A fekete hétfőnél gyászosabb hazudozás "jobbról"

A sánta kutya nemcsak utolérte, de meg is előzte a Magyar Nemzetet

Hétfőn folyt a szájtépés az Országgyűlésben az egészségügyi törvényről. Az ellenzék a Fidesz-MPSZ vezényletével hangoskodott, de mint tudni lehetett, teljesen fölöslegesen puffogtat, hisz az egészségügyi törvény feles, így annak elfogadása a kormánykoalíciótól függ.

Viszont a 2/3-os többséget igénylő EU-s lisszaboni szerződésénél, ahol lehetett volna érdemi beleszólása, tájba simulva mélyen kussolt. Tette ezt annak ellenére, hogy előtte az MVSZ az ellenzéki képviselőket, így a Fidesz-MPSZ-t is névre szóló levélben figyelmeztette a 2/3-os törvény adta lehetőségre - adják vissza a külhoni magyarok magyar állampolgárságát. Tette ezt annak ellenére, hogy a törvény sürgősségi napirendre vételéhez 4/5-ös többség szükséges. Tette ezt annak ellenére, hogy a sürgősségi napirendre tűzés előtti hozzászólásban Salamon László a KDNP és Boross Péter az MDF frakciója nevében óvta a képviselőket a felesleges kapkodástól, hisz még csak most fordítják angolról a szavazásra kerülő lisszaboni szerződés több száz oldalas szövegét. Ennek ellenére a szavazásnál: 282 igen 27 nem 7 tartózkodással megvolt a 4/5-ös többség a tárgysorozatba vételről. Tárgyalni és vitatkozni lehet arról a törvénytervezetről, amelyet alig ismernek, hisz akkor fordítanak! (Országgyűlési adatok szerint a fideszes képviselők fele sem beszél angolul.) Majd következik a törvény végszavazása, amely 2/3-os többséget igényel, tehát szükséges hozzá a Fidesz-MPSZ szavazata is. Az eredmény: 325 igen, 6 nem, 12 tartózkodás, vagyis nemcsak a 2/3-os többség, de 84%-os igenekkel a 4/5-ösnél nagyobb a jóváhagyás.

Aztán jöhet a gyávaság magyarázata, a szerecsenmosdatás a Magyar Nemzetben: "Politikai alku: valamit valamiért" címmel.

"Az Országgyűlés tegnap jóváhagyta az Európai Unió lisszaboni szerződését. Magyarország ezzel a tagállamok közül elsőként ratifikálta a dokumentumot. A Fidesz csak azért támogatta a javaslat sürgősséggel történő beterjesztését és parlamenti ratifikálását, mert több jelzés is érkezett a párthoz: ha másként szavaztak volna, a szocialisták nem járultak volna hozzá a népszavazás országgyűlési elrendeléséhez - értesült lapunk. A képviselők nagy részének fogalma sincs a szerződés tartalmáról, ami annak is köszönhető, hogy a több száz oldalas anyagot csak a hét végén kapták meg."

Jogosan merül fel a kérdés: ezek szerint a képviselők 4/5-e saját falhoz állítását is gondolkodás nélkül megszavazná?

A Magyar Nemzet fenti szánalmas magyarázkodásával szemben nézzük egy 3 évvel ezelőtti, 2004. szeptember 13-i népszavazást (állampolgárság és korházprivatízáció) kiíró parlamenti vita kormánypárti hozzászólásait, akik akkor is ugyanúgy ellenezték a népszavazást:

DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ebben a vitában két dolog keveredik. Az egyik, hogy a parlament kiírja-e a népszavazást, illetőleg a másik, ettől némelyest eltérő kérdés, hogy mit gondolunk arról a kérdésről, amelyhez kellő számú aláírást sikerült a kezdeményezőknek összegyűjtenie.

