*** www.nemzetihirhalo.hu *************
ÉPÍTŐ CÉLÚ BESZÉLGETÉS SCHUSTER LÓRÁNTTAL
2007. november 5 FRONT
Dobszay Károly: Ismét túl vagyunk a sokak által csodavárással óhajtott idei október 23-i ünnepeken és ahogy várni lehetett, nem történt csoda, nem történt semmi lényeges, maradt minden a régiben. A nemzeti oldal jól ismert önkiválasztott képviselői - Orbántól Csurkáig - újra elmondták szokásos ünnepi beszédeiket és ha rajtuk múlik, akkor ez így fog már maradni az idők végeztéig. Hogyan ítéled meg a magyarság jelenlegi helyzetét? Gondolom, abban egyetértünk, hogy enyhén szólva nincs okunk optimizmusra.

Schuster Lóránt: "Árpádháziaktól a szarháziakig." A fenti szöveget egy tüntetésen láttam, amit egy középkorú férfi táblán emelt magasba. Ennél jobban jellemezni a magukat előszeretettel "rendszerváltónak", "politikainak" és "elitnek" nevező megélhetési politikusainkat nem lehet. Az utca emberének igazságát a közvélemény kutatások is megerősítik. Az erősen megkérdőjelezhető népszerűségi adatok alapján is mélyponton van a megítélésük. Megállapíthatjuk, hogy a parlamenti pártok alkalmatlanok a magyar nemzet tisztességes képviseletére. Ma már tudjuk, mi az "antali örökség". A Sólyomról kiderült, hogy keselyű. Az is világossá vált, hogy "kormányváltásnál több, a rendszerváltásnál kevesebb" Fidesz-jelmondat mit jelentett. Kijelenthetjük, a Fidesz nem jobboldali párt, hanem az MSZP "jobb oldala". Nincs jobb és bal, csak közép van, amit ott találunk, ahol a magyarság érdekei húzódnak. Bal, jobb, bal, jobb, bal, jobb. Egyik se az, aminek mutatja magát. Az egész inkább egy menetelésre emlékeztet, aminek a célja, a pénz totális birodalma.
A mi jogunk, és kötelességünk az ellenállás. A sikeres, eredményes harchoz a magyar népnek újra egységes nemzetté kell válnia.
"A feladatok ma még nagyobbak, mint azelőtt. Először is nemzetté kell emelnünk újra a fél évszázados kommunista diktatúra során megtört, hitét vesztett, néppé alázott magyarságot. Népünk nemzeti öntudatát kell visszaszereznünk, mert ezen a földön csak nemzetnek lehet hazája. Népnek mindössze otthona van. A Haza: lelki, szellemi, politikai és gazdasági egység. Az otthon mindössze födelet nyújt, védelmet nem. Feladatunk tehát, ha még van ilyen, kettős! Föl kell szabadítsuk Magyarország " fölszabadult" népét attól a félelmetes lehetőségtől, hogy a jelen idők irányzatát követve a nemzetközi tőke rabszolgájává váljon, nemzeti öntudatának végleges föladása árán. Széles körben ismertetnünk kell a félrevezetett világgal a valóságos magyar múltat s az igazság feltárása által vissza kell szereznünk szétszakított népünk önrendelkezési jogát." (Wass Albert, 1992.)

D.: Aztán itt van az egyik talán legkényesebb téma, amit legkésőbb most már valóban elő kell venni, akkor is, ha sokan megsértődnek, mert a további hallgatás bűnnek számítana. Ez pedig nem más, mint az állítólagos nemzeti oldal jelenlegi siralmas, impotens állapota, amelynek tényét, ha őszinték akarunk lenni, nem lehet tovább tagadni. Szinte már megszámlálhatatlan miniatűr pártocska és szervezet ad hangot magáról nap mint nap, akik mind a nemzeti gondolat bátor harcosainak tüntetik föl magukat. Hatásuk azonban nem hogy a nullával egyenlő, hanem még jóval ezen szint alatt marad. Szinte már megszámlálhatatlan kiskakas kukorékol a saját kis szemétdombján évek óta, akik, ha őszinték vagyunk, legtöbbször annyira korlátoltak, hogy még a saját rátermettségük hiányát sem képesek érzékelni. Egyre többen óhajtanak, vagy jobban mondva már követelnek egy új, valóban szellemi felkészültséggel rendelkező radikális mozgalmat, amely végre minden kompromisszum nélkül képviselné a magyarság érdekeit. Ezzel párhuzamosan egyre többször hangzik el az az óhaj is, hogy azon önjelölt nemzetmentők, akik itt már jó 17 éve bohóckodnak minden eredmény nélkül, tűnjenek el végre a porondról és adják át helyüket az arra talán rátermettebb és hitelesebb embereknek. Ez mind szép és jó, de rögtön jön az első kérdés: vannak egyáltalán új, rátermett és hiteles emberek a nemzeti oldalon?

