Paudits Zoltán:
Jönnek, mennek

Jönnek a rendszerek,
mennek a rendszerek,
egymással harcolnak
szentek és gengszterek.

Vérszínű éjszakák,
bujdosó jelszavak,
igazat mondani
magyarnak nem szabad.

Zászlómon nemzetem,
szavammal mosdatom,
elvenni kezemből,
ellopni nem hagyom.

Jönnek a rendszerek,
mennek a rendszerek,
egymással harcolnak
fajok és nemzetek.

Kitépik nyelvedet,
lerágják húsodat,
de szíved halálig
magyarnak megmarad.

*** ********************************************
Árpád utolsó csatája
A vérszerződéstől a XX. századig
2007-06-22 12:45 Szebb Jövőért

Motto: "A külországi nemzetek egyetértenek a magyarság elpusztításában" (Forgách Ferenc, Báthory István kancellárja, 1572)

"Hihetetlen tudatlansággal, tájékozatlansággal találkozom nap mint nap"- írja egy magyarországi egyetemi tanár a Bécsi Napló 2007. május-júniusi számában. Majd alább így folytatja: "... elsőéves, frissen érettségizett fiú szerint az 1956-os forradalomban a németek ellen keltünk fel, egy másik szerint Németországból még mindig kettő van." Majd sorolja a rémítő tényeket - például egész évfolyamokat kell magyar helyesírás tanfolyamra íratni...

No, de maradjunk csak a németeknél.
Volt velük egy sorsdöntő csatánk.

907. július 4-én a fél Európa támadt reánk, hogy a messzi Ázsiába ebrudaljanak, s a hon(újra)szerző Árpád briliáns csatavezetésével megsemmisítő vereséget mértünk rájuk.

Igen, sorsdöntő volt - ezt már onnan is tudhatjuk, hogy Pártunk és Kormányunk mélyen hallgat róla, sőt az ütközet hozadékait gáláns módon átengedi egy, a történelmét épp most kitaláló országnak. Végtelenül elbutított köznépünket amúgy se érinti meg semmiféle magyar ügy - az arra hivatottak pedig legföljebb a "hivatalos" verzió ismeretében méltatják e csata jelentőségét. Csendben, amúgy a bajszuk alá mormogva.

Mi is a hivatalos verzió?

907. július 4-én (esetleg 5-6-án) Pozsonynál győztünk egy német sereg felett, Árpád fejedelem elesett a csatában.

Nos, tisztázzuk: Árpád ugyan valóban 907-ben halt meg, de nem a csatában. Ennek sulykolása csupán az "örökké vesztes magyar" képet szolgálja gonosz tudatossággal. Elesett viszont az ellenség összes hadvezére, például Luitpold herceg, Theotmar salzburgi érsek, főkancellár.

Az ütközet nyomán megszűnt létezni Ostmark tartomány (egy évszázadig állott fenn), s gyepűelve lett a teljes karintiai őrgrófság. Nota bene: nem lett magyar gyarmat; semmi keleti, barbár kegyetlenség: csupán a határainkat biztosító lakatlan erdős vidék. Gyepűelve.

No, de ugyan hol is volt ez a csata? Gyanút kelt a két fent említett következmény: főként a karintiai őrgrófság esik messze Pozsonytól... Így gondolkodtak jeles történészeink is az elmúlt időkben. Gyanakodtak a Nagymorva Fejedelemség okán Zalavárra - de hát e szépen kicirkalmazott fejedelemségről még máig se tudni, hogy az északi vagy a déli Morva-Morava folyóknál volt-e, a Cseh medencében avagy a Balkánon. Ha egyáltalán létezett a valóságban...

Előkerült egy hol Braslauenpurch-nak, hol Brazaleusburgnak, hol meg Bredslavaburgnak nevezett helység. Mindenesetre az Európai Parlament 2002-ben kiadott, hivatalos országismertető brosúrájában már Pozsonnyal azonosítják az e csatára oly büszke - szlovákok. Mi, magyarországiak meg se említjük ezen bemutatkozásunkban.... Igaz, a honfoglalást se, Rákóczit se, 48-at se...

