Wass Albert:
A láthatatlan lobogó

Konok hűséggel hordozom
az úttalan bozótokon.

Seb a vállam és seb a markom,
de fogom, viszem és megtartom!

S fogcsikorgatva hirdetem:
nem ért véget a küzdelem!

Mert valami még megmaradt.
Görcs zsibbasztja a markomat,

de markomban még itt a Szó:
a láthatatlan lobogó!

Ereklyém, Kincsem. Fegyverem.
Magasra tartom s lengetem!

És védem, foggal és körömmel!
Vad dühvel és őrült örömmel!

És mentem, mindenek által,
íntépő, végső akarással!

Dúlt otthonom rég összedőlt.
Kifordult alólam a föld.

Társaimat ár elsodorta.
Mögöttem ég a poklok pokla.

Előttem vad sziklák merednek.
De nekivágok a meredeknek!

Mert élek még! Ha törten is,
ha vérben is, ha görcsben is,

még ha utolsó is vagyok,
kit az özönvíz meghagyott,

de harcom végig harcolom
s a lobogót megmarkolom!

Megmarkolom és nem hagyom,
ha le is szakad a két karom,

ha két lábam térdig kopik:
de feljutok a csúcsokig!

S utolsó jussomat, a Szót,
ezt a szent, tépett lobogót

kitűzöm fent az ormokon
s a csillagoknak meglobogtatom!

A Magyarok Világszövetsége elismeréssel nyugtázza Bayer Zsolt alábbi írását a nemzetárulás legutóbbi stációjáról.

Kár, hogy a szerző nem egy hónappal korábban támogatta az MVSZ javaslatát: Állampolgárságért EU-szerződést! Ha azt teszi, talán többre jutunk…

Patrubány Miklós,

az MVSZ elnöke

Bayer Zsolt: Néhány kedves szó fideszes barátaimhoz

Ha az egészségügyi törvény kapcsán a kormánypárti képviselőkhöz volt egy-két kedves szavam, itt az idő, hogy a Fidesz-KDNP-képviselőkhöz is szóljak. Szintúgy kedveset... Az ok: a lisszaboni szerződés megszavazása - csont nélkül. Hadd kezdjem a legegyszerűbb, legkézenfekvőbb kérdéssel: ki az közületek, akinek a leghalványabb fogalma is van arról, mit szavazott meg? Nos? Miért hallgattok? Miért ez a csönd? Megmondom én, ha nektek kellemetlen: egyikőtöknek sem volt halvány fogalma arról, mit szavaz meg...

Nem volt, mert nem is lehetett. Mert a szavazás napján kaptátok meg a négyszáz (400!) oldalas mellékletét annak a szerződésnek. És bele sem pillantottatok, hiszen bele sem pillanthattatok. Így volt, barátaim? Így volt...

És akkor muszáj lesz megkérdeznem másodjára, vajon helyes-e, ha egy képviselő olyasmiről szavaz, amiről halvány fogalma sincsen? Nos? Miért hallgattok? Miért ez a csönd? Megmondom én, ha nektek kellemetlen: nem helyes, ha egy képviselő olyasmiről szavaz, amiről nincsen halvány fogalma sem. És amikor azt mondom, nem helyes, kifejezetten megengedő vagyok. Megengedő, szűkszavú és jóságos. Hiszen sokkal többet és sokkal csúnyábbakat kellene igazság szerint mondanom.

Mert az a helyzet, drága barátaim, hogy valószínűleg tényleg nagyon fontos dolog az atlanti integráció. No nem azért, mert ez önmagában érték, vagy önmagában jelent bármit is - nem, barátaim. Csakis és kizárólag a kényszer miatt. Tudjátok, ha a mentőcsónak már két hete hánykolódik a tengeren, és nincsen semmi más, csak tokaszalonna, akkor a legmegrögzöttebb vegetáriánus is hamar meggondolja magát. Ilyesmi minekünk az atlanti integráció. Ez a mi kis mentőcsónakunk. Nincsen hová kiugrani belőle. Lesz ez még máshogyan is, persze, emlékezzetek szavamra, úgy húsz év múlva már egyáltalán nem lesz Európai Unió, de lesz helyette sok-sok egymással versengő, nacionalista nemzetállam, és akkor majd egyáltalán nem lesz mindegy, ki milyen lelki és anyagi állapotban kezdi az új, az igazi "versenyt". De tény: addig - vagyis most - fontos ez az atlanti integráció. Viszont az sehol sincsen lefektetve, hogy ameddig ebben az egy csónakban ülünk, nekünk kell pucolni folyton a cipőket. A mindenki cipőjét.

De ti most, drága barátaim, amikor olvasatlanul, ostobán és kikötések nélkül megszavaztátok a lisszaboni szerződés ratifikálását, bizony szépen megleheltétek és átsikáltátok a mindenki cipőjét. Feriét is. Fénylik is, mint a Salamon töke. Brávó!

S hogy mit is kellett volna tenni helyette?

Ez sem olyan bonyolult ám!

Elmondom a legegyszerűbbet. Fel kellett volna állni valakinek, és nagyjából a következőket elmondani a parlamentben:

Tisztelt Képviselő Társaim, Tisztelt Kormány, Tisztelt Európai Unió!

Mi, a magyar polgári oldal képviselői tisztában vagyunk az atlanti integráció jelentőségével és fontosságával. Ugyanakkor tisztában vagyunk azzal is, hogy a magyar nemzeti integráció éppen olyan fontos kérdés, és legalább annyira lényeges probléma, amelynek megoldása nem tűr halasztást. Nem tűr halasztást, ugyanis csak az a nemzet viheti sikerre az atlanti integrációt, csak az a nemzet lehet teljes értékű és hasznos tagja az Európai Uniónak, amely nemzet sikerrel megoldotta saját nemzeti integrációját. Tisztában vagyunk azzal is, hogy Európa számos nemzete nem értheti ezt a problémát, ugyanis a huszadik század bennünket szabdalt szét a legkegyetlenebbül, és Magyarországot, a magyar nemzeti közösséget csonkolta leginkább. Az Európai Unióban ismert és alkalmazott megoldás az állampolgárság letelepedéshez és az adott államban éléshez nem kötött megadása. Ez a magától értetődő lehetőség és jog, amely egyezik erkölcsi felfogásunkkal éppúgy, mint az unió gyakorlatával, különösen fontos a mi számunkra, három okból is. Az első ok - mint mondtam - az, hogy az unión belül mi vagyunk a legszétszórtabb, leginkább megcsonkított, legnagyobb nemzeti kisebbséggel rendelkező nemzet. A második ok, hogy Schengen éppen az unió határain kívül rekedt, és uniós tagságról még a távoli jövőben sem reménykedhető magyar nemzeti kisebbséget sújtja leginkább, és ezt a tényt nem hagyhatjuk és nem is hagyjuk figyelmen kívül. A harmadik ok pedig az, hogy a világon páratlanul és egyedülálló módon nekünk van csak olyan kormányunk, amely három évvel ezelőtt saját nemzete ellen kampányolt, s ezzel alig-alig gyógyuló sebet ejtett a Magyarország határain kívül élő magyarok lelkén.

Tisztelt Képviselő Társaim, Tisztelt Kormány, Tisztelt Európai Unió!

A magyar polgári ellenzék kidolgozta és ezennel benyújtja a parlamentnek a határon túli magyarok állampolgárságáról szóló törvénytervezetet. A törvénytervezet mindössze nyolc paragrafusból áll, nagyjából egy óra alatt megtárgyalható.

Amennyiben a parlament a törvényt elfogadja, úgy a polgári ellenzék haladéktalanul hozzájárul a lisszaboni szerződés ratifikálásához. Ellenkező esetben nem áll módunkban a ratifikálást megszavazni, mert - amint mondtam -, meggyőződésünk, hogy az atlanti integráció elképzelhetetlen a magyar nemzeti integráció nélkül, másrészt azért, mert a lisszaboni szerződést és annak négyszáz oldalas mellékletét ma kaptuk meg, és azt sem tudjuk, mi van benne. Felelős képviselőkként pedig nem áll módunkban olyasmiről szavazni, amelynek tartalmát nem ismerjük. Köszönöm megtisztelő figyelmüket! (Taps az ellenzéki, rémült kuss a kormánypárti oldalon...)

