MAGYARSÁG, magyarság.org, magyar

Ágoston András: Mozgolódás a Kárpát-medencében
2008-01-26 11:50 Barikád.hu

Szili Katalin házelnök, Nagyváradon, a kultúránk napján immár hagyományosnak nevezhető beszédében úgy fogalmazott: "a különböző nemzetek egymás ellen táplált előítéleteit a leghatékonyabban a kultúrák közötti párbeszéd révén lehet felszámolni, e párbeszédben minden téma felvethető, így az európai autonómiaformák sem lehetnek tabutémák."

Az elmúlt hónapokban legalább három olyan eseménysort figyelhettünk meg, amelyek arra utalnak, hogy az érintettek a szomszédok szorításában, a magyar-magyar viszonyok új koordinátarendszerét igyekeznek kiépíteni.

Láthatjuk, hogy a szomszédos országok egész sor olyan intézkedéssel "lepték meg" a magyar közösségeket, s most már közvetlenül a magyar államot is, amelyeket egyszerűen nem lehet figyelmen kívül hagyni. Szemmel látható, az EU-ban folyik a helyezkedés, melynek végső célja, hogy Magyarországot - csökkentve egyben politikai, gazdasági stb. súlyát -, végleg elválasszák kisebbségi közösségeitől.

Másodszor, bizakodásra ad okot, hogy az érintet magyarok határon innen és túl, nem elsietve a dolgot, mégis ébredeznek Csipkerózsika-álmukból.

Keresik a helyi többségi hatalmak magyar pártokat kiszorító politikája ellen. Új elem, hogy Budapest így-vagy úgy nyíltan beavatkozik a határon túli politikai elitek belső viszonyaiba. S végül változik a kapcsolat a kétpólusú kisebbségi eliteken belül is.

Harmadszor, Budapestnek most kell döntenie, vállalja a kisebbségi közösségeit, vagy elengedi őket le a Dunán? Készít-e közös nemzetstratégiát, vagy sem?

Ez már a korszakváltás

Új jelenség volt a múlt évben Tőkés László jelöltsége, majd fényes győzelme, s a győzelem részeseként, Orbán Viktor, az erdélyi kampányával. A Vajdaságban a Magyar Koalíció létrejötte és meggyőző sikere jelzi egy hosszú, a nemzetrész egésze számára kiszolgáltatottsággal járó korszak végét.

A múlt évben Szili Katalin ígéretet tett arra, hogy január folyamán kezdeményezi a parlamenti pártok megbeszélését a kettős állampolgárságról. Az eszmecserére eddig nem került sor, de az, hogy az Országgyűlés elnöke Nagyváradon egyértelműen kiállt az autonómia mellett, talán mégis reményekre jogosít. Ha ugyanis a korszakváltás eredményeként kialakuló, az integrálódó nemzet új magyar-magyar viszonyrendszerének víziója lebeg a szemünk előtt, ebbe beletartozik mind az autonómia, mind a kettős állampolgárság.

Jó az is, hogy Szili Katalin elismeri az erdélyi kétpólusú társadalom létrejöttét -, s keresi a modus vivendi-t. Az, hogy politikai tekintélyét latba vetve "beavatkozik" az erdélyi magyarság dolgába és igyekszik megakadályozni, hogy a soron következő választásokra - elvi ellentéteiket megtartva - de mégsem egymást "gyilkolva" készüljenek a felek, nos, ez a tevékenység már az új korszak, az új magyar-magyar viszonyrendszer egyik előfutáraként is felfogható. Különösen akkor, ha a tárgyalások zárt részében volt szó arról is, hogy az RMDSZ ne igyekezzen meghiúsítani a Magyar Polgári Párt bejegyzését.

A régi keretek

Szemmel látható, a régi viszonyrendszer megbomlott. Nincs többé összekacsintás a fővárosok között, sem nyilvános elismerése annak, hogy a politikai szféra gondjait a Kárpát-medencében Magyarország és a szomszédos államok kormányzatai, valamint a partnernek beemelt kisebbségi egypártok háromszögében kell rendezni. Melyben a megszerzett szavazatok számán túlmenően elismert politikai mérce a helyi többségi hatalom által felállított bizalmi minimum is. Nevezetesen, hogy aki kormányzati felelősséget vállal, az nem követelhet autonómiát.

Ez a viszonyrendszer televénye lett a kisantanti gondolkodás szempontjából különösen hasznos "tíz gazdag magyar" elvére alapuló gazdaságpolitikai modellnek. Melyben a helyi hatalmi elit a magyar közösséget az újgazdag, lojális magyarokra támaszkodva, a gyakorlatilag megfoszthatta politikai szubjektivitásától.

Új korszak, új dilemmák, új keret

Hogy néz ki az új keret, melyben újra kell gondolni a magyar-magyar viszonyrendszert? El kell ismerni: a keretet az Eu-ba bekerült kisantant gondolkodású szomszédok határozták meg. Azzal, hogy mellőzik a magyar egypártokat a saját hatalmi struktúráikban. S azzal, hogy a kisebbségi egypártok mellőzésével keresik Budapest nemzeti ügyekben tanúsított türelmének, valamint a nemzeti érdekei védelmében tanúsított nyílt ellenállásának határait.

S teszik mindezt azzal a céllal, hogy Magyarországot az EU-n belül is állandó nyomás alatt tartsák. A magyar kisebbségi közösségeket pedig a felmorzsolódás, az atomizálódás felé tereljék.

Miután bejutottak az EU-ba, vagy oda csalogatják őket, mint Szerbiát, a kisantant államai mellőzik a kisebbségi egypártokat. Ma már mit sem ér a kormányzati felelősségvállalásra való készség: a helyi többségi elitek nem élnek vele. Ez a talán legfőbb forrása az új magyar dilemmáknak.

Mutassunk be egy csokrot belőlük. Itt van rögtön az autonómia ügye. Szükség van-e Budapest konkrét modelleknek nyújtott határozott támogatására? El kell-e fogadni az eddigi álláspontot, hogy a meglevő autonómiamodell "nem elég friss", s különben is "előbb legyen egységes autonómiamodell a kisebbségi közösségen belül"? Mi legyen akkor, ha megszületik a friss és egységes autonómiamodell, vagy ez a "veszély" reális lehetőségként merül fel? El kell fogadni az újabb hivatalos budapesti álláspontot, hogy "az autonómia megadása a helyi többségi hatalom kötelessége"?

Súlyos kérdések ezek, amelyekre csak az őszinte, s mind a két oldalról felelősséggel vállalt párbeszéd adhat választ. Melyben még a színfalak mögött sincs helye az olyan kijelentéseknek, hogy várjatok a kettős állampolgársággal, majd visszatérünk rá, ha Magyarország megkapja az amerikai vízummentességet. Nincs, mert ha a nemzeti integrációt a nemzet egésze szempontjából fontosnak tartjuk, akkor nem kell vele várni. Ha Szerbia az év végéig vízummentességet kap, ami valószínű, akkor a magyar állampolgárság megadása sok már az asszimiláció útjára tért vajdasági magyar esetében tárgytalanná válik.

Az első, a kettős állampolgársággal kapcsolatos vereség, a 2004-es népszámlálás után ez bizony egy újabb, a nemzet egészét gyengítő balsiker lenne.

Az engedmények határa

A kisebbségi politikai eliteken belüli korszakváltásra vonatkozóan nézzünk meg egy konkrét vajdasági példát. A napokban a Magyar Koalíción belül, s a nyilvánosság előtt is mérlegeljük, mit kell tenni a köztársasági elnökválasztás második fordulója előtt. Két álláspont már a kezdet kezdetén világossá vált.

A VMDP nem kívánja nyíltan támogatni a demokratikusnak mondott Tadicot, mert a) a döntést meg kell hagyni a vajdasági magyar szavazóknak, és b) mert eddig egy szerb politikai erő sem támogatta a vajdasági magyar autonómiaköveteléseket. A jelenlegi helyzetben az igencsak megerősödött magyar politikai reprezentáns, a Magyar Koalíció akkor használja ki a legjobban lehetőségeit, ha egy új, közös magyar autonómiamodellel kínálja meg a szerb politikai színtér szereplőit. A közös javaslatra adott szerb felelet értékelését végezzék el maguk a szavazók.

A Magyar Koalíció másik vezetője dr. Páll Sándor, azt az álláspontot képviseli, hogy "sáfárkodnunk" kell a vajdasági magyarság ránk leadott szavazatival, még pedig jól. Partneri elven, tárgyalásokat javasol. Ebben a konkrét helyzetben bizonyos átmenetet képez Pásztor István elképzelése, hogy igen, támogatjuk Tadicot, de csak szerződés, vagy valamiféle írásos papír ellenében.

A VMDP-ben meghajoltunk a többségi vélemény előtt. A két álláspont helyességéről csak az idő dönthet. A koalíciós egység megóvásának igénye, a józan ész azt diktálta, hogy adjuk fel a kissé doktriner álláspontunkat. Jó, nézzük meg, mit hoz a jövő. Hiszen a vajdasági magyarság szempontjából nem lenne rossz, ha a Magyar Koalíció Programjában már szereplő magyar autonómia kiindulópontjai szerepelnének valamiféle támogató dokumentumban.

Ez egy konkrét példa a koalíciós egység új körülmények közötti megőrzésére. De, ha mélyebbre ásunk, az alsóbb rétegekben ott van egy sokkal fontosabb dilemma is.

Meddig lehet engedményeket tenni a demokratikus szerb politikai partnernek? Mondjuk az autonómia ügyében. Különösen akkor, ha ő az együttműködés vagy akár egy szövetség lehetőségét villantja fel, persze, csak a politikai bizalmi minimum újbóli elfogadása esetén. Nos, ebben az esetben a magyar együttműködési minimum a területi elhatárolódást nem követelő tényleges magyar autonómia. S ez már nem doktriner álláspont, hanem a vajdasági magyarság hosszú éves gyakorlati tapasztalatokra épülő alapérdeke. Amiből nem lehet engedni. A májusi tartományi és helyhatósági választásokon sem.

ÖTSZÁZ MŰVELETI HAZUGSÁGNAP

Kedves Barátaink, Magyarország kitartó Tüntetői!