No e furcsa nevű városról azért azt tudjuk, hogy primitív névetimológiával, Braszláv (másutt Vratiszláv) keleti frank vazallus helytartó nevének belekeverésével a Bratislava név kiagyalására adott okot a XIX. századi tót (szlovák) nacionalistáknak. (Nota bene: a tót név nem lekezelő: a ógermán "teut" = ember, lásd pl.: "teuton" szó ismerhető fel benne. Az első avar honfoglalás /VI. század/ vesztes gepidái hívták így magukat - s ezt a természetes önmegjelölést megtartották elszlávosodásuk után is. A "szlovák" szó jóval idétlenebb, mesterségesen koholt.)

Tehát ha mi, maradék magyarok POZSONYI csatának hívjuk Árpád kétségtelenül utolsó csatáját, akkor ismét átengedünk egy részt magunkból - ellenségeinknek.

De végül hol is volt ez a csata?

IV. (Gyermek) Lajos bajor (keleti frank) uralkodó volt a támadók névleges vezére. Életkorának megfelelően az erős Ennsburg várában töltötte a csata napjait - amely vár az Enns folyó partján állott. Nyilvánvaló, hogy a csata is itt zajlott, Ennsburg váránál: a még oly "Gyermek" hadvezér és a sereg nem válhatott el egymástól. Akad itt két folyó is (Duna, Enns), ahol a csatát eldöntő bravúros folyóátkeléseket ("partváltást") Árpád vitézei végrehajtották.

A csatát megnyertük, így maradt népmeséink Óperenciája az Enns-en túli idegen föld, az Alpok hóval-jéggel borított hegyei pedig az Üveghegyek, meg az azon is túl.

A magyar határ 955-ig az Enns folyónál volt.
Találjuk ki együtt, hogy miért!

Összefoglalásul:

Hatalmas, napóleoni mértékű győzelmet arattunk a bennünket elpusztítani, száműzni akaró németség és szlávság felett. A szláv történetírás történelmi csapásként, a szláv Európa lehetőségének megszüntetéseként értékeli.

De látjuk: a hazánkat megszállt nemzet- és országfelszámolók nem fognak megemlékezni sem erről a csatáról, sem bármi olyan eseményről, amely véletlenül élesztgetni tudná az elszenderedő magyarságot. Magyarázhatjuk 56-ot, folytatódhatnak a helyesírási tanfolyamok egyetemistáinknak - de meddig bírjuk szuflával mi, maradék magyarok?

2007. Szent Iván Havának 21. napján.
Sárközy Csaba

*** ********************************************
HOZZÁSZÓLÁSOK
MÁTÉ Domokos
2007.06.21. 18:38 MIT TEGYÜNK?
FELKÉRÉS!

Az 56-os forradalom (mások azt megelőzően is) óta, a tehetségük vagy nemzeti elkötelezettségük miatt, magyarok százezrei kényszerültek elhagyni Magyarországot! A műveletlen, országot kormányozni, alkotni nem csak uralkodni, parancsolgatni tudó önkényuralmi kormányok szemében a tehetség vagy a nemzeti elkötelezettség főbenjáró bűnnek számított, a művelőjét vagy egzisztenciálison tönkre tették, ha nem ment, elüldözték az országból!

FELKÉREM AZ ELÜLDÖZÖTT MAGYARJAINKAT, BÁR HOL IS LEGYENEK a VILÁGBAN, HOGY JÖJJENEK HAZA, ÉS VÁLTSÁK LE a KORMÁNYRÓL AZ ŐKET ELÜLDÜZŐKET ÉS AZOK LESZÁRMAZOTTAIT!

Mindenkire, minden magyarra szükségünk van, akik az alábbi kritériumoknak megfelelnek:
"A Magyar Állam alkotmányos kötelessége mindenek felett a magyar nemzeti érdekek feltétlen és határozott érvényesítése, hogy a magyar nép rendben és biztonságban éljen, és saját otthonában legyen az úr. Ez csak akkor lehetséges, ha nemzeti elkötelezettségű, erkölcsileg és szakmailag alkalmas személyek töltik be a vezetői, vagy egyéb felelős tisztségeket a kormányban, az állami hivatalokban, az országgyűlésben, a közigazgatásban, a tömegtájékoztatásban, a magán vállalatokban, és minden egyéb intézményben vagy szervezetben".