Nos, drága barátaim, ennyit kellett volna elmondani. Ehelyett ti megszavaztátok, anélkül, hogy a legcsekélyebb fogalmatok lett volna arról, mit is szavaztok meg. Nem lesz ez így jó.

És akkor ismét finom voltam. Hogy ne mondjam, úriember... De azért a fene egyen meg benneteket...

(Bayer Zsolt, Magyar Hírlap)

Barikád.hu

Mosonyi György
A DON-KANYAR

Dermesztő az északkeleti szél.
Halál süvölt a Don-kanyarban.
MIt kerestünk ott mi, magyarok?!
Roppant erők feszültek ellenünk!
Veszélyben volt országunk, nemzetünk!
Mégis kiadták a támadó parancsot.
A fegyverzetünk ósdi, elavult;
Éreztük ott kísértett a múlt.
A fagy, a halál mind ellenségek voltak,
Katonáink vitézül harcoltak.
De nem volt a mi földünk,
csak ősidőkben tán.
Hiába várt vissza kis Hazánk.
Halál aratott, a vakság dobolt;
Ez is a holokauszt magyar része volt!
A fasizmus űzött minket is oda,
a nácizmus az ember egy szörnyű ostora;
Ne lángoljon fel a világban soha!
Nincs küldött fajta, csak ember, emberibb.
Az emberibb ember, béke-lángot visz!
Idegen földekről, mind térjen haza!
Hódító háború ne induljon soha!
Elég a baj itt, e rendelt földön.
Rövid az élet, mind, mind bkén töltsön.
Lefogni, letörni halálba küldő kezet!
Ki meg tudja tenni, joga az emlékezet.
Így válunk emberré végre, valahára.
Ha áldón leng felettünk a Békegalamb szárnya.
Emeljük meg mind, mind a kalapunk.
Mi talán örökre vasztesek vagyunk,
mert senki se pótolhat testvért, apát.
Vesztesek vagyunk, vesztes a hazánk.
Fogadjuk meg, jobbá leszünk egykor,
senki kezében nem leszünk már ostor!
Csak zúgj hóvihar! Északkeleti szél!
Magyar fájdalomról, békéről beszélj!

Tisztelt Honfitársaim!

Szíves figyelmetekbe ajánlom, Ilkei Csaba évnyitó politikai beszélgetését Pozsgay Imrével, jan. 9.- én szerdán, este 20.00.-20.50 között, a Budapest TV műsorában.

Ismétlése:
szombaton de. 10.00 órától, ugyanitt!

Kb. egy hétig még megtekinthető, az UTÓLAG honlapon: www.utolag.com

Brown: ingyenes marad a brit állami egészségügy
2008. január 7., 14:58 fidesz.hu

Ingyenes és teljes körű marad a brit állami egészségügyi rendszer (NHS) - mondta hétfői beszédében a brit kormányfő. Gordon Brown szerint ugyanakkor a hangsúlyt át kell helyezni a megelőzésre, mert az életvitellel kapcsolatos krónikus betegségek finanszírozása font-tízmilliárdokba fog kerülni a következő évtizedekben.

Brown, aki az NHS megalakulásának 60. évfordulóján mondott beszédet a londoni King's College egyetemen, egyértelműen hitet tett amellett, hogy az állami egészségügy költségeit továbbra is teljes mértékben társadalmi közteherviseléssel - vagyis az adóbevételekből - kell fedezni.

A kormányfő szerint túl sok olyan ország van a világon, amelyben az új egészségügyi technológiai vívmányokban "csak a kiválasztott kevesek" részesülhetnek, akik fizetni tudnak. Még azok a rendszerek is, amelyek egyébként törődnek a hátrányos helyzetűekkel, nagyon ritkán nyújtják ennek a rétegnek ugyanazt az ellátási minőséget, mint amilyenben a legjobb anyagi helyzetűek részesülnek - tette hozzá.

Az NHS azonban nem minimális, hanem teljes körű ellátást ad, ami azt jelenti, hogy mindenki a lehető legjobb ellátást kapja, szükségleteitől és nem fizetési képességétől függően - mondta Brown.

A miniszterelnök szerint a tudományos forradalom sok országban egyben alapvető társadalmi igazságtalanságokhoz is vezet, mivel egyes betegségek kezelése "csillagászati magánbiztosítói költségekkel" jár, vagy egyáltalán nem is hozzáférhető. Nagy-Britanniában azonban az egészségügyi ellátás továbbra is mindenki számára garantált és ingyenes marad, függetlenül az adott páciens betegségétől - hangsúlyozta a brit kormányfő.

Brown szerint éppen a mind újabb technológiák alkalmazásának növekvő költségei teszik minden eddiginél szükségesebbé a kockázat szétterítését és a beavatkozások költségeinek igazságos megosztását a teljes népesség körében.

A brit miniszterelnök szerint a hatalmas orvosi számlák elleni lehető legátfogóbb, NHS-mintájú biztosítás a legjobban élők és a legszegényebbek számára egyformán fontos. Ha ugyanis fizetni kellene az olyan betegségek gyógyításáért és hosszú távú hatásainak kezeléséért, mint a rák, a szívbetegség vagy az agyvérzés, akkor még az igen magas jövedelműek is elszegényednének.

Nagy-Britanniában azonban mindenki tudja, hogy ha súlyos betegsége támad, ellátásban fog részesülni, és az ellátás költségeit az adókból fedezett, közfinanszírozás alapján működő átfogó egészségügyi rendszer állja - mondta Brown.

Az NHS fő feladatává kell tenni azonban a kezelés mellett a megelőzést, mert a jelenlegi folyamatok riasztóak. A mostani ütem fennmaradása esetén például 2050-re a brit lakosság csaknem 60 százaléka elhízott lesz, és százezrek fognak meghalni az ebből eredő cukorbetegség, magas vérnyomás és érrendszeri betegségek következményeiben.

Becslések szerint már most évente 42 ezer brit hal meg csak azért, mert nem eszik elég gyümölcsöt, és további 20 ezer azért, mert túl sok sót fogyaszt. Az évszázad közepére évi 50 milliárd fontba - a jelenlegi összeg hétszeresébe - fog kerülni csak az életmódból eredő betegségek kezelése, ha nem sikerül visszafordítani ezt a folyamatot - figyelmeztetett hétfői beszédében a brit kormányfő.
(MTI)

"Az egészségügyi reform sokkolja a magyar társadalmat!"
2008. január 09. 12:27 | Forrás: STOP

A Fidesz szerint az egészségügyet tekintve a kormány Rodolfó módjára trükközik, s csak épp azt nem mondja: "Nézzék a tetteimet, vigyázat, csalok!" Mindeközben immár félmilliárd forintot költött a sikertelen reformra, s annak kommunikációjára, becsapva ezzel az embereket.

Pesti Imre, a nagyobbik ellenzéki párt szakpolitikusa úgy véli, a kormányzat nagy hibát követ el azzal, hogy az egészségügyre költendő százmilliókat fölösleges reklámokra pazarolja. Az általa elhibázottnak tartott eddigi reformtörekvésekkel kapcsolatban sorolta: az újítások eredményei kifejezetten negatívak, és egész egyszerűen sokkolják az állampolgárokat. Úgy látja, az ágazat Zöld Könyvben megfogalmazott víziójából szinte semmi sem valósult meg, hiszen például a szektorból forráskivonás történik, a betegek számára pedig a korábbinál nehezebben elérhetők az intézmények. Azzal a kimutatással sem ért egyet, miszerint az elmúlt esztendőben 1 százalékkal csökkent a krónikus betegek száma. Pesti szerinte a normál trend eredményeképp éppen 5-10 százalékos növekedést kellett volna regisztrálni. S hogy ez nem került be a statisztikákba, álláspontja szerint azért következhetett be, mert nagyon sokan (elsősorban a cukorbetegek) nem váltják ki a gyógyszereket, nem fizetik ki a vizitdíjat, s nem képesek finanszírozni a kórházi ellátást.

