József Attila:
LEVEGŐOT!

Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott
hazafelé menet?
A gyepre éppen langy sötétség szállott,
mint bársony-permeteg
és lábom alatt álmatlan forogtak,
ütött gyermekként csendesen morogtak
a sovány levelek.

Fürkészve, körben guggoltak a bokrok
a város peremén.
Az őoszi szél köztük vigyázva botlott.
A hűuvös televény
a lámpák felé lesett gyanakvóan;
vadkácsa riadt hápogva a tóban,
amerre mentem én.

Épp azt gondoltam, rám törhet, ki érti,
e táj oly elhagyott.
S im váratlan előobukkant egy férfi,
de tovább baktatott.
Utána néztem. Kifoszthatna engem,
hisz védekezni nincsen semmi kedvem,
mig nyomorult vagyok.

Számon tarthatják, mit telefonoztam
s mikor, miért, kinek.
Aktákba irják, mirőol álmodoztam
s azt is, ki érti meg.
És nem sejthetem, mikor lesz elég ok
előokotorni azt a kartotékot,
mely jogom sérti meg.

És az országban a törékeny falvak
- anyám ott született -
az eleven jog fájáról lehulltak,
mint itt e levelek
s ha rájuk hág a felnőott balszerencse,
mind megcsörren, hogy nyomorát jelentse
s elporlik, szétpereg.

Óh, én nem igy képzeltem el a rendet.
Lelkem nem ily honos.
Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet,
aki alattomos.
Sem népet, amely retteg, hogyha választ,
szemét lesütve fontol sanda választ
és vidul, ha toroz.

Én nem ilyennek képzeltem a rendet.
Pedig hát engemet
sokszor nem is tudtam, hogy miért, vertek,
mint apró gyermeket,
ki ugrott volna egy jó szóra nyomban.
Én tudtam - messze anyám, rokonom van,
ezek idegenek.

Felnőottem már. Szaporodik fogamban
az idegen anyag,
mint szivemben a halál. De jogom van
és lélek vagy agyag
még nem vagyok s nem oly becses az irhám,
hogy érett főovel szótlanul kibirnám,
ha nem vagyok szabad!

Az én vezérem bensőombőol vezérel!
Emberek, nem vadak -
elmék vagyunk! Szivünk, mig vágyat érlel,
nem kartoték-adat.
Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,
jó szóval oktasd, játszani is engedd
szép, komoly fiadat!

1935. november 21.

1.

Cuslág Jani későon futott,
Neki csak a bilincs jutott,
Zimmezum, zimmezum recefice bumbumbum.

*** ********************************************
DEPORT-'56: Fogalmilag kizárt

Az Országos Rendőor-főokapitányság főokapitány-helyettese, dr. Szabadfi Árpád arról tájékoztatta az 56-os Deportálások Tényfeltáró Bizottságát (DEPORT-'56), hogy:

"A Magyar Köztársaság Alkotmánya és a rendőorségrőol szóló 1994. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban Rtv) nem ad lehetőoséget arra, hogy a Magyar rendőorség rendőor egyenruhába öltöztetett civil örzőo-védőo vállalkozásokat vagy személyeket vegyen igénybe. 2006. október 23-án és azóta is minden alkalommal kizárólag a rendőorség vettek részt bármely rendőori biztosításban, csapaterőoben végrehajtott szolgálati feladatban.
Az Rtv. 7. § (2) bekezdése alapján cselekvőoképes, állandó belföldi lakóhellyel rendelkezőo, büntetlen magyar állampolgár lehet tagja a rendőorség személyi állományának, ezért fogalmilag is kizárt, hogy külföldi állampolgárok kerüljenek rendőori állományba, vagy a Magyar köztársaságban végrehajtott rendőori műuveletekben vegyenek részt."

Az előozményekhez tartozik, hogy a DEPORT-'56 nyílt levélben fordult dr. Bencze József, országos rendőorfőokapitányhoz, és kérte, szíveskedjék tájékoztatni a nyilvánosságot arról: van-e elvi lehetőosége a rendőorségnek arra, hogy eseti szerzőodést kössön őorzőo-védőo cégekkel karhatalmi feladatok megoldására, és arról is, hogy a gyakorlatban megvalósult-e ez az elvi lehetőoség 2006. október 23-án, az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulóján alkalmazott tömegoszlatások alkalmával.