Tisztelettel: MÁTÉ Domokos

Csatlakozni szeretnék Máté Domokoshoz, amikor azt kéri a Kárpát-medencén kívül élő magyar emberektől, hogy segítsenek Magyarországnak.

Nem biztos, hogy sikerülne másképpen, mint a FELKÉRÉS-ben olvasható.

Ezért magam részéről még megtoldom ezt a felkérést.

Szeretnék egy régen íródott verset küldeni a Kinti magyarokhoz. Még kamasz voltam, de több embert - barátot, ismerőst, rokont - sikerült a sorok olvasása után rábírnom a hazatérésre. Volt, aki sírva, volt aki örömmel, de eljöttek. Néhányan itthon is maradtak.

Eljött az ideje ezt a verset világgá kürtölnöm. Hallja hát a jelenlegi határon túl élő minden magyar a Nagy Világban. Nem érdekel, hogy leszólják versem.

Kérek minden magyar testvéremet, akinek a Kárpát medence karéján túlra származott barátja, ismerőse, rokona él, juttassák el ezt a felhívást és a mellékelt verset néhány keresetlen, egyszerű sor kíséretében hozzájuk!

***

FELHÍVÁS HONFOGLALÁSRA

Tiszteletreméltó Magyar Testvérek, Barátaim!

A Csillagösvényen egyként sorakozó őseink nevében, és hangján arra kérem a Kárpát-hazán kívül élő magyar testvéreinket, ha kell, mindenüket odahagyva, de sürgősen térjenek haza!

Magyarok a Földön!

Minden magyart vár a Haza! Most vár a Haza! Most vár a Haza, mert később nem biztos, hogy lesz Haza! Elfogyunk, elveszünk, kiirtanak minket, mindenünket elorozzák. Kevesen vagyunk az önvédelemhez. Egyre kevesebben, egyre gyorsulva kevesebben.

Vannak, sajnos köztünk, akik erről még tesznek is. Idegenek kezére próbálják átjátszani Szent Hazánkat.

A mai Magyarország állampolgárai mindenükből kiforgattatva olyan kábulatban tengődnek, amit önerőből alig tudnak kiheverni. Folyamatos a nemzetpusztítás minden lehetséges módon, és eszközzel.

Mindegy, hogy ki, vagy kik tesznek a magyarok ellen! Mindegy, hogy mit tesznek! Nekik ez a kicsi darab földi gyönyörűség kell a Világból. Erre a célra felhasználják az általuk régen idegenszívűvé átgyúrt lelkű itteni bérenceiket. Mintha a Haza csak egy gebe volna, vagy rabszolga, nézegetik fogait, méregetik lábait, próbálják erejét.

Magyarok a Nagy Világban!

Szent Hazánk - nemes nyelvünk szerint - a szó legszorosabb értelmében végveszélyben van.

Segítsetek! Segítsetek magyarok! Segítsetek magyarok a magyaroknak!

Véreitek kiáltanak hozzátok a nemzet-sír széléről. Ne késlekedjetek, mert nem lesz hová hazatérni!

Senki ne gondoljon véle, mi marad utána, ahol eddig élt! Szedje össze ki-ki családját, javait, és induljon el!

Egy régi mondás szerint "Minden út Rómába vezet!". Ezt a mondást mostantól átírjuk magunknak, s ez így szól: Magyarnak minden út a Hazába vezet!

Arra kérem magyar testvéreinket, hogy mindaddig, ameddig el nem érkezik az útrakelés perce, a hátralévő időben valahányszor átlépik küszöbüket, tegyék úgy, mintha az volna az a perc, amikor hazaindulnak. Az a perc hamarabb jön el, mint gondolják. Olyan kevésnek fog tűnni ez az idő, s oly gyors léptekben indulnak meg, mint Verecke hágójának meghódítására indultak Árpád-fejedelem és népe visszavenni, ami az övék.

Illő tisztelettel, de el nem feledhető módon, emlékeztetni szeretném magyar testvéreinket, hogy magyarként élni a világban lélekminőséget jelent.

Mielőtt a lelkük legmélyéről feltörő szónak engednek, tekintsenek szívük legrejtettebb titkaiba. Ez a titoklátás ébredést hoz. Rá fognak ébredni, nincs más út. Egyetlen lehetséges megoldás létezik minden magyar lelkében, minden magyar érdekében, minden magyar kív