Tisztelt Magyar Nemzet Szerkesztőoség!

Egyszerű magyar ember vagyok. Nézelődöm a világban, határozott elképzeléseim vannak róla, amikhez eleddig számomra hitelesnek tűunő hírforrásokat kerestem. Ilyen hírforrásnak tartottam az önök napilapját is. Sajnos anyagi helyzetem nem engedte meg, hogy az újságos standokon vásároljam meg lapjukat, ezért a világhálón elérhető felületüket látogattam rendszeresen.

Most azonban ezt a véleményem kénytelen vagyok felülvizsgálni. Alább szíves figyelmükbe ajánlok egy írást, ami erre indított. Meggyőzőodtem az állítás igazáról, ezért hivatkozhatok rá.

Sok kérdés halmozódott fel bennem ezzel kapcsolatban, noha nem vagyok, és valószínűuleg nem is leszek újságíró. A természetes igazságérzetem azonban nem hagy nyugodni, amikor egy ilyen írást olvasok, és tudom, hogy igazat olvasok.
Arra kérem Önöket, ott a Magyar Nemzet szerkesztőségében, hogy sürgősen gondolkodjanak el egy fontos fogalom meghatározásán, majd annak a mindennapi szerkesztői gyakorlatba való átültetétésén! Ez a fogalom minden magyarul értő, és érző ember számára egyet jelenthet csak. Ez a szó a becsület.

Arra kérem önöket, hogy alább idézett írással kapcsolatban szíveskedjenek megjelentetni mulasztásukkal kapcsolatban egy rövid helyesbítő közleményt, ugyanazon a helyen, ahol az Önök által közölt hír erről a témáról megjelent, ugyanakkora felületen. Ezt jelentessék meg elektronikus felületükön is, napilapjukban történő közlésükkel egy időben.
Csak kérek! Nem követelek. Becsületet nem lehet kikényszeríteni. Ha megteszik, bizonnyal továbbra is lelkes olvasójuk maradok. Ha úgy gondolják, hogy ezt nem kívánják megtenni, akkor is tisztelettel elfogadom döntésüket. Csak ebben az esetben le kell vonnom magánhasználatra a helyzethez méltó következtetéseimet.

Előre elárulom Önöknek, csupán megjelent, tényként idézhető cikkekről van szó. Mint Önök is tudják - az értesülések szabad áramlásának biztosíthatósága érdekében Önök is sokat tettek, ezért is váltak mércévé - ezek a megjelenített idézetek az Önök érdekeit semmilyen formában nem sérthetik. Csupán az újságírói gyakorlatban elvárható tisztességet kérik számon. Mert miként tekintsek hitelesnek olyan hírforrást, ahol egy másik kollégával kapcsolatban idézett módon viselkednek.
Önök joggal tarthatnak igényt nemzeti oldalon a hiteles hírforrás megjelölésre, hiszen sok írásuk arról tanúskodik, hogy elkötelezetten az igazság megjelenítése a céljuk. Most más történt.

További becsületes munkájukhoz jó erőot és egészséget kívánok.

Üdvözlettel:
Lengyel Károly
lengyel-k@freemail.hu

Csatlakozom Lengyel Károly kéréséhez.
Üdvözlettel: Gőobl György
Civilek a Nemzetért Mozgalom
Soproni Közössége
Tel: 06-20-23-73-222,
06-99-789-139,

******************************************

http://www.lelkiismeret88.hu/about2497.html


A Magyar Nemzet újságírói már tudnak héberül

2007 október 14 - vasárnap, 13:46 A Magyar Nemzet 2007. október 13-án, jó másfél napos késéssel vezető hírként közzétette a Kitűunő mutatók – Izrael felvásárolja Magyarországot? címűu írást, amelyet először, 2007. október 11-én 21.34-kor a Nemzeti Hírháló, majd annak nyomán több hírportál is leközölt. Az ellenzéki újság azonban a valódi forrás és a fordító megnevezése helyett a hírt a saját munkatársának tulajdonítja.

A kétségtelenül ütős hír megjelentetése önmagában véve rendben is lenne, hiszen az anyagok átvétele mindenütt megszokott jelenség a sajtóban. Csakhogy az Magyar Nemzet - arcul csapva a szakma egyik alaptörvényét - egyáltalán nem tüntette föl a hírt Magyarországon elsőként megjelentető Nemzeti Hírháló, illetve a forrás és egyben a fordító, Hering József újságíró nevét. S ami a legmegdöbbentőbb, hogy a Magyar Nemzetben napvilágot látott hír végén a „Munkatársunktól" aláírás díszeleg.

A Magyar Nemzet betű szerinti szöveghűuséggel átvette Hering József fordítását, sőt még azt a felvezetőt is, amelyben az újságíró leírja, hogy Simon Peresz izraeli államelnök Magyarországgal kapcsolatos kijelentése a héber nyelvűu Máárívban látott napvilágot (Igaz, hogy a cionista zsidók érzékenységére való tekintettel a hír címében kérdőjellel látták el azt, amit a szenilis izraeli államelnök kijelentőmódban kimondott). A Máárivban napvilágot látott hír magyarított változatának olvastán mindjárt arra gondoltunk, hogy valami csoda folytán Hering József a Magyar Nemzetben dolgozik, vagy esetleg valaki más tud ott héberül.

Hering József azonban nem dolgozik a Magyar Nemzetnél, már csak azért sem teheti ezt, mert néhány esztendővel ezelőtt a lap hangadó cionista lobbija az újságíró úgymond „túlzott antiszemitizmusa" miatt hallani sem kívánt az alkalmazásáról. Igaz, hogy a Hír TV sem, mert oda inkább az Izraelből viszatántorgott, héberül csak gyengécskén tudó, mindenhez tehetségtelen Breuer Pétert, az MSZP , személy szerint Hiller István zsidóügyi „főotanácsadóját", a Magyar Nemzet korábbi izraeli tudósítóját, Schmiedt Mária és Zoltai Gusztáv puszipajtását szokták behívni „Közel-Kelet szakértői" minőségben (Két évvel ezelőtt Orbán Viktort is az ávós ivadék Breuer Péter kísérte ki Izraelbe, s az ő hathatós közreműködésével köttetett meg a judeonáci Likud és a Fidesz közötti testvérpárti szerzőodés...)

Mindenesetre gratulálunk a Magyar Nemzet legújabb, az újságírói szakmát megcsúfoló húzásához. Úgy látszik, Simon Peresznek a Magyarország felvásárlásáról tett kijelentése a fiúknál máris értő fülekre talált, mert ők már – legalábbis bevallásuk szerint - eredetiben olvassák az izraeli Mááriv címűu napilapot. Ilyenkor jut eszünkbe a manapság már tréfának egyáltalán nem nevezhető régi jó pesti zsidó vicc, amely így szól: Mi kell a boldoguláshoz? Válasz: éberség, stréberség