Leszögezte: nem ez az első eset, hogy a szocialisták megnyirbálják az egészségügyet, ezzel gyakorlatilag rontva a magyar társadalom egészségi állapotát. Emlékeztetett például arra, amikor a Bokros-csomag miatt megszüntették a fogmegtartó kezelések finanszírozását, s ennek folyományaként jelentősen emelkedett a szájüregi rákos megbetegedések száma. Pesti szerint szó sincs a kormányzat által meghirdetett reformról, mindössze egy 250 millió forintos kivonást láthatunk, s végeredményben a teljes magyar egészségügyet feláldozzák a gazdaság oltárán. Egyértelműnek véli, hogy a háttérben a két kormánypárt hatalmi és üzleti osztozkodása folyik: a szocialisták a kórházak privatizációjában, a szabad demokraták pedig az üzleti biztosítás megszerzésében és annak továbbfejlesztésében érdekeltek. Megdöbbentőnek nevezte, hogy bár a parlament által decemberben megszavazott egészségbiztosítási törvényt az államfő még nem is hitelesítette, a koalíció mégis nyilatkozott a további magánosítási tervekről és intézménybezárásokról.

Összességében megjegyezte: Magyarországon nem zajlik más egészségügyi reform címszó alatt, mint gátlástalan üzleti nyomulás. A hazugságok egy másik fontos elemének nevezte továbbá a tárca vezetésének "büszke melldöngetését", amiért végre hosszú idő után szufficites az egészségügyi biztosítás. A képviselő szerint a kormányzat csak az egyik zsebből a másikba pakolja az adósságot, mivel ez a hiány ott van a kórházaknál. Hiszen, bár az intézmények most visszakaptak 25 milliárd forintot, előtte azonban 50-60 milliárdot vontak el tőlük, így a kórházak anyagi gondjai csak időlegesen enyhültek, sok közülük pedig máról-holnapra él.

Újságírói kérdésre még hozzáfűzte: egyetértenek és támogatják a LIGA Szakszervezetek által, az egészségbiztosítási törvény ellen kezdeményezett népszavazás kiírásához szükséges aláírások összegyűjtését - sőt nem kizárt, hogy abban tevőlegesen is segédkeznek majd.

Jogászok keresik a több-biztosítós rendszer megszüntetését
2008-01-09 11:00 Barikád.hu

Jogászok vizsgálják annak lehetőségét a Fideszben, hogyan lehet kormányra kerülésük esetén visszafordítani a több-biztosítós rendszert úgy, hogy a költségeket maguk a befektetők állják. A befektetők ellehetetlenítése azonban éppen a kormány által alkotott törvényben rejlik.

A jogászok úgy vélik, csak a kerettörvény ismeretében nehéz megmondani, hogyan és milyen következményekkel lehet visszaállítani az egészségbiztosítási rendszert. Konkrétumot csak akkor lehet mondani, ha a 127 végrehajtási rendelet elkészült, illetve ha pontosan ismerik a magánbefektetőkkel kötött szerződéseket - mondta Pesti Imre.

A Fidesz szakpolitikusa szerint minden jogi és politikai eszközt fel kell használni annak érdekében, hogy újra egybiztosítós rendszer legyen az országban. A legnagyobb ellenzéki párt azzal számol, hogy még ha lesz is a visszaállításnak költsége, azt a magánbefektetők állják.
Lánchíd Rádió - Barikád.hu

Bukások kronológiája: nincs mivel büszkélkednie a kormánynak
2008. január 9., szerda 11:20 InfoRádió

A kormányzati negyed beruházásának megállításával 2002 óta az MSZP-SZDSZ koalíció sokadik elképzelése futott zátonyra. Talán csak az autópálya és gyorsforgalmi utak megépítésével büszkélkedhetnek, ezek viszont a régió más országaihoz képest jóval drágábban készülnek. Mindeközben a gazdasági mutatók mindegyike jelentősen romlott.

Nem a kormányzati negyed projekt az első olyan nagyobb terve a jelenlegi kormánykoalíciónak, amely zsákutcába jutott, és belátható időn belül nem valósul meg.

Ugyan a szabad demokrata Demszky Gábor budapesti főpolgármester által még 18 évvel ezelőtt megígért 4-es metró építése már elkezdődött, ennek kivitelezése és költségei az eredeti tervektől eltérően folyamatosan módosultak - leginkább felfelé.

A mostani állás alapján 5 kormányzati ciklus sem lesz elegendő arra, hogy átadják a beruházást, bár Medgyessy Péter, majd Gyurcsány Ferenc miniszterelnökök teljes mellszélességgel kiálltak mellette.

2002 és 2004 között szó volt a még az Orbán-kormány alatt létrehozott budapesti Millenáris Park kibővítéséről, az Erzsébet téri buszpályaudvaron design múzeum nyitásáról, de a Kossuth tér felújítását is bejelentették. Ez utóbbi esetében folyamatban van a tervezés, az átadást jövőre ígérik.

Süllyedő zászlóshajó

Leginkább a Gyurcsány-kormány bízik az európai uniós fejlesztések sikerességében. Tavaly ősszel több kiemelt projektet is meghirdettek, azonban információink szerint ezek többsége sem tud elkészülni a 2010 tavaszán esedékes országgyűlési választásokig.

Az egyik zászlóshajó projekt, a Budai Vár rekonstrukciója sem megy flottul, nem is szólva arról, hogy az egykori Honvédelmi Minisztérium felújítását már a Medgyessy-kormány is megígérte.

A héten Bajnai Gordon önkormányzati és területfejlesztési miniszter az InfoRádióban beszélt a folyamatos kudarcok lehetséges okairól. "Hosszútávon létrehozandó nagy projekteket nem tudunk megtervezni, nem tudunk jól menedzselni. Ez a tudás, ez a fajta gondolkodás, mintha hiányozna ebből az országból" - vélekedett.

Mikor lesz euró?

Az autópálya és gyorsforgalmi utak megépítésének kivételével 2002 óta az MSZP-SZDSZ kormányok szinte minden nagyobb beruházásra vonatkozó ötlete elvetélt. Bár a reálkeresetek 2006-ig emelkedtek és a közalkalmazottak fizetését 50 százalékkal megemelték 6 évvel ezelőtt, a fejlesztések elmaradása mellett az ország gazdasági teljesítménye jelentősen romlott.

A korábbi ígéretek szerint Magyarországon már idén vagy legkésőbb jövőre az eurónak kellett volna lennie a hivatalos fizetőeszköznek, a közös európai pénz bevezetése azonban sok-sok ével elcsúszott.

Mindeközben a gazdasági növekedés tavaly 1 százalék körül volt, ami egész Európában a legrosszabb és az államháztartási hiány tekintetében is a kontinens fekete bárányai lettünk.
Hanganyag: Németh Zoltán

Kapcsolódó cikkek:
    * Kormányzati negyed: "Sokat akart a szarka"
    * Kormányzati negyed: 632 millióba került a talonba tett ötlet

Hanggránátot, paprikasprayt és könnygránátot rendel a VPOP
2008-01-09 12:50 hírTV

A többi között hanggránátot, paprikasprayt és könnygázgránátot rendelt a Vám- és Pénzügyőrség a tavalyi, költségvetési szempontból sikeresnek minősített év bevételeiből.

A szakemberek szerint a speciális kiképzési eszközöket különleges akciókon használnák és azért most szerzik be őket, mert a régi spray-k és gránátok már elavultak. A kormányzati forrásokból finanszírozott beszerzés pontos összegéről nem nyilatkozott a Vám- és Pénzügyőrség pénzügyi osztályának vezetője.

Veres: "Vaskosan megtérülő befektetés" a kormányzati negyed
2008. január 9. 07:53 MNO

"Vaskosan megtérülő befektetésnek" nevezte kedden Veres János pénzügyminiszter a kormányzati negyedet. A szocialista politikus azzal indokolta a projekt megállítását, hogy a negyed felépítésére tett ajánlat vállalási árban a megszabott feltételen belül volt, de a ajánlattevő kivitelező konzorcium csak 2009 végére vállalta, hogy megkezdődhetne a beköltözés az épületegyüttesbe.

A kormányzati negyed felépítésére tett ajánlat vállalási árban a megszabott feltételen belül volt, de a ajánlattevő kivitelező konzorcium csak 2009 végére vállalta, hogy megkezdődhetne a beköltözés az épületegyüttesbe - indokolta a köztévében Veres János pénzügyminiszter, hogy a kormány miért döntött a projekt megállításáról.

