Szilveszter pápa, a pápai koronával a fején, Károly fejére teszi. Szigorú összehasonlítás alapján nagyon valószínű, hogy a festmény a Szent Koronát ábrázolja.

Bár a kereszt még egyenes, de felismerhető a kis gombokról a kereszt végein. Egyetlen eltérés mutatkozik: a keresztpánt ívesen van kiképezve. Azonban elöl a Jézus kép, majd mellette kétoldalt a háromszögű mellett a félkör alakú pártafoglalat, és a Jézus kép alatt lévő tojás alakú drágakő, mind az azonosságra mutatnak. Csupán a csüngők nem látszanak a festményen.

Erre logikus magyarázat lenne, hogy Kaulbach találhatott korabeli, de azóta esetleg eltűnt rajzot, és azt élethűen lemásolta, és a részletekben esetleg a mi Szent Koronánkat vette mintául. Kaulbach reputációja alapján nem valószínű, hogy ok nélkül másolta volna a Szent Koronát, amely az akkori történészek véleménye szerint nem is létezett még Szent István korában, így a 19-ik századbeli ismeretek alapján anakronizmus lett volna feltételezni, hogy István koronája már 800-ban létezett. Így kellett, hogy legyen valahol egy rajz vagy festmény, amelynek alapján Kaulbach megfestette a koronázást és a Szent Koronát. Szigeti nem tud ilyen ábrázolásról, így lehet, hogy Kaulbach még használta, és utána eltűnt az eredeti ábrázolás. Az sincs kizárva, hogy Kaulbach hagyatékának tüzetes átkutatása során előkerülne az eredeti ábrázolás.

Így Kaulbach százötven évvel ezelőtt készült festménye a legerősebb, sokak szerint szinte dokument értékű bizonyíték a Szent Korona igaz történetét, azaz a Korona mai formájában való létezését illetően, amíg eredeti, korabeli rajzot nem találunk. Azonban sajnos, a Szigeti elmélet és a Kaulbach festmény történelmi értékét erősen gyengíti, hogy a Nagy Károlyról legtöbb adatot szolgáltató korabeli életrajz, Vita Caroli, tartalmaz egy miniatúrát Károly koronázásáról (lásd alább), amelyen a korona egyáltalán nem hasonlít a mi Koronánkhoz.

Ez nem jelenti egyértelműen, hogy Szigeti és Kaulbach tévedtek volna. Lehetséges, hogy a miniatúra festője, valószínűleg egy szerzetes valamelyik kolostorban, nem volt szemtanú a koronázásnál, és csak egy képzeletbeli koronát rajzolt a Pápa kezébe, nem gondolván arra, hogy a korona azonossága valamikor fontos kérdés lehet. Az is lehet, hogy volt a koronázásról másik, autentikusabb rajz, amit Kaulbach megtalált és felhasznált és ami a Szent Koronához hasonló koronát ábrázol.

ARTÚR KIRÁLY ÉS EURÓPAI KÜLDETÉSÜNK

Azonban a Korona amúgy is bonyolult története tovább bonyolódik (vagy egyszerűsödik?) Pap Gábor egy újabb felfedezésével. Kaulbach "Nagy Károly Koronázása" mellett egy másik tizenkilencedik századbeli nyugat-európai festő is megfestette a Koronát egy legendabeli személlyel kapcsolatban. Ez a festmény az angliai preraffaelita mozgalom jeles képviselőjének, Edward Burne-Jonesnak (1833-1898) a munkája, és Artúr király utolsó perceit örökíti meg ("The Last Sleep of Arthur in Avalon"). Így a két festményt egy sajátságos tárgyi mozzanat köti össze: a Magyar Szent Korona! Pap Gábor szerint "Kaulbach éppúgy ezzel koronáztatja meg Károlyát, mint ahogy Burne-Jones is a maga haldokló Artúrjának az ágya alá [valójában inkább az ágy elé] helyezi - mintegy jelezve, hogy evilági életében nem lesz többé módja fejére tenni - ezt a félreismerhetetlenül egyedi megjelenésű koronát. Véletlen egybecsengés? Aligha. Inkább arról lehet szó - írja Pap Gábor -, hogy a valódi szakrális hagyományt máig nélkülöző Nyugat-Európa ilyen módon akarta visszamenőleg szentesíteni a maga fiktív, csakis a világhódító lázálmok birodalmában ágáló álhőseit (Pap Gábor: "A héj összeesküvése a mag ellen", Középkor (Internet) Digest aug. 28, 2002; Pap megjegyzése itt Heribert Illig "kitalált középkor" elméletére vonatkozik, amely szerint nemcsak Artúr, de Nagy Károly sem létező személy).

Így Kaulbach festménye, ha Burne-Joneséval együtt tekintjük őket, egy másik magyarázatot tesz lehetővé! Akár élt Nagy Károly, akár nem, akár talált Kaulbach korabeli rajzot akár nem, Burne-Jones festménye vitán felül kitalált eseményen alapul és nem létezhet Artúr király "koronájáról" korabeli rajz, ugyanis Artúr király élete legendás udvarával, Kamelottal és Sir Lancelottal valamint a Kerekasztal többi Lovagjaival együtt kimondottan és elismerten kitalált történet, amely a Középkor lovagi életét és a lovagiasság pozitívumait volt hivatott bemutatni. A magyar történelemhez viszonyítva valahogy olyan az Artúr legenda, mintha Toldi Miklóst mint királyt, Mátyás udvarába helyeznénk. Artúr mint történelmi személy nemcsak, hogy nem létezett, de egyesek szerint Artúr legendáját Krisztus második eljövetelére, illetve majdani uralmára lehet vonatkoztatni! Az Artúr legenda annyira ideális, hogy a fiatal Kennedy elnök alatt az idealista, fiatal politikusokból mint fénylő lovagokból összetett Fehér Házat is szinte félhivatalosan King Artúr Kamelotjáról nevezték el.

Ezek szerint mi a képek új magyarázata? Érdekes módon, az Artúr kép mélyebb értelmét két oldalról lehet megközelíteni, de az eredmény ugyanaz lesz. Burne-Jones képein gyakran találunk a középkor értékes műkincsei közül. Így érthető, hogy meg akarta festeni a magyar Szent Koronát is. Azonban a sok valós történelmi tény helyett, mint például mikor Szilveszter Pápa megáldotta a koronát, vagy Szent Istvánt megkoronázták vele, vagy a Magyarok Nagyasszonyának való felajánlás helyett miért választott egy fiktív jelenetet? A másik oldalról nézve, ha Artúrt meg akarta festeni, miért pont haláloságyi jelenetet festett, és miért a mi Szent Koronánkat festette a haldokló fiktív király ágya elé? Mi a kapcsolat a haldokló Artúr és a mi Koronánk közt?

Igazi művészek festményeiknek gyakran adnak szimbolikus jelentést. Próbáljuk meg kibogozni Burne-Jones Artúr király festményének szimbolikus üzenetét.

Kaulbach, Nagy Károly koronázása (Korona kiemelve)Mikor fontos történelmi vagy akár fiktív jelenetet akart Burne-Jones megjeleníteni, csak egy ismert szakrális Korona van a világon, amely ilyen jelentős alkalomra elképzelhető. És ez nem az angol birodalmi korona, hanem a mi Szent Koronánk! A két tizenkilencedik századbeli művész nyilván tudott valamit, amit mi csak most kezdünk megérteni és tudomásul venni a Koronánkról, t.i. annak szakrális mivoltát. A mi Koronánk azt képviseli ami jó és nemes Európában. Ezért használta Kaulbach és Burne-Jones a mi Szent Koronánkat a nagyot és nemeset ábrázoló festményeiknél. Ez a meglátás sokkal mélyebb és fontosabb mint az, hogy Nagy Károly valóban létezett-e és viselte-e a koronánkat és azzal volt-e eltemetve. Ha Nagy Károlyt valóban a mi Szent Koronánkkal koronázta volna meg a pápa, azt csak a sors szeszélye hozta volna úgy, minden jelentős történelmi következmény nélkül. A történelmi lényeg az, hogy Nagy Károlyt megkoronázták.
De hogy egymástól függetlenül, két híres művész ilyen fontos vélt vagy valós történelmi eseményt a 19. században megörökítő festményén a mi Koronánk szerepel, az a Korona szakrális jellegének és misztikumának magas fokú megértését tanúsítja. Bár Kaulbach festményének történelmi hitelességével kapcsolatban vannak kérdéses pontok, mint azt fentebb kifejtettük, a lényeg az, hogy a 19. században Kaulbach az európai eszme és civilizáció vélt vagy valós megalkotóját festményében a mi szakrális Koronánkkal kapcsolja össze. Burne-Jones képe, amely nyilván elképzelt jelenetet ábrázol, misztikusabb. Mint már felvetettük, vajon mi ihlette a művészt, hogy egyáltalán ezt a kitalált jelenetet megörökítse és a Szent Koronát Artúr királlyal fesse meg? Míg Kaulbach rendelésre festette meg Nagy Károly koronázását, ilyen rendelésről nem tudunk az Artúr kép esetében. Burne-Jones bizonyára látott valami eszmeiséget és azt akarta megfesteni.

Azt is figyelembe kell venni, hogy míg Nagy Károly koronázásához a korona szükséges kellék, a halálos ágyán fekvő királyt korona nélkül is lehetne ábrázolni! A Korona, amint elhagyottan fekszik a padlón Artúr feje alatt, azt látszik jelképezni a legalacsonyabb szinten, hogy a király haldoklik, már a Korona is leesett a fejéről. Ehhez azonban nem volt szükséges egy meglevő, más országbeli valós királyi koronát festeni. Az nem kifogás, hogy Hitvalló Szent Edward koronáját Olivér Cromwell beolvasztatta és nem volt más, angol vagy francia modell, mert bizonyára voltak rajzok Edward vagy a francia királyok koronáiról, ha csupán azt akarta volna ábrázolni. Egy elképzelt haldokló királyt nyugodtan lehetett volna egy elképzelt koronával is ábrázolni. Ha csak ennyit akart a festő mondani, akármilyen korona megtette volna. Még az is fontos, hogy mindkét festő, a kor tudományos szelleméhez illően szinte tudományos élethűségre törekedtek annak ellenére, hogy fotografikus ábrázolás nem állhatott rendelkezésükre, és a Szent Koronát csak koronázások alkalmával láthatta a nagyközösség. A Burne-Jones képen a Koronán a legapróbb részletek mellett még a csüngők is világosan látszanak.