Igen a Tüntetői nagybetűvel írva. Minden tisztelet az ötszáz napja az utcákon tiltakozóknak!
Tüntetőkre is emlékezünk, akik szeretik hazájukat, Magyarországot. Szeretik, és vállaltak eddig mindent érte. Szenvedések közt a hétköznapi gyalázatot, mellőzést, lenézést, alázatot.
Mert szeretik ezt az országot! Noha akadt egy hisztis elmebajos, aki bíztatta a magyarokat, hogy el lehet innen menni, mi itt maradtunk. Mi itt maradunk.
Minden nehézség ellenére szeretjük ezt az országot. Őszinte, tiszta szívből mindenre képesek vagyunk érte. Őszinte, tiszta szavakat hallván a hegyeket elhúzzuk a jövő érdekében. Bár eddig csak a jövőről hallottunk mindig. Bíztunk eddig. Bíztunk ötszáz nappal ezelőttig, hogy akad legalább egy rátermett vezető, aki okos szóval utat mutat. Persze véletlenül sem ezek közül!
Ezt a bizalmat örökre elsöpörte néhány szó. Az ország törvényalkotóinak tekintélye egyetlen perc alatt a semmivel vált egyenlővé.
Erkölcsi hullákká váltak!
Mire eszmélve körbenéztünk, csupa felfekvést és fekélyt láttunk. Ötszáz nappal ezelőtt megnyílt a magyarok szeme. A pangás rémületes foltjai kéklenek országunkon, és ezernyi tályogból szivárog a bűzös hazugság.

Emlékezni fogunk az utca kövén. Mindannyian, kivétel nélkül. És nem küldhet el senki senkit, mert bármiért összevesztek apróságokon eközben. Az ország dolgaihoz képest mind apróság. Tehát mindenkinek ott a helye!
Olyan történet zajlik ma körülöttünk és bennünk, ami minden erőt egymásnak feszít a végső pattanásig.
Ne feledjük, emlékezni megyünk az utca kövére! Talpunk alatt annyi marad. Annyi marad, ahová lépünk, mert a többi már aligha magyar tulajdon.
De meg van a harag ideje, és a harc ideje, mint ahogy meg van az emlékezés ideje.
Ez itt most az emlékezés ideje lesz. Az emlékezés rólunk, minden hűségesen kitartó tiltakozóról, és azokról akik feladták, elfogyott a lendületük, vagy éppen megfélemlítette őket a hatalom.
Megfélemlítette őket a terrorista nyílt diktatúra ezernyi módon.
Sokakat eltávolítottak a munkahelyükről, még akkor is, ha csak egy villanásra látták őket valamelyik szennycsatorna híradójában, mint résztvevőt, vagy éppen járókelőt. Ezek a tények soha nem bizonyíthatók, hiszen a csend arcvonalán kívül esnek meg. Megfélemlítették őket telefonjaik lehallgatásával, leveleik felbontásával, az internetes kapcsolattartás megzavarásával, pufajkás módszereket alkalmazva törvénytelen módon. Minden elképzelhető fortélyt bevetettek a tiltakozók ellen, s teszik ezt ma is.
Nincs, és nem lesz bocsánat ezekre a bűnökre senkitől, soha. A politikai elit hidegháborút indított, és folytat ma is az őket a választók adóforintjaiból alkalmazásban tartó választópolgárok ellen. Ennek a kimenetele még a fennálló törvények helyes értelmezése szerint sem lehet kétséges számukra.
Megbuktak! Takarodniuk kell!

Emlékezni fogunk, és emlékeztetni.
Emlékeztetni kell mindazokat, akik a magyar nemzet ellen támadtak, hogy véreik ellen folytatott ármánykodásuk nem vész feledésbe. Nemzedékek adják tovább az emlékeket, még akkor is, ha ők már nem lesznek sehol.
Tovább kell adni az emlékeket! Őrizzétek, és gyakran mutassátok meg gyermekeiteknek, unokáitoknak a véretek áztatta zászlókat és ingeket.
Emlékeztetni kell az elárvultakat, a megtörteket, azokat, akik elfáradtak, akik feladták, hogy nem volt hiába annyi erőfeszítés a tiltakozási hullám életben tartására.

2006. szeptember 17-én új fejezet kezdődött az erkölcsi zuhanás történetében. Azóta folyamatosan ámulva, felháborodva tiltakozik minden tisztaszívű, tiszta tudatú magyar ember. Tiltakozunk vidéken, városban, utakon egyaránt, ki-ki lehetőségei, képességei szerint. Tiltakozunk a hazugság, a rémtörténetekbe való önkény, az intézményesített korrupció, a tolvajlás ellen. Ami tolvajlás erkölcstelen ugyan de nem törvénytelen, böfögik a szemünk közé a hitványok. De ha egyes részleteiben mégis törvénytelen, szerintük az régen elavult.
Hát nem! Nem avult el! Ez háború a javából a saját népük ellen. Totális háború. Mint ilyen, soha nem évülhetnek el bűneik. Ezekért a bűnökért, az égbekiáltó tetteikért felelni fognak. És nem lesz kivétel.
Soha többé ne lássák isten szabad egét!
Börtönbe velük!
Bör-tön-be!

Emlékező tiltakozásra szól a hívás. Legfőképpen a magyar nemzet számára történelmi erejű és léptékű, rendkívül megalázó jelenségeket előidéző, az egész rendszert diktatúrává silányító vezető rétegek, kiemelten a választási csalással idegenszívűen hatalomba tolakodott nemzetgyalázók, nemzetvesztők ellen.

Ötszáz napja lesz annak, hogy elemi erővel rohant a tömeg az utcára. Késlekedett a magyar akkor, mint már olyan sokszor megesett. Késlekedett a köztörvényes bitorlók elkergetésével. Ez mindenkinek szóló üzenet a jövőre nézve. Megtorpantunk a híres-díszes falak előtt. Rettegett a hatalom attól az erőtől. Zsigereiket sejtről sejtre átjárta a félelem, ami később aljas bosszúra vezettette velük a csuklyás csürhét. Máig legenda számba megy, az idegen szó a csuklyák alól. Ha egyszer lesz akkora szerencsénk, hogy ez a rettenetes gyanú bizonyítható lesz, nagyobb biztonságban lesznek az elkövetők akkor a börtönök magas falai között.
Iszonyatos bűnre ragadtatta magát a tébolyodott vörös horda. Saját vérei ellen vezette az idegeneket is behívó dühöngő embervadászokat. Lincselésre vezényelték a csuklyásokat páncélban, talpig fegyverben a fegyvertelenek ellen. Undor és gyalázat!
Nem felejthető módon adták tudtára a magyarnak, hogy ők úgy gondolják, eddig és nem tovább. Természetesen az ő elképzeléseik szerint, és a törvények sokaságát semmibe véve tengernyi felháborodott embert tiportak a zsoldosok bakancsai.

Minden erejüket az ország vezetése helyett a szülő véreik eltiprására irányították át. Azóta sem foglalkoznak mással ezek a naplopók, mint hatalmuk megtartására szőtt hazugságrendszer szalonképessé tisztításával. Mint például egy bizonyos Ágnes asszony, elődjével, egy bizonyos Mengele elvtárssal, megmutatták hóhéri képességeiket a közel-keleti pénz árnyékában. Hány ezüst pénzt kaptak érte?

Tévednek a milliárdos senkiházik! Nagyot tévednek. Azért tévednek, mert ha nincs is senki az utcán, akkor is jelen van az elutasítottságuk a tömegek szívében. A csendes diktatúra támad ma. A csend teljes frontvonalát építették ki maguk köré. Nem puha diktatúra, mint 1990 előtt. És itt nincs sok értelmezni való ezen. Aki pedig nem akadályozta meg tevőlegesen a nemzeti vagyon vörös és cionista-globalista csürhe általi szétrablását, az mulasztásban vétkes. Ha elkövetkezik az ideje, annak alapján ítél felettük a törvény a történelemmel együtt. Akkor nem ők alkotják a törvényt, a nép maga lesz a törvény.
Mi leszünk a törvény! Mert mi vagyunk a nép! A nép szava pedig isten szava, ahogy eleink tartották.
Tehát senki ne feledje!
Mi va-gyunk a nép!
Mi va-gyunk a tör-vény!

Már most, és még mindig rettegnek hatalmuk elvesztésétől. Mert nem volt elég a lepcses szájuknak annyi vér, amivel kőszívük betelt volna.
Már most riogatják a szerencsétlenek hadát. Mert egymást is riogatják, hogy az általuk keltett gyűlöletet képesek legyenek legalább önmagukban ébren tartani.
Már újra célozgatnak a megmozdulások következményeire. Mert számukra természetessé vált veretni a népet.
Vérgőzös, bomlott agyú rablók.

Rettegjenek csak! Nem érdemelnek mást, hatalmat pedig soha többé közülük egy sem.
Riogassanak csak! A szerencsétlenek hada fog útra kelni, együvé szervezi őket a korgó gyomrok sokasága, minden aljas szándék ellenére.
Célozgassanak csak! A megmozdulások nem érnek véget, a tiltakozások most is egyre szaporodnak! Még akkor is, ha ezt úton útfélen elhazudják, köztörvényesnek kiáltják ki, és letiltják a hangszórókból, a képernyőkről, meg az újságok oldalairól.

Ötszáz napja történt, hogy az ország alatt megmozdult a talaj.
Ötszáz napja történt egy hihetetlen dolog, amikor olyan egyszerre dobbant meg a sok szív.
Ötszáz napja történt, hogy kishíjján lángralobbant az ország. Azóta, bár időnként csökkenő számban, de fel-felpislogva a hamu alól tovább parázslik az indulat.

Kedves Barátaink!

Ez az ötszáz nap megtanított minket arra, hogy a valóságot lássuk országunk helyzetét illetően. Legalább olyan tiszta képünk van minderről, mint amit ezek hatalmi szóval titokban akartak tartatni. A titkolózásuk nem sikerült!
Azért, mert három dolog van a világon, amit nem lehet sokáig takargatni: a Napot, a Holdat, és az Igazságot.

Az igazság ma szörnyű. Pokolian iszonytató ez az élettelenné hasogatott valóság.
Tény, hogy széthazudták a munkaidejüket adóinkból, és megszavaztak önmaguknak busás vagyonokat.
Tény, hogy telelopták a nemzet kárára az ükunokáik ükunokáinak zsebét is, miközben idegen kezekre játszották Hazánkat. Tehát hazaárulók.
Hazaárulók!
Tény, hogy vért ontottak hazugságaik életben tartására, csaló bitorlásuk fenntartására.
Bűnös mind! Nincs kivétel!
Az igazság akkor nyeri el ismét méltó helyét ebben az országban, ha mind börtönben lesz!
Bör-tön-be!
B ö r - t ö n - b e !

Még hiszek abban, hogy talpra állhat ez az ország. Még mindig hiszek abban, hogy nem fogyott el az erő. Még mindig akarom, és vállalom, hogy ezeket soha többé nem szabad sehol az országban, semmilyen vezető állás közelébe engedni.