A pénzügyminiszter hangsúlyozta, hogy a negyeddel kapcsolatos kiadások így is jelentős értéket teremtettek. "Vaskosan megtérülő befektetés volt" - fogalmazott. A pénzügyminiszter ezt azzal magyarázta, hogy az elvégzett munka révén egy olyan telek jött létre, amelynek az értéke a befektetés többszöröse.

A kormányzati negyed politikai felelőseként kijelentette: nem politikai kudarc, hogy a megváltozott körülmények alapján a kormány a beruházás leállításáról döntött. A kabinet most volt először abban a helyzetben, hogy megítélhesse, hogy az ajánlatok alapján megvalósítható-e az eredeti elvárásoknak megfelelően a kormányzati negyed.
(MTI)

Tovább fosztogat a kormányzat kalózhajója
2008. január 9. szerda 00:00 MKDSZ.hu

A Kereszténydemokrata Néppárt sajnálatát fejezi ki, hogy mégsem merült hullámsírba a kormány kalózhajója, továbbra is az adófizetők pénzét rabolja.

Vitorlájukból a beruházók fogták ki a szelet, mert nemet mondtak a kormányzati fejetlenségre, a túlerőltetett, átgondolatlan, bizonytalan kimenetelű vállalkozásra. De a kormányzat tovább fosztogatja az adófizetőket.

Még 12 hónapig működtetik a Kormányzati Negyed Projektirodát a polgárok pénzéből. Annak ellenére, hogy azt sem tudják, hova akarják építeni a negyedet.

A kormányzat beteges ötletelése az emberek várakozása ellenére nem maradt abba. Már újabb terveik vannak: a Nyugatihoz most éppen új városközpontot akarnak építeni.

Elveszett a remény arra, hogy a kormány más vizekre evez és végre az emberek mindennapi gondjaival is elkezd foglalkozni, így a ciklus feléhez közeledve. Nyilvánvaló, a kormány továbbra is körömszakadtáig ragaszkodik luxusigényeihez akkor is, amikor lassan koldussá lesz Magyarország.

Be kéne fejezni végre az ámokfutást!

Budapest, 2008. január 8.

Halász Zsuzsa
a KDNP szóvivője

Börtön helyett a pszichiátrián Lendvai egykori kampányfőnöke (+videó)
2008-01-09 07:18 hírTV

Lendvai Ildikó MSZP-frakcióvezető egykori kampányfőnöke, a jogerősen három év szabadságvesztésre ítélt Csonka Gábor ahelyett, hogy börtönben ülne, egy fővárosi pszichiátriai osztályon kezelteti magát. Erről Belicza Andrea, a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivője nyilatkozott.

Videók: Börtön helyett a pszichiátrián Lendvai egykori kampányfőnöke

Belicza Andrea a Magyar Nemzetnek elmondta: a Fővárosi Bíróság büntetés-végrehajtási bírája múlt csütörtökön telefonon vette föl a kapcsolatot a tárnoki rendőrőrssel, és kérte, hogy vezessék elő Csonkát, akinek december 19-e óta a Nagy Ignác utcai börtönben kellene büntetését töltenie.

A szóvivő elmondta: a tárnoki rendőrök még csütörtökön ellátogattak az elítélt lakóhelyére, de csupán az édesapja volt otthon, aki azt állította, hogy a fiát Budapesten kezelik az egyik pszichiátriai intézetben. Belicza Andrea hozzátette: a rendőrség másnap jelezte a bíróságnak, hogy az orvosi kezelés miatt Csonka Gábornak a lakhelyéről való elővezetése meghiúsult. Ismert, Csonka ötmillió forint kenőpénzt vett át az MSZP Köztársaság téri székházában, ezért vesztegetést színlelve elkövetett hivatali befolyással üzérkedés bűntette miatt tavaly nyáron elítélték.

Részletek a Magyar Nemzet 2008. január 9-i számában.

Pénztárosokat eresztene szélnek a BKV
2008-01-08 Magyar Hírlap

Miközben negyven perceket állnak sorban az emberek egy bérletpénztár előtt, a BKV hatvanhárom pénztáros elbocsátását tervezi - értesült a Magyar Hírlap. Ez körülbelül húsz pénztár bezárását jelentené.

Lapunk információi szerint a BKV még az év első felében megválni készül hatvanhárom jegy- és bérletpénztárosától. A közlekedési vállalat attól függetlenül vette tervbe ezt a lépést, hogy az újévvel beköszöntött bérletreform a megszokottakhoz képest is nagyobb sorokat okozott az árusítóhelyek előtt.

A BKV összesen hetvennégy pénztárat üzemeltet, egynek a működtetéséhez két műszakban három főre van szükség. Hatvanhárom pénztáros elbocsátása azt jelentené, hogy húsz elárusítóhelyet bezárnak, azaz hetvennégyről ötvennégyre csökken a bérletpénztárak száma. A Magyar Hírlap számításai szerint a csoportos leépítéssel a BKV százhatvanmillió forintot tudna megtakarítani.

A Városi és Elővárosi Közlekedési Egyesület (VEKE) elképesztőnek tartja, hogy idáig jutott a BKV. Vitézy Dávid, a VEKE szóvivője értesülésünkkel kapcsolatban fanyar iróniával utalt arra, hogy a havi bérlet megszüntetése miatt kialakult sorbanállást látva nem csodálkozik azon, hogy elbocsátásra készülnek. "Mivel a BKV ígéretével szemben csak korlátozottan tartotta nyitva a pénztárakat, ahhoz valóban nincs szükség ennyi pénztárosra" - jegyezte meg.

A pénztárosokat képviselő Városi Tömegközlekedési Dolgozók Szakszervezeti Szövetségének elnökhelyettese szerint az intézkedés egyértelműen a szolgáltatás színvonalának csökkenésével járna, az utazók nehezebben jutnának bérlethez. Gulyás Attila a Magyar Hírlapnak azt mondta, már csak az utazóközönség kiszolgálása miatt sem értenének egyet a leépítéssel. A szakszervezet szerint pénztárosok elbocsátását legfeljebb az új elektronikus jegyértékesítési rendszerek tapasztalatai alapján lehetne egyáltalán fontolóra venni.

A BKV sajtóosztálya lapunkkal azt közölte, hamisak az információink, társaságuk nem készül pénztárosok elbocsátására. Úgy tudjuk, később nem zárható ki, hogy a BKV magánkézbe adná a jegy- és bérletértékesítést.
Zsidai Péter

Mert a haza nem eladó!
2008-01-09 08:13 Barikád.hu

A rendszerváltás utáni évek gyakorlatának megfelelően továbbra is a németek és az osztrákok vásárolnak főként ingatlanokat Zala megyében, de egyre több a brit vevő is a Balaton és a gyógyfürdők közelsége miatt - derül ki a Nyugat-dunántúli Regionális Közigazgatási Hivatal Zala Megyei Kirendeltsége által az MTI kérésére készített összegzésből.

Az elmúlt év adatai szerint 227 külföldi vásárlónak adott engedélyt a tulajdonszerzéshez a közigazgatási hivatal Zala megyében. Miután egyes szerződések egyszerre több ingatlan átruházásáról szólnak, így összesen 247 ingatlan eladására adta engedélyét a hivatal - tájékoztatta kedden a távirati irodát Kamarásné Kustos Katalin, a zalai kirendeltség munkatársa. Az adatokból az is látszik, hogy évről évre csökken a külföldi érdeklődés a Zala megyei ingatlanok iránt, bár ennek egyik oka, hogy az uniós polgárok a csatlakozás óta a magyar állampolgárokkal azonos módon, már engedély nélkül is tulajdonhoz juthatnak.

A zalai földhivataloknak a közigazgatási hivatalhoz eljuttatott ilyen határozatai szerint 2007-ben 63 vásárlás esetén nem kellett engedély, mert a vevő valamely uniós tagállam polgára volt. A közigazgatási hivatal szakembere elmondta: az unión kívül élőknek minden esetben engedélyt kell kérniük magyarországi vásárláskor, az uniós polgároknak azonban csak akkor, ha ez úgynevezett másodlagos lakóhelynek minősül. Vagyis lakást, sőt nyaralót is engedély nélkül vehet, ha korábban még nem vásárolt ilyet Magyarországon, földterületet azonban továbbra sem szerezhetnek külhoniak.