A történtek tisztázása azért is indokolt volt, mert, az október 23-i tömegoszlatás gyanúsítottjai ellen az ügyészség több esetben arra hivatkozva szüntette meg a nyomozást, hogy bár bűuncselekmény történt, de a símaszkos, azonosító jelvény nélküli elkövetőok személyazonossága nem állapítható meg. A szétvert tüntetés résztvevőoi viszont több esetben arra utaltak, hogy az álarc mögé bújtatott rendőoröknek nem csak hazai, de külföldi, idegen nyelven beszélőo verőoemberek is besegítettek. Sajnálatos módon érdemi, hiteles cáfolat ez ügyben nem hangzott el felelőos vezetőo szájából. Márpedig erre szükség lett volna, hiszen ha a tömegoszlatásban illetéktelenek is részt vettek, akkor az egész akció törvénytelen volt, még akkor is, ha egyébként indokolt lett volna.

Dr. Szabadfi Árpád válaszában arra is kitért, hogy a rendőorök azonosíthatóságát azóta megoldották, a kifogásolt hiányosság megszüntetésére belsőo utasítás került kiadásra, amely szerint nem lehet az azonosító jelvény viselését mellőozni, ha az egyenruhás rendőor, állami-, közhatalmi jogosítványok gyakorlásával összefüggőo tevékenységet végez.

A DEPORT-'56 kíváncsian várja az 1956-os forradalom ötvenegyedik évfordulójának eseményeit.

Budapest, 2007. október 5.

dr. Szerdahelyi Szabolcs
a DEPORT-'56 elnöke

*** ********************************************
Sztálin: "a világforradalom jégtörőoje" - Hitler
2007-10-05. 00:28:38 Neményi.net

A XX. század gyilkosai közül őok ketten kiemelkednek. De ha ok-okozati összefüggést keresünk, akkor Sztálin-Hitler a sorrend. Ha mennyiségi sorrendet keresünk, akkor is.

Hogy ez a gondolat ellenkezik a közfelfogásba táplálttal? Igen, ellenkezik. A közfelfogást a média alakítja, a hivatásos történészek és őoket meg olyan erőok, akiknek a világ felszabadítása - azaz teljes rabszolgasorba döntése - a létcéljuk.

Paranoiás lennék? Kapaszkodnék, az ú.n. 'összeesküvés' elméletekbe? Nem. Egyáltalán nem hiszem, bár a XX. század eseményei a gondolkodó emberben éppen ezt az érzetet keltik, mert az események hajtóereje több mint elmebaj. Illuminizmus. [1]

Olvasom Viktor Suvorov könyvét: Jégtörőo - Hitler szerepe Sztálin terveiben.[2]

Olvasom, és hátamon föláll a szőor! Mert amit olvasok, azt eddigi olvasmányaim alapján is sejtettem, de ennyi alátámasztó adathoz eddig még nem sikerült jutnom. Már Walter N. Sanning: The Dissolution of Eastern European Jewry (Institute of Historical Review, Torrance, 1983) könyve is megrázott, amint leírta, hogy 1941 elejére hány hadsereget helyezett át a szovjet hadvezetés az immár közös szovjet-német határra jelezvén, hogy nem védőo, hanem támadó háborúra készül. Suvorov azonban ennél sokkal többet láttat.

A háború után a Szovjetunió hivatalos katona-lapjaiban, a tábornokok visszaemlékezéseiben közölt, nyilvános adatokkal támasztja alá ezt az elképzelést. Sőot, még azt is kideríti, hogy a német támadás mindössze két héttel előozte meg a szovjetet. A szovjetet, amelynek fegyverzete, harci egységei Európa még szabad népeinek 'felszabadítását', pontosabban kommunista rabigába döntését[3] célozta, és ha nincs a német előotámadás, akkor a hatalmas szovjet katonai gépezet megállíthatatlan lett volna a kivéreztetett Európa elfoglalásában. Minden későobbi szovjet propagandával ellentétben, a nürnbergi vérbírák döntésétőol függetlenül igaz: az igazi háborús bűunösök nem a németek, hanem a szovjetek voltak. Sőot, mi több, azok, akik Európában ezt két vérengzőo rendszert létrehozták, pénzelték és egymással összeugrasztották, hogy a világállamot, a globális világkormányt és az az alá behódoltatott rabszolgákat megteremtsék, létrehozzák, műuködtessék.