Emlékezzünk ötszáz napunk keservére! Emlékezhetünk büszkén, emelt fővel. Szerte az országban. Ne feledjék összegyűjteni mindazokat, akik ott voltak az utcákon, tereken!
Az ötszázadik napon este hétkor egyszerre szólaljon meg minden torokból a Himnusz.

Talán azt még ezeknek sincs bőr az arcukon betiltatni, vagy oszlatni. Mert kit érdekel, mit akarnak ők törvénynek? Mi vagyunk a nép, mi vagyunk a törvény! Ők pedig a szolgáink az adónkból, érettünk. Ezt pedig naponta a szemükbe kell üvölteni!1
Szolgák vagytok, semmi több! A mi szolgáink vagytok! Ha pedig ez nem tetszik, el lehet menni, vagy takarodjatok!
Ta-ka-rod-ja-tok!
T a - k a - r o d - j a - t o k !

Hangozzék hát országszerte ismét a jelképpé vált tömör vélemény, hogy gyurcsány takarodj!
Gyurcsány takarodj!
Nem hallom!
Gyur-csány ta-ka-rodj ! !
Még mindig nem hallom!!!
Gyur-csány ta-ka-rodj!!!!!
Gyur - csány ta - ka - rodj ! ! ! ! !
Na így jó lesz! Így hangozzék majd az ötszázadik napon is az utcákon mindenhol az országban. Ne felejtsék!
G y u r - c s á n y t a - k a - r o d j ! ! ! ! !

Ez pedig az egész bagázs eltűnésével legyen egyenlő! Kitartó és eredményes tiltakozást kívánok minden tiszta szívű, tiszta tudatú, Hazáját szerető és ezek nélkül romjaiból újjáépíteni tettre kész magyar embernek!

Budapest, 2008. január 25.
Lengyel Károly

Torkos Matild: Magyarország a szakadék szélén

Ha befektetői vagy geostratégiai érdekei úgy kívánják, a demokrácia hazája, az Amerikai Egyesült Államok vezetése nem finnyáskodik, kész támogatásáról biztosítani akár a szovjet megszállás alól felszabadult utódállamok posztkommunista vezetőit is. Bush elnök is örömmel fogadta, hogy a pártállami titkosszolgálati tiszt, Medgyessy Péter szervezésével belerángatták ama nyolc friss uniós tagállamot az Irak elleni háborúba. És a milliárdos Gyurcsány Ferenc sem lett szalonképtelen sem a gyanús körülmények között pár év alatt a nemzeti közös kontójára összetarhált milliárdos vagyona miatt, sem pedig amiatt, hogy bevallotta: csak reggel, délben és este hazudtak a népnek a választások megnyerése érdekében.

Rákosi, Kádár, Apró, Dögei, majd Medgyessy, Horn, Kovács és elvtársaik évtizedeken át szolgálták a szovjet birodalmi érdekeket. Nekik köszönhettük előbb az ÁVH-t, a kitelepítéseket, a koncepciós pereket, az akasztófákat, majd a parasztok beverését a téeszcsékbe, később a gulyáskommunizmusnak nevezett összekacsintós "laza" diktatúrát. És a "demokrácia hazája", az emberi jogok védelmében a világ csendőrállamának szerepét is szívesen eljátszó Amerikai Egyesült Államok nem sietett a segítségünkre sem a második világháború végén, sem akkor, amikor a diktatúra és a szovjet megszállás ellen felkelt a magyar nép. Pedig 1956-ban, forradalmunk, népfelkelésünk, az események idején (ahogy tetszik) valamennyi hullámhosszon hívtuk őket: jöjjenek, segítsenek. Később, a 80-as években hiteleikkel finanszírozták a legvidámabb szovjet barakk fennmaradását, avagy éppen megkezdték a Brzezinski receptje szerinti behatolást, a rendszerváltoztatás éveire visszafordíthatatlan eladósodásba kergetve országunkat. Újsütetű demokráciánk a liberalizációval, a privatizációval köszöntött ránk, a munkahelyek tömeges elvesztésével, a vágtató inflációval köszöntött be hozzánk, most éppen a konvergencia program vezényszavára húzogatják nadrágszíjunkat.

Az eladósításunk miatti kamatszivattyú terheit akkor is nehezen tudnánk elviselni, ha legalább azt látnánk, hogy a kormány törekszik az igazságos közteherviselés megteremtésére, hogy ő maga is spórol, és hogy eszébe sem jut az adófizetők pénzét új kormányzati negyedre, luxusbörtönre vagy a képviselői fizetések emelésére fecsérelni. Ma úgy látszik, az elmúlt három évtizedben a magyar politikai elit által elkövetett bűnök terheit még unokáink is viselni fogják. A rendszerváltozásnak nevezett Nagy Fordulat után, 1990 tájékán megérkeztek a hitelezők. Hogy miért és miért így jöttek, azt sokféleképp magyarázzák. Van, aki azt mondja - mint például John Perkins -, hogy globális, nagy hatalmú cégek érdekében szabályosan kiképzett "gazdasági bérgyilkosokat" szabadítottak rá a fejlődő országokra.

Zbigniew Brzezinskitől, Jimmy Carter elnök egykori nemzetbiztonsági főtanácsadójától pedig azt tudtuk meg, hogy a volt szovjet blokkhoz tartozó kis kelet-európai országokban miként érvényesítették az USA geostratégiai érdekeit. Brzezinski volt az, aki kitalálta, miként lehet "békés eszközökkel" felszámolni a kommunista rendszereket, azaz hogy miként lehet a "békés kapcsolatteremtés" politikájával behatolni a kommunista rendszerekbe. Ő jól tudta, hogy a kommunista rendszerek gyengék, mert "ezek a rendszerek fanatikusokból, megalkuvókból és olyan emberekből állnak, akik csalódottak". Ilyen egyszerű a képlet, külső szemmel. Szó sincs turáni átokról. Brzezinski tisztában volt a kommunista rendszer bűneivel, tudott a kivégzésekről, a gyilkosságokról, a táborokról, de őt is meglepte, milyen sok ember kényszerült bűnrészességbe, arra, hogy mellékállásban besúgóvá váljon.

A "behatolás" érdekében a 80-as évek elején a gazdasági csőd szélén álló Magyarországot be- léptették a Nemzetközi Valutaalapba (az IMF-be) meg a Világbankba, és a devizában felvett drága hitelek következtében megkezdődött az ország eladósítása.

A nyolcvanas években nettó egymilliárd dollár hitelt vettünk fel, és a kamatokkal együtt tizenegymilliárd dollárt fizettünk vissza. És egy évtized alatt mindösszesen potom nyolc százalékkal nőtt a GDP-nk (a nemzeti össztermékünk).

Unokáink is fizetni fogják

Még unokáink is kárvallottjai lesznek annak a gazdaságpolitikának, amelyet a pénzügy és a jegybank stratégiai fontosságú pozícióiba beültetett szigorúan titkos állományú tisztek hazafias hevületükben képviseltek.

Ma már köztudomású tény, hogy az IMF és a Világbank speciális feladatokra szakosodott világméretű hálózatai látszólag globális érdekeket képviselnek, ám a valóságban az USA érdekeit szolgálják.

Miért zajlott annyira másképpen a magyar adósság kezelése vagy a magyar privatizáció, mint a térség többi országában? Miért igyekeztünk olyan gyorsan, szinte az áruházak végkiárusításait idézve eladni mindent külföldieknek, miközben a pártállami diktatúra alatt felvett hiteleinket folyamatosan törlesztettük, miközben az államadósságunk, az elviselhetetlen kamatszivattyú miatt nemhogy csökkent volna, hanem inkább nőtt?

Ennek oka ma már ismert: Antall Józsefet, a demokratikus választáson nyertes párt elnökét mindjárt hatalomba kerülése után külföldi bankárok gazdasági fenyegetésük alá vonták, pénzkivonással fenyegették meg, és a nemzeti érdekekkel ellenkező gazdaságpolitikára kényszerítették, nemzeti vagyonunkgyors elkótyavetyélésére.

A békés behatolók szinte az egész élelmiszeriparra bejelentették igényüket. Megszerezték, majd fokozatosan leszerelték a cukorgyárakat, a legkorszerűbb növényolajgyárakat, a vágóhidakat, a konzervüzemeket, a takarmánykeverőket, a gabonaraktárakat, a magyar gazdaságot finanszírozó bankokat.

A nyolcvanas évek végén a közvélemény-formáló média még hangosan zengte minden hullámhosszon, hogy "eladósodtunk", "tönkremegyünk", pedig az adósság csak a töredéke volt a jelenleginek. "Az állam rossz tulajdonos, privatizációra van szükség" - harsogták a mindig mindent jobban tudó magabiztos megmondó-emberek. A Soros Alapítvány segítségével kitenyésztett szakemberek, illetve az Egyesült Államok jól fizetett helytartói voltak a leghangosabbak. Az, hogy éppen ők voltak azok, akik korábban az állami tulajdon mindenhatóságát, jóságát védelmezték, nem csupán a véletlen műve.

A bankárok Antallt szorongatták, az egekbe emelték a kamatokat, lejárttá tették a hiteleket, inflálták a forintot, sorra omlottak össze a nagy hagyományú vállalatok, vesztek a munkahelyek, a felhalmozott tudás és piaci kapcsolat, veszett az emberek szociális biztonsága. A sajtó ontotta a dicshimnuszokat a piacgazdaságról. A kormány a munkahely- és jövedelemvesztés miatti adókiesés és az egekbe emelt kamat kettős szorításában vergődött. És akkor jött az ostorral az IMF, és mentő, szerkezet átalakító programjával a Világbank. És jöttek a pénzügyi tanácsadók, akik még a jövőnket is jobban tudják, mint mi magunk.

A kollaboráns sajtóban ez idő tájt jelentek meg spontán módon a "gyorsítani kell a privatizációt" tartalmú hírek. És felszedegettük a hiteleket magas kamatra, és úgy adtuk el mindenünket, a gyárainkat, energiaszolgáltatóinkat, hogy az adósságunk ez idő alatt nemhogy csökkent volna, hanem egyre dagadt.