A német, osztrák és brit vásárlók mellett az unión belülről olaszok, belgák, dánok és a balti államok polgárai kötöttek Zalában adás-vételi szerződéseket. Rajtuk kívül hét orosz, valamint öt ukrán és ugyanennyi amerikai vásárló lett ingatlantulajdonos a megyében - részletezte Kamarásné Kustos Katalin.
MTI - Barikád.hu

Induló kórházi árverés
2008. január 8., 09:29 fidesz.hu
   
Ebben a hónapban hirdeti meg az egészségügyi miniszter a december végén bezárt három fővárosi állami kórházban megmaradt ingóságok árverését - erősítette meg a Világgazdaság értesülését Kárpáti Zsuzsanna, az Egészségügyi Készletgazdálkodási Intézet (EKI) főigazgatója.

A húszezernél több, a 100 millió forintot jócskán meghaladó értékű ingóságot - a textíliák kivételével - az EKI vonalkódos leltári számmal látta el, a beárazást az egészségügyi tárca illetékes osztálya végzi. Mivel a Fiumei úti Országos Baleseti és Sürgősségi Intézet csak jogilag szűnt meg, s munkáját ezután a Péterfy Sándor Utcai Kórházhoz csatoltan végzi, így eszközeit tovább használja.

A főigazgató kétféle megoldási javaslatot készített az értékesítésre, amelyről Horváth Ágnes miniszter dönt. Az első szerint a kikiáltási ár az eszközök általános forgalmi adóval terhelt, könyv szerinti értéke lenne, s a legnagyobb összeget kínáló vásárolhatná meg azokat. A másik szerint elsőbbséget kapnának a kórházak és a rendelők; ezek a meghirdetett áron jutnának hozzá a gyógyításhoz szükséges eszközökhöz, s csak az ezután megmaradó készletekre lehetne licitálni bárkinek. Több segélyszervezet, háziorvosi rendelő, szakrendelő és kórház már benyújtotta igényét, köztük határon túli magyar kórházak is vannak - mondta a főigazgató.

Mivel megszűnt a központi műszerbeszerzési pályázat, s nincs eszköz-visszapótlási pénzalap, a tulajdonos önkormányzatok szűkös forrásából pedig alig jut e célra, nem meglepő az érdeklődés - mondta Rácz Jenő, a Magyar Kórházszövetség megválasztott elnöke, korábbi egészségügyi miniszter. Az általa irányított, évi 8 milliárd forintból gazdálkodó súlyponti Veszprém Megyei Kórházban és a hozzá tartozó egészségügyi intézményekben például mindössze 50 millió forint jut gép-műszer vásárlásra, ezért ők szintén a legolcsóbb megoldásokat keresik. Annál is inkább, mert az új biztosítási rendszer kemény versenyt diktál majd számukra, hiszen a várhatóan jövőre megalakuló új egészségpénztárak szelektálhatnak, melyik kórháztól milyen egészségügyi szolgáltatást vásárolnak.

A bezárt Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet, az Országos Gyógyintézeti Központ és a svábhegyi gyermekkórház ingóságai között értékes röntgenkészülékek, orvosi műszerek, ápolási eszközök, korszerű kórházi ágyak, bútorok, infúziós állványok is vannak, ezekre nagy lesz a kereslet. A leltárba vett textíliákra, az ágyak egy részére, edényekre pedig várhatóan segélyszervezetek, köztük a hajléktalanok otthonai pályáznak - mondja Kárpáti Zsuzsanna.
(Világgazdaság)

2008 a tandíj éve lesz?
Pokorni: a kormány a tanulni akaró fiataloktól veszi el a pénzt
2008.01.08 12:11, Forrás: MTI - MA.hu

A kormány "önfelélő módon" az óvodáktól, iskoláktól, tanulni akaró fiataloktól veszi el a pénzt és a lehetőséget, oktatáspolitikája szembemegy az európai úttal. Erről Pokorni Zoltán, a Fidesz alelnöke beszélt keddi budapesti sajtótájékoztatóján.

A fideszes szakpolitikus azt mondta, nem elég szakmai reformokat csinálni, jelentős forrásokra is szükség van az oktatásban. Nálunk ennek az ellenkezője történik: Magyarország a török, illetve a mexikói útra lépett - tette hozzá, utalva a PISA-felmérésben foglalt megállapításokra. A közelmúltban nyilvánosságra hozott felmérés szerint a 6-11 éves korosztály oktatásához jelenleg csak Mexikó és Törökország járul hozzá kisebb arányban, mint Magyarország.

A korábbi oktatási miniszter kifejtette: a közoktatásban folytatódik a normatívák felmenő rendszerű csökkentése, és a mostani tanévben már 25-30 milliárd forinttal lesz kevesebb a támogatás. Az elvonás harmada 2007-ben sújtotta az óvodákat, iskolákat, míg kétharmada idén jelentkezik. A következő tanévtől sem változik a közoktatási alap-hozzájárulás összege, amelynek alapján az egy diákra jutó normatív támogatást számítják. Így a közoktatásban 12 iskolai évfolyamból hatban 20-25 százalékos normatíva-csökkenéssel kell számolni.

Eközben Magyarországon az oktatási kiadások GDP-hez viszonyított aránya jelentősen elmarad az OECD-országokétól, és az egy tanulóra jutó kiadások is alacsonyabbak az uniós átlagnál - mondta a Fidesz alelnöke. Hozzátette: Magyarországon az állam több mint 10 százalékkal kevesebb oktatási időt finanszíroz, mint az OECD-átlag. Pokorni Zoltán kifogásolta, hogy a korábbi kiegészítő támogatások - amilyen a kistelepülési, bejáró, társulási normatíva - az idei tanévtől megszűntek, és a jövőben ilyen támogatásra csak azok az intézmények lesznek jogosultak, amelyek fenntartója tagja kistérségi társulásnak.

Mint elhangzott, veszítenek értékükből a pedagógus-bérek is. Ahogy Pokorni Zoltán fogalmazott, a Gyurcsány-kormány többszörösen visszavette, amit a Medgyessy-kormány az ötven százalékos béremeléssel adott. Közölte: kiderült az is, hogy az elbocsátások miatti megtakarításból 2007-ben egyetlen fillért sem szánt a kabinet béremelésre, és 2008-ban is csak minimális mértékben változnak a bérek. A Fidesz értékelése szerint a felsőoktatásban - ha a népszavazás nem akadályozza meg kivetését - 2008 a tandíj éve lesz.

Pokorni Zoltán úgy számolt, ha a kormány szembemenve választási ígéretével valóban kiveti a tandíjat, akkor egy diploma a legkedvezőbb esetben is 200-500 ezer forintba kerül majd, ez az összeg azonban várhatóan emelkedik és a felsőoktatási tanulmányok számlája végül akár a több millió forintot is elérheti majd. A korábbi oktatási miniszter kitért arra, hogy az intézkedés hatásai már érzékelhetők: 2007-ben csak 108 ezren jelentkeztek a felsőoktatásba, négy év alatt a jelentkezők száma harmadával csökkent.

Szólt arról, hogy Magyarország ezen a téren is szembemegy a világgal: nálunk a felsőoktatásban végzettek aránya (17 százalék) jelentősen elmarad az OECD-átlagtól (26 százalék), és a bővülés is lassúbb, mint az OECD átlagos növekedése. Ugyanakkor hazánkban éri meg a legjobban diplomát szerezni, hiszen a felsőfokú végzettséggel az elhelyezkedés valószínűsége 83 százalék, míg alapfok esetén csupán 38 százalék.

Pokorni Zoltán a felsőoktatási PPP-szerződések kapcsán kérdésre válaszolva elmondta: bár személyesen adta át Hiller Istvánnak a levelet, amelyben kérte, hogy betekinthessenek a dokumentumokba, erre eddig nem kaptak lehetőséget. E téren az oktatási tárca vezetője Magyar Bálint nyomdokait követi - jegyezte meg a fideszes politikus.