A Magyar Szent Korona a keresztény királyi jelvények közt a legautentikusabb, legszakrálisabb, leg "királyibb" mind szimbolizmusa, mind történelme miatt, már csak azért is, mert Edward vagy a francia királyok koronáját nem óvta meg a Gondviselés a beolvasztástól vagy elveszéstől, míg Szent István Koronája több mint ezer év viszontagsága ellenére, a mai napig megmaradt. Csak jelenleg éppen nem királyi fejen, hanem Amerikából visszatérve először a Nemzeti Múzeumban, majd jelenleg a Parlamentben őrizve várja, hogy újra, múltjához méltó szerepet kapjon a nemzet és Európa, sőt, talán a világ életében és üdvtörténetében.

Koronánk rendkívüli jellegét nem kisebb tekintély, mint a Vatikán ismeri el. Kevesen vannak tisztában azzal, hogy Szűz Máriát, azaz a Boldogasszonyt, csak a mi Szent Koronánkkal szabad ábrázolni meglevő, valós koronák közül.

Burne-Jones nyilván többet akart mondani festményével mint hogy az elképzelt Artúr király meghalt! Így tehát, ha a 19. századbeli művész, ahogy azt nagy művészektől elvárhatjuk, eszmei tartalmat akart adni a képnek, illetve ha feltételezzük, hogy a képpel egy gondolatot akart kifejezni, meglepő üzenetet olvashatunk ki az Artúr király festményből.

Ahogy Artúr király jelképezte ami jó és nemes volt a keresztény középkorban, ugyanúgy a Szent Korona jelképezi legtisztábban az Istentől származó értékrendet és emberi hatalmat. Nos, a 19. századra a nemes keresztény középkort leváltotta a pogány felvilágosodás, és az Istentől származó hatalmat az Amerikai és a Francia Forradalmak elszakítva Istentől, demokrácia néven, emberi kezekbe juttatták. Tehát a kép üzenete nem az, hogy egy elképzelt király meghalt, hanem egy magasabb síkon az, hogy a középkori lovagiasság, Kamelot, és az Istentől származó értékrend és hatalom eszméje halott. A modern Európának ide kell visszatérnie.

Tehát a két kép nem szorosan vett történelmet hanem korunk számára alapvetően fontos kultúrtényt ábrázol: A nagykárolyi szakrális Európa-eszme Nagy Károly nevéhez és a mi szakrális Koronánkhoz fűződik, és az ugyancsak a Koronához fűződő, Artúr király által képviselt középkori lovagiasság és az Istentől való szakrális hatalom fogalma rég kiment a divatból, rég megszűnt. Burne-Jones festménye nem középkori történelmet ábrázol, hanem a 19. századbeli Európa kultúrállapotának kritikája. Sajnos, azóta ezek az állapotok csak rosszabbodtak. A két kép mintegy bekeretezi az európai középkort: Kaulbach képe a kezdetet ábrázolja, Burne-Jones-é a véget.

Ha Csomor feltételezhette, hogy Szent Koronánk tervezésénél és készítésénél valami isteni sugallat játszott közre, nem lehet azt is feltételezni, hogy hasonló sugallat indította a 19. században a német Kaulbachot és az angol Burne-Jones-t, hogy festményeiken a mi Koronánkat ábrázolják? Sokkal kézenfekvőbb lett volna, ha Kaulbach lemásolja a Vita Caroli miniatűrjét, vagy Burne-Jones, ha már meg akarta festeni Artúrt, valamelyik brit koronát veszi mintául (amelyek nagyon díszesek ugyan, de a mi Koronánkkal szemben semmi szakrális jellegük, misztikájuk nincs).

Végül lehet valami felső manipulációt látni abban is, hogy a szálak most futnak össze, és a Korona misztériuma pont most vesz egy új fordulatot. Egyrészt az Európa Eszme ősatyjának maga a is léte kétséges lett, másrészt Koronánk küldetésének és egy új arculatának felfedezése illetve megértése, pont a közös Európába való belépésünkkel esik egybe.

Ez különösen fontos felismerés most, az Európai Közösségbe való belépésünk küszöbén, mert ez mutatja, hogy nem valami elmaradt, nomád néppel van dolguk, hanem olyan Koronával és hagyománnyal rendelkező nemzettel, amelyre Európa minden nemzete irigységgel és tisztelettel nézhet fel.

Nemeskürty István művelődéstörténész szerint Morus Szent Tamás angol lordkancellár 1553-ban kivégzése előtt írta egy írásában, hogy Magyarország mindig a Keresztény Európa biztos kulcsa volt. Magyarország európaiságát Szent István óta nemcsak mi, magyarok, hanem egy angol államférfi és vértanú szent is tanúsította. Ha ehhez a tantételhez hozzáadjuk a két festményt, duplán igaza van Nemeskürtynek, mikor azt írta: "ez a benyomásom szerint túlzottan anyagelvű, pénzközpontú gondolkozású, folyvást feltételeket szabó államközösség érezze megtisztelve magát, hogy felvállaljuk őket, miközben azt sem tudjuk, hogy mi vár ránk.... Ha pedig most csatlakozni kíván az ország, követeljük meg kormányunktól, hogy a meghatott hajlongások és köszöngetések mellett, érdekeinkért is szakadéktalanul szálljon síkra.... (Remény, 203 április 27).

Mi pedig ne félve és megalázkodva, hanem felemelt fővel, büszkén foglaljuk el méltó helyünket Európa többi nemzete mellett és töltsük be a Gondviseléstől ránkbízott küldetésünket! Európának nagyobb szüksége van a mi kultúránkra és hagyományainkra, mint nekünk az övékre! Tehát fiataljaink vegyék komolyan múltunkat, hagyományainkat és történelmünket, és legyenek büszkék magyarnak lenni. Kormányaink pedig ne a gyengeség álláspontjából alkudozzanak, hanem büszkén képviseljék ezt a több, mint ezer esztendős civilizációval és egy szakrális Koronával rendelkező nemzetet. Abba kell hagyni a gyáva, belénk agymosott kisebbségi érzést. Tanuljuk meg, hiúság nélkül, hogy van amire a magyar nemzet fiai és képviselői büszkék legyenek! A magyar nemzet ellenségei pedig tanulják meg, hogy Koronánk és nemzetünk felsőbb védelem alatt áll, jobb lesz, ha nem próbálnak meg kiirtani bennünket.

Az EU politikusok által létrehozott politikai és gazdasági szervezet, ahol a kormányok, illetve azok képviselői mellett az ún. "eurobürokraták", fizetett alkalmazottak játsszák a domináns szerepet. Európai küldetésünk, hogy a Szent Korona és a korona-tan szellemében kezdeményezzünk egy reformfolyamatot a jelenlegi Európai Unióban.

Mihályi Gilbert premontrei szerzetes, ezeréves "történelmi küldetésünk tudatára" hivatkozva (Európa válsága és megmentése, Róma, 1956; 18 o.) már az ötvenes években figyelmeztetett, hogy az Európai Egység létrehozásával a nemzetek helyes értelemben vett szuverenitása is veszélyben van. Több európai államférfit idézve, Mihályi megállapította hogy "az európai integráció nem jelentheti a szuverenitás végét, hanem annak helyes irányban való fejlődését és kiteljesülését... vissza kell állítani a szuverenitásnak az erkölcsi rend előírásait követő, közjót szolgáló szerepét, amely [annak] igazi jelentése és rendeltetése" (144-45 o.). Míg ezer évig a nyugatot a keleti barbároktól védtük, eljött az ideje, hogy Nyugat-Európát saját magától, hitetlenségétől, kapzsiságától és anyagias értékrendjétől mentsük meg. Ebben a szellemben Mihályi "Szenvedő népemnek, az Európa-védő nándorfehérvári hősök unokáinak" ajánlja könyvét.

Nemeshegyi Péter S. J. teológus és nyugalmazott egyetemi tanár Európa keresztény identitását tárgyaló cikkében írja, hogy a középkori keresztény Európának volt 'lelke'. Nemeshegyi elemzését az Oroszországban született, de az amerikai Harvard egyetemen működött Pitirim A. Sorokin (1889-1968) ismeretszociológiai elméletére építi. "Sorokin a kultúrának hullámszerűen egymást követő három típusát különbözteti meg, amelyeket sensate culture, ideational culture és idealistic culture nevekkel illet. Az elsőt értelemszerűen "érzékelési kultúrának", a másodikat "tisztán vallási kultúrának", a harmadikat "vallásos-racionális kultúrának" lehetne nevezni" (Nemeshegyi, 356 o.).

A népvándorlások befejeztével kezdődik tulajdonképpen az Európa-tudat születése. Bár a népvándorlás rohamai összezúzták az elgyengült Nyugatrómai Birodalmat, az új, fiatal népek átvették a kereszténységet és annak kultúráját, és megszületik a keresztény Európa.

Ebben a korszakban születik meg igazán az a történelmi és kulturális valóság, amit Európa-tudatnak nevezhetünk.... (A) 800-ban a pápa által császárrá koronázott frank király, Nagy Károly birodalma magát Európának érzi.... Nagy Károly címe: pater Europae, Európa atyja.

Nagy Károly halála után az Európa nagy részére kiterjedő karoling birodalom szétesett ugyan, de a német-római császár és a pápák vezetésével Európa egységes történelmi valóságként megmarad...

A középkori keresztény Európának volt "lelke". A csodás székesegyházak, a fenséges liturgia, az egyházi ének, az iskolák, az egyetemek, a pápák, püspökök, papok, az új meg új szerzetesrendek szökőárszerű terjedése mutatja e kultúrának benső erejét. A 12-13. században a "tisztán vallási kultúra" átalakul "vallásos-racionális kultúrává"...

Persze nem szabad elhallgatnunk ennek a kultúrának árnyoldalait sem. Ahogy a régi görög kultúrának szégyene volt a rabszolgaság intézménye és a belháborúk, úgy a középkori keresztény kultúrának is voltak nagy hiányosságai...

Nem csoda, hogy a görögök kora óta a szabadságot nagyra értékelő európaiak ez ellen a rendszer ellen fellázadtak. A 16. században következett be a robbanás. Luther a laeta libertas (vidám szabadság), a Freiheit des Christenmenschen (A keresztény ember szabadsága) szavakat tűzte zászlójára.

Az ebből a robbanásból származó felekezeti megosztottság és az abból eredő véres vallásháborúk aláásták az isteni kinyilatkoztatásra hivatkozó keresztény kultúra tekintélyét, és a felvilágosodással az európai kultúra hullámvonala elkezd süllyedni az "érzékelési kultúra" hullámvölgye felé, amely a 16. századtól a 20. századig uralta Európát (u.o., 358-359 o.).

