A fekete hétfőnél gyászosabb hazudozás "jobbról"

A sánta kutya nemcsak utolérte, de meg is előzte a Magyar Nemzetet

H
étfőn folyt a szájtépés az Országgyűlésben az egészségügyi törvényről. Az ellenzék a Fidesz-MPSZ vezényletével hangoskodott, de mint tudni lehetett, teljesen fölöslegesen puffogtat, hisz az egészségügyi törvény feles, így annak elfogadása a kormánykoalíciótól függ.

Viszont a 2/3-os t
öbbséget igénylő EU-s lisszaboni szerződésénél, ahol lehetett volna érdemi beleszólása, tájba simulva mélyen kussolt. Tette ezt annak ellenére, hogy előtte az MVSZ az ellenzéki képviselőket, így a Fidesz-MPSZ-t is névre szóló levélben figyelmeztette a 2/3-os törvény adta lehetőségre - adják vissza a külhoni magyarok magyar állampolgárságát. Tette ezt annak ellenére, hogy a törvény sürgősségi napirendre vételéhez 4/5-ös többség szükséges. Tette ezt annak ellenére, hogy a sürgősségi napirendre tűzés előtti hozzászólásban Salamon László a KDNP és Boross Péter az MDF frakciója nevében óvta a képviselőket a felesleges kapkodástól, hisz még csak most fordítják angolról a szavazásra kerülő lisszaboni szerződés több száz oldalas szövegét. Ennek ellenére a szavazásnál: 282 igen 27 nem 7 tartózkodással megvolt a 4/5-ös többség a tárgysorozatba vételről. Tárgyalni és vitatkozni lehet arról a törvénytervezetről, amelyet alig ismernek, hisz akkor fordítanak! (Országgyűlési adatok szerint a fideszes képviselők fele sem beszél angolul.) Majd következik a törvény végszavazása, amely 2/3-os többséget igényel, tehát szükséges hozzá a Fidesz-MPSZ szavazata is. Az eredmény: 325 igen, 6 nem, 12 tartózkodás, vagyis nemcsak a 2/3-os többség, de 84%-os igenekkel a 4/5-ösnél nagyobb a jóváhagyás.

Azt
án jöhet a gyávaság magyarázata, a szerecsenmosdatás a Magyar Nemzetben: "Politikai alku: valamit valamiért" címmel.

"Az Országgyűlés tegnap jóváhagyta az Európai Unió lisszaboni szerződését. Magyarország ezzel a tagállamok közül elsőként ratifikálta a dokumentumot. A Fidesz csak azért támogatta a javaslat sürgősséggel történő beterjesztését és parlamenti ratifikálását, mert több jelzés is érkezett a párthoz: ha másként szavaztak volna, a szocialisták nem járultak volna hozzá a népszavazás országgyűlési elrendeléséhez - értesült lapunk. A képviselők nagy részének fogalma sincs a szerződés tartalmáról, ami annak is köszönhető, hogy a több száz oldalas anyagot csak a hét végén kapták meg."

Jogosan mer
ül fel a kérdés: ezek szerint a képviselők 4/5-e saját falhoz állítását is gondolkodás nélkül megszavazná?

A Magyar Nemzet fenti sz
ánalmas magyarázkodásával szemben nézzük egy 3 évvel ezelőtti, 2004. szeptember 13-i népszavazást (állampolgárság és korházprivatízáció) kiíró parlamenti vita kormánypárti hozzászólásait, akik akkor is ugyanúgy ellenezték a népszavazást:

DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ebben a vitában két dolog keveredik. Az egyik, hogy a parlament kiírja-e a népszavazást, illetőleg a másik, ettől némelyest eltérő kérdés, hogy mit gondolunk arról a kérdésről, amelyhez kellő számú aláírást sikerült a kezdeményezőknek összegyűjtenie.