Kapcsolódó írások:
   Nehéz esztendő vár a közoktatásra Pálinkás József szerint
   Érdekeket sért az oktatási reform
   Keveset költünk az oktatásra
   Bokros: aggaszt az oktatás elmaradottsága
   Több változás is életbe lép a felsőoktatás területén
Hagyomány Iskolája januári program

10. csütörtök: SZÁNTAI LAJOS: Ősvárosok a Pilisben
14. hétfő: TÓTH ZOLTÁN JÓZSEF: Szent korona - szakrális történelem
15. kedd: PAP GÁBOR: Gondolatok a magyar történelemről
(Film: Sacra Corona)
22. kedd: VARGA TIBOR: Az apostoli királyság
28. hétfő: MOLNÁR. V. JÓZSEF: Táltosok és zarándokok között Csíksomlyón
(Film: "Nem vagyunk mi árvák...")

Az előadások 18 órakor kezdődnek.
Helyszín: IX. Mátyás u. 7. Pinceszín

Kérdések, egy egyszerű emberben

Tisztelt úraim! Egyszerű ember lévén egyszerűen fejezem ki magam: Létezik-e a hatalommal való visszaélés és ha igen mit is jelent az?
A Magyar Köztársaság Elnöke, ha ilyen nyilatkozatokat tesz:

-"Az alapkérdés az, milyen eszközök engedhetők meg a politikai célok eléréséhez. Ha polgárjogot nyer, hogy a jó cél bármilyen módszert szentesít, így például a választási ígéretek, semmire nem köteleznek, akkor a demokrácia hitelvesztése fenyeget."
-" Nem ismeri el, hogy megengedhetetlen eszközöket használt annak érdekében, hogy a hatalmat megtartsa, és azután fogjon hozzá az állami pénzügyek rendbetételéhez. Ez a demokráciába vetett bizalmat ássa alá."
-"Hivatalba lépésemkor azonban azt ígértem, hogy törekszem jogaiba visszaállítani a tisztesség fogalmát."
-"Az is reményt keltő, milyen sokan őrzik szakmájuk tisztességét és színvonalát!"

Hogyan is kell érteni ezeket? Ránk, kisemberekre vonatkozik az erkölcs? Egy bizonyos magasság után már csak a hatalom számít? Szakmai tisztesség-e az (nem is értem, hogy gondolhatja bárki egy párttagról), ha megtévesztő törvényt alkotnak (lásd 2005. évi áfakulcs-csökkentésről szóló törvény), ha csupán párt szempontoknak rendelik alá egy ország működését, stb.

Nos úraim, az ország lakosságának nagyon hiányzik a tisztesség!

Az alkotmány ezen passzusait valaki megmagyarázná:

2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.
(2) A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást választott képviselői útján, valamint közvetlenül gyakorolja.
(3) Senkinek a tevékenysége sem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetőleg kizárólagos birtoklására. Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és egyben köteles fellépni.
61. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekű adatokat megismerje, illetőleg terjessze.
(2006. évi választáskor az államháztartás adatainak nyilvánosságra hozatala törvényes volt? Közérdekű adatok birtokában volt az állampolgár?)

Várom válaszaikat!

2008.01.06.

Gavallér János

NEM KELLENEK PÁRTOK MAGYARORSZÁGON

Nagy örömmel üdvözlöm Szőnyi Bartalos Mária elgondolását végképp megnyomorított Hazánk vezetési rendszerének átalakításával kapcsolatban, s teljes mértékben igazat adok Neki akkor is, mikor szemére hányja "nagy tudorjainknak, az okos, tudományokkal foglalkozó embereinknek és a politika kutatóinak", hogy nem képesek vagy nem hajlandók új, más politikai kategóriákban gondolkodni. Maagam persze nem tartozom e díszes gyülekezethez, ezért nem is veszem magamra ezt az "inget", mégis szeretném szerényen megjegyezni, hogy 1956 óta foglalkoztat ez a téma. S az alábbi kis tanulmánnyal szeretnék hozzájárulni az ezzel kapcsolatos eszmecseréhez.

A tanulmányt 1998-ban írtam, s persze akkor is csak az interneten jelenhetett meg, nyomdafestékre senki nem találta érdemesnek.

Még egy kis borsó a falra
1998. júniusában

Kerek harminc éve hányom ezt a borsót a legkülönbözőbb falakra, újra és újra megszállottan ismételvén: az, amit ma parlamentáris demokráciának nevezünk, már régen nem az, amit Montesquieu s az amerikai alkotmány bölcs atyái megálmodtak. A demokrácia ma mindenütt a világon pártokráciává aljasult, amelyben egy nagyon vékony, önmagát minden megfelelő képesítés és gyakran képesség nélkül vezető elitnek tekintő réteg - a "megélhetési politikusok" kasztja - raffinált tömegpszichológiai eszközökkel "puha diktatúrát" gyakorol a társadalom egésze fölött. Az, hogy e kaszt egyes tagjai melyik politikai csoporthoz, párthoz tartoznak, ebből a szempontból nem játszik szerepet. Aki csak kicsit is figyel, hamar fölfedezi: a közjó, a nemzet, a haza szolgálata csak ürügy, a pártok harca valójában a hatalom húsosfazeka körül zajlik, a kérdés az, hogy kinek jut abból nagyobb konc, s ha az össz-konc megvédéséről vagy növeléséről van szó, a politikusok minden pártellentéten fölül bámulatos egyetértésre képesek.

Nem vonom természetesen kétségbe, hogy vannak jó szándékú, a közjó szolgálatának elkötelezett politikusok is. Ezért fogadja mindig oly heves riadalom és ellenkezés az osztozkodás arénájába - a parlamentbe - frissen bekerült pártok - például a MIÉP - képviselőit. Ők még nem korrumpálódtak, már csak azért sem, mert nem is korrumpálódhattak, és jaj mi lesz, ha nem is korrumpálhatók? Ha megfertőzik a hagymázos légkört a tisztaság vírusával? Ezért kell karanténba zárni őket, ezért nem szabad mellettük ülni... Ezek az emberek puszta kézzel rohamozták meg és törték át a parlament médiális ütegekkel védett sáncait. Meg kell várni, hogy az őket éltető, de egyébként közveszélyes vírus túléli-e ezt az erőfeszítést s életképes-e az új közegben? Mert ha igen: nagy baj lehet a politikai Köpecen!

Nosza, tegyünk próbát! A kormánykoalíció pártjai már a kormányalakítás előterében kialakították a parlament új bizottsági struktúráját, ami a bővített konc-elosztás iskolapéldája lehetne. A 386 képviselő eddig 362 bizottsági helyen osztozhazott, tehát legalább 24 hoppon maradt, valószínűleg több is, hiszen voltak képviselők, akik több bizottságban is helyet foglaltak. Tűrhetetlen állapotok, ugyebár! Ezen azonnal változtatni kellett: az új parlamentben a képviselők 478 bizottsági helyben dúskálhatnak, ami eddig lehetőség volt - több bizottsági hely betöltése - most "muszáj"-já változott, legalább 92 képviselőnek kell két bizottságban dolgoznia, egyeseknek talán többben is, mely esetben kevesebbnek jut két hely, egy azonban bizonyos: ezentúl senki nem marad hoppon, azaz bizottsági hely nélkül, ami nem semmi, tekintettel arra, hogy a bizottsági tagok képviselői tiszteletdíjuk 40%-át kapják pótlékként: havi 130.000 helyett 182.000 forintot. Ez persze jár az ujdonsült képviselőknek is. "No, ne izéljetek, nektek is jól jön az a kis havi 52.000, avagy?" röfög a Disznófejű Nagyúr. "Vagy tán annyira tisztességesek akartok lenni, hogy inkább nem kértek bizottsági helyet? Röf-röf-röf..." Ördögi kör: hiszen a MIÉP éppen azért vívta ki az alkotmánybíróság előtt a frakcióalkotás jogát, hogy részt vehessen a bizottságok munkájában! Hogyan mondhatná most: köszönjük, így nem?