Nemeshegyi persze megállapítja, hogy ennek az "érzékelési kultúrának" is voltak maradandó értékei, főleg a tudományok és az emberi jogok fogalmának kialakítása terén. Ugyanakkor "a vallási értékek iránti bizalom meginog". Marx, Nietzsche, Freud, "a gyanakvás mesterei" az istenhit gyökereit támadják. Egyre inkább terjed a materializmus, a relativizmus. Csak azt becsülik az emberek, ami hasznos és kellemes. Az etikai törvények relativizálódnak. A jogszabályokat csupán emberi meghatározásnak tekintik. A gondolkodók a szabad szerződést próbálják az emberi együttélés (család, társadalom, állam) normájaként felértékelni, de ha a szerződés megtartásának kötelessége is csak relatív, akkor ez sem hoz megoldást. Bizonyítják ezt az egyre szaporodó válások és a nemzetközi szerződések rendszeres megszegése. Minthogy nincsenek transzcendens, örök eszmék és ideálok, semminek sincs értelme. A 19. és 20. század embereinél az "érzékelési kultúra" végső stádiumát jellemző "értelemvesztés" lesz uralkodóvá. Ezt az értelemvesztést harsogja az abszurd festészet, szobrászat, színdarab, a kakofonikus zene, ezt taglalják a posztmodern filozófusok. Ha az ilyen kivérzett "érzékelési kultúra" egyeduralkodóvá válik, semmilyen társadalom sem tud fennmaradni... (u. o. 359-360 o.).

Ezt a krízist jelképezte Burne-Jones a padlóra esett Koronával. Ebből a krízisből kell a modern Európát kivezetni. Nemeshegyi szerint "ma már ott tartunk, hogy az Európai Uniónak van közös gazdasága, közös piaca, közös törvényszéke, közvetlenül demokratikusan megválasztott parlamentje, sőt közös pénzneme is. Ez azonban nem elegendő az új egyesült Európa megvalósulásához. Ha az európai kultúra megmaradna az "érzékelési kultúra" végső, kivérzett stádiumában, vagyis ha az emberek csak az érzékszervek és az azok által verifikálható értelmi ismeretek által feltárt valóságot ismerik el igazi valóságnak, akkor Európa a személyes és nemzeti egoizmusok káoszába fog fulladni. Nagyon igaza van Jacques Delors-nak, a brüsszeli Európa Bizottság volt elnökének: "Ha tíz éven belül nem sikerül lelket és jelentést adnunk Európának, elvesztettük a játszmát." Ugyanezt mondja Carlo Maria Martini, milánói érsek: "Európa új háza vagy egy új kultúra alapján fog megszületni, vagy egyáltalán nem fog megszületni".

Milyen lesz ez az új kultúra? Gyökeresen másnak kell lennie, mint a közelmúltig uralkodó "érzékelési kultúrának". Ha nincs semminek értelme, ha minden relatív, ha az ember egyetlen célja a véges javak (pénz, hatalom, élvezet) korlátlan birtoklása, ha ez a cél szentesít minden eszközt, ha előnyökért tülekedő és lobbizó csoportok csatatere lesz Európa, ha Európa jóléte a világ többi népének nyomorára épül, akkor homokra épül Európa háza....

Dr. Sulyok Elemér, Pannonhalmai bencés professzor a közelmúlt tapasztalatai alapján nem hangzik túl optimistának. "Visszatekintve az úgynevezett ‘rendszerváltás' óta eltelt több, mint egy évtizedre, úgy tűnik, mintha Amerikából és Nyugat-Európából inkább csak a szenny csapódott le nálunk. Remélem, hogy ez a folyamat a jövőben megszűnik." Majd figyelmeztet, hogy "ha a közös európai jövőt gyorséttermekre és áruházláncokra alapozzuk, akkor a nemzetek kultúrája teljesen kifakul" (Remény, 2003. május 18).

Nemeshegyi azt hiszi, hogy a "vallásos-racionális kultúra" elveit követő keresztényeknek döntő szerepük lesz Európa új lelkének megformálásában. Aquinói Szent Tamás, Nicolaus Cusanus, Newman és más szellemi óriások nyomán, ezek a keresztények hisznek Istenben, tudják, hogy az életnek és mindennek van értelme, követik Jézus szeretetparancsát, de ugyanakkor szeretik az Isten által szépnek és jónak teremtett világot, tisztelik az emberi észt, elismerik az újkori fejlődés vívmányait: az általános emberi jogokat, a demokráciát, a vallásszabadságot, hisznek az igazság és a szeretet csendes erejében, és ezért nem támaszkodnak az erőszakra. Készek mindenkivel párbeszédet folytatni, készek mindenkitől tanulni, és velük együtt vándorolni a teljesebb igazság felé (u. o. 360-362 o.). Ezért egy 12 pontos programot hirdet meg, amire az Egyesült Európa kultúráját fel kell építeni (362-365 o.). Ezt a programot mind be lehet vonni a Szent Korona által képviselt értékrendbe.

Nemeshegyi álláspontját Dr. Mádl Ferenc köztársasági elnökünk megerősítette 2002 tavaszán mikor az olasz parlamentben mondott beszédében hangsúlyozta, hogy az Európai Uniónak "erkölcsi tartalomra" van szüksége. A politikai és gazdasági hatalom bürokratikus gyakorlása nem elég egy civilizált, békés és boldog Európa megteremtéséhez, ahol a népek és egyének szabadon, megkülönböztetés és elnyomás nélkül élhetnek.

Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetsége elnöke, pár hónappal ezelőtt hivatalosan felhívta a Vatikán figyelmét az európai szellemiség elszegényedésére és kérte, hogy a Szent Atya is emelje fel szavát ez ellen az elüzletiesedés és erkölcstelen kizsákmányolás ellen. Lehet, hogy ez a kérelem el sem jutott a Szentatyához, azonban az tény, hogy II János Pál, pár héttel későbbi, májusi spanyolországi látogatásának a szenttéavatásokon kívül ez volt az egyik fő témája: "Európa, találj újra magadra!" A pápa szerint "olyan Európát kell építeni, amely a kultúrák és nemzetek sajátosságait tiszteletben tartva találja meg egységét. Olyan feltételekkel és elvekkel, amelyek a teljes emberi fejlődést biztosíthatják a polgároknak" (Új Ember, 2003. május 11.). A Szentatya Isten és Európa címmel az Európai Unió 14 katolikus képviselőjéhez írt külön levélben sürgette a keresztény értékrend felvállalását az új Európában.

A népek, akik között sok elnyomott népcsoport is van, a sok emberi- és kisebbség-jogi határozat ellenére nem élveznek egyenlő jogokat az ezeréves civilizációval rendelkező Európában, mert nincsenek megfelelő szankciók a kisebbségi jogokat sértő, illetve a "nemzeti egoizmusokat" mindenáron támogató kormányok ellen. Az emberi és kisebbségi jogokat, valamint az erkölcsöt és az igazságot alárendelték a határok, rendszerek és kormányok stabilitásának. A kétségkívül pozitív fejlődést az emberi jogok terén nagyrészt semlegesíti és aláássa a jogokkal párhuzamos és azokat kiegészítő felelősség hasonló irányú és méretű fejlődésének elmaradása. XIII. János pápa híres Pacem in Terris (Béke a földön) enciklikájában kifejti, hogy a jogok és kötelességek egyensúlya az alapja a családi, társadalmi, országon belüli és országok közti békének. A lemúlt szocialista világban az embereknek csak kötelességei voltak. Ha megnézzük a volt szovjet alkotmányt, abban csak az állampolgárok kötelességeiről találunk listát. Ezzel szemben, az Amerikai Függetlenségi Háború (amit az amerikaiak "forradalomnak" neveznek) és a Francia Forradalom eredményeként a felvilágosodott Nyugat csupán szabadságról és jogokról beszél. A diktatúrákban nincsenek jogok csak kötelességek. Ugyanakkor a liberális rendszerekben jogok vannak kötelezettségek nélkül. Mindkét megoldás csak ellentétekhez, elégedetlenséghez és káoszhoz vezethet.

Így például a modern Európában hiába hoznak határozatokat az emberi és kisebbségi jogokról, ha nem írják elő, hogy az államoknak a többségek által választott vezetői felelősek a kisebbségi jogok betartásáért és betartatásáért. Sajnos, ez a törvényesített jogfosztás még a vallásokon belül is fennáll, mikor például Európa közepén a szlovákiai magyaroknak nem szabad magyarul énekelni a Boldogasszony Anyánkat, vagy hogy "tartsd meg Isten Szentatyánkat", vagy az Eucharistikus Kongresszus indulójában, hogy "...forrassz eggyé békességben minden népet s nemzetet". Ha a félmilliónyi szlovákiai magyar nem érdemel egy magyar püspököt, és a szlovák egyház nem gondoskodik magyar papképzésről, vagy ha a gyönyörű magyar liturgikus hagyományokat halálra ítélhetik Szlovákiában a szlovák püspökök, akkor itt valami baj van! Senki sem felelős azért, hogy akár ökumenikus, akár nemzetpolitikai meggondolásból megtagadják a félmillió szlovákiai magyartól nemcsak az egyházjogban, hanem nemzetközi szerződésekben is, mint pl. az EBESZ okmányai, amely szervezetnek nemcsak Szlovákia, hanem a Vatikán Állam is tagja, garantált jogaikat, hogy vallásukat és liturgiájukat saját, ősi nyelvükön gyakorolják. A példának felhozott Szlovákia a sorozatos kisebbségi és alapvető emberi jogsértések ellenére, hazánkkal együtt, mára az Európai Unió tagja.

A jelenlegi európai értékrend teljesen ellentmond a Szent Korona tannak, valamint a Nagy Károly és Artúr Király fejeit ékesítő Szent Koronára alapozott keresztény lovagi értékrendnek. Ha végigolvassuk Szent István intelmeit Imre herceghez, az nem a királyi jogokról, hanem kötelességekről szól. István a bevezető részben tisztán kimondja, hogy saját tanulmányai és tapasztalatai alapján ad utasításokat, parancsokat, tanácsokat, javaslatokat fiának, hogy azok szerint kormányozzon. Az intelmek hatodik pontja máig is a világ legfelvilágosodottabb kisebbségi politikáját írta elő Imre hercegnek. Ha Európa be akarja vonni a Szent Korona országát, vissza kell, hogy hozzák az európai közéletbe a keresztény lovagiasságot, az életigenlést, Szent István Intelmeinek a szellemét, és az erkölcsi tartalmat amit Szent Koronánk jelent és amit nemcsak Mádl Elnök úr és Patrubány Miklós, hanem maga a Szentatya is sürgetett! Felvételünk után pedig ennek a szellemnek előmozdítása lesz szent hivatásunk és feladatunk! Az első lépés ebben az irányban úgy látszik, már megtörtént. Szájer József, az Országgyűlés egyik alelnöke javaslatot nyújtott be az EU reformjait előkészítő bizottságnak az egyházi közösségek jogairól, amit a bizottság nagyobb változtatások nélkül el is fogadott. Az indítvány kimondja, hogy az EU tiszteletben tartja az egyházak véleményét, önazonosságát, hozzájárulását a közélethez, s rendszeres dialógust tart fenn e közösségekkel.