Hadd kezdjem az elsővel, hogyan kell a parlamentnek szavaznia erről a javaslatról. Szeretném a tisztelt Országgyűlés számára teljesen világossá tenni, a Szabad Demokraták Szövetsége a törvényesség alapján van, és mivel a magyar törvények úgy rendelkeznek, hogy ha kellő számú aláírást sikerül egy kérdés mellett összegyűjteni, akkor természetesen a Magyar Országgyűlésnek kutya kötelessége a népszavazást kiírni, és a magyar választópolgároknak lehetővé tenni, hogy ebben a valóban fontos kérdésben álláspontjukat nem is kifejthessék, hanem igennel vagy nemmel eldönthessék a kérdést.

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! A Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja természetesen támogatja a határozati javaslatot, a népszavazás kiírását. Természetesen, mondom, mert mint Eörsi Mátyás képviselőtársam nagyon világosan kifejtette, megítélésünk szerint az országgyűlési képviselőknek e tekintetben a törvény nem enged választást. A törvény, amely számos esetben meglehetősen félreérthetően és dodonaian fogalmaz, itt egyértelmű: ha az alkotmány által nem tiltott tárgyban megfelelő módon föltett kérdés népszavazásra tűzését 200 ezer magyar állampolgár aláírásával támogatja, akkor a népszavazást ki kell írni. Tekintettel arra, hogy itt a 200 ezer aláírás megvolt, ezért a népszavazást ki kell írni. Megítélésünk szerint ebben a kérdésben az Országgyűlésnek igazi döntési kompetenciája nincsen.

Ezek szerint ennyire ismerik a Fidesz-MPSZ képviselők a törvényeket, amlyeket ők is megszavaztak, vagy amnéziában szenved az egész frakció? Talán meg vannak félemlítve? És a Magyar Nemzetnél sincs egy, csupán egy legény a talpán, aki figyelmeztetné a Pártot, hogy ne halandzsázzanak össze-vissza, mert szánalmasan nevetségessé válnak, és még a sánta kutya is megelőzi őket.

Ezek után már csak egy kérdésem van a Fidesz-MPSZ frakció és a Magyar Nemzet szerkesztőségének döntéshozóihoz: Ugyanaz, amit 1918. novemberében Franchet d'Esperay francia tábornok Belgrádban kérdezett az országvesztő Károlyi Mihály vezette küldöttségtől: "Vous étes tombés si bas? / Hát már ilyen mélyre süllyedtek Önök?"

Budapest, 2007. december 18.
Okos Márton

** www.nemzetihirhalo.hu *************
Csurka István: Ellenállás 07.12.13.

Amikor egy nemzeti kultúra haldoklik, akkor a pusztulás, a szétesés jelei minden eseményben, kicsi és nagy jelenségben feltűnnek, előtörnek, bűzlenek. Borzalmas dolog erről advent idején beszélni, a vergődés láttatása is nyomasztó, s az ember attól fél, hogy a tények felsorolásával is a halálát sietteti. Másfelől viszont mégiscsak rá kell mutatni minden sebre, fekélyre, és minden halvány életjelre, mert a lopakodó nemzethalál a láthatatlanság és a nép általi fel nem ismertség köpenyébe burkolózik. Ebben a folyamatban minden olyan, mintha valóságos, életes történés volna.

A politikai életben viták dúlnak, a kormányfő tárgyal, az Országgyűlés ülésezik, a színházak játszanak, a díjakat kiosztják, a mentők viszik a betegeket, az utakon rendőrök állnak és a parasztok is úgy panaszkodnak, mint régen. És mégis, semmi sem igaz, semmi sem valódi már, s mindenen kiütközik a hullafolt. A nagy "Most Utoljára" minden fölött ott lebeg.

A magyarság nagy része ugyan érzi a sorsa végső elsötétedésének közeledtét, sejt valamit, de nem tudja, hogy halálmenetbe van beosztva. A kimutatónak az a kényszerképzete, hogyha tudná, kitörne ebből a menetből.