De kezdjük mégis csak az elején.

Az előozmények 1776-ig nyúlnak vissza. Ekkor jelent meg a nyilvánosság előott az Illuminátik - a Felvilágosultak - rendje és hirdette meg a világot átalakító - pontosabban fogalmazva: felforgató - eszméit és programját. [1]

Annak elsőo megvalósítása volt a párizsi nagynak titulált francia forradalom, a maga véres, agresszív, embertelen gyakorlatával. Kiéheztetni az embereket, hogy lázadásba vezethetőok legyenek és a primitív, éhes emberekkel szétveretni a társadalmat, hogy aztán a kiválasztottak uralkodhassanak rajta. Ezekrőol az eszmékrőol itt már írtam. [4]

A következőo lépcsőot Hegel jelenti, [5] azaz az általa kimunkált fejlőodési spirál, a tézis-antitézis-szintézis eszméje, amelynek alapján két egyenlőo erőot kell egymással szembefeszíttetni, hogy egy ici-pici erőovel lehessen a társadalmat vezérelni. A két erőo hamarosan - a marxizmus eszmerendszerébe ágyazva - a proletáriátus és a tőokés lesz osztály, amelyben a vezérlőo elvet és erőot az akkor már föld alá bújtatott Illuminátusok képviselték. A kommunista forradalmak alapját szolgáltató Kommunista Kiáltványt nem sokkal követve Marx és Engels már megfogalmazzák a 'nagy gondolatot', miszerint világháborút kell kirobbantani, amiben az emberiség oly mértékben lerongyolódik, hogy csakis a világmegváltó kommunista eszméket megvalósítva, új, a korábbinál magasabbrendűu (Hegel) társadalmat hoz létre. Jön 1848, 1871, eredménytelenek maradtak. Ellenben maradt a világháború elve.

A XX. század elejére a megerőosödött, immár családok hálójából oligarchiává szervezőodött pénzarisztokrácia felkészíti az eszmeáramlatok értelmiségét és kirobbantja az I. világháborút. A cél, hogy a világháborút követőoen világforradalom robbanjon ki, és a hagyományos rendet a világon mindenütt a kommunizmus eszméjére alapított társadalom váltsa fel. Ez a 'haladó' eszmeiség célja.

Ha magát az eszmét lecsupaszítva nézzük, ez a gondolat még az emberek nagy részének talán vonzó is lehetett. Igaz, ami a kommunizmus eszmerendszerében vonzó volt - testvériség, egyenlőoség, közösség, stb -, az mind megtalálható a nagy világvallások zömének eszmerendszerében is. Amit viszont nem nagyon propagáltak akkoriban - és ez lett a döntőo szempont a megvalósításkor - az az ú.n. proletárdiktatúra, amelynek a célja az ellenséges osztály féken tartása, de leginkább megsemmisítése. Ki tartozik az ellenséges osztályhoz? Hát mindaz, aki a Főonök, a főo-főokorifeus rendelkezéseit a legkisebb mértékben is megkérdőojelezi, el nem fogadja, aki nem azt hiszi el, amit hinnie kell, hanem azt hiszi, amit pl. lát. Szörnyűu nagy bűun!

Az I. világháborúban végül is nem jött létre a világforradalom, de az oroszországi hatalomátvétel sem ment tovább, sőot, Tuhacsevszkij csapatait Varsónál szétverték, nem sikerült a forradalmat Európa nagy részére kiterjeszteni. 1920-ban Lenin máris meghirdeti a II. világháború szükségességét, amelyet aztán még a kommunista rendszerek bomlásáig folyamatosan, mint szükségszerűuséget tovább is hirdettek. De nem a lenini formát - tudni illik, hogy a világháború majd világforradalomba torkollik - hanem úgy, hogy a németek agresszív módon elégtételt akartak venni a rajtuk állítólag elkövetett sérelmeken.

Ez is igaz, de csak részben, a másik elv volt a fontosabb.

Létrejön a Szovjetunió és fura módon, a megvert német haderőonek a szovjetek adnak lehetőoséget arra, hogy újra talpra ál