De ez csak a kezdet, az európai értékrend igazi reformja csak ezután kezdődik. A jelen és az ezután választandó magyar delegációnak, a hasonló európai kezdeményezésekkel és csoportokkal összhangban, ki kell venni a részét a reform munkából. Bibliai hasonlattal élve, mi kell, hogy legyünk a kis kovász, amely megkeleszti az anyagiasság fertőjébe süllyedt nyugatot.

Mihályi Molnár László még találóbb hasonlatot alkalmaz, mikor cikkének ezt a címet adta: "Oltóvesszőt a vad(nyugati) alanyba." Bizonyos irónia csendül ki Molnár soraiból: "Európa keleti felének most nagylelkűen megengedték, hogy belépjen azon a kapun, amely a pénz, a kényelem, és jóllakottság oltára előtt rituális szertartás keretében vetkőzteti ki önmagából az embert, hogy önként vállalt szolgaságra vesse, s lelkét elrabolja." Majd ezt írja cikkében: "a lelki vakságban élők nem tehetnek arról, hogy nem látják azt, amit Jézus követői könnyen észrevesznek. Ilyen értelemben az uniós tagságot mi, kelet-európai keresztények missziós küldetésnek is felfoghatjuk" (Remény, 2003. április 6). És a mi Szent Koronánk az a fegyver, amely ezt a küldetést sikerre viheti, ha Szent Koronás nemzeti zászlónk alatt indulunk a harcba. Mint Bábel Balázs Kalocsa-Kecskeméti érsek, írja, "Paul Lawy, egy koncentrációs táborból kiszabadult zsidóból lett keresztény kereste az Unió számára a megfelelő emblémát.... (és végül) a Szűz Mária feje felett látható korona tizenkét csillagát tetette az EU zászlajára egy Mária szoborról. Ott van tehát Mária, ha nem is a Magyarok Nagyasszonyaként, de Európa védőasszonyaként." A tizenkét csillagos koronát pedig Mária mint a Világ Királynője viseli.

Majd így fejezi be elmélkedését Balázs érsek: "Ezekkel a gondolatokkal és ezzel a reménnyel várom azt, hogy az Egyesült Európa meg tudja valósítani a humánum eszméjét, a szeretet civilizációját" (Remény, 2003. május 4). Ebben kell, hogy Mária népe, a Szent Korona országa vezető szerepet játsszon. Ez Isten-adta küldetésünk."

Amint látjuk, a két egymástól független festmény Szent Koronánkkal olyan nemzeti kincs, amit halálos bűn lenne nem kihasználni nemzetünk, és főleg ifjúságunk nemzettudatának, magyarságukra való büszkeségük növelésére, nemzetünk tekintélyének és jóhírének fellendítésére, valamint az új európai eszmeiség kialakítására. Egyetlen más nemzet sem büszkélkedhet hasonló szimbólummal, hagyománnyal és küldetéssel!

(Részlet A Szent Korona és a koronázás misztériuma c. kéziratból)

1. kép: Kaulbach, Nagy Károly koronázása (Korona kiemelve)
2. kép: Vita Caroli miniatűr,Nagy Károly koronázása
3. kép: Edward Burne-Jones, Artúr Király utolsó éjszakája

Gavallér János
Blöff, vágta a halálba

A ma kenyeréért viszik a jövőt
az önzés fekete lovasai,
vágtat a sötét pej, tajtékzik sörénye,
az önzés fekete lovasai
keze szorítja a semmit.

Viszik a lelkek tisztaságát,
csalják magukkal a félsz-igazság
néma bűnbánatát, zúg a csend,
az önzés fekete lovasai
után ég az út, a lélek porlik.

2008.02.05.

"Hova vezetnek Budaházy és Toroczkai "levadászási" tervei?"

Lendvai Ildikó!

Az ön kérdésére roppant egyszerű, ám mégis összetett választ tudok adni, tehát tessék figyelni, talán így megérti, miről van szó.

Budaházi és Toroczkai levadászási tervei azon politikusok és tisztségviselők ellen indult, irányult, kik a jelen rendszerben nem azt teszik, amit az adott poszt indokolttá tesz ténykedéseik során. Ezek a politikusok, tisztségviselők visszaélnek a hatalmukkal, nem a köz érdekeit tartják szem előtt, tehát a rájuk bízott teendőket nem látják el. Ha ilyen emberek vannak a köz érdekében ténykedő emberek közt, az olyan, mint amikor a búzába konkoly keveredik. Ez ellen mást nem lehet tenni, mint kiválogatva eltávolítani posztjából, és pellengérre állítani. Gondolom ön sem akarhatja azt, hogy a politikai közélet soraiban korrupt emberek hada legyen, így talán inkább örülnie kellene ezen felhívásnak, és támogatnia, minden segítséget megadva.

Ha ön ezzel szemben mégis úgy gondolja, hogy Budaházi és Toroczkai ténykedése nem támogatandó, hanem elítélendő, és jogértelmezési változtatásokra van szükség, akkor a korrupciónak ad ezzel zöld utat, hiszen aki eddig csak gondolkozott "ravaszságokon", az majd ezután bátran megtesz bármit.

Ajánlanám átgondolásra ezt a rövid kis eszmefuttatást.

Baráti üdvözlettel:
BÁRKÁNYI SÁNDOR 30/4517495
Szászvár
http://www.gondolkozz.extra.hu


KUSS AZ EGÉSZ ORSZÁGGYŰLÉSNEK
2008. február 11-én!

Kedves Halász József dr!

Nemrég találtam az egyik fórumon a következő bejegyzést:
'"Hová lett az Alkotmányból az a szakasz amelyik úgy szólt:" A népszavazás alkalmával a kormány nem kampányolhat sem pro sem kontra a népszavazás tárgyáról!"

Ezt a szakaszt, még el lehetett olvasni a szégyenteljes dec.5-i szavazás előtt, az interneten lekért alkotmány szövegben, de azóta nem található.'
Egyszerű állampolgár lévén szeretném tudni,
- létezett-e az Alkotmányban ilyen kitétel?
- ha igen, hová tünt?
- van-e esetleg a jelenlegi kormánynak olyan hatalma, hogy belejavít(?) önkényesen az Alkotmányba??
A 2004. évi népszavazás körüli időpontban magam is olvastam erről itt az interneten, és különösnek tartottam, hogy ezzel senki sem foglalkozott.
A józan paraszti logika is ezt diktálná, a népszavazást ne előzze meg kampány. Mennyi feleslegesen kidobott pénzt lehetne vele megspórolni!
[...]
Köszönettel és tisztelettel: [...]

Kedves [...]!

Fontos alkotmányossági kérdést vet fel, ezért válaszolok, annak ellnére, hogy a március 9-i népszavazást - gumicsont jellege miatt - nem támogatom.

Az, hogy a jelenlegi hatalom (magyarán: az összes parlamenti párt, tehát a mostani népszavazást indító FIDESZ is) annyira bután gőgös, hogy lépten-nyomon félmunkát végez.

Erre bizonyíték a népszavazási kampány-ellenkampány kérdése. Mivel népszavazást (jogállamban és nem nálunk) mindenki a siker reményében indíthat, ezért a kampányolás kérdése általános.

Az 1949. évi XX. tv-ből (téves szóhasználattal: Alkotmány) a hivatkozott szakasz kicsempészése félmunka, mert a jogrendszerben mindenek fölött álló Alkotmánybíróság 52/1997. (X. 14.) AB határozata az alábbiakat írja: "Ha valamely alapjogból folyó jogosultság feltételektől függ (ez a jogosultsági feltétel az elérni kívánt cél - vagyis a népszavazás sikere - HJ), és az alapjog jogosultjai a feltételek teljesítése érdekében cselekednek, akkor az állami szervek (ez ebben az esetben az Országgyűlést és annak pártjait jelenti - HJ) mérlegelési jogkörükben a jogosultság megszerzését nem hiúsíthatják meg." Ez a határozat érvényben van - ebben rejlik a félmunka!

Különösen azért tartom fontosnak leírni mindezt, mert a nemzetáruló Lisszaboni szerződést megerősítését megszavazó FIDESZ arra hivatkozott, hogy ha nem szavazza meg, akkor a kormánypártok nem szavazták volna meg a népszavazást.

Vagy buták, vagy minket néznek hülyének. A 200.000 érvényes szavazat esetén ugyanis az Országgyűlésnek nincs mérlegelési joga a népszavazás kiírásával kapcsolatban.

Magyarra fordítva: minden parlamenti pártnak KUSS van (szebben: döntési joga végrehajtási joggá minősül) a népszavazás előkészítési (aláírásgyűjtés és kampány) időszakában éppúgy, mint a népszavazás kiírásában és - eredményes IGEN esetén - a népszavazás eredményének végrehajtásában.

Szeretettel, Halász Jóska

---

Szőnyi Bartalos Mária megjegyzése:
Kérem szépen, megértették? Minden parlamenti pártnak KUSS van! Szerintem legfőképp a kormánypártoknak, mert a több biztosítós törvény megszavazására kötelezi az MSZP képviselőket a miniszterelnök, aki egyben az MSZP elnöke is.

Uraim! Ezek a biztosítók éhen fognak halni Magyarországon. Hacsak a kormány tagjai egytől-egyig súlyos elmezavaruk és egyéb betegségük miatt - már nem kormánytagokként - ellátásban nem részesülnek náluk. Nekik lesz miből önöket megfizetni, de a pórnépnek nem.

Kedves, leendő Biztosítók! A kockázatvállalásoknál a fentieket szíveskedjenek figyelembe venni a jelenlegi országgyűlési képviselők esetében!

Értem nem kell kockázatot vállalniuk, mert sem a miniszterelnök, sem Horváth Ágnes nem kötelezhet engem semmire, amit én nem akarok! De egyetlen magyar embert sem, éppen úgy, ahogyan engem sem.
Az állam köteles gondoskodni az ingyenes egészségügyi ellátásról.