Vazalluslelkű apparátusunkban a behatoló kés vajat talált. A rendszert váltó kis országok tudtak gondoskodni alkotmányukban a saját gazdasági érdekeik védelméről, csak a magyarok nem. A csehek például alkotmányukban tiltották meg, hogy egyes gazdasági tulajdonok külföldiek kezébe kerüljenek. Mi nemcsak minden stratégiai ágazatunkat adtuk át a külföldieknek, de sok esetben már 25 százalékos tulajdonlás mögé is odaadtuk a teljes irányítást, mint például a Fővárosi Vízművekét a francia Sueznek, vagy éppen nyolcszázalékos profitot garantáltunk a villamosenergia-, illetve a gázszolgáltatók privatizációjánál, a magyar fogyasztók kárára. "Az biztos, hogy nem tűnt el semmi. Az egyes állami vállalatok a nyilvántartási értéknél ugyan alacsonyabb áron kelhettek el, ám a vagyonkezelő mindennel el tud számolni" - bizonygatta az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Zrt. egyik vezetője. Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) másként látja. A magyarországi privatizációról szóló jelentése szerint 2005-ig eltűnt az állam 1990-ben regisztrált induló vagyonának az egyharmada.

A közvagyon elrablása

Néhány független közgazdásznak köszönhetően ma már pontosan látható, hogy a külföldi multinacionális tőke, a hazai "kollaboráns" elittel összejátszva, miként fosztotta meg a magyar társadalmat közösségi vagyonától, és miként tett sokakat földönfutóvá saját hazájukban.

A pártállami diktatúra politikai rendszerének összeomlása együtt járt az ország gazdaságának csődközeli állapotba jutásával. Ráadásul ebben a nehéz helyzetben még nyakunkon volt 22 milliárd dollárnyi megörökölt államadósság is a maga megfizethetetlen kamatterheivel.

Ennek az adósságnak a fedezetéül szolgálhatott volna a nemzeti vagyon, ha a jó gazda gondosságával gazdálkodtak volna vele a kormányaink. De amikor elindult a nagy kótyavetye, sokszor mindenféle értékbecslés nélkül, áron alul történt meg az értékesítés.

Becslések szerint a 2000 milliárdos, eladásra szánt vállalkozói nemzeti vagyonra a rendszerváltozás idején csupán 100-150 milliárd forintnyi hazai forrás állt rendelkezésre a magyar gazdaság szereplőinél. Akik tehát a 90-es évek elején a privatizációs folyamat felgyorsítását erőltették, azok lényegében a hazai termelőkapacitás és ezek piacainak külföldi tulajdonba juttatását szorgalmazták.

Az Antall-kormány a hazai vásárlóerő megnövelése céljából dolgozta ki a kárpótlásijegy-, az Egzisztencia-hitel, az MRP-s privatizációs konstrukciókat, ám az állami korrupció elburjánzása miatt a gyakorlatban éppen ezek a lehetőségek teremtették meg a pártállami diktatúra kedvezményezettjeinek a kapcsolati tőke gyümölcsöztetését, a kommunista gyökerű új milliárdos elit kialakulását. Ez az a milliárdos elit, amely előbb megteremtette azt a bizonyos Katona Béla által emlegetett hidat a politikai hatalom és az olajhamisításra vagy a kárpótlási jegyek felvásárlására alapozó üzleti alvilág között.

Ez az a milliárdos elit, amelynek cégeibe - a politikai kapcsolatrendszerének köszönhetően - fedezet nélkül öntötték a hitelt az állami tulajdonú bankok. Hiszen nekik volt pontos információjuk és a korrupció okán protektoruk is - a vagyonkezelőnél, és nekik volt bankhitelük is.

Hogy azután több mint 350 milliárd forintot kelljen költenünk az adófizetők pénzéből a bankok konszolidációjára. Amire nagyrészt azért volt szükség, mert fedezet nélkül szórták ki a hiteleket a politikai kedvezményezettek cégeinek, illetve azért, mert az eladósodott állami vállalatokat úgy engedték be a felszámolási eljárásba, hogy szinte semmilyen kontrollt nem gyakorolt senki a spontán privatizációs időszakban az anyavállalatokból leánycégekbe menekített vagyonok felett. Ezek után adták el egész bankrendszerünket.

Volt olyan bank, például a Budapest Bank, amelyet olyan szerződéssel sikerült privatizálnia a General Electricnek, hogy a beváltott állami garanciák után az ügylet egyetlen fillér hasznot sem hozott az államkasszának. Pedig csak az ingatlanvagyon értéke több milliárd forint. A balliberális sajtó az ilyen privatizációs sikerekről zengte annak idején a privatizáció felpörgetése, az energiaszolgáltatók áron alul történő magánosítása, azaz a Horn-Kuncze-kormány idején az örömódákat.

Ez az a privatizációs ügyletsor, amelynek eredményeként a liberális verseny ajnározói angol nyelven megkomponált szerződésekben rögzítették a már említett nyolcszázalékos garantált eszközarányos nyereséget a külföldi befektető haszna biztosítása érdekében. És ez az a privatizációs "sikertörténet", amikor az állami vagyonkezelő a szó szoros értelmében túladott a szomszéd tehenén alkotmányos jogállamunk nagy dicsőségére, hiszen az önkormányzatok tulajdonát képező öt gázszolgáltató társaság részvényeinek több mint a felét is eladták a települések tiltakozása ellenére, potom 47 milliárd forintért. Ez volt a Bokros Lajos, a balliberális közgazdászfenomén nevével fémjelzett korszak, amikor a privatizációs bevételt úgymond az államadósság csökkentésére fordítottuk. Ekkor a költségvetési egyensúly helyreállítása céljából folyamatosan értékeltük le a forintot, aminek következtében a devizában felvett hitelek nemhogy csökkentek volna a privatizációs bevételek beáldozása árán, hanem nőttek.

Emlékeztetőül: az Állami Vagyonügynökség és az ÁPV Rt. 1990 és 1996 között ezermilliárd forintot könyvelhetett el privatizációs bevételként, ebből 723 milliárd forintot befizetett a költségvetésbe, 277 milliárd forintot pedig működési költség címén felhasznált. Ebből fizették a drága külföldi tanácsadó cégeket is. Vagyis miközben a már említett 1990-es államadósság, amelynek a kamatait folyamatosan nyögtük, döntően a forint folyamatos leértékelése miatt - hiába öltük bele a törlesztésbe a teljes energiaprivatizációs bevételünket -, 1996-ra brutálisan megnőtt. Az államháztartás bruttó adósságállománya forintra átszámolva az Állami Számvevőszék jelentése szerint 1990 és 1996 között folyó áron több mint három és félszeresére, 1401,4 milliárdról 5114 milliárd forintra emelkedett. 2001-ben még 7719,5 milliárd forint volt, 2003-ban már 10.587,7 milliárd forintra rúgott. 2007 első hónapjára pedig megközelítette a 15 ezer milliárd forintot.

A privatizációs folyamat kezdetén az állami tulajdon aránya - a spontán privatizációs turpisságok ellenére is - még meghaladta a 85 százalékot; 2006-ra döntően megváltozott a helyzet, hiszen a magyar gazdaság csaknem négyötöde már magántulajdonba került.

Az ÁSZ tavalyi jelentése szerint 1990-ben még 1859 állami vállalat várt magánosításra, a cégek akkori könyv szerinti értéke 1670 milliárd forint volt. Ez azt jelenti, hogy az 1990. évi árfolyamon számolva csaknem 26,5 milliárd dollárt ért - könyv szerinti értéken - az állam vagyona, vagyis ha a jó gazda gondosságával bántak volna vele, akkor bőven fedezhette volna a kommunista időszakból megörökölt adósságot.

2006. június 30-án az ÁPV Zrt. tulajdonosi felügyelete alatt már csak 117 társaság működött, amelyek könyv szerinti vagyona 774,35 milliárd forintot (3,5 milliárd amerikai dollárt) tett ki. Ha ezzel szembeállítjuk a 2007 első hónapjára elért 15 ezer milliárd forintos államadósságot, akkor könnyen beláthatjuk, hogy az elmúlt 16 évben a bérből és fizetésből élő emberek teljesen feleslegesen vették a vállukra a rendszerváltozás minden nyűgét, hiába áldozták fel a nyolcvanas évek végének életszínvonalát a jobb és demokratikusabb jövő érdekében.

Legyen meg az SZDSZ akarata?

Most már ott tartunk, hogy a politikai hatalom a jövőt árusítja ki, például úgy, hogy eladja a minisztériumok épületeit, majd ingatlanokat vesz árendába a következő évtizedek költségvetésének terhére piaci bérleti díjért. Nincsen olyan nap, hogy ne szembesülnénk újabbnál újabb megszorító intézkedéssel, hogy ne tapasztalnánk meg, milyen ötletesek a kormányzati potentátok, ha újabb sarcot kell kivetni az emberekre a növekvő államadósság növekvő kamatterhei miatt. Tandíj, vizitdíj, alkotmánysértő elvárt adó, brutális energiaár-emelés az egyik oldalon, megszüntetett vasúti közlekedés, kórház- és iskolabezárások a másikon. A svédekét felülmúló adóztatás az egyik, bangladesit célzó életszínvonal a másik oldalon.

És a társadalmi béke ilyen körülmények között már valóban nem is lehet cél, ezért kell a becsapott, mindenéből kiforgatott népet féken tartani a harmadik világbeli banánköztársaságok módszereivel, a gumilövedékkel, a könnygázgránáttal és a magyar specialitással, a viperával. A kormányban pedig eddig szinte minden fontos kérdésben az SZDSZ szava döntött. Az MSZP nem ígért tandíjat, az SZDSZ akarata szerint mégis bevezetik. Az MSZP azt mondta: nem lesz vizitdíj, és az SZDSZ bevezettette. Az MSZP programjában nem szerepelt a felsőfokú oktatási intézmények privatizációja, ám úgy tűnik, az SZDSZ, ha törik, ha szakad, kierőlteti. Az MSZP nem akarja versengő magánbiztosítók útján finanszírozni az egészségügyet, de az SZDSZ keresztülveri ezt is.

Az egészségügyi rendszerünket úgy "reformálják", hogy kórházaink egy részét bezárják, vagy elfekvővé alakítják, vizitdíjjal drágítják az ellátáshoz jutást, a dobozdíjjal a gyógyszert. Tandíjkötelessé teszik a felsőoktatást, meggátolva a társadalmi mobilizációt, felrúgva a társadalmi igazságosságon alapuló közmegegyezést, amit gyermekeink esélyegyenlőségére épülő oktatási rendszerünk szolgált.

Egy cég bejelentette, hogy farmernadrág-gyártó üzemét ázsiai országba telepíti, mert ott olcsóbb a munkaerő, és mert a multi cég vezetői látták a televízió híradásaiban a budapesti októberi zavargásokról készült képsorokat. Vagyis üzentek a magyar bennszülötteknek: ha ugráltok, mert nem tetszik nektek a mi emberünk, aki nekünk nem, csak nektek hazudik, a mi nyereségünket nem veszélyezteti, csak a ti kórházi ágyaitokat meg a ti reáljövedelmeteket, akkor ott maradtok munka nélkül, mint a marcali varrómunkások.