Ez persze már a második oltás a tisztesség vírusa ellen. Az első már eleve megtörtént. Sokan talán nem is ismerik és becsülik eléggé az előző - szoclib - koalíció magas fokú, szociális érzékenységét. Gondoljuk csak meg: az Antall-kormány nyomorúságos havi 32.500 forinttal szúrta ki a parlamenti képviselők szemét. Ez az összeg az 1994-es választások után azonnal 56.000 forintra emelkedett s aztán szépen nőtt tovább, 1997-ben már 114.000 forintot tett ki. S az előző parlament búcsúzásakor sem volt kicsinyes: a távozó képviselők végkielégítésére hat havi illetményt (fejenként kb. egy millió forintot) szavazott meg és gondoskodott arról is, hogy - bárki kerüljön kormányra - a következő ciklus képviselői se szenvedjenek hiányt, amennyiben a tiszteletdíjat havi 130.000 forintra emelte. A parlamenti képviselők tiszteletdíja ezzel az előző választások óta kerek 300%-kal emelkedett. Merje még valaki mondani, hogy hazug a leköszönt(etett) kormány siker-propagandája! No persze! Mindig akadnak, akik a kákán is csomót keresnek s kifogásolják, hogy az átlagpolgár keresetének reálértéke ez idő alatt 20-25%-kal csökkent. Ugyan kérem! Ne vigyük túlzásba a szociális érzékenységet! Nem lehet azt mindenkire kiterjeszteni...

Mit kap tehát a valamennyiünk gondját-baját hordozó, országgyűlési képviselő? Havi tiszteletdíja 130.000 forint. No, ebből valóban nem lehet ugrálni, ezt biztosan megérti minden átlagpolgár, akinek havi 17.800 forintból kell megélnie; a Központi Statisztikai Hivatal májusi közlése szerint ennyi jut egy főre az átlagos magyar háztartásban. Arra is gondolnunk kell, hogy a szegény honanyának/atyának mennyi extra-költsége lehet. Ezért nem fogja senki méltánytalannak tartani, hogy alap-illetményének (bocsánat: tiszteletdíjának) 50%-át kapja azért, hogy alkalmazott(ak)at (titkárnőt? soffőrt? fullajtárt?) tarthasson, további 50%-ot pedig szállásköltségeinek fedezésére. S most, hogy mindenkinek jut majd legalább egy hely valamely bizottságban, az átlagképviselő 130 + 65 + 65 + 52 = 312 ezrest visz haza havonta, ami persze még mindig nagyon kevés, ha meggondoljuk, hogy némély bankigazgató símán felmarkolja ennek három-négyszeresét, de azért el lehet nyomorogni belőle... Mégis méltányosnak, sőt örvendetesnek kell tartanunk, hogy a bizottsági alelnökök száma is megemelkedett, az eddigi 35 helyett most 51 képviselő jut nagyobb felelősséghez s az ezzel járó 80%-os (102.000 ft.) pótlékhoz. (És csak úgy mellékesen: a bizottsági elnökök 100, a frakcióvezetők 120, a T. Ház alelnökei 180%-os többletjuttatást kapnak.)

Mindezt pedig nem azért említem, mert irígyelnék bárkitől bármit is, hanem csak azért, hogy megmagyarázzam, miért érezném magamat fölöttéb kényelmetlenül, ha ujdonsült parlamenti képviselő lennék (Hála Istennek, nem vagyok az.) Mert hát én nem ilyen lovat akartam. A haza és a nemzet önzetlen szolgálatára készültem, ezt mondtam mindig, mindenütt, őszintén is gondoltam s így nyertem el választóim bizalmát. S most egyszerre egy rendkívül exkluziv klub tagja vagyok, melynek mind a 386 tagja többet apríthat havonta a tejbe, mint választóim nagy többsége évente! S még ha reméltem is, hogy az önzetlen szolgálatra nem fogok többé annyira ráfizetni, mint eddig, nem tudnék szabadulni attól a gondolattól, hogy ez így valamiképpen nincs rendjén. Különösen felháborítónak érezném azt, hogy az új felállítású klub első tevékenységeként kerek 75 millióval megemelte az évente felosztható koncot.

Óh de jó, hogy nem vagyok országgyűlési képviselő! Mert tessék elképzelni, mi lett volna, ha megpróbáltam volna mindezt elmondani egy felszólalás keretében s feltettem volna a kérdést: Hölgyeim és Uraim! Hát ez volt a legfontosabb és legsürgősebb? Hát éppen erre volt és van leginkább szüksége ennek a mindenéből kiforgatott hazának és nemzetnek? Nem kezdhettük volna valami mással is? Például azzal, hogy elítéljük az előző parlament oktalan pazarlását, megelégszünk a korábbi havi 114.000 forinttal, ezen felül elfogadjuk valós, tételesen kimutatott, mindenki által ellenőrizhető költségeink megtérítését, de többet nem... Óvatos becslésem szerint évente legalább egy tocsikkal csökkenthetnék a törvényhozás költségeit!

Nem vagyok persze olyan naív, mint amilyennek látszom. Tudom, hogy a T. Ház elnöke már régen félbeszakított volna, esetleg megjelent volna két markos ápoló kényszerzubbonnyal a karján, tehát biztosan nem mondhattam volna el hozzászólásom második, sokkal fontosabb részét, amely körülbelül így hangzott volna:

Tisztelt képviselőtársaim! Látom az arcokon a felháborodott harag tüzét, az én arcom viszont a szégyentől ég, mert ez az országgyűlés kezdettől fogva korrumpálódott s korrumpált valamennyiünket. S én nem tudom fel nem tenni a kérdést: mi lesz még ezután? Miféle juttatásokat fogunk még megszavazni magunknak példás egyetértésben? Követni fogjuk az előző parlament példáját s négy év alatt megnégyszerezzük tiszteletdíjunkat? Ebben csak saját tisztességünk gátolhatna meg bennünket, de számolhatunk-e ezzel az eddigiek alapján? Bízzuk továbbra is kecskékre az ország pénzének káposztáját? Valljuk meg őszintén, igaza volt és van Illyés Gyulának: a hatalom korrumpál, korrumpálja azt is, aki ez ellen kézzel-lábbal tilatakozik, s a hatalom növekedésével egyenes arányban növekszik a korrupció hatalma, s a teljes hatalom birtokosai a totális korrupció nem szenvedő, hanem élvező áldozataivá válnak, előbb-utóbb elaltatván lelkiismeretüket. A történelem sajnos csak egyetlen Cincinnatust tud felmutatni, s annak alapján, amit eddig tettünk, azt kell mondanom, ebben a házban sem ülnek Cincinnatusok, akik képesek lennének önként lemondani a hatalom nyújtotta, személyes előnyökről.

No persze: ha összehasonlítom magunkat azokkal, akiktől az egypártállam csúfos bukása után szolgai módon átvettük a pártokráciát, akkor talán nem is kell annyira szégyenkeznünk. Igy megy ez már mindenütt a világon: a politprofik maroknyi hada tart kézben minden hatalmat s a parlamentnek nevezett bábszínházakban olcsó bábjátékokra emlékeztető látszat-csatározásokat folytat, míg a kulisszák mögött cinkosan összekacsintva elnyomja és kizsákmányolja a társadalom egészét. Tudom, hogy közöttünk is vannak olyanok, akik ezt éppoly szörnyűnek és elviselhetetlennek tartják, mint magam, de hol a kiút ebből az ördögi körből?

Félreértés ne essék: nem tartom a pártokat sem rosszabbnak bármely más emberi csoportosulásnál. Azért válhattak és váltak a közélet rákfenéjévé, mert a társadalom restsége teljes mértékben átengedte nekik a politikai arénát, monopol-helyzetet teremtett számukra s lehetővé tette, hogy lépésről lépésre hatályon kívül helyezzék a hatalommegosztás eredetileg beépített, szabályozó mechanizmusait. Ott, ahol a törvényadó testület kizárólag a pártok által jelölt képviselőkből áll, ahol ez a testület saját kebeléből választhatja a legfőbb végrehajtó szerv, a kormány tagjait, döntően meghatározhatja a legfőbb igazságszolgáltató szervnek, az alkotmánybíróságnak, valamint a közszolgálati médiumok vezető testületeinek összetételét, ott hatalommegosztásról már beszélni sem lehet. És ez a helyzet ma mindenütt, ahol a parlamentáris demokrácia jelmezében a pártokrácia sorvasztja a közéletet.