Hadd kezdjem az els
ővel, hogyan kell a parlamentnek szavaznia erről a javaslatról. Szeretném a tisztelt Országgyűlés számára teljesen világossá tenni, a Szabad Demokraták Szövetsége a törvényesség alapján van, és mivel a magyar törvények úgy rendelkeznek, hogy ha kellő számú aláírást sikerül egy kérdés mellett összegyűjteni, akkor természetesen a Magyar Országgyűlésnek kutya kötelessége a népszavazást kiírni, és a magyar választópolgároknak lehetővé tenni, hogy ebben a valóban fontos kérdésben álláspontjukat nem is kifejthessék, hanem igennel vagy nemmel eldönthessék a kérdést.

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! A Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja természetesen támogatja a határozati javaslatot, a népszavazás kiírását. Természetesen, mondom, mert mint Eörsi Mátyás képviselőtársam nagyon világosan kifejtette, megítélésünk szerint az országgyűlési képviselőknek e tekintetben a törvény nem enged választást. A törvény, amely számos esetben meglehetősen félreérthetően és dodonaian fogalmaz, itt egyértelmű: ha az alkotmány által nem tiltott tárgyban megfelelő módon föltett kérdés népszavazásra tűzését 200 ezer magyar állampolgár aláírásával támogatja, akkor a népszavazást ki kell írni. Tekintettel arra, hogy itt a 200 ezer aláírás megvolt, ezért a népszavazást ki kell írni. Megítélésünk szerint ebben a kérdésben az Országgyűlésnek igazi döntési kompetenciája nincsen.

Ezek szerint ennyire ismerik a Fidesz-MPSZ k
épviselők a törvényeket, amlyeket ők is megszavaztak, vagy amnéziában szenved az egész frakció? Talán meg vannak félemlítve? És a Magyar Nemzetnél sincs egy, csupán egy legény a talpán, aki figyelmeztetné a Pártot, hogy ne halandzsázzanak össze-vissza, mert szánalmasan nevetségessé válnak, és még a sánta kutya is megelőzi őket.

Ezek ut
án már csak egy kérdésem van a Fidesz-MPSZ frakció és a Magyar Nemzet szerkesztőségének döntéshozóihoz: Ugyanaz, amit 1918. novemberében Franchet d'Esperay francia tábornok Belgrádban kérdezett az országvesztő Károlyi Mihály vezette küldöttségtől: "Vous étes tombés si bas? / Hát már ilyen mélyre süllyedtek Önök?"

Budapest, 2007. december 18.
Okos Márton

** www.nemzetihirhalo.hu *************
Csurka István: Ellenállás 07.12.13.

Amikor egy nemzeti kult
úra haldoklik, akkor a pusztulás, a szétesés jelei minden eseményben, kicsi és nagy jelenségben feltűnnek, előtörnek, bűzlenek. Borzalmas dolog erről advent idején beszélni, a vergődés láttatása is nyomasztó, s az ember attól fél, hogy a tények felsorolásával is a halálát sietteti. Másfelől viszont mégiscsak rá kell mutatni minden sebre, fekélyre, és minden halvány életjelre, mert a lopakodó nemzethalál a láthatatlanság és a nép általi fel nem ismertség köpenyébe burkolózik. Ebben a folyamatban minden olyan, mintha valóságos, életes történés volna.

A politikai
életben viták dúlnak, a kormányfő tárgyal, az Országgyűlés ülésezik, a színházak játszanak, a díjakat kiosztják, a mentők viszik a betegeket, az utakon rendőrök állnak és a parasztok is úgy panaszkodnak, mint régen. És mégis, semmi sem igaz, semmi sem valódi már, s mindenen kiütközik a hullafolt. A nagy "Most Utoljára" minden fölött ott lebeg.

A magyars
ág nagy része ugyan érzi a sorsa végső elsötétedésének közeledtét, sejt valamit, de nem tudja, hogy halálmenetbe van beosztva. A kimutatónak az a kényszerképzete, hogyha tudná, kitörne ebből a menetből.