Sch.: Jogos a kérdés, van-e még kivel végrehajtani a kitűzött feladatokat. A Magyar Nemzeti Front megalakulása óta hirdeti a széles körű összefogás szükségességét. Mindenkit megkerestünk, minden meghívást elfogadtunk, minden tanácskozáson, rendezvényen részt vettünk, minden eredmény nélkül. Nem véletlenül büszkélkedhetett a Nemzetbiztonsági Hivatal a honlapján azzal, hogy sikeresen akadályozták meg a nemzeti radikális szervezetek együttműködését.

D.: A Magyar Nemzeti Front jelszava így hangzik: Váltsunk kormányt, váltsunk ellenzéket! Ha realistán nézzük a dolgokat, akkor erre aztán szintén rögtön ott van az első kérdés: DE KIVEL?

Sch.: A Magyar Nemzeti Front egyetlen szövetségese a magyar nemzet, a világ magyarsága. Együtt kell visszaszereznünk hazánkat, és az egész Kárpát-medence szemétlefolyójává tett Budapestet. Ez csak a magyar vidék támogatásával sikerülhet. Amíg Budapest a kezükön van, addig nem tehetünk semmit. A saját embereinket, tisztességes magyarokat kell küldeni az önkormányzatokba, őket kell bejuttatnunk az ország házába. Azokat, akiket ismerünk, akiknek ismertük a szüleit, nagyszüleit. Akik már letettek valamit a közösség asztalára, és nem ebből akarnak megélni. Okosakat, felkészülteket, nemzetben gondolkodókat. Akik ismerik múltunkat, és keményen dolgoznak gyermekeink, unokáink jövőjéért. Megvesztegethetetleneket és igazságosakat. Megértőeket és könyörteleneket. A hazánkról van szó! Olyanokat, akik nem a saját érdekeiket, nem pártérdekeket, nem uniós érdekeket, orosz, amerikai, vagy zsidó érdekeket képviselnek, hanem mindig, és mindenek felett a magyar nemzet érdekeit. Majd ők hozzák a törvényeket, ők igazgatják a minisztériumokat, ők gondoskodnak minden magyarról, a bölcsőtől a koporsóig, éljenek azok bárhol a világban.

D.: Október 13-án látott napvilágot a hazai sajtóban Simon Peresz izraeli államelnöknek egy gazdasági fórumon tett kijelentése, mely szerint: 'Izrael gazdasági mutatói kitűnőek, az izraeliek az egész világon befektetnek, fölvásárolják például Lengyelországot és Magyarországot.' Azóta eltelt majd egy hónap és néhány jelentéktelen pótcselekvésen (A lakiteleki alapítók langyos fogalmazású levele) kívül nem történt semmiféle komoly reagálás sem a kormány, sem pedig az ellenzék részéről.

Sch.: Simon Peresz izraeli államelnök bejelentette vételi szándékát többek között Magyarországra is. Ezek meg se nyikkantak. Azért nem, mert a hazánkból az ő hathatós segítségükkel lett, (lesz?) zsidó gyarmat. A gyarmathoz rabszolgák kellenek. Most azon mesterkednek, miként tehetik a szabad magyarokat engedelmes, kis fogyasztású, igénytelen, tudatlan rabszolgává. A kilóra megvett politikusokat jogászok serege, bírák, ügyészek, a rendőrség, a különböző szolgálatok, a köztársasági elnök, az Alkotmánybíróság és a média segíti. A sort még folytathatnám. A játszma tétje a Kárpát-medence, a történelmi Magyarország. Én már megüzentem a körülöttünk és velünk élő nemzeteknek, nem mi vagyunk az igazi ellenség. De ha velünk végeztek, nekik már csak perceik maradnak hátra.