Most már mi is a saját bőrünkön tapasztaljuk ennek a "fékevesztett rendszernek a következményeit". Az új kenyéradó gazdák, a multik bármikor megtehetik, hogy elviszik tőlünk a munkát, hogy odaadják azoknak, akiket a rabszolgaságra emlékeztető bérekért és embertelen körülmények között foglalkoztatnak ázsiai üzemekben. Vagyis egyszerre lehetetleníti el a mi munkásainkat és zsákmányolja ki az ázsiaiakat a gazdasági világmaffia.

Eközben a világ leggazdagabb országában, a demokráciaexportőr mezében tetszelgő szuperhatalom USA-ban "12 millió család nem tudja, mit eszik másnap" - írja könyvében John Perkins. Miközben az USA 87 milliárd dollárt költött az iraki háborúra.

Minden pénzt és emberi áldozatot megért az USA-nak Szaddám Huszein megbuktatása és világraszóló barbár módon végrehajtott kivégzése. Hogy a tiltott fegyverek miatt vagy az olajért támadtak, ma már világnézeti alapon eldöntendő kérdés. És akkor még nem számoltam a százezrekben mérhető civil iraki emberáldozattal, és nem említettem az USA-katonaruhába bújtatott morális emberi roncsok emberi méltóságot megalázó kegyetlenkedéseit az iraki börtönökben.

Az USA 87 milliárd dollárt költött az iraki háborúra, miközben egy 1998-ban készült ENSZ felmérés szerint kilencmilliárd dollárból tiszta ivóvizet és közegészségügyi ellátást lehetne biztosítani a Föld minden lakójának. További 12 milliárd dollárba kerülne a szülésekkel kapcsolatos egészségügyi ellátás valamennyi nő számára. Újabb 13 milliárdból nemcsak élelmet lehetne mindenkinek biztosítani, hanem alapvető egészségügyi ellátást is. További hatmilliárdból meg lehetne oldani az alapvető oktatást az egész Földön. Ez mindössze negyvenmilliárd dollár - az ENSZ tanulmánya szerint.

Miért nem nyerhetett újra Orbán?

A két összeg, a 87 milliárdos katonai kiadás és a terrorizmust nap mint nap újratermelő harmadik világbeli elkeserítő nyomor felszámolását elősegítő negyvenmilliárd dollár közti különbség önmagában fel kellene hogy háborítson minden jóérzésű polgárt a Földön, legyen bármilyen véleménnyel a globalizáció létező formájáról. "Úgy tűnik, a globalizáció jelenlegi formájában a nemzeti elitek régi diktatúráját a nemzetközi pénzvilág új diktatúrájával váltja föl" - mondta a Nobel-díjas Joseph Stiglitz, a Világbank egykori vezető közgazdásza.

Márpedig a diktatúrákban nem spórolnak a katonai kiadásokon. Mi már csak tudjuk. A helyi nemzeti színtereken erre még rásegítnek, ha kell, némi gumilövedékkel meg könnygázgránáttal. Hogy fennmaradjon a status quo.

Csak az utóbbi időkben értettem meg, miért veszthette el Orbán Viktor a sikeres négyévi kormányzás után a választást 2002-ben, és miért nem nyerhetett 2006-ban. A volt miniszterelnök valamikor 2000 táján azt találta mondani egy felajánlott világbanki hitelre, hogy nincs rá szükségünk, és nem kellett neki az amerikaiak F-16-os bombázója sem. Megvette inkább a svédek gépét fegyverzet nélkül, és azt is úgy, hogy a vételárért cserébe magyar árut vihetünk be a svéd piacra. Botrány.

Ráadásul hazai cégek építhették az autópályát, nem lett volna hajlandó a kis falvakat az ország vérkeringésébe bekötő vasúti szárnyvonalakat megszüntetni, falusi postahivatalokat bezárni, nem lett volna hajlandó a falurombolásra. Most, miközben kórházakat zárnak be, kormányzati negyed épül, a kis- és középvállalkozók támogatása helyett technopoliszokba öntik a pénzt. És nem csoda, hogy az emberek szinte semmit sem tudnak például az őket hátrányosan érintő kormányzati döntések hátterében meghúzódó valódi okokról, a Magyarország népét kizsigerelő kamatszivattyú előzményeiről, hiszen a magyar média túlnyomó részét tulajdonosként vagy bőkezű hirdetőként a korporatokrácia fenntartásában érdekelt multik felügyelik, vagy a korporatokráciát vazallus módra kiszolgáló politikai hatalom.

Lehet-e más magyarázatot találnunk erre, mint a Brzezinski-féle behatolási program kiszolgálását? Ebbe rokkant bele az egyén és az állam háztartása. Az igazi következményeket most már nap mint nap megtapasztalhatjuk.

A Világbank erőltette szerkezet létrejött. Így maradhat fenn a korlátozott foglalkoztatás, az olcsó bér, a szegénység. Az új tulajdonosok pedig megkövetelik a vazallusoktól, a múlt rendszerben elromlott erkölcsű elittől a versenyképességet, az olcsó béreket. Nem érdekli őket, ha nem marad a költségvetésben pénzforrás a mindenkinek hozzáférhető egészségügyi ellátásra, a kultúrára és az ingyenes, mindenkinek hozzáférhető felsőoktatásra.

Talán azért kell a tandíjjal távol tartani a szegényebb rétegek gyermekeit a diplomától, mert a behatoláshoz hozzátartozik a magyar szellem elrablása is. Ezért ömlik a kereskedelmi csatornákon annyi szenny és erőszak, hogy az agymosott emberek ne vegyék észre, hogy mi folyik körülöttük, és hogy miért.

Mert nem elég az energiát, az élelmet, a lelket uralni; az új demokrácia csak akkor működőképes, ha nem vesszük észre, vagy nem merjük észrevenni, hogy mi történik körülöttünk.

Egy bizonyos, hogy Magyarország elveszejtése a hatalom fentartásáért és a nemzeti vagyon megdézsmálása miatt történt. Antall tudta, hogy a magyar nemzeti tulajdonnak az akkori külföldi adósság mindössze az 1-2 %-át tette ki. Úgy állították be a nép előtt a dolgot, mintha a nép lett volna az oka annak, hogy "mértéktelenül eladósodott" az ország, mivel többet költekezett, mint amennyit termelt. Ez a valós igazi bornírság! Olyan ez mint amikor egy falat húsért egy egész ökröt ölnek meg! Ez a művelet sikeresen lett elvégezve még a kádári korszakban. A fő kivitelezője nem más mint az akkori pénzügyminiszter - Medgyessy Péter. Az volt a legfőbb feladata, hogy ezt a külföldi adósságot minnél jobban "felhizlalja". A kölcsönhizlalás a kamatokkal történt. Olyan futamú hiteleket vett fel az országnak, amelynek pénze a guruló dollárokként elment a nagy testvér Szovjetúniónak, aztán a kölcsön esedésesség a nyugat felé megmaradt, mert az szovjetek nem fizették vissza azt a devizát amit Mo. csak tranzitálva vett fel. Ez az egyik oka.

A másik oka az, hogy az a devizakölcsön túlnyomó része elment a szovjet objektumokért való kártalanításért. Amit tudvalevőleg nem a szovjetek építettek, hanem Mo. Tehát ködpénzként a magyar hatalom fizetett, mint a görög, ahogy a közmondás állítja. Mo. pedig mivel késedelembe került a külföldi kölcsönrészletek fizetésével, újabbnál újabb rövididőfutamú kölcsönöket vett fel mindenhol ahol csak tudott, természtesen horibilis kamatláb mellett + a késedelem miatt még késedelmi kamatokkal. Így történt meg az, hogy az 1-2 miliárd dollár adósság felszaporodott 20 miliárd dollárra. A volt Jugoszláviát is ugyanaz a Világbank és az IMF sanyargatta két évtizeden keresztül, csak itt az volt a lényeg, hogy az ország nem vett fel újabb magaskamatú kölcsönöket, hanem egyszerűen kijelentette, hogy - nem fizet. Aztán megrendezték a háborúkat, majd a londoni is és a párizsi klubok leírták követelésük 2/3-át. Ma Szerbia államadóssága alig 5,4 miliárd dollár és állandó csökkenő irányzatot mutat. Hogy ez mekkora csökkenés, az is bizonyítja, hogy ebből az 5,4 miliárdból kb. 3 miliárd a belső adósság amelyet az állam tartozik a lakósságnak a devizatarkarékbetétek iránt amelyek még a lakóság rakott be a banki számláikra anno 1990 előtti időkben.

A mai Mo., mivel a népe hagyta a népnyúzó politikát, odáig vezette ezt a 10 miliós országot, hogy ma már kb. 80 miliárd euró adósságot szedett össze, ami a mai árfolyam alapján legalább 140 miliárd dollárt tesz ki. A tragédia az, hogy most már ennek az adósságnak fejében nem maradt más fedezet mint a még nem privatizált energiai objektumok, vasút és már jelentősebbet nem is tudnék felsorolni. Tehát most már az a helyzet, hogy a magyar termőföldek az egyedüli fedezéke a külföldi adósságoknak. Azok a földek is amelyek most még magánkézben vannak mint magyar polgári tulajdon. Még nem is olyan régen amikor egy alkalommal itt járt Tom Lantos, a kitüntetésre váró nagy magyar lobbys amerikai, volt magyar állampolgár, amikor felvetette azt a kérdést, hogy a nyugati bankok iránt felvett adósság fejébe zálogosítani kell a magyar termőföldeket. Tudvalevő, hogy a kölcsönök folyósítói Amerikából azok a nagymágnások, akik a fél világot tudják már magukénak (de lehet, hogy többet is mint a felét:((), úgy egy szép napon, ha ezek a külföldi adósságok esedékessé válnak, akkor fedezékül elveszik a magyar termőföldeket, mivel a ma is hatalmon lévő, de az ellenzék akkori hatalma segítségével, aláírták azon szerződést, amelyben a termőföld is tőkének lett nyilvánítva és kötelezi a magyar mindenkori kormányt arra, hogy szabad piac jöhessen létre az ingatlan termőföld forgalmában.

