Költő vagyok

Költő vagyok, nyomorult, szegény költő,

Nyomorult, szegény országban, hol harangoznak,

Zápor, zivatar verte zörgő

Őszi levelek, mélán búslakodnak.

Roskadozva visszük keresztünk évről-évre,

Dübörgő nincsben hogy úszik egy-életünk tétlen

Nézzük rongy sorsunk, Istent kérve,

Remélünk áldást, szép hazánkra régen.

Megvakult ködös hajnalon, pórázra fogott

Ifjúságunk, ébredő napfénytánc, nemzet jövő-vágya,

Viszi ezerszám zászlónk, álmaink lopott

Perceit, vad erejével visszarántja.

*

Hazám

Szent koronánk, fölötte minden királynak,

Ki maga az ország, jogaink, keresztény hitünk,

Adj áldott fényességet vétkes, jó hazánknak,

Hozzák el polgáraid késett dicsőségünk.

Szorítsd meg kezünket, és áldással tárj elénk határt.

Sírokon vérző szíved, dobogjon értünk ma is,

Szűz Mária országa, csúfosan alázott szent hazánk,

Ne bocsáss, annak ki átkoz, hazug, és hamis.

Jöjjön már jövő, vétkes és cinkos a néma,

Otthon hazában, honban, ember, ki vagy itt,

Építs és alkoss, legyen mindenki dolga,

Félteni, védeni, óvni országunk, s bátor fiait.

*

Varga Zoltán Lajos