D.: Ha végignézünk a jelenlegi nemzeti szellemű csoportosulásokon, akkor mindenekelőtt bődületes káosz tapasztalható, főleg ideológiai és történelmi kérdések megítélésében. Talán nem járunk messze az igazságtól, ha kijelentjük: legelőször a fejekben kellene világosságot teremteni. Ennek egyik legfontosabb előfeltétele, hogy végre nevén nevezzük a hamis prófétákat, akiknek nagyrészt köszönhető, hogy 17 évvel a kommunizmus állítólagos bukása után még mindig a kommunista idők történelemszemlélete uralkodik, és nem csak az oktatási intézményekben, vagy a közélet más területein, hanem a magukat nemzeti elkötelezettségűnek meghatározó emberek fejében is.

Sch.: Mit is üzentek a jász-kun huszárok 1917 karácsonyán a hideg, vizes lövészárokból a ma emberének? "A magyar nemzet csak akkor teljesítheti feladatát, csak akkor lehet helye a nap alatt, ha minden egyes magyar híven követi vezetésre hivatott vezérét és kormányát oda, ahová történeti hivatása sorsszerűen rendeli! Ha a nemzet egy emberként, saját személyével nem törődve, érdekeit a nemzet érdekének alárendeli, vagyonát, családját és életét is feláldozni készen, zárt tömegben, megbonthatatlanul halad a kijelölt úton, akkor, de csak akkor fog ez a nemzet oda jutni, hogy a Kárpátok övezte Duna-medencében, végre, mint szabad magyar éljen.
Mindezekhez nem kell semmi egyéb, mint megőrizni ősi fajiságunkat és megmaradni annak, aminek születtünk: büszke, öntudatos, megalkuvást nem ismerő magyarnak." Rendet akarunk. Rendet az élet minden területén. Egy olyan országban ahol, Kósáné Kovács Magda idült kommunista azt nyilatkozta, hogy neki a rend szóról a fasizmus jut az eszébe. (Szívesen megnézném a konyháját, mi van benne, szocializmus, vagy fasizmus.) Azt akarjuk, a szavak nyerjék vissza valódi jelentésüket. Legyen rend a fejekben. Elegem van abból, hogy csak abból lehet jó keresztény (keresztyén) aki zsidóként kezdte. Abból is, hogy volt kommunisták "papolnak" a piacgazdaság előnyeiről. Nem kérek a judeo-feudalista, poszt-horthysta rendszerből se. Nem szeretnék két kamarás parlamentet, ha a felsőházban pénzért vásárolt helyeken ülnek.

Le kell leplezni a sorainkba épült, a média által felépített "megmondókat", besúgókat, fedett ügynököket, a nemzeti oldalon élősködőket, és elzavarnunk a hülyéket. Nem véletlenül szerepeltetik őket úton-útfélen, helyettünk. Ha mégis kiderül valamelyikről az igazság, az is jó a megbízóiknak, mert még kevesebben fognak hinni a hiteles embereknek. Mert vannak hiteles emberek, de média lehetőséget nem kapnak. Marad a második nyilvánosság, a hosszú, fáradságos munka. Nem ordibálni kell, verni a kocsmában az asztalt, köpködni a tv-t. Nem elég imádkozni, az Öregistenre bízni a dolgot. Szervezni és szervezkedni kell. Erősödni, és gyarapodni. Tanítani, felvilágosítani. Összetartani. Egyébként se érdekli őket semmi, ha közben lehet lopni, harácsolni. Loboghat a zászlónk, miközben lopnak, tüntethetünk, miközben lopnak, kiabálhatjuk, éjjel-nappal: Vesszen Gyurcsány!, miközben lopnak. Csak egy dologtól tartanak, ha nem lophatnak tovább. A nagyanyámnak gyönyörű spájza volt. (magyarul kamra) Volt abban minden. Mást se csinált, mint egész nyáron savanyított, befőzött, szárított, sózott, eltett télire. Addig nem is volt semmi baj, amíg én és az öcsém, rá nem jöttünk, miként lehet leinni a rumos meggy levét, megenni az almák B oldalát, eltüntetni a kolbászokat, birsalmasajtot. De a Nagymuti rájött, és kulcsra zárta a kamra ajtót. Ezt kell nekünk is tenni. Dolgozhatunk látástól vakulásig, ha ezek közben rájárnak az ország vagyonára.
Bez