A magyar termőföld ára pedig azért nem emelkedik olyan magasra, mert a magyar termelőnek nincs pénze felvásárolnia magyar földet. Aki pedig ezt megteszi, még rosszabbat tesz, mert kölcsönök felvétele olyan rossz feltételűek, hogy az sem kamatja, sem futamideje miatt magyar gazda nem győzi fizetni. A magyar gazda fizetőképtelensége pedig onnan ered, hogy nem méltóan egyenletlen helyzetben van a nyugati gazdákkal akik a terményeik ára mellett jelentős állami támogatásban részesülnek. A mindenkori magyar kormány az ellenzék beleegyezésével olyan EU társulási szerződést fogadott el, amely kizárta a magyar gazdákat vagy jó pár évre attól a jogtól, hogy ártámogatást kapjon termékei után. Így lerongyolódott a hazai mezőgazdasági termelő, de az egész nemzetgazdaság is. Ezt ne tudták volna a miniszterek?

Ők voltak a fő kiötlői mindennek. Senki sem kényszrítette a kormányt arra, hogy feltételek nélkül fogadja el az EU társulási szerződést! Mégis minden 2004-ben a parlamentben lévő párt sietett elfogadni ezt az előre ismerten rossz feltételes szerződést, mivel annak fő tétele az volt, hogy Magyarország általa neto befizető állam lesz. Az is lett. Rengeteg pénz elúszott és alig tért vissza belőle a pályázatok által. Közben a magyar állam hatalmas kamatterheket vállat magára a költségvetése terhére. Innen a hiány, innen az adósság. A mostani állapotokkal pedig arra igyekeznek utalni, hogy az egészségügy, az oktatásügy, valamint a következő a nyugdíjrendszer az amelyet jogaikban alaposan meg kell nyirbálni, azmellett, hogy az aktív munkbíró lakóságot, annak jövedelmét még drasztikusabban meg kell vágni olyan adókkal, hogy az állami kassza valamelyest feltöltődjön azért, hogy legalább újabb kölcsönöket ne kelljen felvenni. Ez nagyon nehezen fog sikerülni, de ez lesz az utolsó csepp amellyel betellik a pohár.

Mert ezek után már csak az marad hátra, hogy végleg bejelentik azt, hogy a magyar termőföldek tulajdonosai azok a nyugati bankok, amelyek időközben elzálogoították a termőföldeket köszönve a T.L. közvetítésének és a mai kormánynak. Ezzel akarnak végetvetni Magyarországnak. Hiszen milyen ország az, amelynek területe idegenek tulajdonában van? Érthető, nem? A liszaboni szerződés pedig ezt akarja igazolni. Magyaroszág máris önként feladta a szuverenítását, átengedte magát idegen katonaságnak. Ennek az Úniónak nem kellettek tankok, nekik elég volt a bankok közreműködése. Besétált önszántából a népség abba a csapdába amelyből nem tud többé viszakozni.

Hacsak, hacsak nem vitatják el annak jogosságát, hogy milyen alapon tulajdonították el azt a nemzeti vagyont amelyik az igaz magyar alkotmány szerint a Szt. Korona tulajdonát képezik. Az a tulajdonjog pedig azt jelenti, hogy semmi, ami a Szt. Korona tulajdona, nem tulajdonítható el, esetleg csak birtokolható. Így azok akik azt hitték,hogy megvették a tulajdonjogot, utólag meg kell tudniuk, hogy nem lehettek tulajdonosok, csupán birtoklói annak amit olcsó áron bérbe vettek, de nem tulajdonjoggal vettek meg. Ez akkor jöhet létre, ha az országot csődbe hozzák. Az pedig nagyon közel van.

Polyák Endre

További cikk:
Polyák Endre: Súlyos pénzügyi válság fenyegeti Európát?
Összeomlás előtt vagyunk? (Egy hír margójára)
http://portal.jobbik.net/index.php?q=node/5589

Ady Endre
Mi urunk: a Pénz

Ha elfutnak a gyér aranyak,
Fölséges, nagy, úri magunkból,
Istenem, be kevés marad.

Tegnap még borzasztót vétkezett,
Ki szent Személyünket leszólta
S ma félénken fogunk kezet.

Másként néznek ránk az asszonyok.
Gyötrődünk, szökünk s mértföldekre
Árasztjuk a koldus-szagot.

Tegnap Dantét őrte meg agyunk,
S ha tegnap Istennél több voltunk,
Ma gyáva rím-kutyák vagyunk.

S ha megjönnek a gyér aranyak:
Szabad megint Istennek lenni,
Két-három-négy napig szabad.

HITELES MAGYAR POLITIKÁT,
HITELES EMBEREKET A MAGYARSÁG ÉLÉRE,
BIZTOS JÖVŐT MINDEN MAGYARNAK!

735 szavazás (2008.01.21 óta)
http://www.hirhalo.com/szavazas.php

*** www.nemzetihirhalo.hu *************

Szekeres: Eljött az önkritika ideje
Népszabadság 2008. január 26.

Már 2006 nyarától benne volt a levegőben, hogy másként kell kormányozni - jelentette ki az ATV tegnapi műsorában Szekeres Imre, az MSZP elnökhelyettese, honvédelmi miniszter. Szerinte "eljött az ideje az önkritikának".

A Gál J. Zoltán távozásával kapcsolatos kérdésre Szekeres azt válaszolta, hogy nem kommunikációs kérdésektől függ az ország rossz hangulata, az MSZP népszerűségvesztése, mindezek mögött mélyebb társadalmi okok állnak.

Utóbb lapunk kérdésére azt mondta: már 2006 nyarán, vagyis a kormány megalakulásakor nyilvánvaló volt, hogy a korábbi politika - vagyis az, ami a korábbi kormányok idején folyt, pontosabban: nem folyt - tovább nem tartható. Reformokra van szükség. Szekeres Imre hozzátette, hogy ebben mindannyian támogatták a kormányfőt. Kétségtelen ugyanakkor, hogy szembe kell nézni azzal, hogy a társadalom rosszkedvű.

Épp ezért kell megvizsgálnunk - mondta -, hogy mindaz, amit eddig tettünk, elérte-e a célját, megvan-e a kívánt hozadéka, vagy sem, és a válasz szerint kell alakítanunk politikánkat. - Ezt én egyfajta szembenézésnek nevezem, s ha úgy látjuk, hogy szükséges korrigálnunk, akkor tegyük meg - nyilatkozta lapunknak Szekeres Imre.

*** www.nemzetihirhalo.hu *************

Paktumot kötött Gyurcsány az MSZOSZ-szel
Index - MTI | 2008. január 25., péntek 21:19

Nem nyilvános találkozón egyeztetett az egészségbiztosítási törvényről Gyurcsány Ferenc miniszterelnök az MSZOSZ vezetőivel és kérésük meghallgattatott, e szerint az egészségpénztárak felügyelő szerveiben helyet kapnak majd a munkaadók és a munkavállalók képviselői is. A párbeszéd javítása érdekében létrehozzák a Társadalmi Párbeszéd Központot.

Az új egészségbiztosítási rendszer, az adórendszer átalakítása, a családok vagyoni helyzetének megerősítése szerepelt többek között a kormány és a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége (MSZOSZ) képviselőinek pénteki, zárt ajtók mögött tartott megbeszélésén.

Daróczi Dávid tájékoztatása szerint a találkozón az MSZOSZ, illetve tagszervezeteinek képviselői mellett Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és Kiss Péter kancelláriaminiszter, a kormány társadalompolitikai kabinetjének vezetője vett részt.

A kormányszóvivő elmondta: a szakszervezetek képviselői több kérést is megfogalmaztak a kormány felé. Az érdekképviseletek szeretnék, ha az új társadalombiztosítási pénztári rendszer felügyeletében megteremtenék a lehetőséget a munkavállalók és a munkaadók képviseletére. A szóvivő tájékoztatása szerint a javaslatot Gyurcsány Ferenc és Kiss Péter elfogadta.

Ez azt jelenti, hogy készülni fog egy ilyen tartalmú módosító indítvány az egészségbiztosítási törvényjavaslathoz - tette hozzá a kormányszóvivő. Daróczi Dávid közölte: a megbeszélésen az MSZOSZ javasolta, hogy az adórendszer megújításánál legyen alapvető szempont a foglalkoztatás bővítése és a gazdaság kifehérítése. Kifejtette: a szakszervezetek egyértelművé tették, hogy fontosnak tartják a személyi jövedelemadó-kedvezmények, különösen az étkeztetés és az üdültetési kedvezmények védelmét.

A szakszervezetek azt is kérték, a kormány tegyen további lépéseket annak érdekében, hogy az állami megrendeléseknél részesítsék előnyben azokat a vállalkozásokat, amelyeknél rendezettek a munkaügyi kapcsolatok. Szintén a kérések közé tartozott, hogy a kormány vizsgálja meg, miként lehet a családok vagyoni helyzetét és hátterét megerősíteni - mondta Daróczi Dávid.

A kormányszóvivő beszámolt arról, hogy a párbeszéd javítása érdekében a kormány javasolja a Társadalmi Párbeszéd Központ létrehozását, és ezzel minisztériumi szintről kormányzati szinte emeli a folyamatos és teljes körű egyeztetést a társadalmi partnerekkel.

Daróczi Dávid szólt arról, hogy március végéig újabb egyeztetést tartanak az MSZOSZ-szel, és a miniszterelnök, illetve a társadalompolitikai kabinet vezetője nyitott arra, hogy ehhez a párbeszédhez más szakszervezetek is csatlakozzanak.

*** www.nemzetihirhalo.hu *************

"Gyurcsány Ferencet Orbán Viktornak köszönhetjük"
2008. Január 25. 15:07 Abcug.hu

Nincs létjogosultsága a magukat kisgazda jelzővel illető szervezeteknek. Orbán Viktorék mindenkit kilóra megvettek, akikre szükségük volt. Jelenleg egypártrendszerként működő kétpártrendszer van Magyarországon. Ha annak idején Horn Gyulával lépünk koalícióra, akkor a Független Kisgazdapárt még ma is kormányzati tényező lenne. Egyebek mellett ezeket mondta a STOPnak adott interjújában a párt egykori elnöke, Torgyán József.

STOP: A napokban ünnepelte a Független Kisgazdapárt alapításának 100. évfordulóját. Az egyik dolog, hogy nem hívták meg, de a neve sem hangzott el. Se pro, se kontra.

Torgyán József: Nem csodálkozom ezen. Azoknak ugyanis fogalmuk sincsen az FKGP történelméről, akik azt állítják, hogy 100 éve jött létre a párt. Az FKGP ugyanis 1932. október 8-án alakult. Az igaz, hogy egy kisgazda képződmény, mint az egységes párt magva 1908. január 12-én alakult meg egy kaposvári restiben, de éppen ezzel az irányzattal szemben jött létre később az FKGP. Egy ismerősöm, aki részt vett ezen az eseményen, azt mondta, hogy összesen még öt kisgazdát sem tudott összeszámolni. Való igaz, hogy mintegy 800-900 főt valahonnan, valakik összeverbuváltak, pénzt nem kímélve, de ez nem az FKGP.