Mert az Alkotmány XII. fejezet, Alapvető jogok és kötelességek címszó alatt kimondja a 70/D. § (1): "A Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez."
És - az Alapvető alkotmányos jogokat egyetlen egyéb, más jogszabály vagy rendelet sem írhatja felül!

E jogoktól megfosztani pénzügyi terhekkel egyetlen állampolgárt sem lehet!
Az Alkotmányt pedig szíre-szóra nem módosítgatjuk! Főleg népszavazás nélkül nem!

VILÁGOS?!

2008. február 5.
Hivatkozás erre a cikkre és az oldalra:
http://www.portal.ghost.hu/gindex.php?pg=22431356


Levél Sunyovszky Sylviának
"T Í Z E Z E R  V É L E T L E N E K..."???

Kedves Szilvike!

Minden kommentár nélkül ajánlom elolvasásra! Itt tart a mai magyar jobboldal, nemzeti oldal vagy nevezzük bárminek, vezetése, akik közömbösen nézték, nézik mindmáig, egy értékes ember és társulata vergődését. SZÉGYEN!! S még merik magukat keresztény magyarnak nevezni.

Üdvözlettel:
Attila (P.A.Á.)
/Péteri Attila Árpád/
népművelő
ált. koordinátor

---

From: Dévai Nagy Kamilla
Sent: Monday, February 04, 2008 8:00 AM
To: Péteri Attila

---------- Eredeti üzenet ----------
Dátum: 2008. feb. 04. Hétfő 07:57:56
Feladó: Dévai Nagy Kamilla
Címzett: Kadar György

Kedves Kádár György!

Egészen véletlenül- mielőtt a KRÓNIKÁS ZENEDÉT 2007 nyarán kilakoltatták-(mert nem tudtuk fizetni a fűtésszámlát, mivel 11. éve élünk MINDEN támogatás híján önerőből, a dalainkból, előadásainkból, CD-ink eladásából,még rózsadombi lakásomat is el kellet adni- (mert nem volt mit enni erdélyi, kárpátaljai, felvidéki növendékeimnek, és nem tudtam 14 tanáromat fizetni)- és mert sokszor kint énekeltünk a Kossuth téren, - VÉLETLENÜL egymás után NÉGYSZER kirabolták békásmegyeri bentlakásos iskolánkat.. Elvitték az összes számítógépet (még a százezer éves Pentium I-et is, mert abban is volt dokumentum, hogy hogyan állítottuk két kezünkkel helyre a ramaty épületet...) adatokkal, dokumentumokkal, levelezéssel, szerződésekkel együtt. Még a lementett CD-ket is elvitték. És VÉLETLENÜL- még szintén a kilakoltatás előtt- ELLOPTÁK az erőt,adó, életet mentő szent gitáromat, hogy ne legyen kitartásom folytatni munkámat, melyet a 15 milliós magyarság érdekében teszek. És egészen VÉLETLENÜL szintén még a kilakoltatás előtt súlyos autóbaleset ért. Teljes erővel belémszállt a Kőbányai úton egy piros autó. Két diákom is ült a kocsiban. Csodával határos módon maradtunk meg. HÁROMMILLIÓS kár keletkezett az Opelben.Majnem egy éve. Azóta sem kártalanítottak, csak az autót tákolták össze, úgy, hogy várom, mikor esik szét alattunk. VÉLETLEN.

VÉLETLEN????? De még ezt is úgy csinálták, hogy ne is tudjon róla senki. Most én is kinyitom a számat. Csakazértis dolgozom. A nap 24 órájában. Hullafáradtan. De tudván, hogy szeretnek az emberek, és szolgálhatom a nemzetemet. Most éppen a mentett holminkat akarják kirakni abból a raktárból, ahol menedéket kaptunk, hogy zongoráinkat, hangszereinket, irodabútorainkat ideiglenesen elhelyezhettük a kilakoltatás rémületében.. Azt a raktárt eladták, most ki kell ürítenünk. Raktározási díjat nem tudunk fizetni. Még ezen a héten el kell vinnünk a cuccainkat. VÉLETLEN?????

40. éve vagyok a pályán. Minden szusszanásom ezé a nemzeté. Nem a számat jártatom, hanem még a Csau időkben is mentem énekelni Erdélybe, Kárpátaljára, felvidékre, Délvidékre. Még a tankok által feltört aszfalton mentek tönkre a csapágyak, tűgörgők. Ezek viszont NEM VÉLETLENEK. 1987-ben kaptam volna Kossuth díjat. Visszavették menetközben, mert elmentem vidékre tanítani.Nem érdemlem meg a Magyar Örökség díjat, mert csak 40 éve énekelek a nemzetért. A Magyar Kultúra Napján 1996-ban MEGHALTAM. Két napig voltam az ÚR vendége.10 nap amnézia után fél évig tanultam újra járni, beszélni, énekelni. És ott folytattam, ahol abbahagytam. Csak már nem egyedül, hanem a KRÓNIKÁSOKKAL.Hogy átadjam mindazt, amit kínkeservesen, magányos farkasként megtanultam. Hogy legyenek fiatalok, akik továbbvigyék ezt a szellemiséget. A régi hagyományok őrzése mellett új hagyományokat teremtsenek. Hogy erőt, hitet, reményt vigyenek a megfáradt emberek szívébe dalaikkal. Meg is kaptuk érte méltó büntetésünket.

VÉLETLEN????Segítségre szorulunk, mert én már nem bírom egyedül. VÉLETLEN???? És még a jobboldal se tudja igazán, kik is vagyunk.Pedig TITEKET szolgálunk. Alázattal, tisztelettel, szeretettel. Néha kapunk segítséget, de "gazdánk" nincs. Párthoz semmiképp nem kapcsolódunk. Mi a magyar kultúra, művészet pártján, a jobboldalon állunk.És dolgozunk. Csendben végezzük a munkánkat. Bocsánat, hogy kifakadtam, de ez sem VÉLETLEN.

Szeretettel, mélységes hittel és odaadással:

Dévai Nagy Kamilla

"T I Z E Z E R  V E L E T L E N E K..."

Kétségtelen, nagyon sok véletlen fordul elő az életben, szinte naponta tapasztalunk egyszerű, vagy rejtélyes véletleneket. A kiváló, magyar érzelmű, nagy tehetséggel megáldott színművész, B u b i k István, tragikus körülmények között halt meg. Mintha véletlen lett volna.
K a s z á s Attila, magyar érzelmű színművészünk, aki kiváló táncos-énekes is volt, tragikus hirtelenséggel elhunyt. Fiatal, igen tehetséges művész volt. Hirtelen, gyors, váratlan halál..., véletlen...
Váratlanul /véletlen/ tragikus körülmények között életét vesztette S e l m e c z i Roland, hazafias érzelmű színművészünk, aki a Trianon filmben is sikerrel szerepelt. Véletlenül... véletlenül...
Hm... Mennyi véletlen, felesleges, oktalan halál! Magyar hazafiak, kiemelkedő művészeink pusztulása! Kegyetlen véletlenek!
"...Tizezer véletlenek, segítsetek, segítsetek...!"

Pásztorfi István

Dsida Jenő A tó tavaszi éneke Be jó is volt, míg jég födött: csend jég alatt és jég fölött, nagy hallgatás volt mindenütt - Ma minden kis nesz szíven üt. Hó- s jégtakarta volt a part és engem is nagy jég takart, vastag, páncélos, szürke jég, közömbös, mint a téli ég. Nem bántott semmi bántalom, nem ártott semmi ártalom A szél a jégen elszaladt, nem borzolt fel a jég alatt. A kő a jégen fennakadt, nem ütött meg a jég alatt. Áldott, kit ily nagy csend födött, csend jég alatt és jég fölött. Elment a jég jaj, mindenütt s ma minden kis zaj szíven üt - vagyok mezítlen kék elem és testem-lelkem védtelen.

Belémtekint a cipruság, borzol a szél, szomoruság, a nap is bennem sistereg, kővel dobál a kisgyerek. Ma minden bennem él, mulat, a pillanat, a hangulat s akár hiszik, vagy nem hiszik, minden madár belémiszik. Fáj az eső, a szép idő, a surranó szitakötő, minden zavar és fölkavar és minden csupa zűrzavar. Ha csillagoktól csillogok, vagy elbujtak a csillagok, egyszerre fáj már estetájt minden, mi sok-sok este fájt. Ó, emberek, nem alhatok! Fájdalmam a fájdalmatok, itt tükrözik keresztetek, és borzadok és reszketek.

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

Sokadszor hallom Öntől és párttársaitól annak emlegetését, hogy véget kell már vetni a kádári "ingyenebéd" szólamnak. Le kell számolni az ingyenes oktatás, az ingyenes egészségügyi ellátás illúziójával.

Minthogy én bízom igazmondásában, elhiszem Önnek, hogy eddig ingyenes egészségügyi ellátást élveztem. Követelem ezért az egészségügyi ellátásra tőlem eddig - ezek szerint jogtalanul - levont 5,5 millió forint TB járulék visszafizetését. Kérem, intézkedjen az összeg számlámra történő átutalásáról.

Köszönettel Sajgó Mihály


1500 iskola bezárása készül a kormány?
MTI 2008. február 4. 18:20 gondola

Országosan mintegy ezerötszáz iskolát fenyeget bezárás, a falvakban, sőt már a nagyvárosok településrészein is - jelentette ki Lezsák Sándor hétfőn Szegeden.

"Valóban arról van szó, hogy nincs pénz, és ésszerűsíteni akarnak, vagy netán arról, hogy előre megfontolt szándékkal, nagy anyagiak reményében, különös kegyetlenséggel verik szét a magyar iskolarendszert" - tette fel a kérdést az Országgyűlés fideszes alelnöke sajtótájékoztatóján. A politikus szerint egy neoliberális szemlélet jegyében, költségtakarékosságra, hatékonyságjavításra hivatkozva tönkre teszik azokat a falusi közösségeket, amelyek túlélték az elmúlt évszázadok viharait.

"Még egyetlen ország sem ment tönkre azért, mert az oktatásra vagy a kultúrára túl sokat költött" - hangsúlyozta a politikus. A kistelepüléseken élők rendkívüli erőfeszítéseket tesznek azért, hogy lakóhelyükből ne legyen egy "nagy kiterjedésű szociális otthon", a fiatalokat meg tudják tartani, ehhez azonban az állam segítségére is szükség van - fogalmazott Lezsák Sándor.