Kezdj
ük a legsúlyosabb kérdéssel, az egészségbiztosítás rendszerének úgynevezett magántőkével való tehermentesítése, a magántőke bevonása címén. A terv szinte soha nem látott társadalmi ellenállásba ütközik. A kormány és különösen a kezdeményező SZDSZ látja; hogy a vesztébe rohan, ha a parlamenti többségével mégis elfogadtatja a javaslatot. És mégis erőszakolják. A lényegi indítékot senki nem tudja pontosan, nem mondja ki senki. Miért? A nemzetközi nagytőke nyomása? A konvergencia program teljesítésének kényszere? A megfelelés a külföldi megbízóknak? Avagy egyszerűen az a kényszer, hogy az eladósított állam és a vészesen fogyatkozó társadalom a nép egy nagy részének a gyógyítási költségeit, egyáltalán: az élete fenntartását nem bírja el, és ezért ezektől megszabadul. Mindenkire nézve bevezetik az öngondoskodás rendszerét, nem törődve azzal, hogy milliók jóformán a betevő falatjukról sem tudnak gondoskodni, a gyermekek óriási része éhezik. Az új, a tőkehaszonra dolgozó rendszer ezeket sorsukra hagyja, tulajdonképpen megöli. Népirtás.

Mi, egyed
ül a MIÉP ezt már évek óta mondjuk, ebben az ügyben is többször kimondtuk. De senki nem hallotta meg, senki nem vette át. Mintha nem ez volna a tény. És most már, ahogy telik az idő, és ahogy a kormányra is ráég a hazugság, hát bizony lassanként még az ellenzékre is, a Fideszre is, mert ha erről van szó, vagyis a kormány és a gyarmatosítók által szervezett népirtásról, akkor nem elég az ellene való tiltakozásnak az a langy formája, amelyet alkalmaznak. Akkor mindent fel kell borítani, s nem tartható a kérdés az áldemokrácia fuvolás keretei között.

De hit mi az ok v
égül? Ekkora esztelenséget miért készül elkövetni egy kormány, miért nem keres jobb megoldást, amikor maga is belebukik? Mit tudnak ők, amit mi nem tudunk? Derekasnak ígérkezik a Liga szakszervezetek és a csatlakozók sztrájkja, de elégséges-e? Nem kellene még a pékeknek is sztrájkolniuk, nem kellene mindenkinek az utcára vonulni és megdöngetni a Parlament kapuit? Nem kellene -e minden harangot félreverni?

Azt mondj
ák, hogy talán több száz helyen is lesz félpályás útelzárás az országban. Ez az együttérzés szempontjából nézve jó hír. De nem kellene-e egészpályássá szélesíteni most már? Nem kellene-e most már az áldemokrácia minden vacak rendeletére, mocskos szabályára fittyet hányni és egyetlen, nagy közös kiállással szétcsapni ezt a rendszert? Nem kellene észrevenni, hogy ezt az egészet itt, most ellenünk, magyarok ellen találták ki?

A sok r
észletkérdésben van egy közös mag: ez a kísérlet halálos. De fel van - e hát fogva a maga teljes valóságában a halálos helyzetünk és az ellenállás elkerülhetetlensége? El kell jutnunk oda, ahol, és amikor már nem számit semmilyen uniós elvárás, rendelet, guruló euró vagy visszaguruló euró, hanem csak a magyar élet számit. Amikor nem kell törődni azzal, hogy mit mond a bankár, mit követel a nemzetközi nagytőke, amikor már nem számít, hogy kolduló zsidóként gyűjtöget-e a kertek alatt Simon Peresz, vagy mindennek uraként osztogat bért, jutalmat, osztalékot és babért.

Ki kell mondani, hogy ki teszi, parancsolja mindezt, szemily szerint kiknek az
érdekében? Rá kell mutatni, hogy a népirtás felelőse személy szerint, név szerint, csoport és etnikum szerint, melyik idegen hatalom, melyik népcsoport kemény magja és ennek a kemény magnak kik a fő képviselői.

De m
ég az sincs kimondva, igazolva, hogy egy hódító, ország foglaló, idegen etnikai összetartás szervezi a magyarság kiirtását. Mert ebbe az irányba minden út le van zárva. A gondolkodó emberek is csak tapogatóznak, mert nem tehetnek mást. Nincs konferencia a magyarság életterének a meghódítóiról, egyik minisztérium sem ad ki adatokat, tényeket, a részvén