- Ezek szerint már a párt fogantatása is az ellentétek története volt, hiszen 1908-ban a jogelőd jött létre, s ezzel szemben szerveződött a későbbi az FKGP.

- Nem a jogelődje. Az igaz, hogy a Nagyatádi Szabó István kultuszt én teremtettem meg, mint egy hosszú út közbenső állomását, de én a kisgazda mozgalom gyökereit a 1848-as szabadságharc leverése utáni idők kezdetére teszem. Ezután számos kísérlet volt még e mozgalomban, míg 1932. október 8-án Békésen megalakult a Független Kisgazdapárt, mely éppen a most ünnepelt formációval szemben jött létre. Azért vették be a nevükbe a független jelzőt, mert éppen a most ünnepeltekkel szemben akartak függetlenek lenni. Mára mindenféle zagyva, kisgazdának nevezett kezdeményezések vannak, amelyek összeegyeztethetetlenek az "Isten, haza, család" jelszavával. Elég, ha a Független Kisgazda Nemzeti Egységpártra gondolunk, vagy megnézzük a tavalyi szórólapjukat. Ha valaki ezt összekeveri az Isten, haza, család pártjával, annak nincs helye a magyar politikai életben.

- Ennél azért komolyabb formációk is próbálnak életben maradni. Elég, ha a Turi-Kovács Béla fémjelezte formációra gondolunk.

- Ennek sincs semmiféle létalapja. Ők a dezertőrök egy kis töredékét képezik. A dezertőröket pedig meg szokták fizetni, de nem megbecsülni. Mögöttük nem állnak tömegek. Úgy gondolom, hogy nem véletlen, hogy Turi-Kovácsnak évek alatt sem sikerült még csak egy néhány fős tábort sem létrehoznia. Amit fel tud mutatni, az a Fidesz támogatásával, és a Fidesz-tömegek felvonultatásával egy mesterségesen létrehozott képződmény. Hasonló, mint az összes többi Fideszben lévő olyan formáció, aminek nincs tényleges alapja. A Fidesznek nem voltak szervezetei, viszont volt megfelelő támogatása a gazdasági és az ultra-neoliberális erők részéről, ezért elérte, hogy különböző személyeket beültetett a nemzeti oldalról a saját padsoraiba. Kirakatba rakta őket, hogy azt a látszatot tudja kelteni, mintha a Kisgazda Párt, a Kereszténydemokrata Párt, a Demokrata Fórum a Fideszen belül önálló erőként létezne, holott ők a valóságban a Fidesz vazalussai. Ez a módszer nagyjából arra emlékeztet, amikor Rákosi Mátyás a telefonkönyvben feltüntette a kisgazdapártot, s adtak nekik egy 3x4 méteres helyiséget, amire kiírták, hogy Független Kisgazdapárt, s a messziről jött embereknek azt lehetett mondani, hogy Magyarországon többpártrendszer van.

- Mindazonáltal: ma Magyarországán szükség van-e egy olyan pártra, ami a földből élő kisemberek jogainak védelmét tűzi zászlajára?

- Az országban kialakult katasztrófa nagyrészt abból is fakad, hogy a nemzeti érzésű erőket kirekesztették a hatalomból, kirekesztették az Országgyűlésből. Az FKGP-t és a Magyarországi Szociáldemokrata Pártot, mint a két történelmi pártját hazánknak, már a rendszerváltásba sem akarták beengedni. Az FKGP-t végül is sikerült talpra állítani. 1990-ben jelentős erőt képviselt a politikában, és 1998-ban pedig - leszámítva az 1945-ös választásokat - minden korábbi sikerét felülszárnyalva 48+1 képviselőt juttatott az Országgyűlésbe. Mindezt úgy értük el, hogy 82 esélyes képviselőnket még vissza is léptettük a Fidesz javára, hogy megakadályozzuk az MSZP győzelmét. Úgy gondolom, hogy ez érzékelteti, hogy e nélkül a nemzeti erő nélkül a magyar politikai paletta elképzelhetetlen. Ezzel szemben ma a magyar agráriumnak, a vidéknek és a nemzeti törekvéseknek az Országgyűlésben képviselete nincs. Ez ellen tenni kell! Amint látta, tárgyaltam a Vidék Párt elnökével, Bánk Attilával.

- Ez már előkészíti az Ön visszatérését a politikába?

Teljes cikk: http://www.abcug.hu/index.php?com=news&cat=3&id=918
Forrás: STOP

*** www.nemzetihirhalo.hu *************

USA és a Rózsadombi Paktum

Hogyan is történhetett meg a Rózsadombi Paktum?

Mindig bántotta a csőrömet, hogy mikor Bush elnök látszólag őszintén támogatta a Közép-Európai országokban a rendszerváltást, hogy vehetett reszt az amerikai követség első titkára a Rózsadombi találkozón, ahol aláírták a paktumot ami meghiusította a rendszerváltást és bebetonozta pozícióikban a volt kommunistákat. Most találkoztam valakivel, aki akkoriban nagyon aktív volt ezen a vonalon, és a beszélgetés végre fényt derített a dologra.

Hogy megértsük az eseményeket, vissza kell mennünk a hidegháborús időkre, mikor Henry Kissinger volt az amerikai külügyminiszter Nixon elnök alatt. Kissinger kidolgozott egy tervet, hogy Amerika mondjon le Közép-Európáról, és engedje meg, hogy az ott levő országok "szervesen" olvadjanak be a Szovjet Unióba. Annyira ment a dolog, hogy Kissinger utasította az USA londoni nagykövetet, hogy hívja össze az európai USA követeket és közölje velük, hogy ez a hivatalos amerikai politika.

Mikor Nixon megtudta, leállította tervet, de Kissinger nem adta fel a harcot. Jimmy Carter alatt Brzezinsky volt a fő külpolitikai tanácsadó, Reagan elnök pedig két lábbal rúgta ki Dr. K-t, ahogy a sajtó becézte Kissingert. Mikor az idősebb Bush lett az elnök, Dr. újra próbálkozott. Annyira ment az ügy, hogy beadványt küldött az új elnöknek, amivel a New York TIMES-nak is eldicsekedett. Mikor a hírt olvastuk 1989 januárban, röviddel Bush beiktatása után, Dr. Nádas Gyula, az Amerikai Magyarok Országos Szövetség elnökének kérésére, mint az AMOSZ főtitkára és politológus, egy három oldalas beadványban elleneztük a K tervet. Valamikor májusban kaptunk választ, amiben a Külügyminisztérium megköszönte beadványunkat, és közölték velünk, hogy ez nagyon fontos adalék volt, és hosszú tanulmányozás után elvetették a Kissinger tervet.

A Washington Monthly-ban, egy amerikai politikai havilapban Jacob Heilbrunn Egy államférfi lemenőben - Miért esett le Dr. K csillaga? (Eclipse of a Statesman: Why Dr. K's star has fallen) című cikkében, miután megmagyarázta, hogy Dr. K "realista" politikai nézeteket vallott, és nem voltak erkölcsi skrupulusai. ezt írta Kissinger Brezsnyev érabeli keleti politikájáról: "Ha megengednénk, hogy a Szovjet Unió összeomoljon, megsértenénk a realista ortodoxiát a rend szükségességéről: Mit csinálnának azok a lázongó népek a szabadságukkal? Káosz lenne az eredmény." Majd 1989-röl ezt írta: "Kissinger felajánlotta az új Bush kormánynak szolgálatait, mint tárgyaló diplomata, hogy kidolgozzon egy tervet az omladozó Szovjet Unióval és közös uralmat létesítsenek Kelet-Európa felett."

Ugyanakkor Bush, az új elnök, annyira komolyan vette Közép-Európa felszabadítását, hogy július elején Lengyel és Magyarországra utazott, és Pesten töltötte július 4.-et, a legnagyobb amerikai nemzeti ünnepet. Mielőtt elutazott Washingtonból, magához hívatta az amerikai üzleti élet, a szakszervezetek és legnagyobb egyetemek vezetőit, és kérte őket, hogy támogassák az újonnan felszabaduló országokat. Mikor Pestet elhagyta, Párizs felé a repülőn az újságírók megkérdezték, sikeres volt-e az útja. Bush azt válaszolta, hogy igen, nagyon fontos üzenetet hozott a két ország vezetőinek, akik azért nagyon halasak lehetnek.

Ez volt a háttere a szeptemberben bekövetkezett szögesdrót vasfüggöny megnyitásának Ausztria fele a keletnémetek számára. Kissinger tehát elvesztette az első menetet. Azonban Kissinger emberei benn voltak a Fehérházban és a külügyben, köztük Lawrence Eagleburger is, aki külügyminiszter-helyettes majd külügyminiszter volt 1989-90-ben. Így nyilván az ő utasítására, illetve Dr. K javaslatára ment el a követség első titkára a találkozóra. Sőt, az is valószínű, hogy az ötletet is ő vetette fel és ő szervezte a találkozót, Bush elnök tudta és jóváhagyása nélkül. Az is elképzelhető, hogy a Fehér Ház és hivatalos Washingtoni körök ma sem tudnak a Rózsadombi Paktumról és az Amerikai Követség szerepéről a magyar rendszerváltás megakadályozásában. Ugyanakkor a magyar résztvevőknek minden okuk meg volt ezt hivatalos amerikai politikának tekinteni.

Heilbrunn ezzel fejezi be ennek az érának tárgyalását: "Kissinger szovjet-politikája eltűnt a Szovjet Unióval." Sajnos, mi jobban tudjuk. Kissinger szovjet politikájának nyomai megmaradtak a Rózsadombi Paktumban. Annak ellenére, hogy beavatkozásunkkal segítettünk legyőzni a Kissinger ajánlatot, a következő menetet Dr. K nyerte meg. Ránk kényszerítettek egy olyan rendszert, ahol nem kellett attól tartania Dr. K-nak, hogy mit csinálunk szabadságunkkal.

Dr. Balogh Sándor, prof. emeritus

A Rózsadombi Paktum
(ahogy megjelent egy kanadai magyar lapban)

Egy otthoni publicista, mint Benedek István, nem teheti meg ezt saját jól felfogott érdekében, az Angliában élő Révffy László azonban a közelmúltban nyilvánosságra hozta ezt a megdöbbentő árulást. Szövegét Németországban élő barátom küldte el, azzal a kéréssel, hogy terjesszük a magyarság minél szélesebb köreiben. Kívánságának eleget teszek, mert teljesen egyet értek vele, hogy ezt mindenkinek meg kell ismerni.