Dobos Krisztina, a Közoktatáspolitikai Tanács tagja elmondta: a kistelepülések tönkremennek, ha megszüntetik óvodáikat, iskoláikat, hiszen a fiatal családok előbb-utóbb követik gyerekeiket. Európában ez a folyamat már lezajlott, Németországban a hetvenes éveken zártak be sok kisiskolát, ám a tapasztalatokat látva többségüket a következő évtizedben újra megnyitották.

Sokszor esik szó arról, hogy a magyar diákok nem szerepeltek túl jól az OECD Pisa-felmérésén, a kiváló eredményeket felmutató Finnországban azonban háromszor annyit fordítanak egy kistelepülésen élő gyerek oktatására, mint városi társáéra - tudatta az oktatási szakértő. A jövő az iskolákon múlik, ha folyamatosan bezárják az oktatási intézményeket, a családok egyre inkább úgy érzik, nincs jövőjük azon a helyen vagy az országban - mondta Dobos Krisztina.


Az OVB vizsgálja a kormány semlegességét
2008. február 4. 15:12 FigyelőNet, MTI

A Fidesz azt szeretné megtudni az Országos Választási Bizottságtól, hogy a kormánynak nem kellene-e semlegesnek maradni a népszavazási kampányban.

A Fidesz állásfoglalást kér az OVB-től arról, hogy a kormányra is vonatkozik-e az az 1997-es alkotmánybírósági határozat, amely kimondja: az alkotmányos szerveknek tartózkodniuk kell a népszavazási kampányba való bárminemű beavatkozástól, azaz semlegesnek kell maradniuk.

"Most el fog dőlni, hogy az OVB a választópolgároknak valóban független, csak a törvényeknek alárendelt szervezete, vagy akár egy kormányszóvivő is utasíthatja, milyen döntéseket hozzon" - fogalmazott Répássy Róbert.

A Fidesz internetes honlapjára felkerült beadványban az ellenzéki párt az említett alkotmánybírósági határozatra hivatkozva arra vár választ az OVB-től, hogy a "már megkezdett népszavazási eljárási folyamat megzavarásától és meghiúsításától való tartózkodás kötelessége vonatkozik-e a kormányra".

A Fidesz egyébként már hetek óta bírálja a kormányt, hogy közpénzből kampányol a népszavazással kapcsolatban. A kormány azonban azzal védekezett, hogy csak tájékoztat: az Új Magyarország című füzet sem kampányanyag, csupán elmagyarázza a választóknak az egészségügyi reform lényegét. Az MSZP és az SZDSZ viszont külön-külön beindította kampányát, e célra mindkét párt 150-200 millió forint körüli összeget fordít.

Kapcsolódó írások
  Az SZDSZ vitára hívja a Fideszt
  Mindenki elbukhatja a népszavazást


A közszolgáltatások privatizálása a társadalmak gazdasági alapját számolja fel
(2008.02.04. 11:09) MOK

Annak ellenére, hogy Magyarországon morális, politikai és gazdasági válság van, az értelmiség még mindig nem hajlandó szembenézni ennek az okaival, és nem folynak komoly diskurzusok az okok feltárására, a perspektívák keresésére.

Mindmáig - a rendszerváltás óta - a vitákat a politikai elit tematizálja, és nem az értelmiség szabja meg, miről akar vitázni. Ebből a szempontból is kivétel ez a könyv. A Scheiring Gábor és Boda Zsolt által szerkesztett tanulmánykötet végre a valós problémákkal foglalkozik. Az ő megjelenésükkel változás kezdődött az értelmiségi közéletben. A fiatal értelmiség rájön arra, hogy a saját kezébe kell vennie a sorsa irányítását.

A könyv középpontjában a közszolgáltatások helyzete és a közszolgáltatások privatizációjának kérdésköre áll. A kötet egyik nagyon fontos tézise, hogy az ökopolitika nem pusztán környezetvédelmet jelent, hanem az ökopolitikának az emberi társadalom alapkérdéseihez van nagyon fontos mondanivalója. Ezt kevesen tudják, ezért is fontos hangsúlyozni. Az állam és a piac szembeállítása hamis, hiszen a piac is csak jelentős állami szabályozás mellett működőképes. A társadalmi problémák megoldásában nem az állam és a piac között kell választani, hanem a megoldás során új szereplőként jelentkezik a civil társadalom. Tehát nem állam és piac, hanem állam, piac és civil társadalom.

A szerzők abból indulnak ki, hogy a közszolgáltatások fenyegetettségének egyik tényezője, hogy nagyon rossz állapotban vannak. Magyarországon a hatalmi elit először kiszivattyúzta a közszolgáltatásokból a javakat - bizonyított, hogy évről-évre kevesebb forrás jutott a közszolgáltatásokra -, majd most, amikor teljesen lerohadt ez a szféra, azt mondják, hogy nem lehet már mást csinálni, csak privatizálni lehet. Ugyanezt csinálták korábban a vállalatvezetők a termelő-iparral is a privatizáció során.

A szerzők részletesen ismertetik, hogy melyek azok a tényezők, amelyek hajlamosítanak arra, hogy valamilyen áru közszolgáltatás legyen. Egyrészt ezek az áruk természetes monopóliumok, másrészt nagy a beruházás-igényük, ezen áruk esetében információs asszimetria mutatható ki (az eladó jóval többet tud a termékről, mint a vevő), és végül, a kereslet rugalmatlan, ami azt jelenti, hogy a fogyasztó nagy mértékben ki van szolgáltatva. A közszolgáltatás tehát speciális áru. A közszolgáltatások esetében a piaci kockázat következményei sokkal súlyosabbak, mint például a paradicsom-, vagy az asztal-piacon. Ha rosszul operálnak meg, akkor nagyon kicsi az esélye, hogy másodszorra majd jól operálnak.

A kötet első nagy blokkjában az alapokról van szó, a közszolgáltatásokkal kapcsolatos fő problémákról. A második blokk a politikákkal foglalkozik, itt szó van a GATS-ról és a Bolkenstein-irányelvről. Végül a szerzők elemzik a közszolgáltatások különböző szektorait, ismertetik néhány közszolgáltatás piacosításának problémáját. Nemzetközi és hazai példákat hoznak. Amikor ezeket a példákat megismerjük, le lehet vonni azt a következtetést, hogy ott, ahol a közszolgáltatások piacosítására sor került, nem lettek jobb minőségűek, drágábbak lettek, nem hoztak létre valódi versenyt az eladói oldalon, és fokozták a fogyasztók közötti egyenlőtlenségeket.

Egy kritikát is megfogalmaznék a könyvről. Úgy vélem, nem eléggé kifejtettek a közszolgáltatások neoliberális szabályozásával szembe helyezkedők nemzetközi aspektusai. Márpedig a nemzeti védekezés lehetőségei folyamatosan szűkülnek, a neoliberális hullám kivédéséhez nemzetközi választ kell adni.

A közszolgáltatások privatizációjának vagy nem privatizációjának kérdése nem pusztán hatékonysági probléma, vagyis nem szűkíthető le arra a kérdésre, hogy a fogyasztók igényeit hogyan tudjuk hatékonyabban kielégíteni. A közszolgáltatások fennmaradása a társadalom fennmaradásának alapvető feltétele, hiszen a társadalom alapvetően egy közösség, és ahhoz, hogy egy közösség létezzen, gazdasági alapjának kell lennie. Ha mindenkinek gondoskodnia kell magáról, akkor a társadalom fel fog bomlani, de hozzáteszem, erre nem is lesz képes a társadalom minden tagja. Ferge Zsuzsa nemrég fejtette ki, hogy a társadalom nagyobbik része képtelen magáról gondoskodni, hiába mondják, hogy szemléletváltásra van szükség. Egy negatív vízió rajzolódik ki, lesz az öngondoskodásra képesek szűk tábora, míg a többiek, akik erre nem képesek, leszakadnak, és létükben válnak kérdésessé. Ennek a víziónak a megfogalmazásához nem kell baloldalinak lenni, még szociáldemokratának sem, elég, ha valaki a klasszikus liberalizmus talajáról fejt ki kritikai álláspontot. A klasszikus liberalizmus talajáról tekintve ezt a problematikát elmondható, hogy a közszolgáltatások teljes privatizálása a társadalmak, a közösségiség gazdasági alapját számolja fel. Hosszú távon az alapvető emberi jogok és a politikai szabadságjogok létezését veszélyeztetik.

Idehaza a privatizációval ill. a közszolgáltatásokkal kapcsolatban a következő folyamatot látom megvalósulni. Az elmúlt 17-19 évben a tőkelogika és a politikai elit által diktált privatizációs folyamat ment végbe. Három állomását látjuk. Az első állomás a termelőjavak privatizálása, aminek során a politikai kliensek az átlagosnál sokkal több privatizált jószághoz jutottak hozzá, mint az olyan privatizálók, akiknek nem voltak politikai kapcsolatai. A második etap, amikor a termelőjavak elfogytak, akkor a politikai elit elsősorban állami állások szaporításával igyekezett a klienseit kielégíteni. Ez a döntő oka annak, hogy az állami bürokrácia nagymértékben kiterjedt, nem pedig a jóléti állam nagysága. Minél kiterjedtebb egy állami bürokrácia, annál gyengébb az állam, és annál kevésbé képes az akaratát érvényesíteni, mert a részérdekek foglya.

Most van a harmadik szakasz, amikor már nem lehet a termelőjavakat privatizálni, nem lehet az állami állásokat szaporítani, hanem a közszolgáltatásokon van a sor. Nagyon fontos, hogy ezt a folyamatot megállítsuk, mert ennek nagyon súlyos következményei lehetnek. Úgy gondolom, hogy amennyiben az egészségügyi törvény elfogadásra kerül, egy már meglévő folyamat intézményesül, így a társadalom megosztottsága abban, hogy az egészségügyi javakhoz hogyan tudnak hozzájutni még inkább erősödni fog.

Scheiring Gábor és Boda Zsolt: Gazdálkodj okosan! - A privatizáció és a közszolgáltatások politikája c. könyve kapcsán; Új Mandátum Kiadó, 2008.

(A vedegylet.hu beszámolója alapján)

Szalai Erzsébet
gondola

Nagyida – Tisztújítás az MVSZ Felvidéki Országos Tanácsában

 

Szombaton, 2008. február 2-án Nagyidán az egykori Csáky-kastélyban – ma Schell-kastély – tartotta tisztújító közgyűlését a Magyarok Világszövetsége Felvidéki Országos Tanácsa. A leköszönő elnök, Klacsán Teréz beszámolójának elfogadása után a Közgyűlés új elnököt és elnökséget választott. Az OT új elnöke Fuksz Sándor nagykaposi villamosmérnök, a felvidéki magyar nemzeti közösség ismert alakja.