Nekünk, magyaroknak a század során kétszer nyílt alkalmunk arra, hogy kilábaljunk ebből a mocsárból. Először 1956-ban, amikor a pártok bármiféle bábáskodása nélkül néhány nap alatt megalkottuk "a népképviselet elemi formáit", ahogy Ignazio Silone nevezte a magyar forradalomban döntő szerepet vivő munkás-, forradalmi és nemzeti tanácsokat. Ezt a vetést a szovjet páncélosok hernyótalpa visszataposta a földbe. Másodszor 1990-ben, amikor az egypártállam összeomlása után visszanyúlhattunk volna (és vissza kellett volna nyúlnunk!) ötvenhat tapasztalataihoz s a nyugatról ránktukmált pártokrácia helyett feleleveníthettük volna a népképviselet elemi formáit, vagy legalább megalkothattuk volna a kettő termékeny szimbiózisát. Ezt az alkalmat mi magunk játszottuk el, ki tudja, miért? Elmúlasztott történelmi lehetőségek miatt lehet ugyan siránkozni, de nem érdemes, különösen akkor nem, ha itt az újabb alkalom.

Márpedig az új alkalom itt van, a mi kezünkben. Tudatában vagyok annak, hogy sokan nem tudják s legtöbben nem is akarják észrevenni. Tudom, hogy minden szavam most is a rövidlátás és/vagy az önérdek falára hányt borsó. Mégis elviselhetetlen számomra a gondolat, hogy valaki, aki száz vagy kétszáz év távolából próbálja majd visszapillantva elemezni korunkat (már ha lesz ilyen valaki), fejcsóválva csodálkozzék: micsoda esélyeik voltak! Hát nem vette észre senki? Ennyire korlátoltak lehettek? Nos, ennek a jövőbeni, virtuális szemlélőnek üzenem: igenis voltak, akik észrevették, hogy mit kellett volna tenni, beszéltek is erről annak ellenére, hogy tudták: szavuk borsó a falra...

A széthullot szovjetbirodalom egykori "csatlósai" 1990-ben örökölték a negyven éves szocialista rablógazdálkodás iszonyatos csődtömegét. Erről nem tehettek. Amiről viszont tehettek: elmúlasztották azt, amivel kezdeniök kellett volna, olyan új alkotmány megteremtését, amely véget vetett volna a pártok egyeduralmának s megteremtette volna a merőben új történelmi helyzetnek megfelelőbb, politikai struktúrákat, amelyekben érvényre juthatna a népek valós érdeke és akarata.

Történelmi mulasztásokat nagyon nehéz bepótolni, de talán nem lehetetlen. Ennek az új felállítású parlamentnek megadatott az a lehetőség, hogy az időszerű problémákat - legyenek azok bármily sürgősek és súlyosak - rövid ideig félretolja s minden erejét erre a feladatra fordítsa. Erre nemcsak joga van, ez lenne erkölcsi kötelessége is, tekintettel arra, hogy a pártokrácia az utolsó harminc évben, pontosan 1968 óta bebizonyította, hogy nemcsak a jövő, hanem a jelen problémáit sem képes megoldani, sőt még csak enyhíteni vagy kezelni sem, éppen ellenkezőleg, ez idő alatt mind az egyes népek/nemzetek, mind az egész emberiség problémái csak szaporodtak és növekedtek. A mi legégetőbb problémáink megoldásának is előfeltétele az, hogy megteremtsük a politikai döntések olyan új mechanizmusait, amelyek felrázzák és csatasorba állítják a széles tömegek szunnyadó, helyesebben a pártokrácia mákonyával mesterséges kábulatban tartott erőit.

Mit tehetünk ennek érdekében mi, akiket nemzetünk így vagy úgy, de mégiscsak megbízott akarata és érdekei képviseletével? Semmit, ha unottan és unalmasan tovább nyűglődünk az adott keretek között; mindent, vagy legalábbis sokat akkor, ha megpróbáljuk átugrani saját árnyékunkat. A parlamenti választások lezajlottak s most minden párt lázasan készülődik az önkormányzati választásokra. A pártok közötti egyezkedések az önkormányzati tisztségek körül semmiben nem különböznek a parlamenti- és a kormánypozíciók körüli huzavonáktól s az egész kísértetiesen emlékeztet az ovodásgyerekek cívódására a babaruhák fölött.

Tisztelt Ház! Ha nem akarjuk, hogy az ország és a nemzet érdekei továbbra is csak a kulisszákat szolgáltassák a pártok érdekharcaihoz, ennek azonnal véget kell vetnünk a választási eljárásra vonatkozó, 1997-es C törvény XII. fejezetének megváltoztatásával. Mint bizonyára valamennyien tudjuk, az említett fejezet az önkormányzati képviselők, a polgármesterek, a főváros főpolgármesterének, valamint a megyék, városok, megyei jogú városok és a főváros közgyűlési képviselőinek választását szabályozza. A változtatás célja a pártok kirekesztése az önkormányzati választásokból. Konkrétan a követke-ző változtatásokat javaslom:

XII. fejezet
100§ (1) Az 1998-as önkormányzati választásokra nézve érvényét veszti az 1997. C törvény VII. fejezete (46-60 §) , amely a jelölésekre, jelölő szervezetekre, a jelöltekre, valamint az ajánlásokra vonatkozik.
(2) Hatályát vesztik továbbá a XII. fejezet ajánlásokra vonatkozó 107-112§-ai.
(3) Az önkormányzati választások jelölők és jelöltek nélkül folytatandók le, ami értelemszerűen kizárja az ajánlásokat is.

Szavazás:
110§ (1) A szavazólapokon csupán a betöltendő tisztségek megjelölése szerepel:
a) 10.000 vagy annál kisebb lakosságú településeken:
helyi önkormányzati képviselő
polgármester
megyei küldött
helyi kisebbségi képviselő
b) 10.000-nél több lakosú településeken:
választókerületi képviselő
polgármester
megyei küldött
helyi kisebbségi képviselő
c) megyei jogú városokban:
választókerületi képviselő
polgármester
közgyűlési képviselő
helyi kisebbségi képviselő
d) fővárosban:
választókerületi képviselő
polgármester
főpolgármester
közgyűlési képviselő
helyi kisebbségi képviselő

(2) A szavazólap A4 nagyságú, 5 x 7,5 mm-es hálózattal ellátott papír, amelyen a betöltendő tisztségek megjelölése után a választópogár három sorban, nyomtatott nagy betűkkel (verzáliakkal) megadhatja a kérdéses tisztségre választott egy személy családi és utónevét, lakcímét,valamint a kétségtelen azonosításhoz még esetleg szükséges, további adatokat.
(3) A választópolgár minden tisztségre - a testületi tisztségekre is - csak egyetlen személyt választhat.
(4) Önkormányzati tisztségre minden olyan személy választható, aki maga is rendelkezik választójoggal s akinek a település/választókerület a választásokat megelőzően legalább öt éve állandó tartózkodási helye.
(5) Polgármesteri/főpolgármesteri tisztségre, valamint a megyék, megyei jogú városok és a főváros közgyűlésébe nem választható olyan személy, aki tagja, vagy az elmúlt tízenöt év alatt tagja volt valamely politikai pártnak.
(6) A megválasztott személyek a tisztséget csak bizonyítható, nyomós személyi okok alapján utasíthatják vissza.

A szavazás eredménye
112§ (1) Az egy személyt illető tisztségeket (polgármester/főpolgármester) azokkal a személyekkel kell betölteni, akiket a legtöbb választó nevezett meg a tisztségre.
(2) A testületek (helyi önkormányzat, helyi kisebbségi önkormányzat, megyei, megyei-városi, fővárosi közgyűlés) tisztségeinek betöltésénél a megnevezések gyakoriságának sorrendje mérvadó.
(3) Amennyiben a választók által megválasztott képviselők száma kisebb a testület számára előírt létszámnál, a ténylegesen megválasztott képviselők maguk döntenek egyszerű szavazással arról, hogy
a) munkájukat kisebb létszámmal végzik, vagy
b) maguk választása alapján kiegészítik a testületet az előírt létszámra..

Világos, hogy a fenti javaslatok teljesen új politikai erőteret teremtenének, elsősorban nem is azért, mert párttagok - és volt párttagok - nem választhatók polgármesteri/főpolgármesteri tisztségre, valamint közgyűlési képviselőnek, hanem elsősorban azért, mert az eddig kiskorúnak és analfabétának ("ide tögye a körösztöt") tartott választópolgár így valóban választ, maga mondja meg, kire bízza a közérdek képviselését, nincs kötve pártok vagy bármely más szervezet előválasztott jelöltjeihez, a választott személy kétséget nem hagyó megnevezésével tanusítja, hogy t