Írását azzal kezdi, hogy 1990 március 15-én, míg hazánk népe az első szabad emlékezést tartotta, egy budai villában titkos tárgyalás volt, amelyen a következők vettek részt: a távozó szovjet hadsereg tábornoka, a szovjet titkosrendőrség ezredese, az amerikai követség első titkára, a CIA egyik tisztje, az izraeli titkos szolgálat képviselője, a magyar római katolikus, a református, az izraelita egyház egy-egy megbízottja, és öt magyar politikai vezető, akik közül négy ma is vezető pozícióban van. Ok írták alá részünkről az ország szabad újjáépítésének tervét korlátozó diktátumot, amelynek értelmében kimennek ugyan a szovjet megszállók. De ezért súlyos árat kell fizetnünk. Révffy László azóta nyilvánosságra hozta az aláírók neveit, hogy minden kételkedést eloszlasson e feltételek hitelességével kapcsolatban.

Most pedig közlöm a magyar népre erőszakolt gyalázatos szerződés szövegét.

1./ A szovjet csapatok békés és barátságos kivonulása Magyarországról.
2./ A Szovjetunió kárpótlása a hátrahagyott épületekért és javakért.
3./ Barátságos politikai és gazdasági viszony kiépítése Szovjetunió és Magyarország között.
4./ Mindennemű szovjetellenes tevékenység megakadályozása.
5./ A határok kölcsönös megnyitása Szovjetunió és Magyarország között.
6./ A volt kommunista párttagok minden büntetés alól való mentesítése.
7./ A volt kommunista titkosszolgálat, határőrség és rendőrség megvédése az esetleges megtorlástól.
8./ A volt kommunisták más pártokban való indítása a választásokon.
9./ Az államvagyon átmentése a volt kommunisták kezébe.
10./ Az igazságszolgáltatás megtartása a volt kommunisták kezében.
11./ Minden zsidó ellenes megnyilatkozás, megmozdulás és szervezkedés megtorlása.
12./ A jobboldali, vagy szélsőjobboldali pártok indulásának és szervezkedésének megakadályozása.
13./ Állandó hangoztatása annak, hogy a magyar határok véglegesek és azokon nem lehet változtatni.
14./ Az új magyar kormány nem tarthat kapcsolatot jobboldali emigrációs személyekkel, szervezetekkel és csoportokkal.
15./ Románok, Jugoszlávok és szlovákok felé csak barátságos nyilatkozatok láthatnak napvilágot.
16./ Az 1956-os eseményeket mint a kommunizmus megjavítását célzó mozgalmat kell beállítani és csak azokat szabad szóhoz juttatni, akik ezt így értelmezik.
17./ A magyar hadsereget egyharmadára kell csökkenteni.
18./ A Szovjetunió az átmentett kommunistákon keresztül megtartja politikai befolyását Magyarországon, az Egyesült Államok viszont megerősítheti gazdasági befolyását a magyar életben.
19./ Magyarország teljes garanciát ad a magyarországi nemzetiségek nyelvi, népi, kulturális, politikai és gazdasági jogainak gyakorlására.
20./ Magyarország teljesen kártalanítja a magyar zsidóságot a második világháború alatt elszenvedett veszteségeiért.

A találkozóra meghívott magyar résztvevők: Antall József, Horn Gyula, Pető Iván, Paskai László, Göncz Árpád, Zoltai Gusztáv, Boross Péter, Jóskabácsi.

Az erőszak uralkodik

12 éves szurkáló cigánygyerek a Blahán. Bokszoló, másokat agyonverő cigány a középiskolában. A fiatal áldozat meghalt. Egy főváros, amit terrorban tart egy cigány kisebbség. Egy ország, egy ember, egy program. A rendőrség szétveri az elégedetlen népet. Kilövik az emberek szemeit. Babakocsit tologató anyuka mellé lövik a könnygázgránátot. Képviselőt vernek. Késelés, cigánybűnözés, öldöklés, kardozás, iskolai verekedések. Tombol az erőszak Magyarországon. Meg kell védenünk magunkat! Mert az erőszak eluralkodott a hatalomban és a társadalomban egyaránt. A magyaroknak egyszer elege lesz a cigánybűnözésből, és akkor lépni fognak....

Skodacsek András, Nemzeti Hírháló

*** www.nemzetihirhalo.hu *************

Szurkálás az Örsön - na megint kik voltak?
2008-01-25 21:14 Barikád.hu

Életveszélyes állapotban szállították kórházba a mentők azt a fiatal férfit, akit mellkason szúrtak péntek délután Budapesten az Örs vezér téri metróállomás kijáratánál - közölte Kormos Endre, a BRFK sajtóügyeletese az MTI-vel.

Kiérkező tudósítónknak a helyszínen a rendőrök nem nyilatkoztak, munkatársunkat szintén a Budapesti Rendőrfőkapitányság Sajtóosztályára irányították.

A sajtóügyeletes arról tájékoztatta szerkesztőségünket, hogy a délután folyamán két 22 év körüli fiatalember tartott a metrómegálló felé, ahonnan éppen kifelé jött a sértett és barátnője. Az előbbi két fiatal megjegyzést tett a lányra, mire szóváltás, majd dulakodás alakult ki. Ennek során egy kés is előkerült, amivel a barátnőjét védő fiatalembert mellkason szúrta az egyik bűnöző cigány.

A tettesek a helyszínről sajnos elmenekültek.

A sérültet információink szerint a Péterfy Sándor utcai kórház ügyeletére szállították, állapota továbbra is életveszélyes.

*** www.nemzetihirhalo.hu *************

Százezres kár
Szétverték a polgármesteri hivatalt, mert nem kaptak igazolást
2008.01.25 18:43, HavariaPress - MA.hu

Százezres kárt okozott a tiszakórodi polgármesteri hivatal berendezésében egy dühös fiatalember és nővére, mert ott nem tudták nekik garantálni, hogy egy tanfolyam elvégzése után kapnak munkát - tudta meg a HavariaPress.

A Szabolcs-Szatmár-bereg megyei kistelepülés polgármesteri hivatalába csütörtökön riasztották a fehérgyermati rendőröket, mert két dühös helybeli törni-zúzni kezdte a berendezést. A 21 éves cigány fiatalember és 34 éves nővére virágcserepeket vagdosott a földhöz, székeket borogatott fel, valamint több ablakot is betörtek, mert a hivatalban nem tudtak nekik igazolást adni arról, hogy munkalehetőséget biztosítanak számukra, miután elvégeznek egy tanfolyamot. Az őrjöngőket a rendőrök megfékezték, és garázdaság, valamint rongálás miatt indítottak velük szemben eljárást.

*** www.nemzetihirhalo.hu *************

Iszonyat! Csaknem halálra verte öt hónapos kisfiát
2008. január 26. 05:32 | Forrás: STOP

A női börtönökben nem bánnak kesztyűs kézzel a gyilkosságért bekasznizottakkal, és kemény leckét kapnak azok is, akik saját szüleik ellen vétkeztek. De mindez eltörpül amellett, amit a gyermekgyilkosok és gyermekbántalmazók kapnak rabtársaiktól. Valószínűleg ez vár Beatrixre is, aki még kedden hajnalban olyan súlyosan bántalmazta 5 hónapos, angyali szépségű kisfiát, hogy annak betört a koponyája, és combcsontja is eltört.

Minden azzal kezdődött, hogy az érdi anyaotthonban élő Beatrix ki akart békülni kisfia apjával. Találkozót beszéltek meg, de még hosszú könyörgés után is nemet mondott a volt élettárs. Hallani sem akart az asszonyról és Szabolcs nevű kisfiúkról.

"Olyan este 9 körül érhetett vissza a Bea. Ki volt sírva a szeme, és szólni sem lehetett hozzá" - idézte fel a történteket Krisztina, az anyaotthon egyik lakója.

Miután megetette kisfiát az anya, lefeküdtek aludni. A kis Szabi azonban 6 óra körül felsírt, jelezte, hogy éhes. A feldúlt nő azonban nem tápszert adott neki, hanem fájdalmat. Törékeny kis kezénél fogva rángatni kezdte az ágyban, eltorzult arccal kiabált a kicsivel. Többször nekiütötte fejét az ágy támlájának, majd egész egyszerűen ledobta a földre. A rémségek azonban nem értek itt véget, hiszen az orvosszakértői vélemény szerint a kisbaba combcsonttörését a fent említettek nem okozhatták.

"Azt beszélik, hogy a sok fájdalomtól elvesztette az eszméletét a kisfiú, és mozdulatlanul feküdt. Ekkor döbbent rá Bea, hogy mit tett, és felkeltette az otthonvezetőt, aki azonnal hívta a mentőket" - folytatta a történetet a bent lakó szemtanú.

A kórházban azonnal tudták az orvosok, hogy nem balesetről, hanem embertelen bántalmazásról van szó, így hívták a rendőrséget.

"Az anyát napközben hiába keresték lakhelyén a kollégáim, ismeretlen helyre távozott. Később aztán visszament az otthonba, ahol már várták a rendőrök. Az asszony beismerő vallomást tett a történtekről" - nyilatkozta Bényi Mónika, a Pest Megyei Rendőrkapitányság sajtóreferense, aki hozzátette, mint kiderült, csütörtökig Budapesten kóborolt az asszony.

Szabolcs - hála a szakszerű orvosi beavatkozásnak, életben marad. Hogy lesz-e maradandó agykárosodása, egyelőre nem tudni. Tény, hogy Beatrix nagyon sokáig nem láthatja a gyermeket, mert tegnap a bíróság elrendelte előzetes letartóztatását. A vád ellene: kiskorú életveszélyt okozó veszélyeztetése, melynek büntetési tétele akár 8 év börtönbüntetés is lehet.

Ha elítélik, nem lesz könnyű dolga. Valószínűleg rabtársai szolgálója, "csicskása" lesz, és hasonló fizikai szenvedést kell majd átélnie, mint az éppen világra jött, ártatlan kisfiának, Szabolcsnak kellett, aki semmiről sem tehetett.

Kapcsolódó cikkek
Iszonyat: ágytámlába verte csecsemője fejét!

*** www.nemzetihirhalo.hu *************

Nyolcvanezer cigányt telepíttetne át egy cseh politikus
Eduardo, p, 2008-01-25 20:29 Jobbik.Net

Jiri Cunek, a cseh kereszténydemokraták elnöke és egykori miniszterelnök-helyettes kényszeráttelepítése