 

A benesi dekrétumok máig tartó pusztító hatása miatt a nagyidai Csáky-kastélyt sem kaphatják vissza legutóbbi birtokosaik, a Schell-család, de Snyír Ferenc polgármester ma is az Amerikában élő gróf Szechenyi Lászlóné báró Schell Terézia világszövetségi tagot tekinti tulajdonosnak. A polgármester üdvözlő beszédében röviden ismertetet a település történetét és mai helyzetét. A közel 3.000 lelkes Nagyida lakosságának több mint 50%-a magyar anyanyelvű, de alig 20%-a vallja magát magyarnak.

 

A Magyarok Világszövetsége Felvidéki Országos Tanácsának Közgyűlése előtt Klacsán Teréz leköszönő elnök megtartotta beszámolóját, majd bejelentette, hogy a továbbiakban is tisztséget vállal az Elnökségben. A Közgyűlés elfogadta a beszámolót, és tisztújítást tartott.

Az OT új elnöke Fuksz Sándor nagykaposi vállalkozó lett, aki a közösen megbeszélt tennivalókhoz kérte tagtársai támogatását. Alelnökök Mihályi Molnár László tanár, korábbi parlamenti képviselő, közíró, és Popély Gyula történész.

Az Elnökség most megválasztott további öt tagja: Klacsán Teréz, Snyír Ferenc, Radványi Viola, Kovács Ilona és Szabó Edit.

Az Etikai Bizottságot Segyivi József, Dráfi Borbála és Molnár Imre alkotják, a Felügyelő Bizottság tagjai pedig Hiros Rozália, Köböl Zoltán és Krokován Csaba.

 

A közgyűlésen jelen lévő Patrubány Miklós MVSZ elnök ismertette a Magyarok VII. Világkongresszusának keretében augusztus 16-20. között tervezett konferenciákat, valamint a Magyarok Világszövetsége alapításának 70. évfordulójára tervezett ünnepi műsort.

 

A közgyűlésről készült képes beszámoló megtekinthető a http://www.rimaszombat.polgarinfo.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=4512&mode=nested&order=0&thold=0
internetes honlapon, a

http://www.rimaszombat.polgarinfo.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=4514&mode=nested&order=0&thold=0

címen pedig Patrubány Miklós válaszai olvashatók Mihályi Molnár László kérdéseire.

 

Budapest – Nagyida, 2008. február 2.

 

MVSZ Sajtószolgálat

 

Meghívó sajtótájékoztatóra

 

Lőrincz János 44 éves budapesti lakos a magyarországi egészségügyi „reform” újabb áldozata

 

A sajtótájékoztatót tartja:

Patrubány Miklós, az MVSZ elnöke

Kvacskay Károly, a Pax Pannoniae kft. ügyvezető igazgatója

 

            Időpont: 2008. február 5., kedd 10:00 óra

            Helyszín: MVSZ-Magyarok Háza, Csontváry-terem

        1052 Budapest, Semmelweis u. 1-3.

 

Szeretettel várjuk az újságírókat és érdeklődőket!

 

Budapest, 2008. február 4.

 

MVSZ Sajtószolgálat

 

 

 

Hírháló Rádió már 24 órában

Mi hallható?
• Előadások hangfelvétele
• Népzene
• Hazafias dalok
• Beszédek
• Meditációs zene

Hallható a hírlevelekben és honlapjainkon valamint hanglejátszó programok (pl. Winamp) seítségével a http://87.229.45.42:8000/listen.pls címre kattintva.

Nemzeti Hírháló

---

Meghívó sajtótájékoztatóra

Lőrincz János 44 éves budapesti lakos a magyarországi egészségügyi "reform" újabb áldozata

A sajtótájékoztatót tartja:
Patrubány Miklós, az MVSZ elnöke
Kvacskay Károly, a Pax Pannoniae kft. ügyvezető igazgatója

Időpont: 2008. február 5., kedd 10:00 óra
Helyszín: MVSZ-Magyarok Háza, Csontváry-terem
1052 Budapest, Semmelweis u. 1-3.

Szeretettel várjuk az újságírókat és érdeklődőket!

Budapest, 2008. február 4.
MVSZ Sajtószolgálat

---

Wass Albert Est - február 10. (Pomáz)

Kedves Ismerőseink!

A Magyar Vár Alapítvány 2008. február 10-én 17 órától a Pomázi Művelődési Házban Wass Albert születésének 100. évfordulójára emlékezve Magyar Vár Estet szervez, melynek részletes programját a www.mv.hu oldalon illetve a mellékelt plakáton olvashatják!

Szeretettel hívunk és várunk Mindenkit!

Üdvözlettel:
a Szervezők

---

Böjte Csaba a szeretet erejéről Szentesen
[ 2008. február 04., 13:29 ] Erdely.ma

Hatalmas taps fogadta Böjte Csaba ferencrendi szerzetest szombaton a magyarországi Szentesen, a Máltai Szeretetszolgálat Sáfrán Mihály utcai házában. A dévai árvák gyámolítóját a szeretet embereként jellemezte a humanitárius szervezet vezetője, Farkasné Márton Katalin.

A vendégről közismert: létrehozta a Szent Ferenc Alapítványt azzal a céllal, hogy Erdélyben felkarolja az éhhalál szélén tengődő utcagyerekeket. Fáradozásának eredményeként mintegy 1500 árva menekült meg a nyomortól az alapítvány valamelyik intézményében.

A szerzetes hisz abban, hogy a szeretet mindent legyőz. Azt vallja: a Jóisten mindenkibe beleadott apait-anyait, hiszen "selejtet nem termel". Szerinte az Isten gyermekbőrbe csomagolja az ajándékait. A pedagógusoknak és a szülőknek az a dolguk, hogy segítsék kibontakoztatni ezt az értéket.

Tíz éve annak, hogy egy nagyapa felkereste őt két unokájával, akiket elhagytak a szüleik. Az iskolában megbuktak, kicsapták őket. A szerzetes segítségével azóta leérettségiztek, már egyetemre járnak. A pedagógusuk pedig annak idején azt mondta róluk: megeszi a diplomáját, ha a nyolc osztályt elvégzik. Egy hányatott sorsú kislányt is említett, aki hamarosan doktorál Oxfordban, miután ők kibontották ezt az Istentől kapott ajándékot.

- A jó előbb-utóbb meghozza gyümölcsét - mondta az atya, aki edzőnek tekinti magát, és azt szeretné, ha a náluk nevelkedő gyermekek bajnokok lennének az élet bármely területén.

Balázsi Irén, www.delmagyar.hu

---

Uszítják a cigányokat? - ismét nő a bűncselekményeik száma
Magyar Nemzet 2008. február 4. 11:15 gondola

Végső elkeseredésében fordult több mint száz olaszliszkai polgár Takács Albert igazságügyi miniszterhez, mert úgy érzik: ismét sokasodnak a helyi cigányok által elkövetett bűncselekmények.

Valószínűsíthető, hogy a háttérből uszítják és okosítják őket - írták. Jenei Zoltán szakállamtitkár a közbiztonság növelésének igényét indokoltnak nevezte, ezért intézkedett a körzeti megbízotti poszt helyreállításáról és a járőrszolgálatok sűrítéséről.

Több mint száz olaszliszkai lakó kért segítséget Takács Albert igazságügyi és rendészeti minisztertől, mert fenyegetve érzik magukat a helybeli cigány közösség bűnöző tagjaitól. - Igenis védelemre szorulunk, igenis itt az ideje, hogy felgöngyölítsék a szocpolcsalásokat, a bűnügyeket, és mindenki megkapja a kiérdemelt büntetését. A rendőrőrs visszaállítására is nagy szükség lenne. Egy körzeti megbízott sajnos kevés - fogalmazták meg aláírásokkal ellátott levelüket azzal, hogy "végső elkeseredettségükben" fordultak Takácshoz "segítségért, jó tanácsért".

- A lakosság aránya úgy alakul, hogy a magyarok száma csökken, a cigányoké nő. Hogy ezért vagy más ok miatt, de településünkön nagyon megemelkedett a bűncselekmények száma. Volt itt olyan súlyos eset, amikor brutálisan meggyilkoltak egy özvegyasszonyt. Többen rátámadtak saját otthonában, lábát kicsavarták, szemét kinyomták, és megerőszakolták.

Ezt követően több nyugdíjasunkat megfenyegették, volt, akitől a nyugdíjat elvették, volt, akit világos nappal fojtogattak, volt, akinek kezét-lábát eltörték, és volt olyan idős házaspár, aki köztiszteletben megöregedett a faluban, és olyan súlyosan bántalmazták, hogy a több hónapos kórházi kezelés után már nem mertek visszaköltözni. Ezek után történt a tiszavasvári tanár brutális meggyilkolása - sorolták az olaszliszkaiak, majd feltették a kérdést: meddig lehet még szemet hunyni, meddig kell még rettegni, mikor fognak felfigyelni a helyzetre?


Kedves Címzettek!

Most jöttem a könyvvizsgálói továbbképzésről, ahol a társadalombiztosítás 2008-as változásáról tartottak előadást.
FELHÁBORÍTÓ VÁLTOZÁSOIKAT HAJTOTT VÉGRE A KORMÁNY!

A nyugdíjjárulék és egészségügyi járulék az alábbiak szerint változik: munkaadók által befizetett járulék: nyugdíjkasszába a mostani 18 %-ot 24%-ra emelik egészségügyi kasszába 11 %-ot 5%-ra csökkentik. Munkavállalók járulékai: nyugdíjjárulék 8,8 %-ról 9,5%-ra nő, egészségügyi jár. 7 %-ról 6 %-ra csökken.

Mit jelent mindez?????

Lerázza kormány magáról az egészségügyet, az elvonást átterelik a szintén hiányos nyugdíjkasszába. Majd megemeli a járulékot a privatizált EÜ kassza! Ezért már őt fogják szidni! Kérdés, hogy lesz-e egy 7%-kal csökkentett bevétel mellett is jelentkező? EZ UGYEBÁR, HA JÓL SZÁMOLOM MINIMUM TOVÁBBI 120 MILLIÁRD Ft kivonást jelent az egészségügyből. Kérdésem, hogy hol volt a parlamentből az ellenzék? Miért nem hangos a sajtó az övön aluli ütéstől?
MI LESZ VELÜNK, VÁLASZTÓPOLGÁROKBÓL, HA BETEGEK LESZÜNK? HÁNY ORVOST FOGNAK ELBOCSÁTANI ÉS HÁNY ÚJABB KÓRHÁZAT ZÁRNAK BE?