Kezdjük a legsúlyosabb kérdéssel, az egészségbiztosítás rendszerének úgynevezett magántőkével való tehermentesítése, a magántőke bevonása címén. A terv szinte soha nem látott társadalmi ellenállásba ütközik. A kormány és különösen a kezdeményező SZDSZ látja; hogy a vesztébe rohan, ha a parlamenti többségével mégis elfogadtatja a javaslatot. És mégis erőszakolják. A lényegi indítékot senki nem tudja pontosan, nem mondja ki senki. Miért? A nemzetközi nagytőke nyomása? A konvergencia program teljesítésének kényszere? A megfelelés a külföldi megbízóknak? Avagy egyszerűen az a kényszer, hogy az eladósított állam és a vészesen fogyatkozó társadalom a nép egy nagy részének a gyógyítási költségeit, egyáltalán: az élete fenntartását nem bírja el, és ezért ezektől megszabadul. Mindenkire nézve bevezetik az öngondoskodás rendszerét, nem törődve azzal, hogy milliók jóformán a betevő falatjukról sem tudnak gondoskodni, a gyermekek óriási része éhezik. Az új, a tőkehaszonra dolgozó rendszer ezeket sorsukra hagyja, tulajdonképpen megöli. Népirtás.

Mi, egyedül a MIÉP ezt már évek óta mondjuk, ebben az ügyben is többször kimondtuk. De senki nem hallotta meg, senki nem vette át. Mintha nem ez volna a tény. És most már, ahogy telik az idő, és ahogy a kormányra is ráég a hazugság, hát bizony lassanként még az ellenzékre is, a Fideszre is, mert ha erről van szó, vagyis a kormány és a gyarmatosítók által szervezett népirtásról, akkor nem elég az ellene való tiltakozásnak az a langy formája, amelyet alkalmaznak. Akkor mindent fel kell borítani, s nem tartható a kérdés az áldemokrácia fuvolás keretei között.

De hit mi az ok végül? Ekkora esztelenséget miért készül elkövetni egy kormány, miért nem keres jobb megoldást, amikor maga is belebukik? Mit tudnak ők, amit mi nem tudunk? Derekasnak ígérkezik a Liga szakszervezetek és a csatlakozók sztrájkja, de elégséges-e? Nem kellene még a pékeknek is sztrájkolniuk, nem kellene mindenkinek az utcára vonulni és megdöngetni a Parlament kapuit? Nem kellene -e minden harangot félreverni?

Azt mondják, hogy talán több száz helyen is lesz félpályás útelzárás az országban. Ez az együttérzés szempontjából nézve jó hír. De nem kellene-e egészpályássá szélesíteni most már? Nem kellene-e most már az áldemokrácia minden vacak rendeletére, mocskos szabályára fittyet hányni és egyetlen, nagy közös kiállással szétcsapni ezt a rendszert? Nem kellene észrevenni, hogy ezt az egészet itt, most ellenünk, magyarok ellen találták ki?

A sok részletkérdésben van egy közös mag: ez a kísérlet halálos. De fel van - e hát fogva a maga teljes valóságában a halálos helyzetünk és az ellenállás elkerülhetetlensége? El kell jutnunk oda, ahol, és amikor már nem számit semmilyen uniós elvárás, rendelet, guruló euró vagy visszaguruló euró, hanem csak a magyar élet számit. Amikor nem kell törődni azzal, hogy mit mond a bankár, mit követel a nemzetközi nagytőke, amikor már nem számít, hogy kolduló zsidóként gyűjtöget-e a kertek alatt Simon Peresz, vagy mindennek uraként osztogat bért, jutalmat, osztalékot és babért.

Ki kell mondani, hogy ki teszi, parancsolja mindezt, szemily szerint kiknek az érdekében? Rá kell mutatni, hogy a népirtás felelőse személy szerint, név szerint, csoport és etnikum szerint, melyik idegen hatalom, melyik népcsoport kemény magja és ennek a kemény magnak kik a fő képviselői.

De még az sincs kimondva, igazolva, hogy egy hódító, ország foglaló, idegen etnikai összetartás szervezi a magyarság kiirtását. Mert ebbe az irányba minden út le van zárva. A gondolkodó emberek is csak tapogatóznak, mert nem tehetnek mást. Nincs konferencia a magyarság életterének a meghódítóiról, egyik minisztérium sem ad ki adatokat, tényeket, a részvén