Kérem továbbadni, mert végső soron a mi bőrünkre megy a minden mértéket meghaladó aljasságuk!

A több-biztosítós törvénytervezet diszkrét bája

Azt eddig is gyaníthatta mindenki, hogy az idősebb, krónikus betegség(ek)ben szenvedő ügyfelekért nem fognak kapkodni a profitorientált magánbiztosítók (a mellékelt cikk szerint Hollandiában 'Arany Kézfogással' - egy nagyobb összeggel - veszik őket rá, hogy feladják a biztosításukat. Ezzel az erővel akár el is altathatnák őket...), de nehogy az képzelje bárki is, hogy az aktív korosztály sorsa nem lesz ugyanígy megpecsételve. A cikk szerint nyilvánosságra került törvénytervezet szerint a magánbiztosítók csak természetbeni betegellátást fognak finanszírozni, táppénzt nem fizetnek. Ezt lovagiasan áthárítják a munkáltatókra! Vagyis a táppénzt, amit eddig a társadalombiztosítás fizetett a szép, új szadeszes világban a munkáltatónak kell fizetnie. (Csak halkan kérdezem: - akkor mi a fenének kellenek a magánbiztosítók?)

Gondoljátok meg, proletárok, mi következik ebből! Egy olyan országban, ahol a munkavállalók többségét a magánszektor foglalkoztatja. Meddig is? Amíg egészséges. A lehetséges következményeket mindenkinek a fantáziájára bízom.

A magánbiztosítók extraprofitját tehát a munkáltatók fogják megtermelni. Képzeljük csak el, mi történik egy kis vagy közepes vállalkozásban egy kiadósabb influenzajárvány idején? Nem elég, hogy kiesik az a bevétel, amit a lebetegedett alkalmazottak nem tudnak megtermelni, és ebből a negatív bevételből még táppénzt is fizessen nekik. Munkahelyi balesetről, tartós betegségről már ne is beszéljünk. És vajon milyen létbizonytalanságba taszítja ez a tervezet azt a rengeteg magánvállalkozót, aki önmagát foglalkoztatja? Ez a réteg eddig kapott táppénzt, ha lebetegedett, ezentúl majd magának fizet. Miből is? És egyáltalán akkor miért is fizetünk TB-t? Ez az egyik olyan Achilles-sarka a magánbiztosítós rendszernek, ahol a legsikeresebben lehetne megtámadni. Ez a megoldás ugyanis csak maguknak a biztosítóknak lenne bomba üzlet, magánemberként még a legdoktrinérebb liberálisoknak sem lehet érdeke, az MSZP sakkban tartott képviselőiről nem is beszélve. Őket leszámítva lényegében az egész társadalom véd-és dacsztövetségbe állhatna, hiszen végre volna egy olyan kérdés, amiben a munkaadók és a munkavállalók is egy oldalra kerülnének.

A rendszer ajándéka - legtöbb, mi adható - a totális létbizonytalanság az egész társadalomnak. Ez bizony a szolidaritáson alapuló társadalombiztosítás halálos ítélete. Nem érdemli meg a homo sapiens nevet az, aki ezt az embertelen, ördögi tervet kieszelte: nem hiszem, hogy anya szülhet ilyen kreatúrát, csak a sátán klónozhatta azokat, akik az emberi kiszolgáltatottságból akarnak profitot termelni.

Csináljon a Szabad Demokrata Romboló Páholy saját tagjainak olyan Magánbiztosító rendszert, amilyet akar, de nekünk nem kellenek sem ők, sem embertelen rendszerük. Ideje lenne őket véglegesen leszázalékolni! Terjesszétek, proletárok! Már nemcsak a láncaitokat veszíthetitek! Az ÉLetetekről van szó!

Alkotmányellenes biztosítási reform

Az SZDSZ az általa a holland rendszer mintájára megvalósítani szándékozott egészségbiztosítási reformot már részben végrehajtatta az MSZP-t képviselő pártelnök-kormányfővel és egészségügyi tanácsadóival, akik szintén inkább liberális, semmint szociális beállítottságúak. A kormányfő és a kisebbik koalíciós párt által elképzelt társadalombiztosítási reform egyik részét, a kórházi kezeléshez kötött egészségügyi szolgáltatásokat érintő kórházreformot a kórháztörvény módosításával még a nyáron a társadalom és az egészségügyi szakma, valamint érdekvédelmi szerveik megkérdezése nélkül oldották meg. Mára egyértelművé vált, hogy rosszul.

Az egészségjog sérül

Kórházakat zártak be vagy a korábbi gyógyító jellegüket elvonva elfekvő intézményekké alakították át, ahelyett hogy a gyógyító intézmények változatlan fenntartása mellett csak a felesleges ágykapacitást vonták volna el, és így a kórházbezárásokkal kialakuló új körzetbeosztás miatt a betegek túlnyomó többségét messziről kell a körzetének megfelelő kórházba szállítani. Az ezzel járó hosszabb szállítási idő a beteg állapotának rosszabbra fordulását okozhatja, sőt életét is veszélyeztetheti. Részben a kórházak és a kórházi ágyak csökkentése és az egészségügyi személyzet radikális leépítése miatt nemcsak a késedelmes kórházba kerülés veszélyeztetheti a beteg életét és egészségét, hanem a műtéti várólisták idejének jelentős meghosszabbodása is. Mindez egyértelműen sérti az alkotmány 70/D. paragrafusába foglalt, az egészséghez való jogot.

Ugyanez a helyzet a szűkebb értelemben vett egészségbiztosítás terén is. Azzal, hogy a társadalmi szolidaritás és kockázatközösség elvén nyugvó állami egészségbiztosítási rendszert - holland és szlovák mintára - profitorientált egészségbiztosítássá akarja átalakítani a kormány az SZDSZ nyomására, ugyancsak durván sérül a szövegében már gyökeresen módosított,

valamint az EU-konform magyar alkotmány előbb már hivatkozott szakasza. Nézzük, mi történt Hollandiában!

Egy rókáról két bőrt

Hollandiában azzal, hogy 2006-ban megszüntették a szolidaritás elvén alapuló kétpilléres - államilag szervezett, de az állam, a munkáltatói és a munkavállalói, valamint a biztosítotti oldal részvételével önkormányzati alapon működő - egészségbiztosítást, átadva azt a nyereségorientált magánbiztosítóknak, a korábbi harminc euró összegű havi biztosítási járulék száz euróra emelkedett. Korábban a harminceurós járulék fizetése a munkáltató és a biztosított munkavállaló között feles arányban oszlott meg. Most a munkáltató a járulékfizetésben nem vesz részt. Ezért a munkavállaló és a vállalkozó egyaránt száz euró hozzájárulást fizet. Az új rendszerben a biztosítótársaságok betegségi és szülési segélyt, azaz táppénzt nem fizetnek. Ezt a munkáltatók kénytelenek fizetni maximum két éven át, az összeg az átlagkereset hetven százaléka.

A táppénz kifizetése alól a munkáltató csak akkor mentesül, ha erre biztosítási szerződést köt. A magán biztosítótársaságok így egy rókáról két bőrt húznak le. A rendszer bevezetése után a biztosítótársaságok közölték, hogy a felemelt járulékfizetés ellenére sem rentábilis nekik a betegbiztosítás. Ezért állami hozzájárulást is igényeltek. Ugyanakkor a járulékösszegek több mint háromszoros emelése miatt mintegy háromszázezren maradtak ki a biztosításból. Ezért az állam rászorultság igazolása ellenében átvállalja tőlük a járulékfizetés egy részét. Az állam tehát duplán terhelődik. Hollandiában sem az állam versenyez a biztosítottakért.

A magánbiztosító csak az egészségeseket fogadja szívesen, míg az instabil egészségi állapotúakat igyekszik távol tartani magától. Sőt az öregeket és a krónikus betegeket egy nagyobb összeg kifizetésével, úgynevezett 'arany kézfogással' veszik rá biztosításuk megszüntetésére. Ugyanezt teszik a szlovák magánbiztosítók is. Nem véletlen, hogy az új szlovák kormány a régi, szolidaritási alapú biztosítás visszaállítására törekszik.

Titkos tárgyalások

Az egészségbiztosítás tervezett magyar reformja csak annyiban különbözik ettől, hogy a felállítandó biztosítótársaságokban 51 százalék lesz az állami és 49 százalék a magántulajdon aránya. Ez azonban csak porhintés, mivel a tulajdonosi arány ellenére az irányítási jogosítványok a magántulajdonosi szférába csúsznak át. A helyzet így ugyanaz, mint Hollandiában vagy Szlovákiában. Sőt a kormány titkos tárgyalásokat folytatott már a magánbiztosítókkal, amelyek a kiszivárgott hírek szerint 'megdöbbentően' magas követelésekkel álltak elő - a kormányváltás esetére is - a működésbiztonsági igényen felül. Ezzel a reformmal nálunk is megszűnne a szolidaritási alapú egészségbiztosítás, és a hollandhoz és a szlovákiaihoz hasonló antiszociális vonások jelennének meg. Ez szintén sérti az alkotmány 70/D. paragrafusát. Mindezt alátámasztja a közzétett törvénytervezet, mely szerint az új pénztárak zrt.-ként működnének, és csak természetbeni betegellátást finanszíroznának, 'táppénzt' viszont nem. Ennek fizetését a kormány nálunk is a munkáltatókra hárítaná. Ezért, ha a tervezetből netán ebben a formában törvény lenne, azt az egészségügy átszervezésével kapcsolatos előírásokkal együtt az Alkotmánybíróság elé lell vinni.

Prugberger Tamás, egyetemi tanár


A Vajdaságban volt a legnagyobb a részvételi arány

A CeSID becslése szerint a Vajdaságban volt a legnagyobb a részvételi arány a vasárnapi elnökválasztásokon. Több mint 70 százalékos. Az országos átlag is szintén magas volt, túlszárnyalta az els? menet eredményét: 67,6 százalék. A nagy részvételre utaltak a délutáni eredményekl is. Újvidéken délután két óráig a választásra jogosult polgárok 32, 47 százaléka voksolt, ami a két héttel ezelőtti részvételi arány szintjén van. Akkor ugyanis 32,46 százalék szavazott. Újvidék területén 295 ezer polgárnak a neve szerepel a választók jegyzékén

Szabadkán a részvételi arány nagyobb volt az újvidékinél a délután kétór